Hugh Howey: Siló (Siló 1–5.) – Blogturné Extra

Tarts velünk Hugh Howey Silójába, a helyre, ahol ezrek élnek a föld alatt egy maguk gyártotta börtönben. A külvilágról és a múltról szóló történetek legendaszámba mennek, hiszen csak az arra ítéltek jutnak ki a felszínre, ahol a mérgező levegő hamar megöli őket.

A hatállomásos turné végén egy szerencsés olvasónk megnyerheti ezt a megdöbbentő disztópiát a Könyvmolyképző Kiadónak hála!

Nemsokára hozok nektek a könyvről is értékelést, de most extraként a könyvhöz készült sorozatról írnék nektek néhány gondolatot. Egyelőre csak az első 6 részét láttam, úgyhogy ez alapján írom meg ezt a bejegyzésemet.

Az 1. évad 10 részből áll, és az Apple Tv+-on tekinthető meg. Egy-egy rész átlagosan 50 perces.

Bár a sorozat alapsztorija ugyanaz, mint a könyv esetében, mégis teljesen mást kap az ember tőle. Aki először a könyvet olvasta, mint én is, egyáltalán nem fog unatkozni a sorozaton, ugyanis behoztak új karaktereket, új történetszálakat, és a hangsúlyok is erőteljesen eltolódtak a regényhez képest.

Bár a látványvilág eléggé szürke (szó szerint, hiszen egy lepukkant, föld alatti silóban járunk) hangulatban, mégis összetett, érdekes, illik a sztorihoz, és a színészek is jól hozzák a karaktereket.

A sorozatban és a könyvben hasonló, hogy valami történt a világgal, ami miatt a túlélők egy föld alatti hatalmas silóba húzódtak vissza, és ott is élnek sok-sok generáció óta. Fogalmuk sincs róla, pontosan mikor és hogyan kerültek oda, mi történt a múltban, és úgy tudják, hogy még mindig nem mehetnek ki a külvilágba, mert a környezet olyan mértékben élhetetlen, hogy azonnal meghalnának, amint kiteszik a lábukat. Ha valaki mégis ki akar menni, megengedik neki (lényegében ezzel büntetik a kíváncsiságot és lázadást), de eddig még egyetlen ember sem élte túl a bennlévők tudta szerint. A múltbeli tárgyakat, maradványokat illegálisnak tekintik, és súlyos büntetés jár azért, ha valakinél ilyesmit találnak, vagy valaki a történelmet kutatja.

A sztori eleje körülbelül lefedi a könyv első részét, ugyanazok a főbb karakterek, és lényegében ugyanaz is történik. Ám később, amikor a középpontba Juliette karaktere kerül, a hangsúly inkább arra a nyomozásra tevődik át, amit a szerelme, George meggyilkolása miatt folytat. Természetesen ez összefügg a silóbeli titkokkal is, de mégis nagyobb nyomatékot kap a szerelmi indok. A nyomozás maga is sokkal hosszabb, összetettebb, csavarosabb, kalandosabb. Igazából ez teszi izgalmassá a sorozatot, mert hozzáad valami pluszt a regényhez.

A karakterek hangsúlyossága is eltolódik néhány esetben, aki a könyvben nagyon fontos volt, az a sorozatban kevésbé, akit pedig az oldalakon csak épphogy megemlített Howey, az a sorozatban kiemelt szerepet kapott. Ott van például Bernard, aki sokkal kevesebb szerepet kapott eddig a sorozatban, mivel itt behoztak egy egész szervezetet egy Sims nevű karakter főbb szereplésével, aki lényegében ugyanazt képviseli, mint a könyvben önmagában Bernard karaktere.

Ezzel szemben George karaktere a könyvben épphogy csak meg lett említve, a sorozatban viszont rengeteg szerepet kap, teljesen felépítették a karakterét, ráépítettek egy csomó titkot és fordulatot, és olyan bepillantást kaphatunk a Juliette-tel közös múltjába, amit a regény nem adott meg.

Aztán ott van az új seriffhelyettes, aki a könyvben teljesen érdektelen karakter volt, a sorozatban viszont olyan háttérsztorit, személyiséget kapott, ami egyelőre szimpatikussá teszi számomra.

Szóval én azt mondom, aki a könyvvel kezdi, nyugodtan nézze meg utána a filmet is, mert mind történetben, mind hangulatban, mind fordulatokban teljesen mást fog kapni, mint olvasás közben. És szerintem egyáltalán nem fog unatkozni.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

A Könyvmolyképző Kiadó honlapján találtok beleolvasót a Siló omnibusz kiadásához, és minden állomáson egy idézetet belőle, amiről el kell döntenetek, hogy az olvasottak alapján IGAZ VAGY HAMIS?

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Mondat a játékhoz:

Lefogadom, hogy akkoriban odafenn nagyon jó volt a kilátás, míg az emberek bele nem őrültek, aztán felkelés robbant ki, a végén meg száműzetésbe küldtek pár embert, hogy egyenesbe hozzák a dolgokat. (Igaz vagy hamis?)

Állomáslista:

Blogturné

04. 13. Hagyjatok! Olvasok! (extra)

04. 14. Spirit Bliss Sárga könyves út (extra)

04. 16. Könyv és más

04. 18. KönyvParfé

04. 20. Spirit Bliss Sárga könyves út

04. 22. Hagyjatok! Olvasok!

a Rafflecopter giveaway

   

Alice Oseman: Fülig beléd zúgtam 5. (Heartstopper 5.) – Blogturné

Hosszú idő után 2024-ben végre kezünkbe vehetjük a Heartstopper-sorozat következő kötetét, melyben Nick és Charlie életük nagy döntéseit készülnek meghozni.

Tarts bloggereinkkel, ha szeretnél már a megjelenés előtt betekintést kapni az új részbe, és ha velünk játszol, esélyed lehet megnyerni a kiadó által felajánlott példányt!

Miért választottam ezt a könyvet?

Alice Oseman az egyik kedvenc íróm, a Heartstopper pedig az egyik kedvenc történetem, úgyhogy nyilvánvaló volt, hogy ezt a részt is elolvasom magyarul. Korábban már olvastam angolul, de az embernek az anyanyelvén olvasni mindig más élmény kicsit.

Véleményem a könyvről

A sztori kezdetén épp év vége van. Charlie az utolsó vizsgáira készül, Nicknek pedig ki kell találnia, hová jelentkezzen egyetemre, ami azért nehéz, mert nem akar távol kerülni Charlie-tól, akinek még van egy éve a gimiben.

Nick és Charlie kezdenek átlépni a felnőttkor küszöbén többféle szempontból is. Egyfelől ott az egyetemválasztás kérdése, ami szorosan összefügg azzal, hogyan kellene kezelni egy párkapcsolatban a fontos egyéni életdöntéseket. Másfelől előkerül a testiség is, ami ebben a korban teljesen normális, főképp egy komoly párkapcsolatban.

A Nick és Charlie kisregény fordítása után érdekes azt a képregényt olvasni, ami ugyanazt a témát járja körbe. Főképp azért, mert a képregényben teljesen más hangulata van az egész egyetemválasztós, távkapcsolatos szálnak. Itt is sok a kétség és a félelem Nickben és Charlie-ban, mégis egymás között sokkal egészségesebben kezelik a nehéz helyzetet. Charlie azt akarja, hogy Nick a számára legmegfelelőbb helyet válassza, még akkor is, ha emiatt nehéz lesz fenntartani a kapcsolatukat. Nick pedig odafigyel Charlie érzéseire, és nem merül el teljesen a saját egyébként teljesen érthető izgatottságában amiatt, hogy új életet kezdhet az egyetemen.

Igazából a kisregény és az ötödik képregény is érdekes volt a maga módján, csak mindkettő mást közvetített számomra. A képregény még mindig cuki és a gondok ellenére rózsaszín felhős. Olyan sztori, amiben az ember kényelmesen és boldogan merül el, mert megsimogatja a lelkét. Míg a kisregény a való élet, az, ahogyan ténylegesen működnek a dolgok és az emberek, és pont amiatt szerethető, mert sokkal realistább.

A szexualitás terén sok mindent érdemes eltanulni Nicktől és Charlie-tól. Bár mindketten zavarban vannak és izgulnak, mégis meg tudják beszélni egymással a dolgokat, ami nagyon fontos egy párkapcsolatban. És klassz, hogy Nick elfogadja Charlie komplexusait, félelmeit, nem akarja semmire rákényszeríteni, hagyja, hogy a saját tempójában haladhasson, és csak élvez mindent, amit együtt, mindkettejük szabad akaratából csinálhatnak. Vagyis a történet két fontos tanulságot közvetít, az egyik, hogy a szex nem tabu, lehet, sőt, kell is beszélni róla, a pároddal és barátok között is, mert így lehet egészséges szexuális életed, és így szerezheted meg azt a tudást, ami ahhoz kell, hogy lelkileg és fizikailag is pozitív hatással legyen rád a szex. A másik, hogy a szex nem egy alanyi jogon megjáró dolog. Nem az van, hogy ha együtt jársz valakivel, akkor és úgy szexelhetsz vele, amikor és ahogyan csak akarsz. Mindkét félnek joga van eldönteni, hogy mik a határai, és ezt a másiknak tiszteletben kell tartania. Ha az egyik nem akar levenni egy ruhadarabot, vagy még (esetleg egyáltalán soha) nem áll készen valamit kipróbálni, akkor az teljesen rendben van. Ha a másik szeret, elfogadja. Ha nem fogadja el, akkor nem szeret, és inkább menjen, amerre lát.

A szexualitás nemcsak Nick és Charlie esetében kerül elő ebben a részben, hanem a barátok, valamint Tori és Michael részéről is. Tori karakterének köszönhetően az aszexualitásról is megtudhatunk néhány dolgot, valamint arról, miként is működhet egy kapcsolat akkor, ha az egyik fél aszexuális (de nem aromantikus).

Nemrég fordítottam a Loveless című regényt, ami szintén erről a témáról szól, szóval most már sokkal többet tudok erről, mint anno, amikor angolul olvastam a képregény ezen részét, és így kicsit más volt az óriáskerekes jelenet. Sokkal jobban értettem Torit, már csak azért is, mert korábban fogalmam sem volt róla, hogy az aszexualitás és az aromantikusság két különböző dolog, és ha valaki csak aszexuális, attól még simán lehet szerelmes. Mivel ebben a témában elég kevés tudást közvetít felénk még az internet, a filmek és a könyvek is, ha valaki többet szeretne tudni, annak ajánlom majd a Loveless elolvasását a magyar nyelvű megjelenést követően (és nemcsak azért, mert én fordítottam, hanem mert tényleg fontos infók vannak benne).

Érdekes volt látni, hogy Charlie-ék anyukája mennyit fejlődött az idők során. Korábban a képregényekből és a Solitaire-sorozatból csak annyi látszott, hogy folyton elfoglalt, nem törődik úgy a gyerekeivel, ahogyan kéne, bár szereti őket, mégsem érti meg a gondjaikat, az érzéseiket, sokszor nem úgy reagál, ahogyan anyaként kéne, és hasonlók. Ebből a részből viszont kiderül, hogy miért is lett olyan, amilyen, és az is látszik, hogy már tényleg erőteljesen próbálkozik jól szeretni a gyerekeit.

Hogy tetszett ez a könyv?

Magyarul is nagyon jó volt. Annak ellenére, hogy már angolul olvastam, egyetlen pillanatig sem untam újraolvasni. Nagyon fontos témák kerültek elő a történetben, amikről érdemes beszélni, főképp a fiataloknak, akik épp az első kapcsolatukat élik meg, egyetemválasztás előtt állnak, esetleg távkapcsolatra készülnek, és most fedezik fel a szexualitásukat. Tudom, hogy törvény szerint ez a könyv nem szólhat nekik, de kimondom, az adott törvény rossz, és nem védi, hanem árt a fiataloknak. Pont. Ez a könyv viszont nagyon is hasznos és gyönyörű.

Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.

Kiknek ajánlom a könyvet?

Mindenkinek, aki egy szívmelengető képregényt szeretne olvasni útkereső tinédzserekről.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

Mivel ebben a részben nagy szerepet kap a továbbtanulás, és az egyetemválasztás, ezért játékunk során felsőoktatási intézményeket fogunk keresni. A feladatod annyi, hogy felismerd a képen látható iskolát, és beírd a Rafflecopter megfelelő sorába annak nevét.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Kép a játékhoz:

Állomáslista:

Blogturné

04. 08. Booktastic Boglinc

04. 10. Booktastic Boglinc (extra)

04. 12. Spirit Bliss Sárga könyves út

04. 14. Könyv és más

04. 16. Hagyjatok! Olvasok!

04. 18. Csak olvass!

04. 20. Utószó

04. 22. Dreamworld

a Rafflecopter giveaway

   

Steven Rowley: A meleg nagybácsi – Blogturné

A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából megismerkedhetünk Patrickkal, vagyis röviden GUP-pal, Maisie és Grant meleg nagybácsijával, aki egy családi tragédia után magához veszi a két gyereket. Kövessétek végig négy bloggerünkkel ezt a hol vicces, hol megrázó és megható történetet, és a turné végén ti is nyerhettek egy példányt a könyvből.

Miért választottam ezt a könyvet?

Mert az alaptörténete alapján egy nagyon cuki, humoros és megható LMBTQ+ regényre számítottam, ami jól fog majd esni a lelkemnek.

Véleményem a könyvről

A történet főszereplője, Patrick, akinek a vállára hirtelen nagy teher kerül, mikor kénytelen magához fogadni az unokahúgát, Maisie-t és az unokaöccsét, Grantet. A gyerekek édesanyja (és egyben Patrick legjobb barátja) súlyos betegségben meghalt, az apjuk pedig (Patrick testvére) a lelki terhek hatására gyógyszerfüggő lett, így elvonóra kell mennie, hogy aztán képes legyen gondoskodni a gyerekeiről. Patrick nem igazán érzi alkalmasnak magát arra, hogy gyerekeket neveljen, főképp, mivel még mindig gyászolja a férfit, akit szeretett, és bár korábban sikeres színész volt, évek óta elzárkózva él a világtól.

Cuki gyerekekről regényt írni, soha nem lehet baklövés. Egy olyan pasiról regényt írni, aki azt hiszi magáról, hogy nem való neki gyerek, mégis csodásan bánik a gyerekekkel, megint csak nem lehet baklövés. Rengeteg film, sorozat, könyv felhasználta már ezt az alapsztorit, hogy megolvassza a nők és érző férfiak szívét, az újdonság az, hogy ezúttal nem egy (vagy több) heteró férfinak kell gondoskodnia a gyerekekről, hanem egy meleg férfinak. Ami egyébként nem jelent túl sok különbséget, hiszen egy meleg férfi pont annyira alkalmas (pót)apának, mint egy heteró.

Patrick humora elég egyedi. Őszintén bevallom, néhány poénját nem igazán értettem (pl. a három orros dolgot, mármint alapvetően tudom, mire mondják, hogy van egy harmadik orra, de az nekem valahogy nem illett a helyzetbe), más poénjai viszont tényleg viccesek voltak, még ha néha morbidak is. De az igazi humort inkább a gyerekek szolgáltatták. Imádom a gyerekszájas poénokat, néha olyan dolgokat tudnak mondani a kicsit, hogy az ember képtelen abbahagyni a röhögést. Így volt ez Maisie és Grant esetében is. Grant cukiságához még az is hozzátett, hogy kiesett egy foga és pöszén beszélt, úgyhogy miközben olvastam a szövegét, szinte hallottam is lelki füleimmel a selypítését.

Bár tele van aranyos családi jelenetekkel a regény, van mélysége is. Egyfelől ott a gyerekek gyásza, az a szál, ahogyan Patrick próbál segíteni nekik, hogy feldolgozzák a tragikus veszteségüket. Másfelől Patricknak magának is helyre kell hoznia az életét, és fel kell dolgoznia a saját gyászát. Korábban híres színész volt, most pedig úgy él, mint egy remete. Elzárkózik a világtól, a barátoktól, a családtól, a lehetséges szerelemtől, a munkától, mindentől. És bár elsőre úgy tűnhet, gondtalan élete van, hiszen nincs más dolga, mint reggeltől estig a medencében lebzselni, valójában nagyon jól jön neki, hogy a gyerekek felbukkannak az életében.

A gyereknevelést persze külső tényezők is nehezítik, egy nővér, aki mindenbe beleüti az orrát, csak hogy ne kelljen a saját problémáival foglalkoznia. Egy földrengés. Egy felbukkanó kezdő, de lelkes ügynök, aki szeretné újra felfuttatni Patrick karrierjét, hogy a saját karrierjét is megalapozza. Újabb és újabb akadályok kerülnek elő, amiket Patricknak a gyerekekkel együtt meg kell ugrania.

Egy apró szerelmi szál is van a könyvben, ami azért tetszett, mert aranyos lett, mégsem dominálta a történetet. A hangsúly mindvégig a gyerekek és Patrick kapcsolatán maradt, a szerelmi szál csak egy kis kiegészítés volt ehhez. A múltbeli része szomorú és dühítő egyszerre. Szomorú, mert Patrick elvesztette, akit szeretett, dühítő, mert az érzéseit, a szerelmét, a szerelmével való kapcsolatát nem tisztelték annyira, amennyire bárki és bármelyik kapcsolat megérdemli a tiszteletet (mind emberileg, mind jogilag). A jelenbeli része pedig romantikus, reménykeltő és kicsit szexi is (úgy, hogy semmiféle tényleges szexjelenet nincs a könyvben).

Imádtam, hogy Patrick annyira nyitott és spontán volt, és mindig a gyerekek érdekeit tartotta szem előtt. Mert hát, miért is ne lehetne például nyáron karácsony, ha egyszer épp arra van szüksége egy gyereknek? És imádtam, hogy a gyerekek is mennyire kötődni kezdtek Patrickhez az együtt töltött idő során. Patrick pontosan azt adta nekik, amire az adott helyzetben szükség volt, megértést, együttérzést, vidámságot, vagy épp együtt szomorkodást, figyelemelterelést és beszélgetést. Mivel ő maga is ismerte a veszteség érzését, pontosan tudta, mit éreznek a gyerekek, és emiatt ösztönösen ráérzett, mikor mit kell tennie.

Hogy tetszett ez a könyv?

Egy-két poént nem értettem benne, de alapvetően nagyon humoros volt. A gyerekek édesek, Patrick a gyerekekkel szintén nagyon édes. És volt mélysége a sztorinak.

Vagyis összességében IMÁDOM ezt a könyvet.

Kiknek ajánlom a könyvet?

Azoknak, akik szeretnek, aranyos gyerekekről szóló, humoros, de közben néhol megható történeteket olvasni.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

Bár szép, de nem könnyű dolog gyerekeket befogadni az otthonunkba, az életünkbe. Játékunk során olyan filmeket kell felismerned, amiben hasonló történik. A feladatod, hogy beírd a film címét a Rafflecopter-doboz megfelelő helyére.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Kép a játékhoz:

Állomáslista:

Blogturné

03. 22. Spirit Bliss Sárga könyves út – Extra

03. 23. Utószó

03. 25. Olvasónapló

03. 27. Spirit Bliss Sárga könyves út

03. 29. Hagyjatok! Olvasok!

a Rafflecopter giveaway

   

Benjamin Alire Sáenz: Aristotle és Dante az élet sodrásában – Blogturné

A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából korábban megtudhattuk, hogy Aristotle és Dante hogyan eredt a világmindenség titkainak nyomába, a nemrég megjelent második részből pedig azt tudhatjuk meg, hogy az élet sodrásában miként próbálnak önmagukra találni, és rájönni, milyen jövő vár rájuk. Tarts bloggereinkkel ezen az utazáson, és a turné végén te is nyerhetsz egy példányt a regényből.

Miért választottam ezt a könyvet?

Az első rész érdekes volt, és az abból készült filmet is szerettem, úgyhogy kíváncsi voltam, hogyan is alakul a két srác, Ari és Dante élete.

Véleményem a könyvről

A második rész ott folytatódott, ahol az első véget ért. Ari bevallotta Danténak, hogy szereti őt, úgyhogy mostantól egy párt alkotnak egy olyan világban, ami gyűlöli és megveti őket. Ezenkívül mindketten nemsokára végeznek az iskolában, és megvan a saját tervük arra nézve, hol akarnak továbbtanulni, mik akarnak lenni, ezek a tervek pedig nem igazán passzolnak egymáshoz. Ilyen körülmények között kell megtalálniuk az útjukat, ám hogy az közös lesz-e, vagy elválik egymástól, még ők maguk sem tudják annak ellenére, hogy őszintén szeretik egymást.

Míg az első könyv leginkább arról szólt, hogy Ari igyekszik megérteni önmagát, a dühét, a szüleit, a bátyját, a világot, addig ez a rész inkább arról, hogy rájöjjön, miként illeszkedik ő, valamint ő és Dante párként egy olyan világba, ami nemhogy nem szereti, hanem egyenesen gyűlöli őket.

A nyolcvanas években járunk továbbra is, ahol az AIDS miatt egyfelől még jobban megvetik a melegeket, másfelől cserbenhagyják őket, és semmit nem tesznek a megmentésükért, gyógyításukért. Persze akkoriban is éltek jó emberek, akik elfogadták az embert önmagának, még a vallásos emberek között is, de alapvetően rosszabb volt a közhangulat a melegekkel szemben, mint most.

Arinak és Danténak nagy szerencséje van a szüleikkel, mert ők a jó emberek közé tartoznak, és a régi, valamint új barátok is elfogadják, támogatják őket. De tisztán látják a világot maguk körül, és azt is, miféle nehézségek várnának rájuk, ha együtt maradnak.

– Tudod, Ari, eléggé megszívtuk.

– Ja, megszívtuk.

– Sosem leszünk elég mexikóiak. Sosem leszünk elég amerikaiak. És sosem leszünk elég heterók.

– Ja – feleltem. – És azt is marhára le merném fogadni, hogy elég melegnek sem sikerül majd lennünk.

– Megszívtuk.

Nagyon tetszett egyébként az a szülői és baráti támogatás, amit kaptak. Szó szerint mindenben segítették őket, nem ítélkeztek semmi miatt, csak egyszerűen szerették Arit és Dantét. Na meg persze, érthető módon féltették.

Megint sok családi dolog előkerült, akárcsak az első részben. Megismerhettük Ari bátyját, és így már tökéletesen megértem, hogy a szüleik miért törölték ki őt teljesen az életükből. Valamint egy családi tragédia is beárnyékolta a történetet, amire őszintén bevallom, nem számítottam. Ezenkívül Danténak kistesója lesz, ami szintén aranyos jelenetekkel töltötte meg a könyvet. Ezek a jelenetek a többi között bemutatták nekünk azt is, hogy Ari és Dante egy jobb világban mennyire csodás apukák lehetnének együtt.

Érdekes volt a kempingezős rész is, főképp, amikor találkoztak Emmával, akinek a fia meleg művész volt, mielőtt meghalt volna AIDS-ben. Ez volt talán az első olyan alkalom, amikor egy teljesen idegen előtt Ari és Dante önmaguk lehettek. És az első alkalom, amikor beleláthattak abba, milyen melegnek lenni egy ilyen világban.

Tetszettek Ari levelei is, amiket bár Dantéhoz írt, sosem mutatott meg neki. Ezeknek köszönhetően még jobban, még pontosabban beleláthattunk Ari fejébe és lelkébe, mert teljesen őszintén írt. Talán őszintébben ki mert mondani mindent, mint a valóságban, mert nem volt tétje a dolognak.

Elképzelem, ahogy az ujjamat újra és újra végighúzom az ajkadon.

Próbálok nem gondolni ezekre a dolgokra. Nem akarok rájuk gondolni.

De olyan hihetetlenül szépek! És azt kérdezem magamtól: miért hiszi azt az egész világ, hogy ezek a gondolatok – az én gondolataim – undorítóak? Tudom, hogy erre neked sincs válaszod. De szerintem te is felteszed magadnak ezt a kérdést.

Egyre csak téged látlak a kórházi szobában, mosolyod alig látszik a sebektől, amiket azok a srácok okoztak. Csupán egy állatnak láttak, amit kedvükre rugdoshatnak és akár meg is ölhetnek. De szerintem inkább ők voltak azok – ők voltak az állatok.

Mikor lehetünk mind emberek, Dante?

A történet vége pedig... Nos egyfelől meglepő volt számomra, mert nem úgy zárult, ahogyan egy ehhez hasonló történet általában. Viszont elég reális volt. Nem tudom, hogy lesz-e harmadik rész, amiből megtudhatjuk a nyitottan maradt kérdéseket, vagy az író teljesen lezárta a sztorit, és meghagyja nekünk, hogy úgy képzeljük el a folytatást, ahogyan mi szeretnénk... A romantikus énem vágyna egy megnyugtató folytatásra a felnőtt Ariról és Dantéról. A realista énem viszont el tudja fogadni ezt a fajta teljes lezárást is.

Hogy tetszett ez a könyv?

Ugyanúgy tetszett, mint az első rész. Én is szeretek elmélkedni, filozofálni, gondolkozni, mint Ari, úgyhogy izgalmas volt a gondolataiban elmerülni. Megszerettem őt és Dantét, meg a családjaikat, barátaikat is. És érdekes volt egy olyan világban járni, ahol az elfogadás és egyenlőség még gyerekcipőben járt. Megmutatta, milyen volt akkor a helyzet, és figyelmeztetett arra, hogy vigyáznunk kell, soha többé ne lehessen hasonló.

Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.

Kiknek ajánlom a könyvet?

Mindenkinek, aki szereti az elgondolkoztató, filozofikus, mégis romantikus LMBTQ+ történeteket.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

Aristotle és Dante neve a könyvnek köszönhetően teljesen összefonódott. A játék során olyan párosok nevét kell kitalálnotok, akiknek szintén együtt vált ismertté a nevük. Írjátok be a helyes megfejtést a Rafflecopter-doboz megfelelő helyére.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Leírás a játékhoz:

Az epizódok középpontjában rendszerint a macskának az egérre elfogására irányuló sikertelen kísérletei állnak. A macska a legtöbbször nem is akarja megenni az egeret, néhány részben a páros valójában egészen jól kijön egymással, vagy egy-egy csetepaté közben egymás segítségére sietnek (olykor egymás életét mentik meg), így az ellenségeskedés hátterében valószínűleg csak a hagyományos, ősi ösztönből fakadó macska-egér ellentét áll.

Állomáslista:

Blogturné

03. 16. Hagyjatok! Olvasok! – Extra

03. 18. Spirit Bliss Sárga könyves út – Extra

03. 20. Spirit Bliss Sárga könyves út

03. 22. Csak olvass!

03. 24. Hagyjatok! Olvasok!

a Rafflecopter giveaway