Michael Ende méltán ismert ifjúsági regénye idén csoda szép új köntösben és Győri László új fordításával jelent meg a Móra Könyvkiadó jóvoltából. Ismerjétek meg Momót és barátait, szálljatok ti is szembe a szürke urakkal, vegyetek részt a nyereményjátékon, és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott példányt!
Miért választottam ezt a könyvet?
Egyszerűen csak megtetszett a borítója, és a fülszövege alapján ígéretes fantasytörténetnek tűnt.
Véleményem a könyvről
Nos, végül teljesen mást kaptam, mint amire számítottam, de szerencsére nagyon pozitív értelemben csalódtam. Amikor elolvastam a belső fülön, hogy ezt a könyvet az az író írta, aki A Végtelen Történetet, nagyon kíváncsi lettem, mert bár nem olvastam még azt a regényt, tudom, hogy mennyire híres sztori.
A történet főszereplője Momo, egy árva kislány, aki az amfiteátrum romjai között húzza meg magát. A környék lakói rátalálnak, és ahelyett, hogy jelentenék a hatóságoknak, elkezdenek közösen gondoskodni róla. De Momo is gondoskodik róluk, úgy hallgatja meg őket, a gondolataikat és érzéseiket, ahogyan senki más nem képes, és hatalmas fantáziájával másokat is rávesz arra, hogy megéljék a fantáziáikat. Vagyis Momo boldogan él a romok között, az arra lakók is boldogok miatta, míg egy nap fel nem bukkan egy szürke öltönyös férfi, szivarral a szájában, hogy időtakarékossági szerződést kössön a felnőttekkel. Momo először csak azt veszi észre, hogy a barátai el-elmaradoznak, aztán rájön, hogy hatalmas a baj. A szürke öltönyös férfiak ellopják a felnőttek idejét, így azok állandóan rohannak, sietnek, nem jut idejük a valóban fontos dolgokra, mint például a gyerekeik, a barátaik, az élet élvezete. Momo, a két legjobb barátja és a gyerekek elhatározzák, hogy szembeszállnak a szürke öltönyösökkel, és megmentik a felnőtteket.
Imádtam ezt a regényt! Imádtam! Mert olyasmiről szól, ami nagyon fontos számomra, amivel a felnőttkorba lépésem óta én is küzdök. Arról, hogy a kapitalista világban elrabolják az emberek idejét, és ezáltal az életüket és a boldogságukat is. Ez a regény lényegében a kizsákmányoló kapitalizmus és bankok kritikája szerintem. Nem véletlen, hogy a szürke urak öltönyt viselnek, aktatáskával járnak, szivaroznak, bankot vezetnek, és abból élnek, hogy lenyúlják mások tulajdonát (itt az idejüket) anélkül, hogy bármit is adnának cserébe. Mindezt úgy teszik, hogy elhitetik az emberekkel, hogy ők tesznek szívességet nekik, hiszen nem megfosztják őket az idejüktől, hanem csak megspórolják és megőrzik nekik. Közben meg az emberek valójában azért dolgozzák halálra magukat egy rohanó világban, hogy a szürke uraknak egyre több és több ideje legyen (az időt persze behelyettesíthetjük pénzzel is, mert a valóságban mindkettőt lopják tőlünk kapitalista gazdagék a fejünk felett trónolva).
Mintha senki sem vette volna észre, hogy nem időt, hanem valójában valami egészen mást takarít meg. Mintha senki sem akarta volna észrevenni, hogy az élete egyre szegényebb, egyre ridegebb és hidegebb lesz.A gyerekek viszont annál inkább megérezték, rájuk ugyanis senkinek sem volt ideje.Pedig az idő élet. És az élet a szívben lakozik.És minél inkább takarékoskodtak vele az emberek, annál kevesebb maradt nekik.
Miközben a felnőttek másoknak termelik az időt a könyvben, a gyerekeiket egyfelől elhanyagolják, másfelől olyan iskolákba kényszerítik, ahol a gyerekekből kiölik a fantáziát, megfosztják őket az egyéniségüktől, az örömtől, és egyengyerekeket nevelnek belőlük, akikből később pontosan ugyanolyan, a szürke urakat kiszolgáló felnőttek lehetnek, mint a szüleik. Ismerős, ugye? Ismerős és pont ezért iszonyatosan ijesztő.
Zseniális a regény szimbolikája, a mi világunkkal való párhuzamok, ahogy olvastam, ujjongtam magamban, és elkönyveltem Endét egy zseninek. Ezenkívül megnéztem a Momo 1986-os filmváltozatát, ami nagyon hűen visszaadja a könyv cselekményét. Valamint elhatároztam, hogy mindenképpen beszerezem A Végtelen Történetet is, mert ha csak fele ilyen jó, már megéri elolvasni.
Momo egy kis imádni való tündér, aki bár korát tekintve gyerek, mégis mintha ősöreg lelke lenne, sokkal bölcsebb, mint a körülötte lévő felnőttek. Momo lelke teljesen tiszta, nincs benne semmiféle sötétség, csak fény, mégis képes teljesen tisztán látni mindenkit, így könnyedén kiszúrja a hazugságot és a gonoszságot. És pont ezért ő a megfelelő személy arra, hogy szembeszálljon a szürke urakkal. Mert nem lehet megvesztegetni, megijeszteni, eltéríteni, átverni. Egyetlen cél vezérli, hogy megmentse az embereket, a barátait. Nagyon megszerettem őt, és nagyon kellenének a valóságba is ilyen kis Momók, akik világosságot hoznak az emberek lelkébe és fejébe.
– Mi bajod? – vonta fel szemöldökét a szürke úr. – Neked ez sem elég? Ti, mai gyerekek aztán nagy igényűek vagytok! Elárulnád nekem, mi bajod van ezzel a tökéletes babával?Momo lesütötte a szemét, és elgondolkodott.– Azt hiszem – mondta halkan –, nem lehet szeretni.A szürke úr egy ideig nem válaszolt. Csak nézett maga elé üveges szemmel, mint a babák. Végül összeszedte magát.– Az teljesen lényegtelen – felelte metsző hangon.Momo a szemébe nézett. Félt a férfitól, kivált a jeges tekintetétől. De különös módon valahogy meg is szánta, igaz, ő maga sem tudta volna megmondani, miért.– De a barátaimat – mondta –, őket szeretem.
Momónak két legjobb barátja van, akik szintén nagyon izgalmas karakterek. Egyikük Gigi, egy fiatal srác, aki hát, amolyan életművész. Ezerféle munkája van, ide-oda kalandozik, szeret meséket kitalálni és mondani az embereknek. Lényegében egy dolgos, de mégis szabad lélek. Olyan, amilyen mindig is lenni szerettem volna. Mígnem a szürke uraktól megkapja azt, amire mindig is vágyott, de rá kell döbbennie, hogy az valójában csak boldogtalanná teszi őt. Mégis nehéz elengednie ezt az álmot, a biztos megélhetést. Ő az az ember, aki elgondolkoztatott azon olvasás közben, hogy vajon mi a jobb: csórónak lenni, de szabadnak, vagy nem aggódni a pénz miatt, viszont lelkileg belefásulni a rendszer rabszolgájaként? Őszintén szólva, én mindkét oldalt megéltem, és emiatt teljesen át tudtam érezni Gigi helyzetét. Nem tudtam elítélni őt azért, mert anyagi biztonságban szeretne élni, nem azon aggódni, hogy másnap lesz-e mit ennie, lesz-e hol laknia, lesz-e munkája. De közben meg pontosan tudtam, hogy szabadság nélkül az anyagi biztonság egy idő után mit sem ér. Épp ezért nagyon aggódtam érte, és azt akartam, hogy végül visszataláljon önmagához, de soha többé ne kelljen a pénz miatt sem aggódnia.
A másik barát Beppo, az utcaseprő. Egy idős bácsi, aki a „lassan járj, tovább érsz” elvét követi, és ritkán szólal meg, de amikor mégis, akkor nagyon bölcs dolgokat mond, amire érdemes odafigyelni. Beppo karaktere is nagyon szerethető volt, mert igazán jó ember, akinek csak és kizárólag a Momo iránti szeretete volt a gyenge pontja, amivel meg tudták fogni.
Hogy tetszett ez a könyv?
A cselekmény izgalmas, mágikus, fordulatos és tanulságos. Egyszerűen annyira bevonzott a történet, hogy alig bírtam letenni, és nagyon rövid idő alatt elolvastam. Szerintem ilyen egy tökéletes regény.
Szóval összességében IMÁDOM, IMÁDOM, IMÁDOM ezt a könyvet.
Kiknek ajánlom a könyvet?
Mindenkinek, aki szereti az egyszerre mesés és kalandos, de közben nagyon komoly témával rendelkező regényeket.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
Nyereményjáték:
Mostani nyereményjátékunkban Michael Ende további köteteinek nyomába eredünk. Minden állomáson találtok egy-egy idézetet, a ti feladatotok pedig, hogy a könyv címét beírjátok a Rafflecopter-doboz megfelelő helyére!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Idézet a játékhoz:
„Ahogy mindenki egész élete során megy, anélkül, hogy a következő lépést ismerné, anélkül, hogy tudná, a következő lépésnél szilárd talajra lép-e vagy már a Semmibe botlik. Ez a világ olyan bizonytalan, hogy minden lépésünk: döntés.”
Állomáslista:
10. 31. Könyv és más
11. 02. Spirit Bliss Sárga könyves út
11. 05. Szembetűnő
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése