~ Sárga könyves út ~

2025. december 8., hétfő

Sam Coffman: Túlélők kertje – Blogturné



Gondoltál már arra, mi történne, ha bekövetkezne valami katasztrófa, ami miatt bezárnának a boltok, leállna a szállítmányozás, és nem tudnál ételhez és vízhez jutni a megszokott, kényelmes módon? A Corvina Kiadó és Sam Coffman jóvoltából most túlélheted az apokalipszist, elég, ha követed a Túlélők kertje – Hogyan termesszük meg magunknak az élelmiszert című könyv tanácsait. Készülj fel velünk a turné során a világvégére, és a turné végén te is nyerhetsz egy példányt a könyvből.


Miért választottam ezt a könyvet?

Olvastam anno egy disztópiát, amiben a főszereplő lány lényegében úgy él túl egy éhínséggel járó apokalipszist, hogy talál egy régi könyvet, ami alapján elkezdi saját magának megtermelni az ételt. Amikor megláttam Coffman könyvét, azonnal az jutott eszembe, hogy elnézve a világot, talán nem lenne hülyeség, ha legalább egy könyvem lenne arról, hogyan ne haljak éhen, ha esetleg még az életemben összedőlne a civilizációnk kártyavára...


Külcsín és kivitelezés

Egy kemény borítós könyvről van szó, amiben belül vastagabb oldalak vannak. Súlyra nem túl könnyű, de azért nem is túl nehéz, és elég jó minőségű ahhoz, hogy ha eljön az apokalipszis, akkor menekülés közben magaddal tudd cipelni, és ne szakadjon el vagy sérüljön meg másképp könnyen.

A borító háttere barnás-narancsos, és a fehér-feketével írt szerző nevén és a címen kívül két csöves kukorica, valamint egy sárga hátterű tábla található rajta, a táblán pedig egy ásó van. Az illusztrációnak olyan hangulata van, mint egy jelző- vagy figyelmeztetőtáblának, ami illik a tartalom hangulatához.


A könyvön belül klasszul rendszerezve találjuk a dolgokat, felsorolásokkal, színes fotókkal, ábrákkal és egyebekkel segítik megérteni a leírtakat, és elmagyarázni, hogy pontosan mit is kell tennünk. Na meg persze, ezek fel is dobják a könyvet, mert az ember sokkal szívesebben nézeget egy képekkel teli, színes könyvet, mint a tömény szöveget.

Szóval 5-ből 5 pont.


Alapötlet

Körülnézve a világban, átélve a Covid-mizériát, az orosz–ukrán háború kitörését a szomszédban, valamint ezernyi disztópiát olvasva és filmként látva, őszintén szólva simán el tudnám képzelni, hogy még az életünkben kitör valamiféle apokalipszis. Pedig úgy egy évtizede még csak mosolyogtam a világvégehívőkön, és kissé bolondnak tartottam őket. Mostanra viszont szerintem aktuális lett komolyan átgondolni, mit tenne az ember, ha valóban összedőlne körülötte a világ, és az olyan alapdolgokat sem tudná könnyen megszerezni, mint az élelmiszer. Az emberek jó része nagyvárosokban él, és már halovány lilája nincsen arról, hogyan kell növényeket termeszteni, haszonállatokat tartani, úgyhogy ha valóban az életünk múlna ilyesmiken, hát nem indulnánk túl sok eséllyel.

Ez a könyv pont azért jó ötlet, mert aktuális, és érthetően, részletesen elmagyarázza a laikusoknak, hogy mit is kell tenniük, ha túl akarnak élni egy apokalipszist.

Szóval az aktualitása miatt 5-ből 5 pont.


Tartalom

A könyv bevezetője legalább olyan gyomorszorító és izgalmas volt, mintha egy disztópikus világvégeregényt olvastam volna. A szerző olyan stílusban, olyan hangulatot átadva magyarázza el, miért is lenne szüksége mindenkinek arra, hogy értsen az élelmiszer-termesztéshez, és már most nekiálljon felkészülni a jövőbeli gondokra, hogy tényleg azzal a gondolattal olvastam végig a könyvet, hogy nagyon oda kell figyeljek minden szavára, mert bármikor szükségem lehet még a lapokon lévő tudásra. Valamint rögtön elkezdett járni az agyam azon, hogyan tudnék még most, a viszonylagos biztonságban nekikezdeni az alapok megvalósításának.

A lényeg négy nagy részből áll, amin belül rövidebb fejezeteket és alfejezeteket találhatunk. Az első rész 1. fejezetéből megtudhatjuk, mit kell tennünk a világvége kitörésének első 5 napjában, hogy gyorsan olyan élelmiszerhez juthassunk, aminek köszönhetően megtarthatjuk az erőnket, egészségünket, és úgy alapvetően nem halunk éhen rögtön az elején. Itt olvashatunk a csírákról és mikrozöldségekről, arról, hogy mi kell a csíráztatáshoz, hogyan kell végezni a műveletet, milyen magokat érdemes csíráztatni, és még recepteket is kapunk, hogy tudjuk, hogyan érdemes elkészítenünk ételként a csírákat és mikrozöldeket.

A második fejezetben arról van szó, mit érdemes termeszteni az első 5 hétben, ha hosszabb ideig állna fenn a probléma, és változatosabbá, egészségesebbé kéne tennünk rövid idő alatt a táplálkozásunkat. Megismerhetjük a 12 leggyorsabban fejlődő növényt, és a gombatermesztésről, valamint -tárolásról is részletes információkat kapunk. Természetesen a receptek itt sem maradhatnak el.


A második nagyobb rész már arra készít fel, hogy mi történik, ha az apokalipszis nemcsak néhány hétig tart, hanem hónapokig vagy évekig. Vagyis az itteni fejezetekből megtudhatjuk, hogyan tartsuk magunkat életben hosszabb távon. Ebben a fenntartható túlélőkert lehet a segítségünkre. Ekkor már jobban át kell gondolnunk, hogy miket is termesszünk, figyelembe kell vennünk az éghajlatot, az évszakok változását, azt, hogy még változatosabban és egészségesebben tudjunk táplálkozni, és hosszú távon se legyen csömörünk, hiánybetegségünk, és ne gyengüljünk le.

Megtudhatjuk, hogy melyik évszakban miket érdemes termeszteni, mely növényeket érdemes egymás mellé ültetni, mert segíthetik egymást. Már a gyümölcs- és diófák ültetése is előkerül. És természetesen hosszú távon fel kell készülnünk az öntözésre, így többféle módszert is elmagyaráz nekünk a szerző ezzel kapcsolatban. Azt is át kell gondolnunk, hogy milyen módszerrel termesztjük a növényeinket, magaságyásban vagy szabadföldön, polikultúrás növénytermesztéssel vagy erdőkertészetben.

Részletesen szóba kerül, hogy miként javíthatjuk a talajminőséget komposzttal, és mivel trágyára is szükségünk van, így elkerülhetetlen, hogy különböző állatokat is tartsunk. Ezek kiválasztásáról, tartásáról és tenyésztéséről is sok mindent megtanulhatunk a könyvből. És hát, a túlélésért mindent, így a humántrágya kérdése is előkerül, mik a veszélyei, használjuk-e, és ha igen, hogyan.

Ez után egy még undibb, de érdekes fejezet következik, ami a rovarokról szól. De nemcsak arról, hogyan kell a kártevőket távol tartani a növényeinktől, vagy kiirtani őket. Hanem arról is, hogyan használhatjuk őket táplálékként. Az állataink és igen, saját magunk táplálására is. Még ehhez is kapunk recepteket a szerzőtől. És hát, bármennyire is undorítónak tűnik a gondolat, hogy lárvákat és rovarokat együnk, ezek mind fehérjék, és ha a túlélés a tét, akkor nincs kérdés, rá kell fanyalodni.


A harmadik nagyobb rész már nem a néhány évig tartó termesztésre készít fel, hanem a non-stop, folyamatos termesztésre, amikor már tudjuk, hogy a régi életünk sosem fog visszatérni. Megismerkedhetünk a szukcessziós ültetéssel, hogy folyamatosan legyen mit betakarítanunk és ennünk. Mivel itt már tényleg extra hosszú távra tervezünk, így megtudhatjuk, hogyan kell tárolni a növényeket, valamint megismerkedhetünk az aszalással is.

Hogy a termésszezont meghosszabbíthassuk, részletes segítséget kapunk a hidegház és az üvegház létrehozásához, valamint arról is olvashatunk, hogyan termeszthetünk különböző növényeket a föld alatt.

És persze, hogy legyen mit termesztenünk, fontos, hogy legyen saját vetőmagbankunk. Ezt már mindenképpen a világvége előtt el kell kezdenünk kiépíteni, a könyvből pedig megtudhatjuk, hogyan. Ha mást nem is, azt hiszem, ezt mindenképpen megpróbálom majd létrehozni, legrosszabb (vagyis legjobb) esetben lesz egy klassz kis vetőmaggyűjteményem, amire sosem lesz szükségem.

A könyv végén találtam meg a számomra legfontosabb fejezetet. Ugyanis hogyan készülhetne fel az a világvége utáni élelmiszer-termesztésre, aki egy kis panellakásban lakik, és nincsen saját földterülete... Nos a 9. fejezet választ adott nekem erre a kérdésre, ugyanis megtudhatjuk belőle, hogyan kell gyorsan kis területen kertet építeni, valamint gyűjtögetni. Szalmabálás kiskert, zsákkert, függőleges kertek, illetve gerillakertészkedés elhagyott telkeken, parkokban, ha panellakó vagy, ezek menthetik meg az életedet vészhelyzet esetén.

A könyv végén lévő függelékben végül konkrétan felkészítenek minket három világvégehelyzetre: a hurrikán, az aszály és a radioaktivitás miattira. Az első ebből valószínűleg nem érint minket soha itt, Magyarországon, az aszály viszont már felütötte a fejét itt is, és lehet még rosszabb a helyzet idővel. És hát, van atomerőművünk, meg épül egy újabb, amikről csak remélhetjük, hogy biztonságosak (de hát, ott volt Csernobil is...), meg elég sok bolond, istenkomplexusos vezető uralja most a világot, közülük is bármikor megkattanhat egy, és többen rendelkeznek is atomfegyverrel, szóval a radioaktivitás sem teljesen kizárt.

Tetszett, hogy a szerző tényleg, szó szerint minden apróságra gondolt a témával kapcsolatban, mindent lépésről lépésre, nagyon részletesen és egy átlagember számára is teljesen érthető módon írt le. Az is jó érzés volt, hogy bár elég para gondolat egy világvégehelyzet, olvasás közben mégis úgy éreztem, hogy ha esetleg bekövetkezne, a könyvnek köszönhetően akár még képes is lehetnék túlélni a szeretteimmel. És ez azt jelzi, hogy tényleg úgy adta át a szerző a tudását, hogy azt az élelmiszer-természetéshez egyáltalán nem értő, tudatlan panellakó (lásd én) is felfogja, és meg tudja valósítani. Ha nem egy nagyobb területen, akkor kisebb területeken.

Szóval tökéletesen azt kaptam ettől a könyvről, amiért el akartam olvasni, így 5-ből 5 pont.


Hogy tetszett ez a könyv?

Nagyon hasznosnak találtam ezt a könyvet. A szerző úgy adott át mindent részletesen, hogy azt egy teljesen laikus is megértse, és ha szükséges, meg is tudja a magyarázatok alapján valósítani. Minden apróságra és fontos dologra kitért a kötet, úgy gondolom, semmi nem maradt ki, a szerző olyasmikre is gondolt, amik nekem eszembe sem jutottak volna. A fotók, illusztrációk segítették a megértést, és egy jó adag önbizalmat is öntött belém a könyv, ami miatt úgy érzem, ha eljönne a világvége, elég nagy eséllyel képes lennék élelmet termelni magamnak és a szeretteimnek a könyv segítségével. Szóval tuti, hogy a polcon olyan helyre teszem majd ezt a könyvet, ahonnan vészhelyzet esetén könnyen lekaphatom, és az is biztos, hogy ha esetleg menekülős világvége lesz, az elsők között fogom bepakolni a túlélőcsomagomba ezt a könyvet.

Vagyis 5-ből 5 pont.


Kiknek ajánlom ezt a könyvet?

Azoknak, akik nem pánikolnak a világvége miatt, de fel akarnak készülni mindenre a biztonság kedvéért.

Ha kíváncsi lettél, itt megvárásolhatod ezt a könyvet:


Nyereményjáték:

Elrejtettük az állomásainkon két a túléléshez fontos zöldség nevét. Találd meg a betűket, tedd őket helyes sorrendbe, és írd be az adott zöldség nevét a Tally megfelelő sorába.

Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP-címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.


Állomáslista:

12. 08. Spirit Bliss Sárga könyves út
12. 10. Könyv és más

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése