Eric Knight: Lassie hazatér

Miért választottam ezt a könyvet?

Általános iskolában valami osztályünnepségen a Lassie-ből adtunk elő egy rövidített változatot. Én játszottam Joe anyukáját, a fiamat egy Gergő nevű osztálytársam alakította, és körülbelül ennyi, amire emlékszem az egészből. Meg arra, hogy tetszett Lassie története. Szóval kíváncsi voltam rá, hogy felnőtt fejjel vajon milyen is lehet ez a regény.

Véleményem a könyvről

A történetet valószínűleg mindenki ismeri, de röviden arról szól, hogy egy skóciai bányászfaluban bezár a bánya, az emberek munkanélkülivé válnak, ezért a Carraclough család kénytelen eladni Rudling hercegének a kutyájukat, Lassie-t. Joe, a tinédzserfiú imádja Lassie-t, és a kutya is hűségesen szereti őt. Lassie többször is megszökik a hercegtől, ám amikor egy távoli skóciai birtokra szállítják, szinte lehetetlenségnek tűnik, hogy megtegye azt a hosszú, veszélyes utat vissza Joe-hoz. De egy hűséges kutya számára nem létezik lehetetlen.

Mivel imádom a két kutyámat, és borzalmas lenne elveszíteni őket, ezért nagyon átéreztem Joe fájdalmát, valamint Lassie-ét is. De a szülőkre sem tudtam haragudni. Sajnos van olyan helyzet, amikor dönteni kell, hogy a gyerekedet eteted meg vagy a kutyát, és ilyenkor természetes, hogy nem a kutyát választod. Még akkor sem, ha belehalsz a döntésbe lelkileg.

A szülők egyébként elsőre nagyon hűvösnek, merevnek tűnnek, elvileg ez jellemző a történet szerint a skót férfiakra és nőkre az ilyen nehéz sorsú bányászfalvakban, de a reakcióikból, a szavaikból, abból, ahogyan Lassie-hez szólnak, vele viselkednek, ahogyan a fiukat féltik, tisztán látszik, hogy ha titkolják is, mély érzéseik vannak, ők is szenvednek.

Volt egy jelenet, aminél kicsit megijedtem, mert gyűlölöm a gyerekbántalmazást. Amikor Joe megszökik a közeli lápvidékre, az apja végül hazaviszi őt, és nyúl a szíjáért, hogy megbüntesse, de végül az anya határozottan közli az apával, hogy márpedig itt nem lesz verés, és kész. Remélhetőleg az anya nyomása nélkül sem tette volna meg végül az apa, de megkönnyebbültem, amikor Mrs. Carraclough ennyire határozottan kiállt a gyerekbántalmazás ellen. A régi történetekben sokszor normálisnak állítják be ezt, egyfajta nevelési módszernek, pedig nagyon nem az. De úgy tűnik, régen is írtak olyan könyveket, amikben már szembementek az ósdi, káros "verés = nevelés" nézettel, és ennek örülök. Egy jó pont Knightnak.

Nem igazán emlékeztem rá a gyerekkori olvasásból, hogy mi is történik Lassie-vel a szökése alatt, de mivel kb. 8-9 évesen olvastatták el velünk ezt a regényt, arra számítottam, hogy akad néhány kalandja, rossz élmények is, de alapvetően nem lesz túl durva. Ehhez képest így felnőtt fejjel újraolvasva a könyvet, nagyon is reális szenvedéstörténetet kaptam. Lassie éhezik, megsérül, lefogy, van, hogy csak vonszolja magát, és sokszor egy vékonyka hajszálon múlik az élete. Nem szeretek állatok szenvedéséről hallani, de azt hiszem, hogy így, felnőttként nem tartottam volna túl életszerűnek a történetet, ha Lassie ennél könnyebben kerül haza. Kellett ez a sok szenvedés, hogy olvasóként valóban megértsem, átérezzem, hogy mit jelent egy kutya számára a hűség egyetlen ember iránt, akit mindennél jobban szeret.

Lassie vándorlása során az olvasó bepillantást nyerhet az állatok ösztöneibe. Sok történetben úgy írják le az állatokat, mintha emberek lennének. Úgy viselkednek, olyan döntéseket hoznak, úgy mutatják ki az érzéseiket, ahogyan egy ember tenné, nem pedig egy adott fajhoz tartozó állat. Itt viszont valóban egy kutya viselkedését láttam a történetben, nem pedig egy antropomorfizált állatét. Lassie-t az ösztöne hajtja hazafelé, az ösztöne segít neki ételt szerezni, felismerni a veszélyt és a jó embereket, akikben bízhat. A történet tényleg egy valódi kutya reakcióit mutatja be, még ha egy extra módon kitartó kutyáét is.

– Ez igen kínos jelent volt ennyi ember előtt, Ethelda – szólalt meg a férfi végül.

A nő nem válaszolt. Sétáltak át a hídon. Félúton a férfi a nőre nézett, majd megállt.

– Bocsáss meg! – mondta. – Hülye voltam! Igazán remekül viselkedtél.

Megálltak, és némán lebámultak a forgalmas folyóra.

– Nem tudom, miért van ez – szólalt meg a férfi –, de egy férfi mindig viszolyog attól, hogy nyilvánosan jelenetet rendezzen. Gyakran akarunk... nos, valami olyat tenni, mint te, mégsem tesszük. Biztos gyávaság ez, gondolom. A nők bátrabbak. Igazán remekül viselkedtél, ezt kellett volna mondanom már először is.

Lassie találkozik rossz és jó emberekkel, van, amikor teljesen kilátástalannak tűnik a helyzete, de szerencsére mindig a megfelelő időben bukkannak rá azok, akik tudnak és akarnak is segíteni rajta. Leginkább az öreg Fadden házaspárt zártam a szívembe. Elvesztették a fiukat, és amikor Lassie megjelenik náluk éhezve, a végkimerülés szélén, sebesülten, akkor gondoskodnak róla, megszeretik, és Lassie is megkedveli őket. Persze Lassie nem maradhat, neki Joe mellett van a helye, de annyi szeretet volt ebben a részben, hogy jó volt olvasni.

A történet vége nagyon tetszett, egyfelől az, ahogyan Carracloughék a becsületüket megtartva elérték, hogy Lassie végül velük maradhasson, másfelől Rudling herceg hozzáállása is szimpatikus volt.

Hogy tetszett a könyv?

Összességében pozitívan csalódtam benne. Nem emlékeztem a gyerekkori olvasásélményemre úgy igazán, ahogyan a történetre is csak nagy vonalakban, ezért kicsit féltem tőle, hogy felnőtt fejjel majd unni fogom a sztorit, vagy olyan elavult gondolatok lesznek benne, amikkel én már 21. századi emberként nem tudok mit kezdeni, de szerencsére nem így lett. A Carraclough családot megkedveltem, főképp Joe-t, Lassie is nagyon cuki volt, vele együtt szenvedtem és kalandoztam a hazaútja során, és nagyon drukkoltam, hogy végre ismét Joe-val lehessen.

Szóval összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.

Kiknek ajánlom a könyvet?

Azoknak, akik szeretik az állatokról szóló kalandos, szeretettel teli, de realista történeteket.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

KATT