Grady Hendrix regénye a '90-es évek Dél-Karolinájába kalauzol bennünket, ahol egy elszánt háziasszonyokból álló csapat veszi fel a harcot valami sötét gonosszal. Az izgalmas és véres horrort az Agave jelentette meg magyarul, és ha bloggereinkkel tartotok, nemcsak megismerkedhettek ezekkel a kivételes nőkkel, de esélyetek is lehet a kiadó által felajánlott könyvnyereményre. Vigyázat, csak erős gyomrúaknak!
Miért választottam ezt a könyvet?
Elsőként a címe volt az, amit érdekesnek találtam, és felkaptam rá a fejemet. Szokatlan volt a hosszúsága, és könyvmolyként az olvasókör és a vámpír szavak is azt üzenték nekem, hogy esetleg ez nekem való könyv lehet. Ezenkívül volt valami a borítójában, ami vonzott...
Külcsín és kivitelezés
Egy puha borítós kötetről van szó, aminek nagyon jó a kötése, mert hátfájás miatt kb. a felét az ágyban forgolódva olvastam el, és hogy lássam az oldalakat, eléggé szét kellett feszítenem a könyvet, plusz a legfurcsább módokon tartottam és támasztottam ki, de ez a tortúra egyáltalán nem látszik meg sem a gerincén, sem máshol.
A borítón lévő képen éjszaka van, így a sötét színek dominálnak. Egy görnyedt szörnyalak, egy vámpír áll egy lakóház tetőjén, fölötte fák lombos ágai egyfajta természetes keretet nyújtva érnek össze. A képet vörös háttér veszi körül, amiről a képre csorgó cseppekből látszik csak, hogy a vért szimbolizálja. Egyfelől a kép illik a történethez, lényegében az egyik jelenetet ábrázolja a cselekményből, másfelől a kép és az azt körülvevő vér azonnal elárulja, hogy körülbelül milyen hangulatra számíthatunk ettől a könyvtől. Ez nem egy cukimuki, romantikus történet lesz, amiben a vámpírok szexin csillognak a napfényben, hanem egy kőkemény, régimódi rémtörténet.
Nekem 5-ből 5 pont.
Alapötlet
Volt egy időszak, amikor tömegével ömlöttek ránk a vámpíros történetek. Ezek között voltak jók és kevésbé jók is, de rengeteg jelent meg, és az ember egy idő után már semmi újat nem talált bennük. Aztán volt egy kis szünet szerencsére, úgyhogy mostanra megint úgy állhatunk neki egy vámpíros sztorinak, hogy már elmúlt a korábbi csömör. A vámpíros alapötlet tehát nem új és nem egyedi, de mostanra már nem is annyira népszerű. Ez utóbbi igazából pozitívum mert pont ezért nem veszik el a sok vámpíros sztori között ez a könyv, hanem inkább nosztalgiára késztetve felhívja magára a figyelmet.
Nem mellesleg Hendrix ezt az elcsépelt alapötletet számomra egyedi, izgalmas, hátborzongató módon dolgozta fel. Vagyis teljesen új köntöst adott rá. Mégpedig azzal, hogy egyfelől visszatért a régi, hátborzongató, félelmetes vámpírokhoz a romantikus, cuki vámpírok helyett, másfelől nem tiniket vagy valódi hősöket küldött a démoni gyilkossal szembeszállni, hanem egyszerű háziasszonyokat, akik szimplán a gyerekeiket akarják megvédeni.
És van még valami, ami nagyon egyedivé teszi ezt a sztorit. Mégpedig az, hogy egy igazi feminista gyöngyszem. Hendrix számomra az első olyan férfi író, aki véleményem szerint pontosan átlátja és átérzi a sok-sok évszázados női generációs traumákat, és tökéletesen szavakba is tudja önteni. De erről majd később még írok...
Szóval annak ellenére, hogy vámpírokról írni nem egyedi alapötlet, ez a történet mégis annyira különleges lett, hogy nekem 5-ből 5 pont.
Cselekmény
A történet 1988-tól 1997-ig játszódik, a főszereplője pedig Patricia Campbell egyszerű kisvárosi háziasszony. A férje folyton dolgozik, most próbálja kijárni az előléptetést magának, így alig van otthon. A két gyerekük nevelése Patriciára hárul, valamint az ő nyakába varrták a demencia teljesen leépült anyósának az ellátását is. Az egyetlen izgalom Patricia életében az, hogy a barátnőivel könyvklubot alapítottak, amelyben bűnügyekről, sorozatgyilkosokról és egyéb ijesztő dolgokról olvasnak.
Aztán egyik napról a másikra Patricia élete fenekestül felfordul. Nem elég, hogy az egyik idős szomszédjuk rátámad, és leharapja az egyik fülét, felbukkan a támadója unokaöccse is, James Harris, és beköltözik a városkába. A nő elsőre vonzónak és barátságosnak találja a férfit, aztán ahogy szép lassan fény derül a sötét titkaira, rájön, hogy halálos veszélyben van a város összes lakója, főképp a gyerekek.
Először furcsálltam, hogy Hendrix harmincas háziasszonyokat állított szembe egy gyilkos vámpírral, de kiderült erről a Született feleségek vs. Drakula ötletről, hogy baromi izgalmas és sokrétű. Mert ennek az alapötletnek köszönhetően tudta az író bemutatni, hogy nem feltétlenül csak a démoni szörnyek gonoszak, és nem csak ők nyomorítják meg a nők életét. Vagy úgy is mondhatnám, minek az embernek démoni ellenségként, ha van egy szexista, elnyomó, rohadék férje is...
Hendrix tökéletesen bemutatta és érzelmileg átadta, milyen, amikor csak azért nem hisznek neked, mert nő vagy. Amikor tudod, hogy igazad van, tudod, hogy életveszélyben vagy te is, más is, ártatlan gyerekek is, de hiába soroljátok a barátnőiddel a bizonyítékokat, hiába kértek segítséget a saját férjeitektől, a férfiak azt gondolják, csak képzelődtök, hisztériáztok, unatkoztok. És összezárnak, inkább a férfit védik meg (haveri és üzleti okokból), meg sem fontolják a gondolatot, hogy esetleg tényleg sorozatgyilkos lehet. És nőként frusztrált tehetetlenségedben és félelmedben tehetsz ezek után bármit, az végül valóban őrültségnek fog tűnni.
Miközben ezeket a részeket olvastam, egyfelől rájöttem, hogy Hendrix egy zseni, mert úgy írta le Patricia vesszőfutását, hogy az baromi erős érzéseket vált ki az olvasókból. Olvasás közben én is dühös voltam, frusztrált, olyan mélységes tehetetlenségérzés fogott el, hogy szó szerint könnyezni kezdtem tőle, összeszorult a gyomrom, és rám tört a rettegés. És kiabáltam a könyvvel. És nagyon ritkán fordul ilyen elő, de ráírtam a turnés társaimra, hogy kiadjam magamból ezt a borzalmas feszültséget, és kiderült, hogy ők is pont ezt érzik olvasás közben.
Másfelől tudatosult bennem, hogy a nők elnyomása, a férfiak okozta tehetetlenségérzés olyasféle generációs trauma, amit a mai napig tökéletesen átérzünk és megértünk nőként, és sokkal-sokkal-sokkal ijesztőbb, mint egy démon, egy vámpír, egy sorozatgyilkos természetfeletti lény. A tehetetlenség érzésénél nincsen borzalmasabb, és elképzelni sem tudom, hogyan tudtak nők milliárdjai ezzel együtt élni az évszázadok, évezredek során anélkül, hogy szó szerint beleőrültek volna. Ez is mutatja, hogy kicsit sem mi vagyunk a gyengébbik nem, mert sok-sok évszázad is kevés volt ahhoz, hogy tényleg megtörjenek minket.
Az is tudatosult bennem a regényt olvasva, hogy mennyire nehéz valódi sisterhoodot kialakítani a nők között. Évszázadokon keresztül arra neveltek minket, hogy kedvesek legyünk, csendesek legyünk, a saját családunkkal foglalkozzunk, mert az a legfőbb dolgunk, hogy őket ellássuk, és ezeket az évszázados, berögzült mintákat nagyon nehéz megtörni. Nagyon kíváncsi voltam olvasás közben, hogy vajon a könyvben szereplő nőknek sikerül-e... Rájönnek-e, hogy bár egyedül tehetetlenek, összefogva még egy természetfeletti, lényegében halhatatlan lény sem érhet fel hozzájuk. Nem árulom el, így lett-e, de nagyon drukkoltam nekik, hogy képesek legyenek valódi sisterhooddá alakulni végül, és vállvetve harcolni.
A történet eleje egy kicsit lassabban indult be, de amikor elkezdődtek a furcsa esetek, és Patricia elkezdett nyomozni és bizonyítékokat gyűjteni, onnantól kezdve kiemelkedően izgalmas volt a cselekmény. Végig áthatotta az az ijesztő, gyomorszorító hangulat, amit egy horrortól-thrillertől elvár az ember, a történet vége felé pedig a frusztrációm a nők tehetetlenségét és félelmét, majd küzdelmét végigkövetve olyan szinten a tetőpontjára hágott, hogy a vérnyomásgyógyszerem bevétele után is megugró vérnyomással olvastam el az utolsó fejezeteket.
5-ből 5 pont.
Karakterek
Patricia és a többi nő karaktere nagyon jól bemutatja, milyen nyomasztó és magányos volt a '90-es években feleségnek, anyának és háztartásbelinek lenni. De Patricia valahogy már az elejétől fogva bátrabb és eltökéltebb, mint a barátnői. Még mindig próbálok rájönni, miért lehet ez így, mitől más ő, mint a többiek, de tény, hogy Patricia sokáig az egyetlen, aki aktívan próbálja megmenteni a gyerekeket és megállítani Jamest. Persze voltak pillanatok, amikor megtört, és ilyenkor kicsit én is megtörtem vele, de mindig összeszedte magát, és mindig újra cselekvővé vált. A végén nagyon féltettem őt, de büszke is voltam rá, és igazán megkedveltem a karakterét.
– Ebből ELÉG! – bömbölte Carter, mire Blue abbahagyta: csöndben maradt meglepetésében, az arca egészen eltorzult haragjában, piros foltok izzottak rajta, folyt az orra, kezét ökölbe szorította, karját mereven tartotta a teste mellett, és egész testében vibrált.Patricia oda akart menni hozzá, megölelni, elvenni tőle ezt a haragot, de ki volt kötve az ágyhoz. Carter mozdulatlanul, karba tett kézzel állt az ajtóban, szemlélte az általa rendezett jelenetet, nem ment oda megnyugtatni a fiát, nem oldozta el a feleségét, hogy ő tehesse meg, és Patricia arra gondolt:Soha nem fogom ezt megbocsátani neked. Soha. Soha. Soha.
A férjét viszont egyenesen gyűlöltem. Talán még Jamesnél is jobban, de legalább ugyanannyira. Olyan mértékben lekezelően bánt Patriciával, úgy, mintha egy butus gyerek lenne, aki semmit nem tud, akit irányíthat, akit megalázhat mások előtt, hogy esküszöm, jobban vártam, hogy Patricia elküldje a pokolba, mint hogy legyőzzék a vámpírt. Azt akartam, hogy elváljon tőle, és hogy előtte jól beolvasson neki, és szembeszálljon vele. És bár nem hiszek az erőszakban, kivételesen nem bántam volna, ha legalább egyszer orrba vágja.
A többi női karakter közül kettő emelkedett ki számomra. Az egyik Slick, aki egy nagyon-nagyon vallásos nő. Magam is meglepődtem (mert tőlem távol áll a vallásosság, és ha valaki folyamatosan ezt a témát nyomatja, az zavar), de őt kedveltem meg a leginkább a barátnők sorából. A történetszála elég megrázó volt, de szépen felépített. A másik Mrs. Greene, aki a kisváros szegényebb részéről jött, és Patricia anyósának az ápolásában segített, valamint ő avatta be Patriciát a rejtélyes bűnesetekbe, amik a szegények területén történtek a gyerekekkel. Neki köszönhetően láthattuk a szegény és gazdag nők közötti ellentétet, feszültséget, és végül az igazi barátságot is.
James karaktere tökéletesen kidolgozott főgonosz volt. Nem az volt benne a legijesztőbb, hogy gyilkos és halhatatlan vámpír, hanem az, hogy ugyanolyan férfitípus, mint a férjek. Pontosan tudta, hogyan manipuláljon, lenézte a nőket, élvezte, hogy megfélemlítheti őket, szadistaként kínozta őket pszichésen stb. De pont ez bizonyult a gyengeségének is, lebecsülte a nőket és a nők együttes erejét.
Egyébként szerintem ő szimbolizálta a történetben a sok-sok évszázados patriarchális elnyomást. Ő testesítette meg a hímsoviniszta, a nőket és lányokat szó szerint kiszipolyozó férfitársadalmat, aminek a tagjai semmibe veszik a nőket, tárgyként kezelik őket, buta kislányokként tekintenek rájuk, akiken uralkodni lehet, és akiket ha úgy tetszik, akár el is pusztíthatnak.
Hendrix zseniális munkát végzett, amikor ezt a karaktert megalkotta. Én őszintén el vagyok képedve attól, hogy egy férfi ilyen szinten átlátja a nők helyzetét, és szavakba is tudja önteni. Még nőktől is ritka ez, nemhogy egy férfitól. És hát, mivel sajnos még mindig több szava van egy férfinak, mint egy nőnek, fontos is, hogy egy férfi is írjon erről, mert neki előbb hisznek. Ha egy nő írta volna a történetet, a férfi olvasók biztosan túlzásnak éreznék a férfiak tetteit, és ráfognák arra, hogy a női író férfigyűlölő, de így, hogy a regény egy férfi tollából származik, ezt nem tehetik meg.
Szóval nekem 5-ből 5 pont.
Lezárás
Alapvetően szerintem nagyon logikusan zárult a történet. Örültem neki, hogy az átlagos háziasszonyok nem mentek át zseniális harcművészbe, akik simán elintézik a halhatatlan vámpírt, hanem megmaradtak átlagos háziasszonynak, akik inkább ésszel és összefogással próbálkoztak. Volt néhány nagyon kielégítő jelenet a legvégén, ami kicsit feloldotta a szorongásomat, tehetetlenségemet és haragomat.
Érdekesek voltak a kötet végén a plusz olvasásélményt gazdagító anyagok. Ezek között akadt könyvajánló lista, a karakterek által írt levelek és az író által összeállított olvasmánylista is. De ami számomra a legizgalmasabb volt ezek közül, az a kérdéslista, ami segít feldolgozni ezt a könyvet az olvasóköröknek. Olyan kérdések szerepelnek a listán, amik valóban elgondolkoztatják az embert, és bár lenne egy olvasóköröm, akikkel személyesen kibeszélhetnénk a gondolatainkat, véleményünket.
5-ből 5 pont.
Hogy tetszett ez a könyv?
Én imádtam. Ebben az évben ez volt eddig a legjobb könyv, amit olvastam, többféle szempontból is. Imádtam a feminista vonalat benne, imádtam, hogy érzelmileg olyan erős és szélsőséges hatással volt rám a történet (még ha olyan negatív érzéseket is váltott ki belőlem, mint a tehetetlenségérzés, frusztráció, düh, stressz stb.), imádtam a karaktereket, főképp Patriciát, és bár őt gyűlöltem, de szerintem James is tökéletes főgonosz volt. Ez egy igazán egyedi és izgalmas feldolgozása volt a vámpírtoposznak, de számomra sokkal több volt, mint egy szimpla horror. Inkább egyfajta társadalomkritika, patriarchátuskritika volt.
Szóval nekem 5-ből 5 pont, sőt csillagos 5-ös.
Kiknek ajánlom ezt a könyvet?
Először is minden nőnek. Mert szó szerint át fogjátok érezni, ebben biztos vagyok. És azoknak a férfiaknak is, akik szeretnék tudni, milyen nőnek lenni, milyen generációs traumáink vannak a patriarchátus miatt. Talán, ha egy férfi tollából olvassátok, jobban megértitek...
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod ezt a könyvet:
Nyereményjáték:
Mivel az olvasókörben elsősorban True Crime-okat, tényregényeket forgatnak, ilyen könyvek fülszövegéből találtok részleteket. Megoldásnak a szerző nevét és a könyv címét kérjük.
Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
Fülszövegrészlet a játékhoz:
„(...) az egyik első dokumentumregény: nem valós eseményeken alapul, hanem valós eseményeket idéz fel aprólékos részletességgel, részben antropológiai, részben kriminalisztikai pontossággal - és elképesztően izgalmasan.”
Állomáslista
03. 23. Olvasónapló
03. 25. Hagyjatok!Olvasok!
03. 27. Könyv és más
03. 29. Spirit Bliss Sárga könyves út
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése