Spirit Bliss oldala: Samantha Shannon: A mímes rend

Samantha Shannon nagy sikerű, Csontszüret című sorozatának első kötete 11 évvel ezelőtt, 2013-ban jelent meg. Azóta Shannon világlátása olyannyira megváltozott, hogy úgy döntött, a tizedik évfordulóra némileg újraírja a sorozat köteteit. Hazánkban eredetileg nem kapott elegendő figyelmet a széria, ezért az első két könyv megjelenését követően elkaszálták azt. A Next21 Kiadó azonban úgy döntött, Samantha Shannon munkássága van annyira értékes, hogy megpróbálja ismét felkelteni a magyar olvasóközönség érdeklődését. A Csontszüret és A Mímes Rend új, átdolgozott kiadása az ő gondozásukban olvasható. Ti pedig tartsatok velünk, ha kíváncsiak vagytok, mit gondolunk a két kötetről!

Miért választottam ez a könyvet?

Az első részt nagyon egyedinek és érdekesnek találtam, imádtam Nagymester karakterét, és nagyon kíváncsi voltam, hogy mi is lesz végül a látókkal, sikerül-e kivívniuk a szabadságukat és egyenlőségüket, valamint sikerül-e legyőzniük az elnyomó refaitákat.

Véleményem a könyvről

A történet ott folytatódik, ahol az első rész véget ért. Paige és az elrabolt látók megszöktek Oxfordból a Hét Pecsét segítségével. Ám visszatérve Londonba még mindig nem a szabadság vár rájuk. Nemcsak a Scion Köztársaság, Nashira és az őt támogató refaiták akarnak végezi velük, hanem bizonyos mímesurak és mímesúrnők is mesterkednek a háttérben. Paige minden erejével azon van, hogy a különböző alvilági szervezetekből egyetlen erős csapatot kovácsoljon, és összefogva legyőzzék Nashiráékat és lerombolják a Scion Köztársaságot. Ám pénzt és hatalmat is csak akkor szerezhet ehhez, ha visszatér egoista mímesurához, Jaxonhoz. Szeretné őt maga mellé állítani, ám ha nem sikerül neki, tudja, hogy kénytelen lesz szembeszállni vele, akkor is, ha meg kell ölnie, vagy ő maga hal bele.

Amikor belekezdtem a második könyvbe, egy kicsikét féltem tőle, hogy mivel az alvilági rendekről szól nagyrészt, Nagymester ezúttal félre lesz téve egy kicsikét, és csak a könyv legvégén tér vissza Paige-hez, de hála az égnek, nem így történt, és a refaitás szál is szépen bele lett szőve ebbe a kötetbe.

– Azt mondtátok, a Túlvilág rothad. És ők ennek ellenére ott akarnak maradni?
– A föld is rothad. Te magad is rothadsz, ember – mért végig ridegen Errai. – Hát nem látod saját mulandó csontházadat? Nem érzed, ahogy az életed minden egyes lélegzetvétellel elillan rothadó testedből?
Keserűen elmosolyodtam.
– Már el is felejtettem, milyen elbűvölőek vagytok ti, refek.

Attól is tartottam, hogy az oxfordos, refaitás első rész után visszatérni Londonba egy kissé unalmas lesz majd, de ismételten tévedtem. A mímesurak és mímesúrnők, valamint a bandáik közötti összefonódások, ellentétek, titkok és összeesküvések még talán izgalmasabbak is voltak, mint az első rész refaitás szála. A kolléganőmmel egy időben olvastuk ezt a részt, és végig találgattuk, hogy mi folyik a háttérben, ki irányítja a szálakat, ki követte el a könyvbeli bűntényt, és hasonlók. Nagyon-nagyon szórakoztató volt így olvasni, úgyhogy elhatároztuk, mikor megjelennek a következő részek, akkor is mindig egyszerre fogjuk olvasni őket.

Paige még mindig nagyon önfejű, és sokszor csinál hülyeségeket, de a bátorsága, az az iránti elkötelezettsége miatt, hogy összefogja az alvilági bandákat, és legyőzzék az elnyomóikat, mégis kedveltem, a veszélyes helyzetekben aggódtam érte, és szívből drukkoltam neki.

Nagymester pedig még mindig imádnivaló. Egyszerűen ő az a karakter, akibe lehetetlen nem szerelmesnek lenni olvasóként. Azt mondjuk nem feltétlenül értem, hogy miért van oda pont Paige-ért, de a szerelem vak. Amúgy megvan köztük a kémia, szeretem a közös jeleneteiket. És hát, a tiltott szerelemnél nincs izgalmasabb.

– A többiek mind téged keresnek – mondta Danica. – Kivéve Nicket, mert ő dolgozik.
– Jaxon is kiment az utcára?
– Ki.
Ez meglepett. Jaxon ugyanis nem szokott terepmunkát végezni. „Mímesúr vagyok, nem mímesparaszt”, szokta erre mondani. Most meg hetente sietett a megmentésemre.

A másik karakter, aki ebben a könyvben nagyon izgatott, az Jaxon volt. Bár mondhatjuk, hogy rosszfiú, hiszen egoista, önző, kihasználja az embereket, beképzelt és képes gonosz dolgokat tenni, mégis van egy olyan érzésem, hogy van valami a múltjában, ami még módosítani fog ezen a képen. Annak ellenére mondom ezt, hogy a történet alapján egyelőre kicsi az esélye ennek. Mégis vannak olyan apróságok, amiket én nyomnak érzek, amik szerintem arra utalnak, hogy bár lehet, hogy nem túl kedves ember, mégis valami nagyobb célért harcol. És a szíve legmélyén szereti Paige-t és a csapatát, még akkor is, ha néha kegyetlen velük. Nem tudom... Majd meglátjuk a következő részekből. Mindenesetre nagyon izgalmas karakternek tartom.

Paige apukája felbukkant a könyv elején, aminek nagyon megörültem, mert az első rész alapján kíváncsi voltam rá, de végül nem jutott neki szerep. Még mindig reménykedem, hogy a következő részekben többet kapunk belőle, mert tudni szeretném, hogyan viszonyul a lányához, most, hogy tudja, látó. Ebben a családi szálban van még több is, remélem, hogy Shannon is így gondolta.

Mayfield főinkvizítor minden hasonló intézményt bezáratott, mert meg volt róla győződve, hogy a művészet az ellenállás melegágya. „Adj nekik festéket, és összemázolják a horgonyt. Adj nekik színpadot, és világgá kürtölik áruló eszméiket. Adj nekik tollat, és átírják a természet törvényeit” – hangoztatta.

A Hét Pecsét tagjaiból viszont most még többet kaptunk, ami klassz. Nicket még jobban megkedveltem, mert jó ember, igazán törődik Paige-dzsel, mint egy báty, bár a szerelmi szálába csak apró bepillantásokat kaptunk, de az aranyos volt.

A cselekmény végig izgalmas és fordulatos volt, mindig történt valami, egyetlen pillanatig sem unatkoztam. Még amikor már azt hittem, vége a könyvnek, úgyhogy nem történhet már semmi érdekes, csak jön egy lezárás, akkor is tett az író egy csavart a történetbe, hogy az utolsó oldalig azt érezzem, ez a könyv baromi jó.

Hogy tetszett ez a könyv?

Amikor az utolsó oldalhoz értem, csak arra tudtam gondolni, hogy oké, de mikor jön ki a következő rész? És azt hiszem, ez mindent elmond. Imádom a kalandszálat, az alvilági szálat, az összeesküvéseket és titkokat, és a szerelmi szálat is, mert Nagymester igazán szeretni való férfi karakter.

Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.

Kiknek ajánlom ezt a könyvet?

Mindenkinek! Már aki egy baromi jó fantasyt szeretne olvasni.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

Játékunkban a disztópiáké a főszerep. Mutatunk néhány borítórészletet, nektek az a feladatotok, hogy kitaláljátok, melyik disztópiához tartozik (szerzőt és címet kérünk a Rafflecopter-dobozba).

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Kép a játékhoz: