Miért választottam ezt a könyvet?
Jean Webster Nyakigláb apó és Kedves Ellenségem! című könyveit már gyerekként olvastam egyszer, ám a Patty-sorozatához akkor nem jutottam hozzá. Szóval erről a történetről semmit nem tudtam, fogalmam sem volt, kapcsolódik-e valahogyan Judy vagy Sallie karakteréhez, vagy ez teljesen független tőlük. Szóval kíváncsi voltam, hogy mi is ez a történet pontosan.
Véleményem a könyvről
A történet egy, a korábbi könyvektől teljesen független sztori, annyiban hasonlít csak rá, hogy szintén egy lányiskolában játszódik, és hasonló korabeli lányok a főszereplők. A rajzos humoros illusztrációk ezúttal hiányoznak az oldalakról, ezt egy picit sajnáltam, mert a másik sorozatban szerettem őket.
A címszereplő Patty áll a történet középpontjában, de a barátnői, Conny, Priscilla és pár egyéb iskolatársuk is elég sok szerepet kap (többet, mint Webster korábbi sorozatában a mellékszereplők). Ezúttal nem levélregényből ismerhetjük meg a lányok életét, a velük történt érdekes eseményeket, hanem E/3-ban íródott szöveget kapunk. Valamint nem tudom, hogy nevezhetem-e regénynek a könyvet, mert bár a fejezetek összefüggnek, időnként vissza-visszautal az író a korábbi eseményekre, mégis inkább úgy éreztem, mintha novellákat olvasnék. Minden fejezet egy-egy különálló kis sztori volt a lányok életéből.
A kötetben tizenkét történet található, mindegyik középpontjában a lányok és az iskolai élet áll. Szerelem, jótékonyság, csínyek mind megtalálhatók a könyvben. Patty elég belevaló, vagány lány, és a barátnői sem maradnak le mögötte. Állandóan gondoskodnak arról, hogy ne unatkozzanak, ezáltal pedig mi, olvasók sem unatkozunk.
Természetesen, azt megint nem tehetjük félre, hogy a történet a 20. század elején játszódik egy leánynevelő intézetben, vagyis számíthatunk rá, hogy előkerül a történetben néhány elég régimódi elv, szokás, elvárás. Az első novellában például az igazgatónőnek sikerült kiakasztania, amikor közölte a többi tanárral, hogy ha egy diákot piszkálnak más diákok, annak mindig van valami oka, mármint hogy a piszkált diákban biztosan van valami hiba, ami miatt kiszemelték. De szerencsére ez volt a legnagyobb kiakadást okozó rész a kötetben, a többi dolog csak a régi kor számlájára írt apróság volt.
– Elvégezte a latinfordítást, Patty?– Nem, Miss Lord.– És miért nem?– A délutáni órákban a másnapi leckét szoktam tanulni.Patty hangja tiszteletteljes volt, de nem titkolhatta, mire gondol. A "másnapi" szót kissé ki is emelte.– Megtanulja azonnal azt a húsz sort?Patty sokatmondóan hallgatott.– Hallotta, mit kérdeztem?– Igen, Miss Lord.– Nos? – Ez a szó oly éles volt, hogy vágni lehetett volna vele.– Megmaradok az elveim mellett – mondta Patty. – Én nem leszek sztrájktörő.– Itt marad, amíg azt a húsz sort be nem fejezi.– Igenis, Miss Lord.– Nem akarom, hogy szenvedjen. Kap kenyeret és vizet.Intett Osakinak, hogy tegye le a tálcát.Patty félretolta.– Nem vagyok elítélt rab – mondta méltóságteljesen. – Visszautasítok minden ételt, amíg nem ehetek rendesen, az ebédlőben.
Azt pedig nagyon is modernnek találtam, hogy a lányok elég bátrak voltak megszegni a szabályokat, kiállni magukért és egymásért, ha úgy érezték, szükséges. Ezenkívül volt a történetben egy modernebb gondolkodású tanárnő is, aki fontosnak találta, hogy a feminista célokkal és női jogokkal megismertesse a diákjait. Igaz, hogy utána Patty kifordítva felhasználta ezt a tudást ellene (szakszervezetet alapított, hogy a túlterhelt diákokat védje), de az speciel vicces volt, és tetszett a tanárnő kompromisszumos megoldása a végén.
A lányok a vadócságuk ellenére igazán jószívűek. Nagyon megható volt a Flanniganék mézeshetei című fejezet, amelyben egy szétválasztott idős házaspár életét oldották meg a fiatalok úgy, hogy még a saját kis pénzüket is rááldozták. De a Hagyma és orchidea és Citromfelfújt és csavarhúzó (összefüggő) fejezetek is azt bizonyítják, hogy Pattynek jó az emberismerete, képes az együttérzésre, és ítélkezés nélkül hoz döntéseket.
A romantikus szálak inkább csak amolyan leányregényesek voltak. Itt nem találták meg a lányok az Igazit, nem mentek férjhez, hanem csak romantikus álmokat szőttek, néha füllentettek, fantáziaszerelmest találtak ki maguknak, olyasvalakibe zúgtak bele, akinél esélyük sem volt, és hasonlók. Mindezekből vicces sztorik, aranyos történetek sültek ki, szóval nekem egyáltalán nem hiányzott egy fő szerelmes szál, aminek valóban happy end és házasság a vége.
Hogy tetszett a könyv?
Bírtam, hogy levélregényből átváltottunk E/3-ba, mert így sokkal több információt szerezhettem a karakterekről, az eseményekről, nem csak egyetlen személy szubjektív szemüvegén át láthattam a dolgokat. Az is bejött, hogy inkább összefüggő novellákat kaptam, nem pedig egy regényt, így sokkal könnyebb volt olvasni még a sűrű, munkával teli napokon is. Pattyt és a lányokat megkedveltem, jól szórakoztam a csínyeiken, baklövéseiken, kalandjaikon.
Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.
Kiknek ajánlom a könyvet?
Azoknak, akik szeretnének bepillantást nyerni egy csapatnyi 20. század eleji, vagány diáklány életébe.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése