Folytatódik a Csontszüret-sorozat, és bár a negyedik részben főszereplőink Londont elhagyva Franciaországba érkeznek, itt sem vár rájuk kevesebb megpróbáltatás. Kövesd Paige-t ezen az új, lenyűgöző, de sötét titkokkal teli helyszínen, és játssz bloggereinkkel, amivel akár meg is nyerheted A maszk lehull egy példányát a Next21 felajánlásából.
Miért választottam ezt a könyvet?
Nagyon szeretem ezt a sorozatot, az első három részét is kis időeltolódással ugyan, de lényegében egyszerre olvastuk a kolléganőmmel, hogy kibeszélhessük egymással, és erre a részre is ez vár. Kíváncsi voltam, hogy a szökése után mit történik Paige-dzsel, hogyan alakul majd a lázadásuk, sikerül-e szövetségeseket találnia Franciaországban. Szóval kérdés sem volt, hogy mindenképpen elolvasom ezt a negyedik részt is, és alig várom a folytatást.
Külcsín és kivitelezés
Nekem a puha borítós kiadás van meg, aminek a borítója és élfestése ugyanolyan gyönyörű, mint a kemény borítósé. A színvilág csodás, jólesik ránézni erre a borítóra. A rajta lévő illusztráció illik a történethez, Franciaországhoz kapcsolódó épületek, egy fekete lepke és egyéb jelképek díszítik. Amikor a kolléganőm behozta a saját példányát a munkahelyünkre, az volt az első, hogy megmutogatta nekem, mennyire gyönyörű.
A lapok és a ragasztás egyébként jó minőségűek. Úgy olvastam a könyvet, hogy előttem feküdt az asztalon teljesen széttárva, és egy hajszálnyi törés sincs ettől a gerincén. Szóval nagyon kényelmesen lehetett olvasni úgy, hogy az nem ártott a könyvnek.
És a kötetben találtam egy ajándékkönyvjelzőt is, ami szintén nagyon szép.
Szóval 5-ből 5 pont.
Alapötlet
A negyedik rész alapötlete lényegében arról szól, hogy Paige talál-e Franciaországban segítőket a harchoz, és képes-e alkirálynőként egyesíteni a brit alvilági bűnözőkből álló népét a francia citadella alvilágával, a Domino nevű titkos szervezettel, vagy esetleg más lehetséges szövetségesekkel.
Mivel a Sargasok és az őket követő refaiták, valamint a Scion hihetetlenül erős ellenség, ezért nyilvánvaló volt, hogy Paige-ék még a Rantenhez tartozó refaiták segítségével sem tudják legyőzni őket, és emiatt még több szövetségesre lesz szükségük. Így jó ötlet volt, hogy ez az új rész ezt a szövetségkeresést állította a történet középpontjába.
Az is jó ötlet volt, hogy egy új országot ismerhettünk meg, betekintést nyerhettünk kicsit nemcsak a brit helyzetbe, hanem a franciába is, sőt a világpolitikába. Így összetettebb képet kaphattunk a történet világáról, az erőviszonyokról és az esélyekről. Nem mellesleg az új ország nyújtotta újdonságok feldobták a sztorit kicsit, jót tett neki, hogy megint kiszabadulhattunk Angliából.
Szóval 5-ből 5 pont.
Cselekmény
Imádtam, hogy végre Paige és Nagymester megint ilyen rengeteg időt tölthetnek együtt. A korábbi könyvekben épphogy csak össze-összefutottak, és bár szerettem ezeket a jeleneteket, mégis hiányérzetem volt. Most viszont Nagymester az, aki Paige-dzsel tart Franciaországba, lényegében össze vannak zárva a történet egy jó részében, így jobban megismerhetjük a köztük lévő dinamikát, Nagymestert és a köteléket is, ami Paige-dzsel összeköti.
– Sokkal békésebb vagyok, ha velem vagy, mint nélküled, Paige Mahoney.– Ezt rajtad kívül valószínűleg még soha senki nem mondta.
Amikor Paige egy időre megint elszakadt Nagymestertől, kicsit megijedtem, hogy akkor most ennyi volt, megint csak ilyen keveset kapunk kettejükből, de szerencsére az elszakadás nem volt végleges. És a külön töltött időszak mind politikai, mind akció és titkok szempontjából kifejezetten izgalmas volt. És kifejezetten érdekes volt bepillantást nyerni egy ellenséges család életébe, rájönni, hogy a gyerekeik csak ártatlan gyerekek, akik semmiről nem tehetnek, megismerni, hogyan gondolkozik egy lényegében náci elveket követő férj és feleség. És elgondolkodni azon, hogy vajon az ellenség ellensége valóban lehet-e a szövetséges, még ha csak ideiglenesen is.
Ahogyan a francia citadella alvilágában töltött idő is érdekes volt. Egy csomó új és összetett karakterrel ismerkedhettünk meg itt, és szintén elég akciódús jelenetekben lehetett részünk.
A cselekmény egy pillanatig sem hagyott unatkozni, folyamatosan attól féltem, hogy valami rossz történik. Paige a könyvnek szinte majdnem az összes lapján hol közvetett, hol közvetlen veszélyben volt. És persze, amikor csatlakoztak hozzá, akkor a társai is.
– A refek elhitették a világgal, hogy ők védelmeznek minket a zabálóktól, mi pedig beszoptuk a meséjüket – gondolkoztam hangosan. – Az emberek tényleg az univerzum balekjai.
A történet tele volt titkokkal is, ezek egy része megoldódott még ebben a kötetben, de maradt így is egy csomó rejtély, amire még választ várhatok a folytatásból. Az biztos, hogy az agyam egy percre sem állt le olvasás közben, végig próbáltam összerakni a kirakós darabjait, rájönni, kiben lehet bízni, kiben nem, mi lehet az egyes rejtélyek megoldása.
Szóval 5-ből 5 pont.
Karakterek
Őszintén bevallom, Paige karaktere néha nagyon fel tud bosszantani. Kedvelem őt, de időnként annyira önfejű, ostoba és veszélyes dolgokat csinál, hogy attól falnak tudnék menni. És sokszor totál feleslegesen. Például elküldi Nagymestert, amikor a legnagyobb szüksége lenne rá, rábízza magát inkább vadidegenekre totál kiszolgáltatott állapotban, csak mert épp zavarban érzi magát Nagymester előtt. Igen, ezért aztán megéri kockáztatni a halált... 😂
Főképp azok után, hogy az előző részben borzalmasan megkínozták, majdnem meghalt, és ebben a könyvben is emiatt lényegében egészségügyileg egy emberi roncs nagyon sokáig. De valahogy továbbra sem működik a túlélőösztöne, és újra meg újra önként sétál a veszélybe.
És hát, mondjuk úgy, hogy Paige emberismerete sem a legjobb. Olyanokban bízik, akikben nem kéne, olyanokban nem bízik, akikben kéne, és olyanokban inog meg a bizalma, akikkel kapcsolatban rá merném tenni a fejemet, hogy sziklaszilárdan bízhatna bennük.
Így hát időnként a hajamat téptem a karaktere miatt, viszont az előző három részben is ilyen volt a személyisége, szóval már megszoktam, és meg is szerettem. De ettől még bosszantott. Mint egy barát, akit szeretsz, de akivel kapcsolatban pontosan látod, hogy épp hülyeséget akar csinálni, és így legszívesebben megráznád, és megkérdeznéd tőle, hogy: „Hahó, normális vagy?”
Nagymester karaktere viszont egyre érdekesebb és összetettebb. Fogalmam sincs, mit lát Paige-ben, mert én egy szobanövényt sem bíznék rá, nemhogy egy lázadás vezetését, de az tuti, hogy ő teljes mértékben megbízik benne, és mindenben támogatja. És tiszta szívéből szereti. Épp ezért, amikor a könyv végén történt egy fordulat, elképzelni sem tudtam az okokat, de száz százalékra tudtam, hogy valami van a háttérben. Valaki átverése, csele az egész, csak azt nem tudtam eldönteni, hogy kié. Nagymesteré? Nashiráé? Vagy másé? Paige-t abban a jelenetben is szívem szerint megráztam volna, hogy ne legyen már ennyire hülye és vak.
Szóval igen, Nagymester nagyon szerethető karakter, és bár Paige-t is kedvelem, Nagymester nála jobbat érdemelne.
Jaxon volt a korábbi kötetekben és most is az egyik kedvenc „szürke” karakterem, akiről még most sem tudom eldönteni pontosan, hogy mennyire lehet megbízni benne, mi a végső célja. Valóban annyira gonosz, mint Paige gondolja, vagy van egy olyan titok a háttérben, amiről ő és mi sem tudunk még? Én most épp úgy vélem, hogy Jaxon nem jó ember, valóban tud kegyetlen lenni és gonosz dolgokat tenni, de a maga torz módján szereti Paige-t, és a maga torz módján próbálja őt életben tartani. És bár egoistának és kapzsinak tűnik, szerintem van még valami a háttérben, valami a pénznél és hatalomnál fontosabb cél, amit el akar érni. Remélhetőleg az ötödik kötetből most már tényleg megtudhatjuk róla a teljes igazságot.
– Csatlakozz a Mímes Rendhez! Nem kell itt maradnod, Cade – kezdtem győzködni. – Ménárd előbb vagy utóbb úgy dönt, hogy az ittléted több veszélyt jelent, mint amennyi hasznot hajt, vagy rájön, hogy viszonyod van a feleségével. De biztosan meg fog ölni. – A szemében néztem. – Más módon is harcolhatsz.A homloka még inkább ráncokba szaladt.– Látni akarom a kisbabát. Ha lehet – mondta kissé rekedten. – Csak egyszer, hogy emlékezzek rá.
Több régi karakter is felbukkant ebben a részben, aminek nagyon örültem. Jó volt viszontlátni őket újra. A legérdekesebb számomra a régi ismerősök közül Cade volt, aki olyan meglepetéseket és fordulatokat tartogatott számomra, amikre nem is számítottam. És azt hiszem, az ötödik könyvre is van még tartaléka.
Izgalmas új karaktereket is kaptunk. Közülük Vieux Orphelin volt számomra a legérdekesebb. Ő egy olyan karakter, aki annyira hisz az ügyben, amit képvisel, hogy szó szerint a jelképévé vált egy, az arcára műttetett maszk által. És egyelőre úgy tűnik, hogy igazán jó ember, bár őszintén szólva, értek már meglepetések ilyen szempontból ebben a történtben, szóval ezt még nem merném véglegesen elkönyvelni, de elég valószínű.
5-ből 4,5 pont, mert Paige-nek végre benőhetne a feje lágya.
Lezárás
A sztori vége elég sötét és zavaros, de izgalmas, és azt hiszem, a tényleges nagy háború kirobbanásának első lépése volt. Nagymester miatt nem aggódok, mert hát, ő Nagymester. De Franciaországért és az új barátokért igen, hiszen azután, ahogyan zárul a sztori, lényegében bárkivel történhetett valami. A Dominóban pedig igyekszem bízni, de valamiért velük kapcsolatban is volt egy halovány rossz érzésem olvasás közben, viszont úgy érzem, hogy alapvetően nem rosszak, szóval ezt is majd meglátjuk...
5-ből 5 pont.
Hogy tetszett ez a könyv?
Továbbra is imádom ezt a sorozatot. Nagyon izgalmas, fordulatos, tele van titkokkal, és érdekesek a karakterek is. Főképp Nagymester, Jaxon és még néhány mellékkarakter, aki elég összetett és rejtélyes. Shannon valahogy könyvről könyvre mindig meg tud újulni pont annyira, hogy ne haljon el a cselekmény és az érdeklődésem, ami így négy könyv után tényleg nagy teljesítmény részéről.
Szóval 5-ből 5 pont.
Kiknek ajánlom ezt a könyvet?
Mindenkinek, aki szereti a rejtélyes, összetett sztorikat és a titokzatos karaktereket, akikről nem mindig lehet eldönteni, hogy most jók vagy rosszak.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod ezt a könyvet:
Nyereményjáték:
A negyedik részre már biztosan te is jól ismered a Csontszüret-sorozat szereplőit, és könnyedén be tudod őket azonosítani egy-egy rövid leírás alapján. Így hát nem is várunk tőled többet ebben a játékban: ismerd fel, hogy mely szereplőre gondoltunk az egyes blogokon, és írd be a nevét a form megfelelő sorába.
(Figyelem! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Leírás a játékhoz:
Ez a szereplő Írországban dolgozott kórboncnokként, ám a Scion besorozta, és hamarosan a Londoni Citadellába költözött a lányával, Paige-dzsel. Itt hivatalosan is angolosította a nevét.
Állomáslista:
12. 12. Utószó
12. 14. Readinspo
12. 16. Hagyjatok! Olvasok!
12. 18. Spirit Bliss Sárga könyves út
12. 20. Könyv és más
12. 22. Dreamworld
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése