Üdvözlünk újra A csontok útja világában! A karmok uralma folytatja az epikus fantasyvilág eseményeit, ahol a szereplőknek egyre nagyobb veszélyekkel és döntésekkel kell szembenézniük. A regény tele van intrikával, kalanddal és sorsfordító pillanatokkal. A blogturné során több állomáson is megismerhetitek Silla legújabb kalandjait, a turné végén pedig egy szerencsés olvasó meg is nyerhet egy példányt a kötetből.
Miért választottam ezt a könyvet?
Az első rész nagyon egyedi és érdekes volt, megkedveltem benne néhány karaktert, és tudni szerettem volna, hogyan alakul a későbbiekben az életük, miféle kalandokban és harcokban vesznek majd részt.
Külcsín és kivitelezés
A könyv puha borítós és élfestett. Mivel több mint 700 oldalas, így megvan a súlya, szóval nem egy olyan kötet, amit az ember magával cipel, és út közben olvas. A borítón ezúttal az idősebb Volsik lány, Saga található, aki társfőszereplővé nőtte ki magát ebben a kötetben a húga, Silla mellett. A lány feje mellett két téliszárny nevezetű madárka repked, amik lényegében őt és a fogolylétét szimbolizálják. Lejjebb két bagoly van, ami Silla szálához köthető. Legalul pedig egy vörös szemű medve és két papírtekercs. A baglyok és a medve között virágok találhatók, és hópelyhek hullanak a háttérben az égből. A borító háttere fekete és sötétkék, ez a borús színvilág pedig jól átadja a történet hangulatát.
Az élfestésen szintén a borítón lévő fehér virágok és egy téliszárny van, de itt a háttér egy fokkal kevésbé sötét.
A borítón lévő illusztráció passzol a történethez, a színvilág illik a hangulathoz, és nagyon szép úgy egészében a könyv kivitelezése.
Szóval 5-ből 5 pont.
Alapötlet
Udvari intrikák, két egymástól elszakított testvér, varázserővel bírók és nem bírók, elnyomottak és elnyomók harca. Egyik, a könyvben található toposz sem új, Wintersnek mégis sikerült egy egyedi történetet alkotnia belőlük, ami izgalmas, fordulatos, összetett, romantikus és teljesen leköti az embert.
Először megijedtem, amikor rájöttem, hogy ezúttal csak a könyv egy része szól Silláról, tartottam tőle, hogy Saga fejezetei annyira nem szippantanak majd be, de szerencsére tévedtem. Jó ötlet volt megosztani a fejezeteket a két testvér között, mert így nagyobb bepillantást nyerhettünk a királyi udvar életébe, közelebbről megismerhettük a Volsik családot lemészároló és a trónt elfoglaló Ivar királyt, a feleségét, Signe királynét, az őket szolgálókat, valamint egy új királyságot és népét is, a zagadkaiakat. Így a sztori még összetettebbé vált.
5-ből 5 pont.
 |
| Saga és Rurik (A képet itt találtam: Instagram) |
Cselekmény
A történet ott kezdődik, ahol az első kötet véget ért. Silla Reyjel, a Véresbárdú Banda vezetőjével elmenekült Kopából. Kiderült, hogy a férfi is galdra, rendelkezik mágiával, és ő az a „sorozatgyilkos”, akit már régóta keresnek a királyságban. Silláéknak új és biztonságos rejtekhelyet kell keresniük, ezért Rey korábbi otthona felé veszik az irányt. Az új menedékbe érve Sillának meg kell tanulnia bánni a galdurjával, miközben ki kell nyomozniuk azt is, miért tűnnek el az emberek a faluból, ki ragadja el őket.
Saga eközben a saját szülei gyilkosainak a foglya. Igaz, hogy aranykalitkában tartják, de ettől még cseppet sem könnyű vagy boldog az élete. Az előző rész végén rájött, hogy a húga, Silla életben van, ahogyan arra is, hogy Signe királyné megpróbálja megtalálni és megöletni. Saga elhatározza, hogy bátor lesz, és bármi áron megvédi a testvérét. Miközben ezen ügyködik titokban, összeismerkedik a zagadkai küldöttség egyik vezetőjével, Rurikkal, akiben úgy véli, talán szövetségesre, vagy valami többre is találhat.
– Sok mindenhez értek, Saga – felelte Rurik elnyújtva, a smaragdzöld szemében fény gyulladt. – Miért rejtőzködsz?– Mert nem akarok meghalni!– Én inkább meghalnék, mint hogy madzagon rángassanak.
Ahogy fentebb már írtam, kicsit tartottam Saga fejezeteitől az elején, de az ő szála is azonnal beszippantott. Mindig is imádtam az udvari intrikákat, a politikai harcokat, ha nem a valóságban kell átélnünk, hanem csak a könyvek lapjain, akkor ezek számomra kifejezetten érdekfeszítőek. Tetszett, hogy egy új társadalmi réteg életébe tekinthetünk be, hogy a sakktábla olyan bábuit is közelebbről megismerhetjük, akikről még sosem hallottunk, vagy az első könyvben csak említés szintjén, alig-alig. Érdekes volt, hogy nemcsak Saga az, aki titokban ügyködik a célja elérése érdekében az udvarban, hanem Signe királynénak is megvan a maga kis összeesküvése a saját férje ellen, valamint a zagadkaiak is nyilvánvalóan készülnek valamire, és az egyezkedésük Ivar királlyal csak a látszat. Nagyon kíváncsi voltam olvasás közben, hogy mi is fog kisülni abból, hogy mindenkinek megvannak a maga titkai és céljai.
Silla fejezeteit is imádtam. Egyfelől érdekes volt, ahogyan próbálta megtanulni kezelni a galdurját. Másfelől izgalmas volt az eltűnt falulakókról szóló szál, érdekelt, hogy vajon miféle szörny ragadja el őket, kapcsolódik-e valahogyan ez az egész Signe terveihez, és mi is történik az eltűnt emberekkel pontosan. De ami a leginkább lekötött ezekben a fejezetekben, az Silla és Rey kapcsolatának az alakulása volt. Ami vicces, mert általában a romantikus szálak fognak meg a legkevésbé, de Rey valahogy annyira érdekes és szerethető karakter volt már az első részben is, hogy egyszerűen megkedveltem őt.
Ahogy Saga fejezeteiben jó volt megismerni egy új közeget és új karaktereket, úgy Silla fejezeteiben is. Nagyon örültem neki, hogy Rey régi otthonát kaptuk rejtekhelyként, mert így nemcsak a múltjába kaphattunk betekintést, hanem a személyiségét is jobban megérthettük. Ezenkívül az új karakterek, a családja, barátai is érdekesek és szerethetőek voltak.
Kicsit sajnáltam, hogy a Véresbárdú Banda első kötetben megismert tagjai ezúttal kimaradtak a cselekményből, de reményeim szerint a harmadik részben majd visszatérnek. Kivéve persze Jonast, aki sajnos a második könyvben is itt rontotta a levegőt, és csak még jobban megutáltatta magát velem...
A Sötétség Urának felbukkanása is feldobta a történetet. Ő lényegében valamiféle pokoli démon, akivel alkut köthetsz, de valahogy az alku sosem neked kedvez. Kicsit olyan, mint a sátánnak eladni a lelkedet. Épp ezért izgalmas az ötlet, hogy ezúttal nem a gonosz szereplők kötnek alkut ezzel a lénnyel, hanem a Volsikok. Visszaemlékezésekből megtudhatjuk, mit is tettek Silláék ősei, és aggódhatunk azért, hogy vajon Silla és Saga döntéseire és jövőjére milyen hatással lesz a Sötétség Ura.
Bár a cselekmény mindkét szálon elég lassan bontakozott ki, egy percig sem éreztem azt, hogy unatkoznék. Mert azért mindig történt valami érdekes, mindig akadt némi titok, ami elgondolkoztatott, és érzelmileg is sikerült magához láncolnia a sztorinak.
5-ből 5 pont.
Karakterek
Volt egy kis Trónok harca-érzésem, mert Saga kicsit emlékeztetett Sansára, Signe királyné pedig Cerseire. Imádtam a köztük lefolyt párbeszédeket, főképp, hogy nemcsak Saga gondolatait hallhattuk közben, hanem Saga gondolatolvasó galdurjának köszönhetően Signéét is. És bár úgy vélem, hogy Signe nem egy pozitív karakter, úgy vettem le, hogy vannak még titkai, lesz itt vele kapcsolatban még olyan fordulat, amin meg fogunk lepődni.
Saga egyébként pont azért szerethető, mert nem egy harcos, nem egy hős, de ha a húgáról van szó, akkor képes összeszedni a bátorságát. Fél, elég erős fóbiái vannak bizonyos korábbi traumák miatt, régebben nem akart mást, csak meghúzni magát, most viszont elkezd kinyílni, egyre bátrabb, egyre merészebb. Céljai vannak, ötleteket sző, és végre is hajtja őket.
Rurik karaktere nagyon érdekes és összetett volt. Mindvégig érezni lehetett, hogy a népével valamit terveznek, nem azért vannak Ivar király udvarában, hogy ténylegesen szövetséget kössenek. De arra, hogy ki ő valójában, a vele kapcsolatos nagy csavarra nem számítottam. Remélem, hogy a harmadik könyv is mindkét testvér szemszögét bemutatja majd, mert szeretném látni Zagadkát, szeretnék felfedezni olvasás közben egy újabb királyságot úgy, hogy fizikailag is ott vannak a karakterek.
Silla a kötet elején kicsit bosszantott, mert bár értettem, miért vesztette el a bizalmát Reyben, azt nem érettem, miért nem tudja, hogy a férfi sosem ártana neki. Annyira nyilvánvaló volt mindvégig, hogy Rey szerelmes belé, és kb. bármit megtenne érte. De szerencsére Silla hamar összekapta magát. Érdekes volt, ahogy felfedezte a saját képességeit, és közben a Rey iránti érzéseit is.
– Hallottam Silla hangját az istálló felől – mondta Vig az asztal túloldaláról, miközben Rey kását lapátolt a szájába. – Tényleg... a lovaddal beszélget?– Valószínű.– Elég komolynak tűnt. Mintha lelkiznének.Rey hosszan kifújta a levegőt.
Rey pedig továbbra is imádni való pasi. Kicsit morci néha, mert hát, megvannak a maga lelki sebei, de mindig Silla mellett áll, mindig segíti őt. Tetszett, hogy nemcsak testőrként funkcionál Silla mellett, hanem azáltal, hogy megtanítja harcolni és segít neki találni valakit, aki a galdurja használatára is kiképzi, fegyvert is ad a lány kezébe önmaga megvédésére. Elég erősnek és ügyesnek tartja ahhoz, hogy ne csak egy védeni való hercegnőként kezelje, hanem igazi harcostársként, egyenlő félként. Már az első könyvben éreztem, hogy ő lesz a megfelelő partner Silla számára, nem Jonas.
Jó volt megismerni Rey családját, barátait. Tetszett, hogy a férfi teljesen más oldalát láthattam azáltal, hogy most nem vezetőként funkcionált mások között, hanem családtagként, barátként. A nagymamája és a legjobb barátja is nagyon kedvelhető karakterek voltak, és reméltem, hogy helyre tudják hozni a múltbeli dolgokat, amik miatt eltávolodtak egymástól.
Jonas karakterét egyre jobban utálom. Rövid ideig azt gondoltam, hogy esetleg még van számára visszaút, még rájöhet, hogy rossz dolgot tett, és megpróbálhatja kijavítani, de nem... Azt a férfitípust testesíti meg, akinek ha egy nő megsérti valamivel az egóját, akkor bármire képes. A tettei egyáltalán nem az öccséről szólnak, ha róla szólnának, már rég rájött volna, hogy a testvére cseppet sem akarná, hogy Sillának és Reynek ártson. Ez szimplán csak arról szól, hogy férfiként ő meg lett sértve, és ezért bosszút akar állni a nőn, akit a tulajdonának tekint. Undorító. Remélem, hogy a harmadik könyvben még visszatér valahogyan, és remélem, hogy látni fogom, ahogy Rey szétrúgja a hátsóját.
Signe királyné is kiemelkedően összetett karakter. Bár Silla ellensége, de közben a saját férje ellen is megpróbál ügyködni. Először vele kapcsolatban is arra gondoltam, hogy „az ellenségem ellensége a barátom” alapon esetleg összefoghatna Sillával, de úgy vélem, sajnos túlságosan gonoszak a céljai ahhoz, hogy ez lehetséges legyen...
5-ből 5 pont.
Lezárás
Mind Saga, mind Silla szála izgalmasan van lezárva. Nagyon kíváncsi vagyok, hogyan folytatódik a történetük a harmadik könyvben, ha tehetném, már most olvasnám. És alig várom, hogy a két testvér ténylegesen is találkozzon végre.
5-ből 5 pont.
Hogy tetszett ez a könyv?
Imádtam, talán egy hajszálnyit még jobban is, mint az első részt. Ott az első 150 oldal után kapott csak el a történet, ebben a második kötetben viszont már az első oldalak beszippantottak, és az utolsó mondatig faltam a betűket. Örülök, hogy ezúttal Saga is főszerepet kapott Silla mellett, mindkét lány történetszála fordulatos, izgalmas volt számomra. És mindkettejük szerelmi szálát is szerettem.
Szóval 5-ből 5 pont.
Kiknek ajánlom ezt a könyvet?
Mindenkinek, aki egy jó, összetett fantasytörténetet szeretne olvasni.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod ezt a könyvet:
Nyereményjáték:
A nyereményjáték során a skandináv mitológiával kapcsolatban találtok kérdéseket. Nektek az a feladatotok, hogy kiválasszátok a helyes válaszlehetőséget – a betűjelét írjátok a Tally-box megfelelő sorába!
(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP-címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Kérdés a játékhoz:
Mi a neve annak a hatalmas kígyónak, amely körülöleli a világot, és Thor egyik fő ellensége?
a) Níðhöggr b) Jörmungandr c) Fafnir
Állomáslista:
03. 23. Kitablar
03. 25. Readinspo
03. 27. Csak olvass!
03. 29. Milyen könyvet olvassak?
03. 31. Spirit Bliss Sárga könyves út
04. 02. Könyv és más
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése