Zajácz D. Zoltán újabb retró krimivel örvendezteti meg az olvasókat. A balatoni gyilkosságok után most Budapest a helyszín, ezen belül pedig az évszázados múltra visszatekintő Vurstli, mely a Városligetben adott otthont vásári mutatványosoknak és szórakoztató standoknak. A történet 1911-ben játszódik, amikor egy fiatal férfit holtan találnak nem messze a céllövöldétől. Tartsatok bloggereinkkel a nyomozás során, és ismerjétek meg a század eleji Budapest világát!
Szeretnél bepillantást nyerni az 1911-es magyar hétköznapokba? Izgalmasnak találod a gyilkossági nyomozásokat? Nos, a Halál a Vurstliban című könyv visszarepít az időben, és együtt nyomozhatsz a történet három főszereplőjével.
Bátor nők egy régi korban
A történet 1911-ben játszódik Budapesten, amikor is a Vurstli területén egy fiatal férfi holttestére bukkannak. A nyomozást Székely Gyula detektív vezeti, de mellette nyomozást folytat az esettel kapcsolatban Fábry Pál hírlapíró, valamint Ajtay Bella színésznő, az áldozat féltestvére.
Először is, tetszett, hogy Bella, bár nagyrészt együtt dolgozott Pállal, mégsem csak valami kiegészítő volt a férfi mellett. Megesett, hogy külön nyomozott, sőt, saját nyomra is bukkant, amivel újabb gyanúsítottat írhattak fel a listára. Szóval bár a sztori megmaradt az 1911-es történelmi korszak keretein belül (laikusként én úgy érzem, jól hozva annak a korszaknak a miliőjét), Bella mégis bátor, okos, talpraesett női karakter lett.
De rajta kívül más klassz női karaktereket is találhatunk a történetben. Egyfelől van a sztoriban egy fiatal cselédlány, aki nagyon sokat kockáztat azzal, hogy titokban elmondja, mit tud a gyilkossággal kapcsolatosan. Simán kirúghatták volna emiatt, és akkoriban, ha egy pletyka szétterjedt arról, hogy valaki nem megbízható alkalmazott, nem valószínű, hogy új munkát kapott volna bármelyik háznál. De persze, ha a vallomásának tényleg köze van a valódi gyilkoshoz (természetesen nem árulom el, hogy így van-e...), akár az élete is veszélybe kerülhet, amiért beszélt.
A másik klassz női karakter egy rendőrségi gépírónő, aki csak hogy segítsen elkapni a gyilkost, elvállal egy olyan feladatot, ami amúgy nem tartozna a munkaköréhez. És ezzel konkrétan az életét kockáztatja.
Szóval igen, vannak bátor nők bőven ebben a történetben, aminek igazán örültem.
Egy kirakós? Vagy kettő?
A történetben nemcsak egy haláleset történik, hanem több is. Ami azért izgalmas, mert a könyv első felében nem lehet tudni, hogy vajon különböző esetekről és gyilkosról van-e szó, vagy minden mindennel összefügg. Olvasás közben folyamatosan kerestem a kapcsolatot az áldozatok között, figyeltem a nyomokat, egészen addig, míg be nem jött egy új szemszög.
Ez az új szemszög kettős érzéseket keltett bennem. Egyfelől érdekes volt kicsit belelátni az illető fejébe, hogy hogyan gondolkozik, mit miért tesz. Másfelől szerintem túl korán elárult nekünk dolgokat, amik ha kicsit később derülnek ki, akkor tovább kereshettük volna a nyomokat, összefüggéseket, tovább töprenghetünk volna a saját elméleteinken. Így számomra kicsit hamar le lett lőve az adott szál poénja. Szóval bármennyire is érdekes volt az adott szemszög, én inkább kihagytam volna, hogy tovább homályban tartsam mind az adott karakter kilétét, mind az olvasókat.
– Tudja, hogy meghalt.Dobák bólintott.– Hallottam.– Mit gondol róla?A házigazda most először nézett egyenesen Székely szemébe.– Azt gondolom, hogy ez nagyon rossz nekem.Ez egyszerű válasz volt. És őszinte.– Rossz?– Igen – dőlt hátra Dobák. – Mit hisz, detektív úr? Mi hasznom lett volna belőle? – A hangja nyugodt volt, szinte fáradt. – Nekem az élő ember az érték. Az, aki fél. Az, aki remél. Az, aki ígér. A halott ember nem fizet.
A másik szál viszont elég érdekesre sikeredett. Őszintén bevallom, nem számítottam arra, hogy az a hunyó, aki végül lett, nekem más tippem volt, bár utólag nézve teljesen logikusnak vélem, ami a történetben kiderült. Ezzel a szállal teljesen elégedett voltam, mert érdekes volt, és elgondolkoztató. A történet több gyanúsítottat és gyilkossági indokot is felvonultatott, ami klassz, mert így olvasóként tényleg nem volt egyszerű rájönni, ki lehet a valódi tettes, és miért gyilkolt. Volt itt munkahelyi stikli, szerelmi viszály és féltékenység, múltbeli rosszakaró, családi titok, szóval lényegében sok embernek lett volna reális oka a gyilkosságra. És szerencsére itt nem lett előre elárulva semmi, úgyhogy lényegében a könyv végéig töprenghettünk.
1911 és a Vurstli világa
A történet címe Halál a Vurstliban, ami pontosan elmondja mi történik, mégis kicsit átvert olvasóként. Mert valóban a Vurstli területén találják meg a hullákat, vagy ott történnek a gyilkosságok, de a nyomozás maga mégsem köthető a Vurstlihoz. A fülszöveg és a cím alapján én azt vártam, hogy az eset vagy esetek valóban a Vurstlihoz köthetőek, és ott folyik majd a nyomozás legnagyobb része, de nem így történt. Bár nyomozgattak ott is, a legtöbb szálban a Vurstli területén kívül nyomoztak. És így elég keveset tudhattam meg a Vurstli világáról, pedig érdekes világ lehetett, szívesen nyertem volna oda nagyobb betekintést is.
Történelmi szempontból nekem hitelesnek tűnt a könyv, a szöveg stílusa, a nyelvhasználat, a világépítés, a karakterek teljesen passzoltak az adott korszakhoz. Olvasás közben a történet simán elrepített 1911-be, láttam magam előtt az akkori utcákat, épületeket, az embereket, a ruhákat, a Vurstlit, mindent. Imádtam, hogy híres személyek is felbukkantak egy-egy cameóra a történetben, például Ady Endre vagy épp Kosztolányi Dezső.
A társadalmi és emberi problémák is passzoltak az adott korszakhoz. A cselédlányok és a szegényebb réteghez tartozók problémái, a színésznők kiszolgáltatottsága, sztárolása és egyben lenézése, a gazdagok stiklijei, hazugságai és titkai, a becsületes nyomozók és újságírók munkájának akadályozása mind olyan témák, amik az akkori világban mindennaposak lehettek. Furcsa az volt, hogy olvasás közben rájöttem, hogy mindez nemcsak 1911-re jellemző, hanem simán aktuális még mindig, a mi jelenünkben is.
A gazdagok még mindig lopnak, csalnak hazudnak, és azt hiszik, bármit megtehetnek, a szegényeknek még mindig nehéz az élete, a színésznőket (és úgy alapvetően a nőket) még mindig egyszerre emelik piedesztálra, és tekintenek rájuk húsdarabként, és a valódi, becsületes rendőrök és újságírók is sokszor nehezített terepen dolgoznak. Szóval kicsit elszomorodtam, hogy úgy tűnik, bár sokat fejlődött a világ több szempontból is 1911 óta, az emberi, társadalmi, erkölcsi problémák azóta sem oldódtak meg, sőt, nagyon is aktuálisak.
A nők helyzete és élete sem volt egyszerű akkoriban sem. A történetben több női probléma is előkerül. A nő, aki egyedül nevelte fel a fiát, mert a férje lelépett egy másik nővel, és új családot alapított vele. A fiatal cselédlány, akit nem hajlandó sem gyerekeként elismerni, sem semmiféle módon támogatni a gazdag apja, hanem titkolja a létezését is. A színésznő, aki nagyon tehetséges, de nem él meg a tehetségéből, így rá van szorulva egy idősebb patrónus pénzére és segítségére, ami miatt megszólják, bár soha semmi nem történt a férfi és közte. És még sorolhatnám... Ezek a történetben apró mellékszálak, mégis nagyon fontosak voltak számomra, mert bepillantást engedtek a nők életébe, gondjaiba.
Egy kellemes krimi hiteles miliőben
Vannak apróságok, amiket én másképp írtam volna meg a történetben, hogy a nyomozás még összetettebb, bonyolultabb, érdekesebb legyen, de alapvetően egy jó stílusú, logikusan felépített, érdekes karakterekkel operáló krimi volt ez. Az egyik gyilkossági szál poénja szerintem túl korán le lett lőve, a másiké viszont elég érdekes volt.
🤯🤯🤯🤯 5/4 – Két krimiszál volt a történetben, az egyiken sokat töprengtem, mert több gyanúsított is volt, sok reális indok került elő, ami miatt gyilkolhattak volna.
🔥 5/1 – Volt némi romantika a történetben, de erotikus jelenet egy sem (nekem ez nem is hiányzott), viszont tüzet, valódi vonzódást sem igazán éreztem az adott páros között.
🤧 5/1 – Akadt olyan karakter, akit sajnáltam a könyvben, de nem ríkatott meg olvasás közben semmi.
💔 5/1 – Szívösszetörős jelenet sem volt.
🍵🍵🍵🍵🍵 5/5 – Fejtörés és nyomkeresés mellé mindig nagyon jól jön a tea. Akkoriban elvileg gyakran ittak a magyar kávéházakban, polgári szalonokban ceyloni és indiai fekete teát citrommal, cukorral és kevés rummal, szóval esetleg ki lehet próbálni ezt a változatot a könyvhöz.
🎪🎪🎪 5/3 – Jó olvasmány volt, de sok krimit olvastam már életem során, és ez az átlagos kategóriába tartozik számomra. Az egyik szála túl hamar lelőtte a poént, a másik érdekes volt. És keveset kaptam a Vurstli életéből.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod ezt a könyvet:
Állomáslista:
11. 09. Pandalány olvas
11. 11. Spirit Bliss Sárga könyves út
11. 13. Könyv és más blog
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése