Mostani turnénk során a gyermekeink érzelmi fejlődésére fókuszálunk, amelyhez 4 csodálatos könyvet szeretnénk bemutatni Nektek a Kulcslyuk Kiadó jóvoltából. Szó lesz testvérféltékenységről (pszichológiai útmutatóval), érzelemszabályozásról és az érzelmi intelligencia fejlesztéséről. Tarts velünk a turné során, és ha a szerencse melléd szegődik, megnyerheted az általad választott könyv egy példányát.
Így karácsonyra meglepiként és extraként ismét egy izgalmas interjút hoztam nektek, ezúttal Deliága Évával, a Mit kezdjünk a testvérféltékenységgel? című könyv egyik szerzőjével. Ezúton is köszönöm neki, hogy időt áldozott erre közvetlenül karácsony előtt, sőt karácsonykor is. Nektek pedig jó olvasást! 😊
– Mikor és miért kezdett el foglalkoztatni téged a testvérféltékenység témája?
– Két okot említenék, az első személyes. Mozaikcsaládban élek, és amikor a férjemmel közös kisfiunk megszületett, akkor már volt a férjemnek az előző kapcsolatából egy nagyfia. Szóval nálunk az a helyzet állt elő, hogy az elsőszülött gyermekünk nem volt teljességgel elsőszülött, hanem bizonyos szempontból másodszülött volt. Ezért attól a pillanattól kezdve, hogy megszületett, volt egyfajta dinamika a családunkban, ami arról szólt, hogy hát itt van egy elsőszülött, akinek van testvére, komplikálva a mozaikcsaládra vonatkozó dinamikákkal. Nem az idő teljes részében, de sokat volt velünk párom kisfia, szóval kezdettől fogva, hogy szülő lettem, a bónuszfiam jelenlétével instant jelen volt a testvérféltékenység is, még úgy is, hogy én csak egyet szültem.
A másik ok szakmai. A mit kezdjünk a testvérféltékenységgel című könyv egy sorozat része. A sorozat a 2010-es évek elején született meg fejben, akkor még nem volt teljes mértékbe kidolgozva, de szerettünk volna ilyen 2 in 1 segítőkönyvet, pszichológiai útmutatót összekombinálni Lovász Hajnalka pedagógus szerzőtársammal. És már akkor volt egy nagyon komoly szakmai megfontolás arra vonatkozóan, hogy melyek legyenek azok a témák, amiket szeretnénk feldolgozni, és milyen sorrendben.
A sorozat első része az akaratosság, a második a szorongás, a harmadik pedig az agressziókezelés. Ezek voltak a legégetőbb, legsürgetőbb témák, amiket a szakmai tapasztalatom alapján sikerült megállapítani. Még a legelején volt egy kutatás is, ami a szülőket kérdezte meg, hogy számukra a mindennapok során mi jelenti a legnagyobb elakadást, nehézséget. Már akkor ott volt a témák közt a testvérféltékenység, ami lényegében csak azt a családot nem érint, amiben nincs még testvér. Vagyis legalább annyira fontos téma, mint az akaratosság témája. Hosszabb vajúdásba telt, mire össze tudtuk hozni. 2017-ben jelent meg az első könyvünk, de azelőtt már évekig a fiókban pihent. Ahogy korábban is említettem, a 2010-es évek elején jött az ötlet, akkor kezdtünk el dolgozni rajta. Hajnalkának három gyereke van, nálunk is most már három gyerek van a családban, úgyhogy ez a téma egyre aktuálisabbá vált idővel.
– Ha valakinek már van gyereke, és tervezik a másikat, mely ponton érdemes segítséget kérni szakembertől? Előre érdemes beszélni vele, vagy csak akkor, ha már előállt a probléma, és ha csak akkor, melyik pontján a dolognak?
– Én azt látom szakemberként, hogy sok kétség és aggodalom övezi ezt a témát. Az anyukák sokszor megfogalmazzák, hogy bár gondolkoznak testvérben, szeretnének két vagy több gyereket, de ott van ez az aggodalom, szorongás, hogy fogják-e bírni, mekkora legyen a korkülönbség. Testvérféltékenység szempontjából fel szokták tenni azt a kérdést is, hogy tudnak-e több gyereket szeretni ugyanúgy. Azt gondolom, annak, akinek az eredeti származási családjában konfliktusa volt a testvérével, aránytalan testvéri dinamikájuk volt, az idősebb testvérek állandóan piszkálták, froclizták, sokat verekedtek, vagy valakiben nem keltett jó érzést, hogy milyen testvérnek lenni, felnőttszemszögből (aminek még egyáltalán nem részei a gyerekek) van önismereti munkája, ami lehet, hogy szükséges ahhoz, hogy jobban fel tudja dolgozni ezt a témát. Ha oda kerül, hogy belevág, akkor letisztulhat, hogy ő mit szeretne, mire vágyik, mire van kapacitása. Ebben persze mindkét szülő benne van apai, anyai oldalról, van, akinek nincsen testvére, van, akiben az a kép él, hogy nagy családot szeretne sok gyerekkel, ezt pedig össze kell hangolni, úgyhogy nemcsak egy emberre vonatkozó önismereti munka szükséges, hanem a párra vonatkozó. A párnak össze kell hangolódnia sok beszélgetés vagy akár tanácsadás által.
A testvérféltékenység kapcsán egyébként nagyon sok tévhit él a fejekben. Mikor azt mondjuk, hogy „szakemberhez fordulni”, annak az első szintje lehet az interneten, könyvekből való tájékozódás. Mert az is adhat egy alapot, ha van egy elérhető általános, szakmai ismereteket adó tudás. Ez a szint mindenképpen ajánlott.
Nagyon fontos, amit a könyvben is említettem, hogy „tervezzük a kistestvért”. Rákészülés, ráhangolódás, ott van már a testvér, akit fel lehet készíteni. Ez egy hosszabb időtartam: hogyan beszéljünk róla, hogyan vonjuk be az egészbe a nagyobb testvért, amikor még csak gondolatban van a kistestvér, aztán amikor már a pocakban van, később pedig, amikor már tudjuk, mikor fog megszületni.
Aztán az is kérdés, hogy mire lehet majd számítani… Mikor jelentkezik a testvérféltékenység, amikor hazahozzák a babát, vagy később? Mi az, ami természetes, normális? Mi az, ami még belefér? Szerintem minden szülőben felmerül: komoly baj van? Nem is arról van szó, hogy azonnal szakember segítségét kell kérni. Én azt látom, hogy a szülők kapaszkodót keresnek, hogy „Oké, nálunk ez van, akkor erre hogyan kell jól reagálni?”, illetve hogy „Ez most baj, ez sok, vagy túl kevés, ennek így kéne lennie, átlagos?” És ebben tudunk a szülőknek segíteni.
– Ha úgy tűnik, minden rendben van, de megszületik a baba, és mégis előjön a testvérféltékenység, ha a szülő úgy érzi, hogy valami már több mint normális, hová fordulhat segítségért?
– Először is, én próbálom ezt a jelenséget teljesen normalizálni. A legfontosabb üzenet, hogy: a testvérféltékenység természetes! Nem szülői, nevelési hiba. Ha a szülők azt tapasztalják, hogy előjött, érdemes átlátni, hogy ez életkori sajátosság, és tudni, mik azok a tünetek, amikre számítani lehet. Azt hiszem, a tudatosság nagyon sokat segít, ha tudja a szülő, hogy erre lehet számítani, és igen, náluk is ez van. Ha olyanokat mondana a nagyobb testvér, hogy „De hát én nem is akartam!”, „Vigyük vissza a kórházba!”, „Dobjuk ki a kukába!”, ez elég szélsőségesen hangzik, de ha számít erre a szülő, akkor tudja, hogy ez nem nevelési hiba, hanem egy megjelenése a testvérféltékenységnek, ami mindig, minden családban elő szokott jönni.
A területenként elérhető pedagógiai szakszolgálatokhoz lehet egyébként fordulni, ahol térítésmentesen igénybe vehető pszichológiai tanácsadás. De lehet online vagy személyesen olyan szakembereket keresni, akiknek konkrétan ez a szakterületük. Hozzá kell tenni, itt most nem súlyos esetekről beszélünk, semmiféle patológiáról – egészséges családokról van szó –, hanem arról, hogy a szülőnek kérdései vannak, jólesne neki egy összefoglaló vagy iránymutatás, ami által magabiztosabbnak érezhetné magát.
– Melyiknél kisebb az esély a komolyabb testvérféltékenységre, ha kisebb vagy ha nagyobb a korkülönbség a gyerekek között?
– A korkülönbség témája rendkívüli módon trükkös, mert mindegyiknek megvan az előnye és a hátránya. Kisebb korkülönbségnél azt látjuk, hogy a nagyobb gyerkőcnek még nincsen belátása. Például elég bevett gyakorlat, hogy 3 éves a nagy, és 1 éves a kicsi, alig 2 év korkülönbséggel. Ráteszik az elsőszülött gyerekre a „nagy” címkét, de azt látjuk, hogy igazából ő még nagyon pici. És amikor azt mondom, nincs belátása, az azt jelenti, hogy nem fog csöndben maradni, amikor altatják a kicsit, nem fogja tudni késleltetni a saját szükségleteit, hogy mondjon valamit, kérjen valamit. Azt tapasztaljuk, hogy ilyen kis korkülönbségnél, amikor beindul a kisebb gyerek mozgásfejlődése – 8 hónapos kor körül mászni kezd, 1 éves kor körül feláll, járni kezd –, akkor nagyon-nagyon belobban a testvérféltékenység. A 3 évesnek a belátás hiánya miatt nem tudjuk elmagyarázni, hogy a testvére még kisbaba – ő még nem tud annyit, nem akarattal, nem direkt csinálta, nem azért jött ide, hogy szétrombolja az adott dolgot. Szóval ez azért nagyon nehéz, mert a 3-4 éves kiscsoportos, középső csoportos óvodás a járni tudó picikét a saját csoporttársaihoz hasonlítja. Nincs meg az a belátása, hogy a pici még nem olyan fejlett, nem olyan okos, még nem tud úgy beszélni. Őt nem érdekli, az ő dolgához ne nyúljon hozzá, ne menjen oda, ne vegye el stb. Nagyon hevesek tudnak lenni emiatt benne az indulatok kistestvére irányába.
Ha nagyobb a korkülönbség, a belátásfaktor jobb. A 7 évnél nagyobb korkülönbségnél azt látjuk, hogy a nagyobb testvér tyúkanyó szerepet is magára vehet, hozza-viszi a kicsit, pelenkázza, vagyis gondoskodó szerepben tud már jelen lenni nagytestvérként. Nincs az a klasszikus testvérféltékenység köztük. De ehhez már tényleg elég nagynak kell lenni a korkülönbségnek, mert még 5 év korkülönbségnél is azt látjuk, hogy hatalmas tud lenni a testvérféltékenység, pedig ott azért tényleg jelentős már a korkülönbség. Ebben az esetben már iskolás a nagy, óvodás a kicsi, de a nagy még mindig árgus szemekkel figyeli, hogy a másik mit kapott, vele mennyit foglalkoztak. Szóval itt előkerül a trónfosztás jelensége, amit az elsőszülött nehezen él meg.
– Ha csak egyetlen fontos dolgot mondhatsz, amit a szülőnek meg kell tennie, hogy megelőzze vagy kezelje a testvérféltékenységet, akkor mit mondanál?
– Van egy fontos üzenetem: Van remény! Ezt azért mondom, mert sokszor a testvérféltékenység mélypontokat tud elérni, és a szülő azt élheti meg, hogy akármit próbál, nem használ, és amikor már beletörődne, hogy ez ilyen, a gyerekei így vannak egymással, abban a pillanatban ez elkezd változni. Tehát olyan, mintha lenne a testvérféltékenységnek egy nagyon sajátos dinamikája, amire ambivalencia jellemző. Van egy nagyon erős szeretetkapcsolat, de mellette ott vannak ezek a nehéz érzések, indulatok is. És megesik, hogy a szülő azt éli meg, hogy egyszerűen már nem tud mit csinálni, és akkor váratlanul elkezd változni a helyzet: egyszer csak a testvérek elkezdenek közeledni egymáshoz, kapcsolódnak, elkezdenek együtt játszani, találnak egy közös érdeklődési területet, és szerintem ez a „van remény”-faktor nagyon-nagyon fontos.
Azzal kapcsolatban, hogy a szülő mit tehet, nekem az igazságosság jut eszembe. Minden olyan családban van remény, ahol nincs erős részrehajlás a szülők részéről. Ahol nem mindig a kicsinek adnak igazat, nem csak a kicsi a szerethető, az alkalmazkodó, nem csak a kicsit értik meg. És ahol nem csak a nagy felel mindenért, nem túl nagyok az elvárások felé, és megvan az a melegség, intimitás, közelség vele is ugyanúgy, ahogyan a kicsivel.
Testvérféltékenységhez vezethet, amikor a testvérek maguk is úgy érzik, hogy meg vannak különböztetve. Amikor például van a jó tanuló, az eminens, a kiváló sportoló, és van a fekete bárány, és nagyon be vannak rögzülve ezek a szerepek, a gyerekek igazságtalannak élik meg szüleik feléjük való viszonyulását. A szülők megkülönböztető bánásmódja mentén nagyon el tud mérgesedni a testvérféltékenység. Tisztán látszik, hogy ezek családi dinamikák nemcsak a testvéreken múlnak, hanem mindennek van egy kontextusa: a családi kapcsolatok, a családi szeretet, a szülőkhöz való viszonyulása külön-külön a gyerekeknek.
– A könyvnek két része van, a második részben egy mese található, amit Lovász Hajnalka írt. Mesélnél arról, hogy ez a mese hogyan született meg, te mennyire folytál bele a történetbe, mennyire szóltál bele, hogyan dolgoztatok együtt?
– Van egy kis képzeletbeli világ, a Figurancsok világa, akikről a mesék szólnak. Ők zokniból varrt kis állatfigurák, akik életre kelnek. Mindegyiküknek külön karaktere van, mindegyik különböző természetű. Van egy félénk sárkány, egy akaratos, nagyhangú oroszlán, egy bőbeszédű, csacsogó, hebrencs zebra és a bölcs zukmukfukk manó, aki kicsit gardírozza őket – nem teljesen szülő szerepben, de ő egy kicsit megfontoltabb, mint a többiek. És ebben a kötetben egy új szereplővel is megleptük az olvasókat, egy kis nyuszi érkezik a társasághoz.
Van egy bemutatkozó mese, amiből megismerhetik a karaktereket azok, akik a sorozat többi részét nem olvasták. Ezután hat darab különálló mese található a könyvben, és minden egyes történet feldolgoz egy olyan sajátosságot, amivel azok a gyerekek találkozhatnak, akiknek kistestvérük születik. Tehát a mesék úgy vannak felépítve, hogy van egy hatalmas vágyakozás, ami megelőzi azt, hogy a nyuszi megérkezik a barátokhoz, ezt követően pedig azok az érzések vannak megjelenítve nagyon szemléletesen mind Várkonyi Mária rajzain, mind a történeteken keresztül, amik megelevenítik azt a fajta érzésvilágot, amit átélnek ilyenkor a gyerekek.
Minden történetnek van egy kis konklúziója, csattanója, a többi mesétől különálló, önállóan is értelmezhető vége, ami megoldási módot kínál arra, hogy ezekkel a feltörő, nehéz érzésekkel mégis mit lehet kezdeni. A könyv meserésze szervesen kapcsolódik a könyv első részéhez, amiben konkrét módszerekről írtam – ezek olyan eszközök, amiket a szülők bevethetnek a testvérféltékenység kezelésére. Minden egyes mese egy ilyen módszert mutat be és dolgoz fel.
Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy a mesét nem szájbarágós tartalomként kell elképzelni, ami unalmas, és valamiféle erkölcsi magaslatot fogalmaz meg, hanem a történetek rendkívül humoros, kalandos, fordulatos módon alkalmasak arra, hogy a gyerekek érzelmileg azonosuljanak a történettel, valamelyik kis karakterrel. Ahogy a kaland elér egy tetőpontot, ahogy a konfliktus lecseng, rendeződik, annak van egyfajta tanulsága, ami azonban nincsen kimondva, hanem a gyermek fejében születik meg.
Ez azt is jelenti, hogy a mesék is egy módszert jelentenek. Ha a szülő elolvassa a könyv első felében a pszichológiai útmutatót, akkor picit tudatosabban átlátja, hogy milyen lehetőségek vannak a megelőzésre, az egy-egy testvérkonfliktus aktív kezelésére, aztán leülhet, és akár estimeseként, akár nappali meseként, a gyerekkel minőségi időt töltve olvasgathatják ezeket a meséket. És itt már közvetlenül van a gyerek megszólítva, ő kap egyfajta küszöb alatti, nem teljesen kimondott, de egyértelmű pszichológiai segítséget ahhoz, hogy mit lehet kezdeni a nehéz érzéseivel.
– Miért döntöttetek úgy, hogy a mese nem gyerekkarakterekről fog szólni, hanem ezekről a kis zokniállatkákról, a Figurancsokról?
– Azt szerettük volna, ha a mese egy kicsit szimbolikus lenne, mert jóval direktebb, ha Pistiről, Hannáról, Márkóról szól. Ez utóbbi picit akadályozza az azonosulást, mivel abban a pillanatban, hogy pl. nem Márkónak hívnak egy gyereket, már kevésbé tud kapcsolódni az adott karakterhez. Ebben az esetben már az megjelenik, hogy egy kisfiúról van szó, de ha én kislány vagyok, az is nehezíti az azonosulást. Azt, hogy valaki fiú vagy lány, gyerekkarakterek esetében mindenképpen be kellett volna hozni, de az állatfigurák nem nélküliek, tehát bárki tud azonosulni a zebrával, akinek a fő tulajdonsága az, hogy hebrencs, meggondolatlan, sokat beszél, impulzív, hiszen ez ugyanúgy illhet a 3 éves kisfiúra, mint a 6 éves kislányra. Tehát ezeket az állatkaraktereket mindenki a magáénak érezheti, és ezt nagyon fontosnak tartottuk, mert az a mesének az egyik mechanizmusa, hogy azonosulni lehet a karakterekkel, és van egy feloldása annak, hogy bajba keverednek, vagy valami galiba történik velük, aztán kap egyfajta problémamegoldási módot a gyermek. Úgy gondolom, ezek a kis állatfigurák sokkal alkalmasabbak arra, hogy a szimbólumok szintjén adjanak a gyerekeknek, míg a gyerekszereplők a konkrétumok irányába vinnék a mesét.
– Mit tanácsolsz, hogyan dolgozzák fel együtt a szülők a gyerekkel ezt a mesét? Egyszerre olvassák el az egészet, vagy egy-egy mesét olvassanak el esténként? Esetleg ne is esténként, hanem napközben, és akkor jobban van idejük átbeszélni, kérdéseket feltenni, játékokat kitalálni hozzá?
– Én először is nagy szabadságot adnék ebben, mert biztos, hogy minden háztartásban más az időbeosztás, mások a szokások, és bárhogy lehet használni a könyvet. De szerencsésnek tartanám, ha naponta egy mesét olvasnának, mert eléggé különböző a témájuk, és eszkalálódik a tartalom. És én nappali mesének gondolnám, mert érzelmileg megterhelő lehet. Nem maga a mese kelt szorongást, hanem amiről szól, az lehet valakinek nagyon húsba vágó. Lehet például, hogy valakinek most született kistestvére, és azt éli át, hogy „Vigyétek már innen ezt a kicsit, mert zavar engem.” Ehhez hasonló tartalmak említésre kerülnek, és megeshet, hogy ez a kicsik számára érzelmileg felzaklató. Úgyhogy én szerencsésnek találnám, hogy egy mese, egy nap.
Nagyon különböző lehet a gyerekek kapacitása. Például négy és fél éves volt a fiam, amikor az akaratosságról szóló könyv megjelent, és neki hosszú volt egy mese, nem tudott végig odafigyelni. Most a legkisebbnek olvassuk a mesét, ő 5 éves lesz, és egyben meghallgat egy mesét, látszik rajta, hogy tudja követni, kérdezget hozzá, beleéli magát. De vannak szülők, akik azt mondták, hogy már a háromévesük is falja a meséket, simán végigüli, végighallgatja.
A szülő ilyenkor megnézheti, hogyan reagál a gyerek, érdekli-e a mese. A gyerekek nagyon szeretik például az ismétlést, lehet, hogy neki egy rész rettenetesen tetszik, viszont az összes többi nem érdekli, ám az az egy nagyon fontos neki. Ha azt kéri, hogy azt olvassák el újra és újra, akkor neki abban van valami tartalom, amivel azonosulni tud, azzal van neki dolga.
– Gyönyörű rajzok vannak a könyvben, hogyan készültek ezek? Először elkészült maga a mese meg a te pszichológiai útmutatód, ezt elolvasta Várkonyi Mária, és ez alapján rajzolt, vagy ti mondtátok meg neki, hogy körülbelül miket alkosson, hogyan alkosson?
– Nagyon szívesen beavatjuk az olvasókat a műhelytitkokba. Először a pszichológiai útmutató készült el, aztán Hajnalkával szoros együttműködésben elkészítettük a módszereket feldolgozó meséket. Ahogy elkészült a mese, Hajnalka azonnal átküldte Marcsinak, és ő teljes szabadkezet kapott. Száz százalékig Marcsi alkotói szabadságára volt bízva, hogy neki melyik rész hangsúlyos, melyiket szeretné megjeleníteni.
Aztán kaptunk vázlatot a rajzokból, ezt követte egy megbeszélés. A tördelőnk, Dániel Zsófia mindig szorosan együtt dolgozik Marcsival, megbeszélik, hogy melyik lapra kerül az adott rajz, mekkora rajzra van szükség, a szöveg hogyan lesz tördelve, jobb oldalas, bal oldalas rajz kell, egy- vagy kétoldalas. Nagyon komoly szerkesztői munka ezeket elhelyezni.
A vázlatokat mi is megkaptuk Hajnalkával. Ezek kézzel készültek, fekete-fehérben, és ceruzarajzként a körvonalakat tartalmazták. Ezután történt a véglegesítés, a körvonalak lefixálódtak, majd megtörtént a kifestés, ami az összes mesét tekintve hónapokba telt, mert mindegyik akvarelltechnikával készült rajz.
Utána jön a beszkennelés, tördelés, így csak a rajzok készítése körülbelül egy évbe telt. A munkafolyamat nagyon hosszú, a normál életünk mellett készítjük, erre nincs külön dedikált idő. Marcsi négygyermekes édesanya, a munkahelyről szabadságot kivéve, építkezés mellett készültek a rajzok, és Marcsi volt velünk a sorozat összes könyvénél. A mai világban azt látom, ez a fajta minőség érték, hogy tényleg kézzel készült minden egyes rajz. Nagyon sok a digitális tartalom, a tucatrajz, az AI-generált rajz. De ebben szívünk-lelkünk benne van. Hajnalka olyan szeretettel, beleéléssel készíti ezt a világot, és Marcsi is, hiszen minden könyvünket ő rajzolta. Ő egyébként nagyon örült a nyuszi karakterének, még meg sem volt a mese, már azon elmélkedtünk, ki hogyan képzeli el, hogy nézzen ki a nyuszi. Szóval hosszú-hosszú munkafolyamat, mire megszületik egy könyv.
– Azt tudjátok már, hogy a következő rész miről fog szólni?
– Az az igazság, hogy most valószínűleg pontot tettünk a végére. Ez a negyedik rész a sorozatból, és én azt látom, lehet, hogy ez így most kerek.
– És esetleg van valami más könyv, amin dolgozol most?
– Igen. Nagyon sokat dolgozom szülőkkel, a szülőkonzultáció az a fajta tanácsadási munka, amit csinálok. Vagyis egészséges családokkal dolgozom rendszerszemléletben. Ez a családdinamikai szemlélet azt jelenti, hogy megnézzük, mi az, ami nekik nehézséget okoz, mi az, ami elgondolkodtatja a szülőket, mi okoz nekik elakadást. Tudunk beszélgetni arról is, hogy mi az, amin ők változtatni tudnak, hogy jobbá tegyék ezeket a dolgokat a családjukon belül. Szóval ennek a konzultációs tanácsadásnak a kapcsán fogalmazódott meg bennem pár gondolat, amiből szeretném, ha egyszer könyv is lehetne. A szülőkonzultáció egyébként nagyon sokféle témát felölel. Kiskortól kezdve 18 éves korig nagyon sokféle pszichológiai téma van, ami előkerül, és ezt szeretném most könyv formájában átadni.
– És ez akkor csak a felnőttekhez szól, ugye? Nem lesz hozzá olyan, ami a gyerekekhez kapcsolódik, például mese?
– Így van. Amit Hajnalkával csináltunk az egy speciális 2 in 1 műfaj. Gondban is voltunk, hogy ezt most akkor a felnőtt- vagy a gyerekszekcióba kell-e tenni, ez akkor egy mesekönyv-e. Vagyis ez egy speciális hibrid. Én pedig szeretnék egy átfogóbb, nem ennyire egy témára fókuszáló, de a szülőknek ugyanúgy segítő könyvet létrehozni. Ezen dolgozom már fejben.
– A közeljövőben valamikor, valahol lehet veled találkozni, akár a felnőtteknek, szülőknek, akár ha egy kisgyerek alá szeretné íratni a saját könyvét?
– A Nyitott Akadémia szokott szakmai előadásokat szervezni. Legközelebb februárban lesz előadássorozat, 16-án Budapesten, 17-én Szegeden, 18-án pedig Pécsett. De március 16-án Győrbe, 17-én Érdre, 18-án pedig Székesfehérvárra is ellátogatunk. Ezek mind közönségtalálkozók és előadások, ahol könyvvásár, dedikálás, beszélgetés is lesz.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod ezt a könyvet:
Nyereményjáték:
Mostani játékunk során híres, mondhatni klasszikus mesékből idézünk nektek. A ti feladatotok kitalálni, mi a mese címe, és beírni a helyes megfejtést a Tally megfelelő sorába.
(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP-címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Idézet a játékhoz:
„A tudás nem ér fel a bölcsességgel.”
Állomáslista:
12. 25. Spirit Bliss Sárga könyves út – interjú Deliága Évával
