Miért néztem meg ezt a filmet?
Nemrég olvastam a könyvsorozat első részét, amiből a film készült, és nagyon izgalmasnak találtam az alapötletet, a könyv világának felépítését, a karaktereket, valamint magát a cselekményt is, úgyhogy kíváncsi voltam, miként viszik vászonra a történetet, sikerül-e a filmnek elérnie a könyv szintjét.
Előzetes
A film története röviden
Sophie és Agatha egy Gavaldon nevű városkában élnek, és sosem jártak még a határain kívül. Sophie szép lány, de az édesanyja halála óta nem találja a helyét, Agatha mindig feketében jár, magának való, ezért a városlakók boszorkánynak hiszik. A lányok gyerekkoruk óta barátok, ám Sophie nem érzi jól magát Gavaldonban, el akarja hagyni a várost. A kívánsága valóra válik, őt és Agathát elrabolják, és elviszik a Jók és Rosszak Iskolájába. Azonban furcsa dolog történik, a szép Sophie kerül a Rosszak iskolájába, hogy gonosszá faragják, a magának való, mindenki által boszorkánynak hitt Agathát viszont a hős- és hercegnőképző Jók Iskolájába viszik.
Véleményem a filmről
Először is, a film látványvilága nagyon klassz lett. Kíváncsi voltam, hogy milyenek lesznek az iskolák, hogy fog kinézni a jók és a rosszak területe, valamint a diákok, tanárok kinézete, öltözékei is érdekeltek, mivel a könyv alapján elég markánsan kiütközőnek képzeltem el a jók és rosszak közötti látványbeli különbségeket. Nagyrészt elégedett is voltam. A helyszíneket nagyon jól megcsinálták, a jók terepe gyönyörű volt, a rosszaké sötét és nem túl gusztusos. A jók kinézetével is elégedett voltam, olyan tipikus mesebeli hercegek és hercegnők voltak, akiknek a látványa szájhúzogatásra késztetett. De pont ez mutatja, hogy jól sikerült a kinézetük, mert tőlem nagyon távol áll ez a sok bodor, az émelyítő rózsaszín és hasonlók. Ahogyan Agathának, úgy nekem is maga a rózsaszín, negédes pokol lenne ilyen helyen élni.
A rossz diákok kinézetét is sikerült eltalálni. Tetszett, hogy mindegyiküknek külön, egyéni stílusa volt, nem egységesen tették őket "csúnyává" (a jók egységesen néznek ki, nincs semmi egyéniségük, egyediségük, és ez így is van jól az eredeti sztori alapján), hanem mindenki mástól lett az.
A két főszereplő kinézete tökéletesen átadta már az első perctől azt, hogy valójában Sophie nem hercegnő, Agatha pedig nem gonosz. Persze a Sophie-t játszó Sophia Anne Caruso igazán szép fiatal nő, de valahogy mégsem az a hercegnőtípus, inkább amolyan 21. századi, modern, belevaló modellcsajnak nézett ki. Amikor a gonoszok egyenruháját átszabta, akkor is inkább egy menő alterost láttam magam előtt, nem pedig egy fodros-bodros hercegnőt.
Ki kell emelnem, hogy amikor gonosszá változott és megcsúnyult, nagyon profin elmaszkírozták, és a mozgása, a gesztusai tökéletesen hozták a gonoszboszorkány-stílust. Szóval szerintem klassz színésznő, aki eltalálta Sophie karakterét. Mert bár alapvetően szép, mégsem hercegnős módon, és jól hozta mind az alteros szépséget, mind a valóban csúnya gonoszt.
Ugyanez igaz Agathára is (csak épp fordított módon), akit Sofia Wylie játszott. Bár a haját megcsinálták szénaboglyává és sötét, boszis ruhát adtak rá az elején, az arca, a tekintete mégis annyira bájos, hogy simán elhittem róla az első pillanattól, hogy ő valóban egy hercegnő. Persze egy belevaló hercegnő, aki kedves és jószívű, de simán szétrúgja a gonosz hátsóját, hogy megmentse a legjobb barátnőjét, vagy épp a a herceget.
Két karakter volt, akikkel nem voltam teljesen elégedett. Az egyik Lady Lesso, akit Charlize Theron játszott. Ő alapvetően egy gyönyörű színésznő, és attól, hogy merev szabású, sötét ruhát adtak rá, valamint a haját olyanná tették, mint az Alice Csodaországban című filmben Johnny Deppé volt Kalaposként, még nem lett a kinézete gonoszhoz méltó. Én az ő karakterét valahogy csúnyábbnak, gonoszabbnak képzeltem el, mert hát mégiscsak ő a Rosszak Iskolájának igazgatója.
A másik karakter, akinek nem sikerült megfognia, a főgonosz Rafal, akit Kit Young alakított. Valahogy nekem nem volt elég ijesztő, inkább olyan volt, mint egy dühös, frusztrált tinifiú, nem pedig egy világokat elpusztító igazi gonosz.
Bár a herceg (Jamie Flatters alakította) itt is olyan semmilyen, mint a könyvben, de pont ezáltal találták el a karakterét. Ő egy átlagos, jóképű, öntelt hercegecske, aki bár látszólag képes lehet a változásra, de egyelőre nem túlságosan vonzó és érdekes egy okos, belevaló lány számára.
A történet a könyvben persze összetettebb, fordulatosabb, a cselekmény elég nagy része kimaradt a filmből, de persze érthető, hogy a filmbe kevesebb fér bele már csak a véges idő miatt is. Nagyjából elégedett voltam azzal, ahogyan összerakták a forgatókönyvet, bár nem teljesen. Hiányzott Pötty karakterének kibontása (és nem igazán értem, hogy miért nem lehetett egy valóban túlsúlyos színészt választani a szerepre, amikor Pötty a könyvben kifejezetten duci, mert állandóan csokoládét eszik), valamint Hort karakterét sem bontották ki eléggé. Pedig a könyvben ők ketten azok, akik által a leginkább láthatjuk, hogy a rosszak sem eredendően és velejükig gonoszak.
Szóval nekem kicsit hiányzott, hogy a rosszak és a jók természetét is jobban megismerhessük a filmből, mert a könyv gyönyörűen átadta a tanulságot velük kapcsolatban.
A film esetében nekem Sophie valódi gonoszságával kapcsolatban is hiányérzetem maradt. A könyvben képes a gyilkosságra, többször is nagyon csúnyán bánik Agathával, a tervei is ördögiek, vagyis jobban kimutatja, hogy a benne lévő gonoszság mennyire erős. A filmben sokat finomítottak rajta, inkább külsőségekkel és szavakkal mutatták be a sötét oldalát, semmint tettekkel. Ebből a szempontból inkább egy 14 év alattiaknak szóló mesére emlékeztet a megvalósítás, semmint egy tinédzsereknek és fiatal felnőtteknek való fantasytörténetre. Én simán elviseltem volna több sötétséget, gonoszságot, hogy jobban kijöjjenek az ellentétek, jobban látni lehessen az emberi természet pozitív és negatív oldalát is.
Minden apró hiányosságot félretéve, ahogyan a könyvben, úgy a filmben is imádtam a történet végét. Ilyen egy igazi feminista hercegnősztori! :D
Történet: 4
Nagyjából elégedett vagyok a forgatókönyvvel, de én a gonosz mellékkaraktereknek (pl. Pötty, Hort) több szerepet adtam volna, hogy általuk még inkább lássuk, nincs olyan, hogy eredendő gonosz vagy jó. Valamint nem bántam volna azt sem, ha hagyják jobban kibontakozni Sophie gonosz oldalát, mert így kicsit a gyerekeknek való mesék irányába tolódott a film, míg a könyvben tényleg voltak durva tettei Sophie-nak.
Színészek: 4,5
A két főszereplőt nagyon bírtam, szerintem jó munkát végeztek, és a herceggel is elégedett voltam, mert tökéletesen hozta az unalmas, jóképű hercegecske karakterét. A Hortot alakító színész játéka is tetszett, csak túl keveset kaptam belőle. A fél pont levonás elsősorban Rafal karaktere miatt történt, mert az ő gonoszsága nem jött át, én csak egy hisztis, dühös tinisrácot láttam magam előtt, nem egy sátáni főgonoszt.
Kivitelezés: 5
Imádtam a két iskola kinézetét, a jók és rosszak öltözetét, külsejét. Gyönyörű, színes (vagy a gonoszak terepén pont elég sötét) díszletet kaptunk egy mágikus világhoz. Én teljesen elégedett voltam a látvánnyal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése