Spirit Bliss oldala: Kertész Erzsi: Öröklét

A Trend Kiadó jóvoltából ezúttal egy nagyon izgalmas és egyedi pszichológiai krimit vehettünk kézbe, aminek a főszereplője, Fília a börtönben ülve meséli el, mi is történt vele. A kirakósok darabról darabra állnak össze, tarts ezúttal három bloggerünkkel, rakd ki velünk a teljes képet, és a turné végén te is nyerhetsz egy példányt a könyvből.

Miért választottam ezt a könyvet?

A fülszöveg volt, ami nagyon megfogott és kíváncsivá tett. Csak néhány mondat az egész, mégis tele van titokzatossággal, ami felkeltette a figyelmemet.

Véleményem a könyvről

A történet főszereplője Fília, egy fiatal nő, aki a börtönből meséli el nekünk, olvasóknak, a pszichiáterének meg egy nyomozónak, hogyan és miért került a rácsok mögé. És próbál meggyőzni mindenkit az ártatlanságáról, valamint arról, hogy a város egyik befolyásos üzletembere, Illésházy Antal nem az a jóságos filantróp, akinek mindenki hiszi. Sőt, még csak nem is Illésházy Antal az igazi neve.

Amikor belekezdtem a könyvbe nem nagyon tudtam, mire számíthatok, de szinte azonnal beszippantott a történet. Fília stílusa valahogy magával ragadott, egyszerűen csak olvastam a sztorikat, amiket a múltról (a gyerekkoráról és a felnőttként általa kidolgozott és végrehajtott kém- és bosszútervről) és a jelenről (vagyis börtönéletről) mesélt, és egyszerre élveztem és voltam iszonyatosan kíváncsi, mi sül ki az egészből.

Nem vagyok biztos benne, hogy a valóságban kedvelném Fíliát, mert túl közvetlen, túl beszédes (a valóságban fáraszt, ha valaki túl sokat beszél, de könyvben élvezetes volt), és túl könnyen manipulálja az embereket, de valahogy mégis jó embernek éreztem őt. Valahogy végig hinni akartam abban, hogy amit Fília mond, az az igazság. De hazudnék, ha azt állítanám, hogy teljesen biztos voltam benne. Simán el tudtam képzelni azt is, hogy kiderül, csak szimplán tévképzetes bolond, vagy éppen egy zseni, aki mindenkit az orránál fogva vezet, és a könyv végén nevetve sétál majd ki a börtönből.

Hogy végül mi történt, természetesen nem árulom el, de nagyon izgalmas volt, ahogy szép lassan összeállt a kirakós. Ez egy olyan könyv volt, amit alig bírtam letenni. Olvastam késő este, a buszon, a munkahelyi szünetemben, amikor csak időm jutott rá. Megmozgatta az agyamat, elméleteket gyártottam, és élveztem, hogy mennyire jól kidolgozott és logikus az egész.

Arra gondoltam, hogy elnyelt a mocsár. Kíváncsiságból, felelőtlen játékból beugrottam a pokol egyik bugyrába, és olyan jól szerepeltem, hogy ott marasztaltak kávéra, uzsonnára, egy egész öröklétre.

Szóval igen, mindennek ellenére ugyanúgy megkedveltem Fília karakterét, mint a két pszichiátere, valamint az ügyében nyomozó rendőr. Mert bár őket is bosszantotta néha Fília túlzott közvetlensége, és nem tudták, higgyenek-e neki, vagy sem, mégis látszott, hogy elkezdtek kötődni hozzá.

És ami klassz, hogy egy csomó mellékkaraktert is szívből megkedveltem. Mert ebben a történetben nemcsak a főszereplő, Fília volt tökéletesen felépítve, hanem a mellékszereplők is. Igazi egyéniségek voltak, szerethetőek és érdekesek.

A kémcsapat (Ármin, az autista szomszédsrác, Rajmund a jóképű és pénzéhes búvár, Betti, az unatkozó anya, feleség és angoltanárnő, valamint Pista, az ezermester) kiválasztása baromi izgalmas folyamat volt. Ahogy Fília behálózta őket, és rávette mindegyiket, hogy csatlakozzon hozzá, az egyszerűen elképesztő volt. Persze azért aggódtam ezekért az emberekért, mert hát, mégsem képzett kémek, hanem egyszerű átlagemberek, akik lényegében nem is tudták pontosan, mibe keveredtek. Végig attól tartottam, hogy valamit elrontanak majd, bajba keverednek, bajuk esik. Főképp Árminért aggódtam, mert ő annyira ártatlan és kedves srácnak tűnt.

Aztán ott volt a börtönből Cica, Fília cellatársa. Cica jellemének bemutatása, az, ahogyan a Fíliával való kapcsolata és a személyisége fejlődött, alakult, egyszerűen elképesztő volt. Amikor Cica betoppant a történetbe és Fília cellájába, először azt hittem, hogy vagy utálni fogom, mert egy sima agresszor lesz, vagy egyáltalán nem vált ki belőlem érzelmet, mert olyan semmilyen karakter lesz. Nagyot tévedtem. A végére Cica az egyik kedvencemmé vált. Ő tipikusan az a karakter, akinek köszönhetően az ember rájön, hogy igen, sajnos még mindig vannak benne előítéletek a szegényebb, tanulatlanabb emberekkel kapcsolatban, és aki miatt elgondolkozik azon, hogy talán ítélkezés helyett mélyebbre kéne néznie. Mert abban is lehet valami nagyon értékes, akin elsőre nem látszik. Akár egy elítéltben is. Szóval igen, szó szerint megszerettem Cicát.

És Adorjáni nyomozó is szimpatikusnak tűnt. Ő valószínűleg ugyanúgy érzett Fíliával kapcsolatban, mint én olvasóként. Megkedvelte őt, hinni akart neki, segíteni akart neki, de nem volt biztos benne, hogy Fília története igaz-e, viszont mindenképpen ki akarta deríteni a tényleges igazságot. Tetszett, hogy ment előre, nem adta fel, nyomozott. És amit a történet végén kiderített... Nos, igen, meglepett, de közben izgalmas ötlet volt. Végül ő volt az, akinek köszönhetően utalást kaphattunk arra nézve, vajon igaz-e Fília története, vagy sem. Szóval igazi kulcskarakter annak ellenére, hogy mellékszereplő.

Míg a hétköznapi kémek kiválasztása, beetetése, aztán maga a kémkedés megmozgatta az agyamat, addig a végén az akciójelenetek konkrétan megugrasztották a pulzusomat. Nagyon izgalmasra sikeredett a végső akció, főképp úgy, hogy (nem árulom el, miért, de) nem kaptunk teljesen tiszta képet arról, mi is történik éppen, mintha egy ködfelhőn keresztül nézhettük volna az eseményeket. Baromira tetszett ennek a résznek a stílusa, leírása, homályossága, izgalma.

Azt hiszem, elmondhatom, hogy új kedvenc magyar íróm van. Ez után a történet után nagyon kíváncsi vagyok Kertész Erzsi másik, felnőtteknek szóló regényére is, biztosan be fogom szerezni előbb vagy utóbb. És remélem, hogy ír még sok új, ehhez hasonló minőségű regényt.

Hogy tetszett ez a könyv?

Zseniális volt. Odavagyok a kémtörténetekért, és ez a regény nagyon megmozgatta az agyamat. Jó és egyedi ötlet volt, ahogy Fília egyenként adta át nekünk a kirakós darabokat, és hogy végig nem lehettünk biztosak benne, amit mond, az valóban úgy történt. Imádtam a mellékszereplőket, főképp Cicát, Ármint és Adorjáni nyomozót. És megkedveltem Fíliát is annak ellenére, hogy a való életben nekem túl sok lenne a személyisége, és hogy nem voltam biztos benne, hihetek-e neki.

Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.

Kiknek ajánlom ezt a könyvet?

Mindenkinek, aki egy baromi jó pszichológiai krimi és kémsztori elegyével akarja feldobni a napjait.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

A történet részben kémregény, a feladatotok ezúttal az, hogy beírjátok a Rafflecopter-doboz megfelelő helyére azoknak a film- vagy sorozatkaraktereknek a nevét, akikről fotót találtok a blogjainkon. Fontos, hogy az adott filmben játszott karakter nevére vagyunk kíváncsiak, nem a színészére!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Kép a játékhoz: