A világ legnagyszerűbb, legkülönlegesebb, legvarázslatosabb könyvesboltja, a Cole Könyvesház, ami csodálatosabbnál csodálatosabb dolgokat kínál a látogatójának. Amikor a bolt veszélybe kerül, Pearl és Vally Cole mindent megtesz azért, hogy megmentse. De vajon sikerrel járnak? Tartsatok velünk, derítsük ki együtt milyen izgalmakat rejt a Könyvesház, drukkoljunk együtt a két gyermeknek, és ha nektek kedvez a szerencse, nyerhettek is egy példányt a kötetből.
Miért választottam ezt a könyvet?
Érdekes, izgalmas ifjúsági fantasyregénynek tűnt a fülszöveg alapján, ami azt reméltem, hogy hasonló érzéseket kelt majd bennem olvasás közben, mint a Harry Potter- vagy a Morrigan Crow-sorozat.
Véleményem a könyvről
Pearl és Vally Cole testvérek, és a világ legvarázslatosabb helyén élnek, a Cole Könyvesházban. A hely szó szerint varázslatos, ugyanis össze van kötve a gyerekek édesapjának hangulatával, érzéseivel, amik mágikus helyeket, lényeket teremtenek az épületen belül. Pearl és Vally élete azonban nem tökéletes, nővérük, Ruby meghalt egy súlyos betegségben, és az egész család nagyon megszenvedte a hiányát. Egy nap furcsa férfi jelenik meg a könyvesházban, aki Pearl apját akarja látni, ezt követően pedig a gyerekek azt veszik észre, hogy az apjuk és a Könyvesház is betegeskedni kezd. Amikor rájönnek, milyen ördögi üzletet kötött édesapjuk a furcsa férfival, elhatározzák, hogy megmentik a családjukat és a Könyvesházat. Ám ehhez kénytelenek ők is üzletet kötni az obskurátorral. A veszélyes kaland pedig kezdetét veszi...
Először is a Cole Könyvesház lehetett a világ legklasszabb helye az 1800-as évek végén. Mert igen, a Könyvesház és Cole-ék a valóságban is léteztek, ez ihlette meg az írót. Persze a Könyvesházban nem volt valódi varázslat, Cole mégis varázslatossá tette, és ahogyan a könyvben is, multikulturális személyzettel dolgozott, mert hitt az egyenlőségben és kiállt a rasszizmus ellen. Ezért lett többek között a Könyvesház jelképe a szivárvány a valóságban és a könyvben is. Szóval szimpatikus ember volt, aki többek között rejtvényekkel és varázslattal teli mesekönyveket is írt a saját gyerekeiről a gyerekeinek. Olvasás közben azt éreztem, hogy bárcsak ismerhettem volna, szerintem jó barátok lennénk, és egy csomó időt töltöttem volna a könyvesházban.
– Valaki találkozni szeretne veled... – mondta végül Pearl.Papus érzékelte Pearl habozását, ezért összehúzott szemöldökkel kiegyenesedett a székében.– Csak nem egy újabb szentfazék, akinek a szivárványokkal van baja?Bizony, ez néhanapján még mindig előfordult. Papus szívesen pártfogolt bármilyen nemes ügyet, ezerféle módon szórakoztatta a tömegeket, ellenzett minden káros dolgot a dohányzástól a rasszizmusig – bizonyos embereknek ez sem számított. Egyszerűen nem tudták elviselni, hogy a szivárvány a Könyvesházat szimbolizálja Noé és az ő bárkája helyett. Természetesen az olvasott embereknek a szivárványról számtalan dolog eszükbe juthatott: leprikónok, versek, lóripapagájok, kristálylámpák, szappanbuborékok, régi festmények és a Biblia és a Cole Könyvesház is. Pearl nem értette, miért nem létezhetnek ezek a képek egyszerre, egymás mellett egy kiművelt főben.
A történetet felváltva Pearl és Vally szemén át követhetjük végig. Pearl igazi kis vadóc lányka, akinek felvágták a nyelvét. Vally viszont bátortalan, félénk. Ez az ellentétes páros az, akinek összefogva le kell győznie az obskurátort hét különböző (és sokszor életveszélyes) játékban. Ha elvesztenek egy játékot, az édesapjuk meghal, a könyvesház az obskurátoré lesz, aki Pearl és Vally emlékeit is elveheti. Ha győznek mind a hét körben, akkor viszont az obskurátor lemond az apjuk életéről, a könyvesházról és a gyerekek emlékeiről is, és békén hagyja őket örökre.
Először is az író tökéletes okot talált arra, hogy Mr. Cole jó emberként hajlandó legyen üzletet kötni egy Mephisto-szerű alakkal. Nem árulom el itt, hogy miért tette, de számomra teljesen érthető és logikus volt, és azt hiszem, más indokot nem is nagyon tudtam volna elképzelni.
Az is érthető volt, hogy mivel Pearl és Vally mindennél jobban szeretik az apjukat, a családjukat és az otthonukat, a könyvesházat, így nincs más választásuk, mint újabb üzletbe belemenni annak ellenére, hogy pontosan tudják, a obskurátor megpróbálja majd őket átverni.
Nagyon tetszettek a hét körben található feladatok, főképp azért, mert több közülük számunkra, olvasók számára is érdekes rejtvény lehetett. Olyan, amin mi is törhettük a fejünket, megpróbálhattunk rájönni a megoldásra. Mindig is imádtam az olyan történeteket, amik megmozgatják az ember agyát, amiben olyan rejtélyek, rejtvények találhatók, amikhez nemcsak a karakterek kapják meg a megoldáshoz szükséges eszközöket, hanem mi magunk is.
Nagyon izgalmas volt az egész könyv. Egyfelől végig izgulhattam a gyerekekért, akikhez a későbbi körökben a többi testvérük is csatlakozott, másfelől mindig kíváncsian vártam, mi is lesz a következő feladat. A legjobban talán az első találóskérdés, valamint a számolós játék tetszett, de a játék elején az apa könyvén található átírt versike játék végi megfejtése is nagyon ütött.
Imádtam, hogy a játékok során a gyerekek egyre jobban összekovácsolódtak, egyre inkább látszott, mennyire szeretik egymást, és mit meg nem tennének egymásért. Tetszett, hogy mind Pearl, mind Vally személyisége sokat fejlődött a játék során.
Az obskurátor karaktere is érdekes volt, mert egyszerűen az vezette, hogy jól szórakozzon. Persze mások kárára. Nagyon-nagyon remélem, hogy lesz folytatása ennek a könyvnek, mert engem ez a gonosz karakter kíváncsivá tett. Vajon mindig "gonosz" volt? Vagy a halhatatlanság unalma tette azzá? És valóban tényleg velejéig gonosz? Mert hát, időnként úgy vettem észre, mintha a játékok kifejezetten arra lettek volna kitalálva, hogy a gyerekeket közelebb hozzák egymáshoz és fejlődhessenek abban, amiben esetleg gyengék. Nem tudom... Ebben a karakterben szerintem még vannak lehetőségek ahhoz, hogy legyen folytatása a könyvnek, és mivel Mellor nagyon jól, fantáziadúsan ír, örülnék neki, ha nem az első könyv lenne egyben az utolsó is.
Hogy tetszett a könyv?
Nagyon tetszettek a karakterek, mind a gyerekeké, mind a szülőké, mind pedig a főgonoszé. Mindegyikükben volt valami érdekes, izgalmas, vagy éppen szerethető. Imádtam a rejtvényeket, feladatokat, izgalmasak voltak, és az én agyamat is megmozgatták.
Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.
Kiknek ajánlom a könyvet?
Mindenkinek, aki egy izgalmas, lelket és agyat is megmozgató ifjúsági fantasytörténetre vágyik.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
Nyereményjáték:
Mi, könyvmolyok egyszerűen rajongunk az olyan írásokért, melyekben megjelenik a könyvek és az olvasás szeretete. Ebben a játékban olyan regényeket keresünk, melyek fülszövege azt sejteti, hogy a történetben fontos szerepet játszik egy könyvesbolt. Minden állomáson találtok egy idézetet. Nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni, hogy mi annak a könyvnek a címe, ahonnan származik az adott idézet.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Idézet a játékhoz:
A múlt velem marad; a jövő pedig feltérképezetlen és megváltoztatható.
Állomáslista:
09. 01. Csak olvass!
09. 03. Könyv és más
09. 05. Olvasónapló
09. 09. Utószó
09. 11. Hagyjatok! Olvasok!
09. 12. Spirit Bliss Sárga könyves út
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése