Jean Webster: Patty a kollégiumban

Miért választottam ezt a könyvet?

Ez az utolsó könyv, amit a KMK kiadott Webstertől, a Patty-sorozat második része. Kíváncsi voltam, hogy mivel is zárul a történet, hogyan alakul Patty sorsa.

Véleményem a könyvről

A történet ugyanúgy épül fel, mint az első Patty-könyv. E/3-ban íródott, és bár a fejezetek időnként összefüggnek egymással, visszautalnak bennük korábbi fejezetek eseményeire, mégis inkább novelláskötetnek mondanám ezt a részt is, nem pedig regénynek.

A könyvben tizenöt fejezet található, a novellák Patty kollégiumba kerülésétől egészen végzős koráig mesélik el az életét. Bár ő a főszereplő, a barátnői és néhány kollégiumi társa is jócskán szerepet kap a novellákban ezúttal is.

A legtöbb kaland Patty természetéből adódik, ami ebben a kötetben sokkal jobban előtérbe került, mint az előzőben. Patty abban is lázadozott, jellemzőek voltak rá a csínyek, most viszont úgy éreztem, sokkal erőteljesebben előjött a valódi énje. Hogy úgy mondjam, nem egy mintadiák, és akkor még nagyon finoman fogalmaztam. Lázadó, lusta, az utolsó pillanatra hagyja a tanulnivalót, megpróbálja csellel kijátszani a tanárokat, füllent a diáktársainak, direkt rémisztgeti az elsősöket és hasonlók.

– Én is szereplő vagyok  – mondta Patty.

– Tényleg? Láttam a színlapot, de nem emlékszem rá. Már sokszor törtem a fejemet, miért nem szerepelsz soha.

– A sors és a tanári kar ellene vannak – sóhajtott Patty. – Színészi képességeimet ugyanis nem fedezték fel az elsőéves vizsgákig, a vizsgák után pedig, amikor felkértek, hogy szerepeljek, a tanári kar úgy vélte, célszerűbben tölthetem az időt, ha görögöt tanulok. A másodéves darab idején mással voltam elfoglalva, idén pedig azzal játszottam el a jogot, hogy karácsony után késve jöttem vissza.

– De hiszen azt mondtad, hogy szerepelsz!

– Ó, csak egészen kis szerepem van, és a nevem nem szerepel a színlapon.

– Mi a szereped?

– Én vagyok a csattanás.

– A csattanás?!

– Igen, a "kívül csattanás". Lord Bromley így szól: "Cynthia, érted minden veszéllyel szembenézek! Követlek a világ végére is!" Ebben a pillanatban kintről csattanás hallatszik, és én vagyok a csattanás – mondta büszkén Patty.

Ennek ellenére egyáltalán nem mondhatjuk negatív karakternek, egyszerűen csak nem szeret unatkozni és elszórakoztatja önmagát. Meg persze minket, olvasókat is. Én legalábbis jókat derültem a csínyein annak ellenére, hogy persze nem mindig értettem egyet a viselkedésével. Ám mivel rosszindulatot nem láttam a tettei mögött, kedvelhető csínytevőnek könyveltem el magamban.

A novellákban előjön sokszor a nőiesség is, hiszen Patty és a többiek kezdenek felnőni. Patty nagyon korán rájön arra, hogy a férfiakat miképpen tudja irányítani egy nő, és ezt a tudását a novellákban fel is használja. Persze nem rossz értelemben. Egyszerűen csak elbűvöli a férfiakat, hogy elérje a céljait. Például nemcsak hogy eléri, a gondnok nézzen félre, amikor a szabályok ellenére átalakítja a kollégiumi szobáját, hanem még arra is ráveszi, hogy segítsen neki ebben. Mindezt azzal, hogy hízeleg a gondnok férfiegójának.

A legjobban A titokzatos Kate Ferris című novella tetszett. Ebben Patty egy nem is létező kollégista nevét felírja a Német Klub jelentkezési lapjára viccből. Kate Ferris persze logikus módon nem jelenik meg a klub gyűlésein, de a nevében Patty ilyen-olyan leveleket irkál Priscillának, a klub titkárának. Szegény lány pedig majd' beleőrül, hogy fogalma sincs arról, ki az a Kate Ferris. Próbálja kinyomozni, de sosem jut a nyomára. Mivel ez egy ártalmatlan csíny Patty részéről, vicces volt látni, hogyan tudja hónapokon keresztül elhitetni másokkal, hogy Kate Ferris egy létező diáktársuk.

Persze a többi diákot sem kell félteni. Ők is visszavágnak Pattynek, ha túlzásba esik, mint például a Hamis igazság című novellában. És Patty maga is képes megbánni a bűneit. Amikor rájön, hogy az egyik elsősnek valóban kárt okozott a füllentéseivel és ijesztgetéseivel, azonnal megpróbálja jóvá tenni a hibáját. Valamint többször is őszintén beismeri a tanároknak (és különböző tisztséget viselő diáktársainak) is, ha rosszat tett, vállalva a felelősséget.

Az utolsó novella is így ér véget, ami arra utal, hogy a végzős évére Patty megpróbált megváltozni. Talán elkezdett benőni a feje lágya. Persze nem túlságosan, de talán ahhoz eléggé, hogy boldog élete lehessen a kollégium után.

Hogy tetszett a könyv?

Talán ez volt az a Webster-kötet, amit igazán felhőtlenül tudtam élvezni, mert nem került elő benne olyan elavult látásmód, ami 21. századi emberként rosszulesett volna (mint pl. a korábbi részekben a szellemi fogyatékosokkal vagy az iskolai bántalmazással kapcsolatos megszólalások). Ezek a novellák egyszerűen csak szórakoztatóak és humorosak voltak. Patty pedig egy igazi szerethető csínytevő.

Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.

Kiknek ajánlom a könyvet?

Mindenkinek, aki szeretne jól szórakozni egy fiatal lány vicces sztorijain.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

KATT

   

Tóth Eszter: Pöttöm Pötty és a Folyadék Szörny – Blogturné Extra

A Könyvmolyképző Kiadónak köszönhetően múlt év végén megjelent Tóth Eszter Pöttöm Pötty-sorozatának a második része. A gömbölyded tündérlány ezúttal a Folyadék Szörnnyel küzd meg az egészséges táplálkozás nevében. A turnén ezúttal három bloggerünk mondja el a véleményét a könyvről, valamint extraként egy interjút is olvashattok majd az íróval. Természetesen a turné végén ti is nyerhettek egy példányt a könyvből.

1. Az első könyv sikere után Pöttöm Pötty végre visszatért, és ezúttal a Folyadék Szörnyet kell legyőznie. Miért a folyadékok kerültek a második rész fókuszába?

Az egészséges táplálkozás világában az ételek mellett az egészséges folyadékok, illetve a folyadékfogyasztás is egy olyan téma, amit nagyon fontosnak tartok. Különösen, mert az a személyes tapasztalatom, hogy sokaknak gondot okoz a megfelelő mennyiségű innivaló elfogyasztása.

2. Bár sokan nem tartják be, azzal azért nagyjából tisztában van a többség, hogy mik az egészséges és egészségtelen ételek. Mit tapasztaltál, mennyire tudják az emberek azt, hogy mit érdemes inni, és milyen folyadékot kéne mindenképpen elkerülniük, ha fontos az egészségük?

Az a tapasztalatom, hogy elméleti szinten erről azért eléggé jól informáltak az emberek. A gyerekek is. Tudják, hogy a vízből kell a legtöbbet fogyasztani. Hogy mik az egyéb egészséges italok, azzal kapcsolatban már megoszlik a vélemény. Az pedig megint egy más kérdés, hogy tudják, mi a helyes, de nem azt teszik...

3. A cukros üdítők világában miként lehet szerinted megszerettetni például a vizet (vagy a többi egészséges innivalót) a gyerekekkel?

Itt is, mint az olvasás vagy az egészséges ennivalók területén nagyon fontos a példamutatás családon belül, hisz ha a szüleitől nem látja a gyerek, hogy vizet kell inni, akkor ő miért is csinálná? Ezenkívül az iskola is egy fontos színtér. Szerencsére nagyon sok jó példát láttam, hogy a tanítók mennyire figyelnek arra, hogy minden gyerek hozzon kulacsot, majd együtt töltik meg vízzel és fogyasztják rendszeresen. Nagyon jó az ilyesmit látni!

4. Egyre több cukormentes üdítő kerül a boltok polcaira, ezekről az emberek azt gondolják, nyugodtan ihatják őket, nem ártanak. Valóban így van?

Nem teljesen. Az üdítőitalok esetében a cukortartalmukat szoktuk kiemelni, de valójában nem csak emiatt lehetnek károsak. Eleve azt is érdemes megnézni, hogy milyen édesítőszert tesznek bele, mert ott is vannak kalóriát tartalmazó változatok. Emellett talán a legfontosabb azt kiemelni, hogy az üdítők nem hidratálnak olyan jól, vagyis nem olyan jó szomjoltók, mint a víz.

5. A könyvben található szörny energiaitalból áll. Miért pont az energiaitalra esett a választásod?

Az energiaital sajnos egyre nagyobb probléma. Bár nem beszélünk róla, illetve talán sokakban még fel sem merült a gondolat. De egyre többször látom, hogy tíz év körüli, vagy akár alatti gyerekek is ezt isszák üdítőitalként. Azonban az energiaital még nagyon nem nekik való, nemcsak a nagy mennyiségű cukor, hanem a magas koffeintartalma miatt sem. Egy felnőtt embernek is meg kell gondolnia mennyit és milyen gyakran fogyaszt ebből az italból, mert túl nagy mennyiségben az egészségünket is befolyásolhatja.

6. A kakaó is előkerül a mesében. Akvária királynő megtiltotta az ivását, ám a kalózok képtelenek lemondani róla, így továbbra is isszák. Te melyiküknek adsz igazat?

A kakaóval úgy vagyok, mint az édességekkel. A teljes tiltásban nem hiszek, nem gondolom, hogy meg kéne vonni a gyerekektől, de figyeljünk a mértékletességre. Nem véletlen, hogy Akvária királynő is végül heti egyszer engedélyezte a kakaófogyasztást. :)

7. Ha elmennénk vendégségbe Pöttöm Pöttyhöz, milyen innivalót kapnánk tőle, és miért pont azt?

Mivel már itt van a nyár a nyakunkon, szerintem Pötty egy hűsítő limonádéval várna, sok citrommal, naranccsal, esetleg megbolondítaná egy kis citromfűvel.

8. Tudod már, milyen egészséges táplálkozással kapcsolatos területre téved majd a harmadik részben Pöttöm Pötty?

A következő Pöttöm Pötty-kaland a fűszerek világába kalauzol el minket. Itt szó lesz a fűszerek sokszínűségéről és a sófogyasztásról is, hisz ez is egy elég nagy probléma Magyarországon. Átlagosan háromszor annyi sót fogyasztunk, mint az ajánlott mennyiség, úgyhogy arra gondoltam, ez is megér egy történetet.

9. Gondolkozol esetleg valami teljesen más történeten is a Pöttöm Pötty-sorozat mellett?

Jelenleg egy YA fantasytörténeten dolgozom, nagyon remélem, hogy hamarosan elkészülök vele, és talán az olvasókhoz is eljut. A mese területén most leginkább az a téma foglalkoztat, hogy nagyon szeretnék olyan gyerekek főszereplésével írni mesét, akik egy kicsit mások, mint a többiek. Például a kisfiúról, aki nem ihat tejet.

10. Mikor és hol tudják az olvasóid legközelebb dedikáltatni veled a könyveiket?

Legközelebb az Ünnepi Könyvhéten tudunk találkozni szombaton (június 11.) 15.00-tól várok mindenkit sok-sok szeretettel.

Azt hiszem, sokak nevében mondhatom, hogy kíváncsian várjuk a YA-történetedet, Pöttöm Pötty új kalandját a fűszerekkel és a "kicsit más gyerekekről" szóló mesédet is. Jó szórakozást és sok klassz élményt neked a könyvhéten, és köszönöm szépen az interjút! :)

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

Mivel a sorozat második része a folyadékokról szól, ezért az állomásokon egy-egy ezekkel kapcsolatos kérdést teszünk majd fel. A válaszokat írjátok be a Rafflecopter megfelelő helyére.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Kérdés a játékhoz:

Mely folyadékból készítik a Bloody Maryt?

Állomáslista:

Blogturné

05. 29. Spirit Bliss Sárga könyves út

05. 31. Könyv és más

06. 02. Nem félünk a könyvektől

06. 04. Spirit Bliss Sárga könyves út – extra

a Rafflecopter giveaway

   

Rubin Eszter–Farkas-Boross Zita: Hormonegyensúly étrend és életmód

Miért választottam ezt a könyvet?

Aki nyomon követi a közösségi oldalaimat, tudhatja, hogy PCOS-betegségem van. Ez egy hormonbetegség, ami sok egyéb szörnyű tünet mellett a hízást is jócskán elősegíti. Több mint két éve életmódot váltottam, igyekszem sokkal egészségesebben étkezni, élni, és ledobtam 27 kilót. De valljuk be őszintén, átlagemberként átlagkeresetből (persze a valódi átlagkeresetre gondolok, nem arra a félmilliósra, amit az okosok kiszámoltak odafenn) nem könnyű egészséges ételekhez jutni. Épp ezért, ha felbukkan egy könyv, amiben egészséges receptek is találhatók, azt örömmel olvasom el. Egyfelől hátha kapok valami jó tippet, ami még segíthet az egészséges életmódban, másfelől hátha találok olyan finom ételeket a receptek között, amiket átlagemberként átlagfizetésből is be tudok építeni az étkezéseimbe.

Véleményem a könyvről

A könyv két írója sokat foglalkozott már korábban is a hormonegyensúllyal és egészséges étkezéssel. Rubin Eszter gasztronómus, cukrászképesítése van, és korábban is írt könyveket erről a témáról. Farkas-Boross Zita holisztikus és funkcionális táplálkozási tanácsadó, valamint húsz éve foglalkozik természetgyógyászati módszerekkel és integratív szemléletű életmód-tanácsadás a fő profilja.

A könyv első felében egy elméleti összefoglalót találhatunk arról, hogy mi is az hormonegyensúly, mitől borulhat fel, miképpen lehet a táplálkozás, a testmozgás és egyéb módszerek által ezen változtatni. Mindezt tudományosan, mégis érthetően magyarázzák el, szépen levezetve a folyamatokat, elmondva, hogy mi miért történik a testünkben.

Nagyon tetszett, hogy olyan új információkat is megtudtam a könyvből, amikről korábban még nem hallottam. Például hogy a különböző mozgásformák milyen ősi tevékenységre vezethetők vissza, ezáltal milyen reakciókat váltanak ki a szervezetből, és ez miféle befolyással van arra, hogy képesek vagyunk-e fogyni, vagy úgy egyáltalán egészségesnek lenni.

Az is tetszett, hogy nemcsak az étkezésről és a testmozgásról ejtettek szót a kötetben, ahogyan a többi erről a témáról szólóban szoktak, hanem kitértek arra is, mi más lehet még hatással a hormonjaink felborulására. Például nagyon fontos az, hogy miféle kozmetikumokat, vegyszereket, női higiéniai termékeket használunk, mert sokszor bele sem gondolunk, milyen méreganyagokat, a hormonjainkat felborító szereket kenünk magunkra, használunk fel nap mint nap.

Persze tudni a tényeket és tenni ellenük két különböző dolog. Sajnos az egészségre nem vagy kevésbé ártalmas termékek mindig a többszörösébe kerülnek az egészségtelen változatnak. Ami azért szomorú, mert ennek pont fordítva kéne lennie. Az emberek életével, egészségével nem lenne szabad játszani, nem lenne szabad hagyni, hogy ezen akarjanak mások meggazdagodni. Amíg sajnos nem fordulnak meg az árak, és ekkora különbség lesz az egészségtelen és egészséges termékek között, addig nem hiszem, hogy az átlagemberek az átlagfizetésükből képesek lesznek igazán változtatni (még akkor sem, ha akarnak). Ami szomorú.

Ám ez nem jelenti azt, hogy ha nem tudunk mindenen változtatni, akkor nem kell semmin. Én úgy gondolom, hogy meg kell tennünk azt, amire anyagilag és egyéb szempontból képesek vagyunk, mert ha csak egy kicsit egészségesebben élünk, mint korábban, már akkor jobb, tartalmasabb és hosszabb életünk lehet. Szóval ha nem vagyunk gazdagok, ne legyintsünk, hogy akkor meg minek az egészbe belevágni, hanem változtassunk annyit, amennyit tudunk.

A könyv második felében receptek találhatók öt fejezetben felosztva. Vannak levesek, vega ételek, halételek, húsételek és desszertek. Mindegyik receptnél leírják, hogy az adott étel, a benne található alapanyag(ok) milyen hatással vannak a szervezetünkre, miért hasznosak és egészségesek. Valamint szép, gusztusos, mégis egyszerű és letisztult fotókat találhatunk az adott ételről, ami beindítja a nyáltermelésünket (legalábbis az enyémet mindenképpen).

Sajnos, ahogyan a legtöbb egészséges recepteket tartalmazó könyvben, ebben is vannak olyan alapanyagok, amikhez nem vagy csak nagyobb anyagi megterhelés árán juthat hozzá az átlagember, főképp, ha nap mint nap egészségesen akar étkezni. Halhoz például dolgozó emberként évente csak néhány alkalommal jutok hozzá, akkor is az olcsóbb fajtából, mert egyszerűen annyira drága, hogy egy egész családot nem lehet még hetente egyszer sem úgy megetetni belőle, hogy hónap közepétől ne az éhezés legyen a következménye. A húsok közül is csak a sertés- és a csirke a megfizethető, bár a csirkemell is lassan luxusnak számít sajnos. Soha életemben nem ettem még a receptekben szereplő vaddisznót, kacsát, marhát, és valószínűleg sajnos soha nem is fogok.

A receptekben található egészséges liszt, vaj, olaj, joghurt, tej sem olyasmi, amit egy átlagember a mindennapi főzés során megengedhetne magának. Például a nyílgyökérliszt kilója a neten találtak alapján 2800 Ft, míg a sima fehér liszthez már 200 Ft/kiló alatt hozzá lehet jutni. Vagyis több mint tízszer drágább az egészségesebb liszt, ami nagyon szomorú. Egyszer-egyszer megengedheti magának az átlagember, ha éppen ki akar rúgni a hámból, de az, hogy valaki csak ilyen lisztekkel és egyéb alapanyagokkal főzzön nap mint nap, megint csak lehetetlennek tűnik számomra.

Én egyébként sokszor úgy oldom meg ezt a pénzkérdést, hogy drága liszt helyett nem használok lisztet egyáltalán. A levest, főzeléket például be lehet sűríteni lepépesített önmagával is, nem kell lisztes habarás vagy rántás bele. Vagy ehetjük kicsit folyósabban is az ételeket, mint azt megszoktuk, ugyanolyan jó az ízük. Lehet találni kisebb trükköket, amikkel étkezhetünk egészségesebben, mégsem kell anyagilag túlzottan megterhelni önmagunkat.

A fentiek ellenére nagyon örülök, hogy ezeket a recepteket elolvashattam, mert vannak köztük olyanok, amiket olcsón is meg lehet csinálni, és olyanok is, amik jó alapot adnak egy, a saját pénztárcánk szerint átalakított ételhez (ami nem annyira egészséges, mint a receptbeli étel, de sokkal egészségesebb, mint ahogyan korábban étkeztem).

Én két ételt próbáltam ki a könyvből. Az egyik a gombapaprikás volt karfiolpürével. Mindig is szerettem a gombapaprikást, de az életmódváltás előtt nokedlival, tésztával vagy rizzsel ettem, az életmódváltás után pedig bulgurral vagy kuszkusszal, sosem gondoltam arra, hogy karfiollal párosítsam. Nyílgyökérliszt van írva a receptben, de semmiféle lisztet nem tettem az ételbe, valamint kókuszjoghurt is szerepel a hozzávalók között, ám mivel az is nagyon drága volt, én zsírszegény tejfölt kevertem ki némi zsírszegény tejjel, és azzal csináltam hamis habarást. Minden mást a recept szerint csináltam.

Nem hittem volna, hogy a gomba és a karfiol íze ennyire passzol majd egymáshoz, de ízlett együtt a két étel. Egyetlen dolgot hiányoltam, valami roppanós elemet, mert így nagyon puha, pépes volt az egész étel. Nem tudom, milyen egészséges roppanós elemmel lehetne feldobni, de majd töröm rajta a fejem. Az viszont biztos, hogy fogok még karfiolpürét készíteni, gombapörkölthöz is és máshoz is. Mert bár szerintem egyáltalán nem olyan, mint a krumplipüré, a maga nemében mégis nagyon finom.

A másik étel, amit elkészítettem a Csirkemáj datolyával volt. Bár a fekete-erdei sonka nem túl olcsó, mivel a recepthez csak 10 darab kellett belőle, valamint 10 darab máj és 10 darab datolya, úgy gondoltam, ez egyszer megengedhetem magamnak és a családomnak azt a luxust, hogy megveszem. Datolyát most ettem életemben először, és nagyon ízlett. Valamint őszintén bevallom, a májat eddig csak resztelt májként szerettem, rántva a régi időkben csipegettem belőle, de úgy egyébként sosem voltam oda érte. Szóval kicsit féltem, hogy vajon így milyen lesz, megeszem-e egyáltalán, vagy sem. De végül pozitívan csalódtam, nagyon ízlett, a máj átvette kicsit a sonka ízét, valamint a datolya édességét, és igazán finom lett. Szóval ezt a receptet is meg fogom még csinálni, és változatlan formában. Köretként mi sült édesburgonyát ettünk hozzá, de legközelebb szerintem friss salátával tálalom én is (csak az most nem volt itthon).

Van még jó pár olyan recept a könyvben, amit változatlanul vagy kisebb, a pénztárcánkhoz mért változtatásokkal mindenképpen el fogok készíteni, mert nagyon finomnak tűnik, szóval örülök, hogy volt lehetőségem végigolvasni a könyvet és végignézni a recepteket. Ha nem is tudok mindent betartani és nem is tudok minden ételt elkészíteni, sok jó ötletet, hasznos tanácsot találtam az oldalakon, amiért hálás vagyok.

Hogy tetszett a könyv?

Nekem bejött, mert bár nem tudom minden tanácsát betartani és minden receptjét változtatás nélkül megfőzni, nagyon jó ötleteket kaptam, amikre már építhetek úgy, hogy az nekem is beleférjen anyagilag.

Szóval összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.

Kiknek ajánlom a könyvet?

Nálam valamivel több pénzből gazdálkodó olvasók tökéletes tippeket, recepteket találhatnak benne, de a hozzám hasonlóan garantált bérminimum körül kereső emberek számára is hasznos lehet, ha elég kreatívak, hogy a saját pénztárcájukhoz mérten változtassanak az alapanyagokon úgy, hogy az egészségesnek mondható.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

KATT

   

Jean Webster: Erre csak Patty képes

Miért választottam ezt a könyvet?

Jean Webster Nyakigláb apó és Kedves Ellenségem! című könyveit már gyerekként olvastam egyszer, ám a Patty-sorozatához akkor nem jutottam hozzá. Szóval erről a történetről semmit nem tudtam, fogalmam sem volt, kapcsolódik-e valahogyan Judy vagy Sallie karakteréhez, vagy ez teljesen független tőlük. Szóval kíváncsi voltam, hogy mi is ez a történet pontosan.

Véleményem a könyvről

A történet egy, a korábbi könyvektől teljesen független sztori, annyiban hasonlít csak rá, hogy szintén egy lányiskolában játszódik, és hasonló korabeli lányok a főszereplők. A rajzos humoros illusztrációk ezúttal hiányoznak az oldalakról, ezt egy picit sajnáltam, mert a másik sorozatban szerettem őket.

A címszereplő Patty áll a történet középpontjában, de a barátnői, Conny, Priscilla és pár egyéb iskolatársuk is elég sok szerepet kap (többet, mint Webster korábbi sorozatában a mellékszereplők). Ezúttal nem levélregényből ismerhetjük meg a lányok életét, a velük történt érdekes eseményeket, hanem E/3-ban íródott szöveget kapunk. Valamint nem tudom, hogy nevezhetem-e regénynek a könyvet, mert bár a fejezetek összefüggnek, időnként vissza-visszautal az író a korábbi eseményekre, mégis inkább úgy éreztem, mintha novellákat olvasnék. Minden fejezet egy-egy különálló kis sztori volt a lányok életéből.

A kötetben tizenkét történet található, mindegyik középpontjában a lányok és az iskolai élet áll. Szerelem, jótékonyság, csínyek mind megtalálhatók a könyvben. Patty elég belevaló, vagány lány, és a barátnői sem maradnak le mögötte. Állandóan gondoskodnak arról, hogy ne unatkozzanak, ezáltal pedig mi, olvasók sem unatkozunk.

Természetesen, azt megint nem tehetjük félre, hogy a történet a 20. század elején játszódik egy leánynevelő intézetben, vagyis számíthatunk rá, hogy előkerül a történetben néhány elég régimódi elv, szokás, elvárás. Az első novellában például az igazgatónőnek sikerült kiakasztania, amikor közölte a többi tanárral, hogy ha egy diákot piszkálnak más diákok, annak mindig van valami oka, mármint hogy a piszkált diákban biztosan van valami hiba, ami miatt kiszemelték. De szerencsére ez volt a legnagyobb kiakadást okozó rész a kötetben, a többi dolog csak a régi kor számlájára írt apróság volt.

– Elvégezte a latinfordítást, Patty?

– Nem, Miss Lord.

– És miért nem?

– A délutáni órákban a másnapi leckét szoktam tanulni.

Patty hangja tiszteletteljes volt, de nem titkolhatta, mire gondol. A "másnapi" szót kissé ki is emelte.

– Megtanulja azonnal azt a húsz sort?

Patty sokatmondóan hallgatott.

– Hallotta, mit kérdeztem?

– Igen, Miss Lord.

– Nos? – Ez a szó oly éles volt, hogy vágni lehetett volna vele.

– Megmaradok az elveim mellett – mondta Patty. – Én nem leszek sztrájktörő.

– Itt marad, amíg azt a húsz sort be nem fejezi.

– Igenis, Miss Lord.

– Nem akarom, hogy szenvedjen. Kap kenyeret és vizet.

Intett Osakinak, hogy tegye le a tálcát.

Patty félretolta.

– Nem vagyok elítélt rab – mondta méltóságteljesen. – Visszautasítok minden ételt, amíg nem ehetek rendesen, az ebédlőben.

Azt pedig nagyon is modernnek találtam, hogy a lányok elég bátrak voltak megszegni a szabályokat, kiállni magukért és egymásért, ha úgy érezték, szükséges. Ezenkívül volt a történetben egy modernebb gondolkodású tanárnő is, aki fontosnak találta, hogy a feminista célokkal és női jogokkal megismertesse a diákjait. Igaz, hogy utána Patty kifordítva felhasználta ezt a tudást ellene (szakszervezetet alapított, hogy a túlterhelt diákokat védje), de az speciel vicces volt, és tetszett a tanárnő kompromisszumos megoldása a végén.

A lányok a vadócságuk ellenére igazán jószívűek. Nagyon megható volt a Flanniganék mézeshetei című fejezet, amelyben egy szétválasztott idős házaspár életét oldották meg a fiatalok úgy, hogy még a saját kis pénzüket is rááldozták. De a Hagyma és orchidea és Citromfelfújt és csavarhúzó (összefüggő) fejezetek is azt bizonyítják, hogy Pattynek jó az emberismerete, képes az együttérzésre, és ítélkezés nélkül hoz döntéseket.

A romantikus szálak inkább csak amolyan leányregényesek voltak. Itt nem találták meg a lányok az Igazit, nem mentek férjhez, hanem csak romantikus álmokat szőttek, néha füllentettek, fantáziaszerelmest találtak ki maguknak, olyasvalakibe zúgtak bele, akinél esélyük sem volt, és hasonlók. Mindezekből vicces sztorik, aranyos történetek sültek ki, szóval nekem egyáltalán nem hiányzott egy fő szerelmes szál, aminek valóban happy end és házasság a vége.

Hogy tetszett a könyv?

Bírtam, hogy levélregényből átváltottunk E/3-ba, mert így sokkal több információt szerezhettem a karakterekről, az eseményekről, nem csak egyetlen személy szubjektív szemüvegén át láthattam a dolgokat. Az is bejött, hogy inkább összefüggő novellákat kaptam, nem pedig egy regényt, így sokkal könnyebb volt olvasni még a sűrű, munkával teli napokon is. Pattyt és a lányokat megkedveltem, jól szórakoztam a csínyeiken, baklövéseiken, kalandjaikon.

Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.

Kiknek ajánlom a könyvet?

Azoknak, akik szeretnének bepillantást nyerni egy csapatnyi 20. század eleji, vagány diáklány életébe.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

KATT