Ide pakolgatom fel az írásaimat, firkálásaimat, novelláimat, gondolataimat, és minden egyebet, amihez hirtelen kedvem támad. :)




2010. április 13., kedd

Démoni érintés - 3. fejezet

3. fejezet




Azt hittem, hogy majd a szobám magányában megkönnyebbülök, de nem így történt. A hűvös párnába fúrtam a fejemet, de a szégyenérzet lángjai még így is marcangoltak belülről. Hogy amiatt, mert embert akartam ölni, vagy amiatt, mert egyszerűen képtelen voltam megtenni – még a jövő ismerete ellenére is -, nem tudtam. Ha apám most látna, csalódott lenne. És Hale is…

Hosszú hónapokat készült arra, hogy végezzen Casimirrel és bosszút álljon a családjáért és az emberiségért, nekem pedig megvolt a lehetőségem, hogy végrehajtsam helyette a feladatot, mégsem tettem meg. Csak egy gyáva és gyenge nő vagyok, semmi több. Paytonnak igaza volt, mikor megkérdőjelezte a jelenlétemet a programban, és azt mondta, hogy csak apám miatt vehetek részt. Hale akkor megvédett, de most már biztosan nem tenné – csordult végig egy újabb könnycsepp az arcomon.

Egy hangos gyermeki kacaj zavarta meg az önmarcangolásomat. Lassan tápászkodtam fel az ágyról, aztán az ablakhoz sétáltam, és egy kicsit arrébb húzva a függönyt kukucskáltam ki. Az épület előtti udvaron Lucinda éppen a sérült őzet ugrálta körbe lelkesen, miközben Casimir valami vicces történetet mesélhetett neki, mert a kislány újra és újra felnevetett.

A férfi arcán vidám mosoly ült, kezei az állat fejét simogatták gyengéden. Amint odaadtam neki az erdőben a bőrtáskát, egy kürttel magához hívta a két szolgálófiút és Keith-t, majd szekeret hozatva hazavitette az őzet, ellátta a sérülését, és befogadta arra az időre, amíg felgyógyul. Hihetetlennek tűnt a számomra, hogy a két Casimir, akit ismerek, egy és ugyanaz a személy.

Mitől fog szörnyeteggé válni? Mi lehet az oka, hogy ez az életvidám, kedves férfi az örök életet és kárhozatot választja? Hogyan lesz belőle kegyetlen, hidegvérű mészáros? Újra és újra végigfuttattam a tekintetemet a finom vonásokon, de egyszerűen nem tudtam rájönni a szörnyű titokra.

Aztán a levegő hirtelen a tüdőmben akadt. Mi lenne, ha kideríteném az okát? Ha megállítanám őt, mielőtt elvesztené a lelkét? Akkor nem kéne gyilkossá válnom, de megmenthetném a jövőnket. Az izgalomtól megremegett a gyomrom.

Azonnal az fésülködőasztal elé léptem, és megpróbáltam emberi kinézetet varázsolni magamnak – nem túl nagy sikerrel. A hajtűk használata nem volt megszokott az én világomban, ezért gyorsan leeresztettem a hajamat, és végighúztam rajta párszor a hajkefét, viszont a szemem vörösségével nem tudtam mihez kezdeni. Fogalmam sem volt róla, hogy a sok kencefice az asztalon, mire is való pontosan, így nem mertem sminkeléshez használni őket. Legközelebb meg kell figyelnem, hogy Lucinda mit mire használ, amikor segít a reggeli készülődésnél…

A szoknyámat enyhén megemelve rohantam le az emeletről, cipőim kopogtak a kövezeten. Mielőtt kiléptem volna az ajtón, vettem egy mély levegőt, és felöltöttem az arcomra egy mosolyt.

- Á, megjött a másik szép hölgy! – biccentett felém Casimir egy félmosollyal az arcán, mire Lucinda és – legnagyobb bosszúságomra – én is elpirultunk a bóktól. – Jobban érzed magad?

- Igen, minden rendben – bólintottam. Miután visszaértünk, azt füllentettem, hogy szédülök egy kissé, és emiatt szeretnék visszavonulni a szobámba. – Csak nem szeretem a vért – rázkódtam meg, miközben az őz bekötözött lába felé pillantottam.

- Én segítettem az Úrfinak kitisztítani a sebet – fordult felém Lucinda csillogó szemekkel.

- Úgy bizony, nagyon ügyes kis segédem voltál! – borzolta össze ismét Casimir a szőke tincseket – úgy látszott, ez egy megszokott gesztus volt a kislány és közte, mert Lucinda ösztönösen belebújt az érintésébe.

- Szóval, értesz az ilyesmihez? – intettem az őz felé.

- Mihez? – Casimir arcáról hirtelen leolvadt a mosoly.

- Hát, az orvosláshoz – tartottam a kezemet az őz orra elé, aki megszaglászott, aztán végignyalta a kezemet.

- Ó, Casimir Úrfi jobb, mint az igazi gyógyítók. Saját maga keveri a gyógyszereket a pinceszobában, és…

- Elég volt! – szakította félbe Casimir hangja keményen Lucinda elragadtatott szónoklatát. Meglepetten néztem fel rá – tekintete jégcsapként fúrta keresztül a riadt gyermeki tekintetet egy másodpercre, aztán mikor észrevette, hogy figyelem, megenyhültek a vonásai. – Ne untasd Ricát a fecsegéseddel… – utasította rendre kedvesebb hangon a lányt.

- Sajnálom… - motyogta maga elé Lucinda megszégyenülten gyűrögetve a szoknyáját, miközben behúzott nyakkal pislogott fel a gazdájára, mintha valami rosszat tett volna.

- Menj, segíts Magdalenának a konyhában – intett Casimir a ház felé a fejével. Lucinda azonnal engedelmesen bólintott, aztán elsietett.

- Nem zavar, ha mesél – szólaltam meg, miután a kislány eltűnt az ajtó mögött. Biztos voltam benne, hogy nem azért kapta a szidást, mert csacsogott. Casimir valamiért nem akarta, hogy tudomást szerezzek arról, ami a pinceszobában folyik.

- Mert nem hallottad még, mikor igazán belelendül – nevetett fel öblös hangon, majd a karját nyújtva nekem a kert felé vezetett.

- Azt hiszem, eleget leszek itt ahhoz, hogy megtapasztaljam. – Próbáltam őszintének tűnő mosolyt ölteni, mikor Casimir kíváncsian rám emelte a tekintetét.

- Ez azt jelenti, hogy elfogadod az ajánlatomat, és az esküvő után is velünk maradsz? – A hangja lelkesnek tűnt, de nem voltam biztos benne, hogy őszinte is.

- Igen – bólintottam. Ragyogó mosoly ült ki a férfiarcra, nekem pedig félre kellett néznem egy másodpercre, hogy ne vörösödjek el teljesen. Casimir túl jóképű volt, de nem hagyhattam, hogy ez hatással legyen rám vagy a terveimre. Ő csak egy gyilkos! – ismételgettem magamban. Vagyis az lesz, ha nem maradok teljesen józan, és nem mentem meg a lelkét.

- Ez a hír igazán boldoggá tesz! – emelte fel a karjáról a kezemet, és egy csókot lehelt rá. Zavartan köszörültem meg a torkomat.

- Kérdezhetek valamit? – szólaltam meg gyorsan témát váltva.

- Természetesen.

- Mikor idehoztál, azt mondtad, a városban lakók titokzatos úrfinak tartanak, és megígérted, hogy elmagyarázod, miért… - emlékeztettem.

- Ó, igen, persze… - bólintott szórakozott csillogással a szemében. – Tudod, ha egy ilyen hatalmas birtokon élsz, elkerítve a világtól, az nem furcsa. A felső réteg szeret elkülönülni. Viszont, ők dicsekedni is szeretne azzal, hogy a felsőbb réteghez tartoznak. Ünnepségeket rendeznek, vendégeket hívnak, szolgák garmadát tartják maguk mellett, akik elviszik a gazdagságuk hírét az egyszerű embereknek is.

- Te nem ilyen vagy.

- Nem igazán. Sosem tartok ünnepségeket és csak annyi szolgáló dolgozik itt, amennyire tényleg szükségem van. Nem szeretek kérkedni azzal, ami nem az én érdemem – vonta meg a vállát.

- Ez igazán… jó tulajdonság – gondolkoztam el meglepetten. Még mindig sokkolt, hogy Casimir mennyire különbözik a jövőbeli énjétől.

- És az igazság az, hogy nem nagyon vagyok oda az emberekért. Nem tudják értékelni, amijük van. Csak akkor jönnének rá, hogy milyen jó dolguk volt, ha elvesztenének mindent. Néha annyira ostobák, felszínesek és idegesítőek – sóhajtott fel fáradtan. Haragosan szaladt össze a szemöldököm. Na, ez a kijelentés már sokkal inkább illett a Casimirről alkotott képembe! Megtorpantam, és kihúzva magamat a férfikarból, szembefordultam vele.

- Lehet, hogy csak nem ismered őket eléggé. Minden egyes emberélet fontos! Nem tudhatod, hogy ki mire rendeltetett ebben a világban, és senkinek nincs joga eldönteni, ki élhet és ki nem! Nem vagyunk istenek! - kapott el az indulat. Hirtelen láttam magam előtt Hale édesanyját, aki esténként mindig mesét mondott nekünk gyerekként, a kishúgát, akinek egy félkarú műanyagbaba volt a legkedvesebb játéka, és az édesapját, akinek az volt az egyetlen bűne, hogy ételt lopott egy vámpír talpnyalójától a családjának. Kivérezve hagyták őket a kivégzőtéren a többi áldozattal együtt, hogy példát statuáljanak velük. Nem néztük végig a halálukat – apám nem engedte -, de el tudtam képzelni, milyen érzés lehet, mikor vámpírok táplálkoznak az ember testéből úgy, hogy érez minden egyes harapást.

- Nyugalom, Rica! – A hihetetlenül kék tekintet döbbenten meredt rám, én pedig reszketve fordítottam félre a fejemet. Tudtam, hogy ezt nem kellett volna, de hirtelen elöntötte a vörös köd az agyamat, és nem voltam képes uralkodni magamon. A kezeim még mindig ökölbe voltak szorulva, és bármennyire is igyekeztem, az izmaim nem voltak képesek elernyedni. Casimir ujjai az állam alá kúsztak, és addig nyomták finoman a fejemet, amíg a szemébe nem néztem. – Sajnálom, nem akartalak felzaklatni. Félreértettél engem… Nem kívánom egyetlen ember halálát sem, sőt! Az, hogy egymást pusztítják babonák miatt… Ez a szememben ostobaság. Titokzatosnak tartanak, csak mert jobban szeretek egyedül vagy a családom körében lenni, mint idegenek közé járni, és mert értek olyan dolgokhoz, amelyekhez szerintük nem lenne szabad – magyarázta halkan, mintha attól félne, valaki kihallgat minket. – Ha nem az lennék, aki vagyok… Ha nem élvezném bizonyos emberek támogatását… Már én is rég egy máglyán égnék – ismerte be. – Hogy gondolhattad, hogy nem számít nekem az élet? – nézett rám olyan szomorúsággal a szemeiben, hogy hirtelen lelkiismeret-furdalásom támadt.

- Nem… Én nem… - próbáltam tiltakozni. – Csak, amit mondtál…

- Sajnálom… Édesanyádat juttatta eszedbe, igaz? – szomorodtak el a vonásai, miközben ismét a karjába fűzte az enyémet, és tovább vezetett. Fogalmam sem volt, miről beszél, de bólintottam. – Ne haragudj rám! Nem akartalak felzaklatni. Tudod… - gondolkozott el egy pillanatra. – Egyszer gyerekkoromban láttam az édesanyádat. Hasonlítasz rá.

- Igazán? – nyeltem nagyot. Ez a téma túl kényesnek tűnt…

- Igen. Persze, nem külsőleg – nevetett fel halkan. – Ha nem tudnám, hogy az ő lánya vagy, el sem hinném – mért végig oldalra pillantva. Idegesen pillantottam körbe.

- Gyönyörű ez a kert… - tereltem ismét másra a szót gyorsan. Csak most vettem észre, hogy már a bokrok takarásába sétálgatunk. Tegnap ilyenkor még azt tervezgettem, hogy itt követek el egy gyilkosságot – borzongtam meg kissé.

- Régen édesanyám ápolta. Nagyon szerette a növényeket – meredt a távolba a kék tekintet, mintha szomorú emlékképeket látna maga előtt délibábként felbukkanni.

- Fogadjunk, hogy a rózsa volt a kedvence, igaz? – próbáltam meg oldani a feszültséget. A külső bokrokon gyönyörű vörös, a kert belsejében lévőkön pedig fehér rózsák nyíltak.

- Tévedsz… - rázta meg a fejét Casimir legnagyobb meglepetésemre. – Ezek az én kedvenc virágaim – lépett az egyik bokorhoz, aztán egy mozdulattal letört egy félig kinyílt vörös rózsát. Az orrához emelve mélyen beszívta az illatát, aztán felém nyújtotta a virágot.

- Köszönöm – nyúltam ki, hogy átvegyem. Éles fájdalom hasított belém, ahogy a tüske felhorzsolta a bőrömet, és az ajkaimat halk, önkéntelen szisszenés hagyta el. Mielőtt a számba vehettem volna az ujjamat, egy kéz fonódott a csuklómra.

- Sajnálom, az én hibám – húzta elő a nadrágövére kötött fehér zsebkendőt Casimir, majd óvatosan az ujjam köré tekerte.

- Semmi… semmi baj – nyeltem nagyot. A mi világunkban egy ehhez hasonló apró seb akár halálos is lehetett volna. Ha egy vámpír közelében történik egy ilyen baleset, és kiszagolja… A gondolattól éreztem, hogy elsápadok, és a lábamból kifut az erő.

- Hé, hé! – kapott el az utolsó pillanatban a derekamnál fogva az erős férfikéz. – Látom, tényleg nem bírod a vért… Jól vagy?

- Aha – motyogtam, miközben próbáltam ráfókuszálni a világra, ami forgott velem. Mikor halk kuncogást hallottam a fülem mellől, forróság öntötte el a testemet. Csak most tudatosult bennem, hogy mindkét karomat Casimir nyakába fontam, az ő kezei pedig a csípőmön nyugszanak. Zavartan próbáltam meg eltolni magamtól, de ezzel csak azt értem el, hogy megint összecsuklottak a lábaim, és még szorosabban vont magához.

- Látom… - nevetett fel ismét. – Gyere, ülj le egy kicsit! – húzott maga után megtartva szinte a teljes súlyomat, mert én képtelen voltam rá. Mikor ülő helyzetbe kerültem, megkönnyebbültem egy kissé. A meleg test távolabb került tőlem, és a világ is biztonságosabbnak tűnt úgy, hogy nem kellett a lábaim erejére hagyatkoznom. – Vegyél mély levegőket! – tanácsolta Casimir, miközben kisepert egy zavaró tincset az arcomból – ez a gyengéd gesztus egyáltalán nem segített abban, hogy összeszedjem magam.

- Sajnálom, totál lúzer vagyok… - hagyta el sóhajként az ajkaimat, mielőtt átgondolhattam volna, mit is mondok. Abban a pillanatban, ahogy az agyam ismét működni kezdett, ledermedtem. Nem mertem felnézni Casimirre, mert féltem attól, hogy mit fogok látni majd az arcán.

Eltelt jó pár másodperc anélkül, hogy bármi történt volna, én pedig kezdtem azt hinni, hogy valójában meg sem szólaltam hangosan, csak képzeltem. Óvatosan pislogtam fel a szempilláim alól, és egyenesen Casimir fürkésző pillantásával találtam szemközt magamat. Túl szép lett volna…

- Mi az a totál lúzer?

- Én csak… Azt jelenti, hogy nagyon szerencsétlen és ügyetlen vagyok – magyaráztam természetesnek szánt hangon. – A mi vidékünkön így mondják… - Lélegzetvisszafojtva vártam a nyilvánvaló füllentésemre a reakciót. Casimir egy másodpercig még figyelt engem, aztán bólintott.

- Értem. Totál lúzer… - ismételte meg ízlelgetve az újonnan tanult szavakat. – Nem vagy totál lúzer – mosolygott rám. Csak most vettem észre, hogy a rémülettől a szívem majdnem szétrepeszti a bordáimat. – Fáj még? – fogta meg újra a kezemet, és letekerve az ujjamról a zsebkendőt, megvizsgálta a sebemet.

- Egy kicsit – vallottam be kissé megkönnyebbülve attól, hogy az előbbi hibámon ilyen könnyen túlléptünk.

- Csak egy pillanat… - pattant fel mellőlem hirtelen. Az egyik bokorhoz sétált, letört róla egy újabb rózsaszálat – ezúttal egy hófehéret –, majd az oldalán lévő tokból előhúzott egy tőrt, és levágta róla a szúrós töviseket. – Ez megy a hajad színéhez – térdelt le ismét elém, és a tincseim közé tűzte a virágot.

- Köszönöm – sütöttem le a szemeimet, de így is magamon éreztem az égető pillantást.

- Mondták már, hogy gyönyörű vagy? – A kérdéstől a tüdőmben rekedt a levegő. Létezik, hogy Casimir udvarol nekem? Nem, az lehetetlen… A rokona vagyok. Vagy legalább is, ő azt hiszi. Tisztára megőrültem, már képzelődöm! – nevetett fel a belső hangom.

- Csak az apám, de ő nem számít – vontam meg a vállamat.

- És én számítok? – jött a halk kérdés. Elkerekedett szemekkel néztem fel Casimirre.

- Tessék? – A hangom halk cincogásként hatott, mintha nem is én beszéltem volna.

- A leveleink miatt maradsz? Hogy… mellettem legyél? – Az erős férfikéz a sajátjába fektette a kezemet. A hirtelen pániktól dermedten meredtem rá. Mi a fene folyik itt? A kódexben erről semmit sem írtak – erre tisztán emlékeztem! Rodericát mindig úgy írták le, mint egy visszafogott nőt, akit sosem érdekeltek a férfiak. Vissza is utasított egy csomót közülük, és… Uramisten! Azért mondott mindig nemet, mert ő és… Casimir?

Úgy pattantam fel a kis kerti padról, mint Mrs. Ascot, mikor Hale rajzszöget tett a székére harmadikban.

- Rica? – A bizonytalan férfihangtól még jobban megijedtem. – Meg… meggondoltad magad? Azt írtad, semmi sem gátolhat minket…

- Nem… Igen… Én… - teljesen összezavarodva dadogtam leblokkolt aggyal.

- Cas! – Keith kiáltásától összerezzentem. Mikor kilépett az egyik bokor mögül, és meglátott minket, megtorpant, és furcsa tekintettel mérte végig a párosunkat. Vajon ő tud arról, ami Casimir és Roderica között folyt? Nem… Nem, biztosan nem. Akkor Casimir már korábban is próbálkozott volna nálam, de megvárta, amíg kettesben maradunk. – Bocsánat, azt hittem, egyedül bujkálsz itt…

- Mi történt? – jött a kérdés Casimirtől. A kezei ökölbe voltak szorulva, az arcizmait pedig mintha viaszból öntötték volna. Látszott rajta, hogy ideges, amiért félbeszakították a vallomását. Engem ezzel szemben elöntött a pillanatnyi megkönnyebbülés.

- Itt van Regan. Veled és Ricával szeretne beszélni. – Ég veled megkönnyebbülés…

- Miről? – kérdeztem, miközben most már tényleg az ájulás környékezett.

- Állítólag megtalálták a szolgálóid holttestét. – Keith hangja együttérző volt. Talán a sápadtságomat látva azt hitte, felzaklatott a hír.

- Rendben, menjünk – bólintott Casimir. Mielőtt még odanyújthatta volna nekem a karját, Keith megelőzte. Nem mertem hátrafordulni, hogy megnézzem Casimir reakcióját, csak elfogadtam a felajánlott gesztust, és elindultam a ház felé.

Mit csinálok, ha rátaláltak Rodericára? – futott át rajtam a rémület. Felderengett előttem a rémkép, ahogyan a tűz lángjai nyaldossák a testemet, mikor boszorkányként megégetnek majd. Emellett a gondolat mellett Casimir közeledése nem is tűnt olyan lényeges problémának. Hiszen, mennyire lehetnek komolyak az érzései, ha eddig csak leveleztek, és még csak nem is látta az igazi Rodericát soha…

- Regan – köszöntötte Casimir a lovagot, mikor beléptünk a házba. A férfi az előtérben várakozott ránk tegnapi társával együtt, aki kedves mosollyal fogadott, és kissé meghajtotta magát, amint meglátott. – Mit tudtatok meg?

- Lehet, hogy ezt nem a kisasszony előtt kéne… Nem akarom felzaklatni – felelte halk hangon Regan Casimirnek, mintha ott sem lennék.

- Hallani akarom! Végül is, velem kapcsolatos… - vágtam közbe, mielőtt elküldhettek volna. – Elég erős vagyok, nyugodtan mondja – húztam ki magam. Regan Casimirre pillantott megerősítésként, és csak miután ő bólintott, akkor kezdett beszélni. Bosszúsan forgattam meg a szemeimet.

- Két holttestet találtunk az út mellett arra, amerről a kisasszonynak érkeznie kellett. Valószínűleg, a szolgálóiról van szó. Leszúrták őket. A kisasszony, ha elmondaná, hogyan is néztek ki pontosan, biztosra tudhatnánk, hogy ők azok… - fordult most először felém Regan. Az agyam ismét pörgésbe kezdett, hogyan vághatnám ki magam a slamasztikából. Halovány lila gőzöm nem volt róla, milyenek voltak Roderica szolgálói.

- Inkább megnézném őket. Úgy biztosabb a dolog – mondtam a lehető leghatározottabban. A férfitekintetek rosszalva fogadták az ötletemet, de nem foglalkoztam velük. – Hol vannak most?

- Egy szekéren a kapu előtt. De nem kéne ezt tennie kisasszony, nem túl szép látvány… - próbálkozott a vörös hajú lovag.

- Köszönöm… Hogy is hívják? – néztem rá kérdőn.

- Anwell, kisasszony – kaptam meg a választ.

- Köszönöm, Anwell, de nem kell aggódnia értem – mosolyodtam el halványan.

A következő pár percben igyekeztem erős maradni, hogy ne tűnjek teljesen idiótának. Láttam már halottat messziről, de sosem tudtam megszokni az érzést. Csak gyorsan rápillantottam a két testre, igazoltam, hogy ők voltak az szolgáim, aztán már fordultam is vissza. Örültem, hogy végig Keith karjába kapaszkodhattam, mert a látszat ellenére remegtek a lábaim. Regan hangja a szekértől pár méternyire állított meg.

- Még egy pillanat, kisasszony!

- Igen? – torpantam meg. Regan két hatalmas lépéssel előttünk termett, és az oldalára függesztett zsákocskából elővett valamit.

- Visszamentünk oda, ahol önt megtalálta az az Orson nevezetű férfi, és ez a földön hevert. Az öné, igaz? – lengetett meg előttem valamit, amin a napfény megcsillant. Kinyújtottam a kezemet, és hagytam, hogy a tenyeremen elfeküdjön az ékszer. A szemeim egy pillanatra elkerekedtek, aztán igyekeztem, megfegyelmezni a vonásaimat. Hale?

- Igen, az enyém – hazudtam, aztán átvettem az ékszert, és a markomba zártam, mire a szívem eszeveszett dübörgésbe kezdett – Hale itt van, Hale itt van. Fogalmam sem volt, hogyan lehetséges ez, de kétségtelen volt. A láncon lévő apró medál Hale édesanyjáé volt, ezért viselte fiú létére emlékként, bár mindig az inge alá rejtette, hogy ne gúnyolják miatta. – Most bocsássanak meg, de visszavonulnék a szobámba – kértem elnézést, aztán eleresztve Keith-t gyors léptekkel a ház felé indultam.

Az ágyamra huppanva nem bírtam levenni a szememet a kezemben tartott láncról. Az izgatottságtól feltöltődtem energiával, és úgy éreztem, szétrobbanok. Még csak két napja, hogy utoljára láttam Hale-t, de mintha ezer éve lett volna. Annyi minden történt azóta, és én szörnyen össze voltam zavarodva. Szükségem volt a tanácsaira, vagy legalább arra, hogy lássam őt. Mindig meg tudott nyugtatni a jelenléte, és már a gondolat is, hogy valahol a közelemben van, jól esett. Olyan volt számomra, mint egy báty. Valaki, akire mindig számíthatok, aki megvéd, aki tudja, mit kell tennem akkor is, ha nekem fogalmam sincs róla.

Azzal a tudattal hajtottam le a fejemet a párnára, hogy már nem vagyok egyedül, és bármi is történik majd, nem lesz semmi baj. Talán a megnyugvás érzése, talán még mindig a kimerültség volt az oka annak, hogy elszundítottam.

Először nem tudtam, mi ébresztett fel. Már sötét volt – és mivel odakint nem volt mesterséges világítás, mint az én jelenemben -, ezért szinte semmit sem láttam, mikor felnyitottam a szemeimet. Pár másodpercig csak mozdulatlanul feküdtem, aztán megéreztem a gyomromnál az ismerős, szorító érzést. Ledermedve feküdtem, mint aki sóbálvánnyá változott, csak a szívem vert eszeveszettül a mellkasomban. Bár nem láttam és nem hallottam semmit, biztos voltam benne. Nem vagyok egyedül a szobában…

26 megjegyzés:

  1. Na szóval, megint csak imádtam. Kiváncsi vagyok, Roderica hogy fogja leplezni azt, hogy fogalma sincs, mik voltak a levelekben. Casimirnak előbb-utóbb rá kell jönnie, hogy nem ő az, akivel levelezett, de sztem addigra már megszereti a mi Rodericánkat. :) És ami az idegent illeti, aki a szobában van, sztem Casimir az. Bár belegondolva lehet, hogy ő ezt nem tenné, hiszen úriember. A másik tippem Hale, de sztem ő még nem fog szerepelni ilyen hamar, hanem még késleltetni fogod a megjelenését. Addig, amíg Casimir és Rica között elmélyülnek a dolgok. :) És érdekel az is, mi van a pincében! A rószás részt is imádtam. És hogy megszúrja magát, az kicsit Csipkerózsikás, most, hogy így belegondolok. :) Na mindegy. Nagyon tetszett, várom a folytatást! Meg az összes többi írásodét is. És itt jegyezném meg, hogy olyan vicces, hogy várjuk A jövő reménysége új fejezetét, és általában mindig valami máshoz írsz új fejit. Ezeket is imádom, de azért ez a baba dolog már nagyon fúrja az oldalam. :)

    VálaszTörlés
  2. nagyon jó lett!
    már vártam ezt a fejit!:D
    Rica és Cas? aztaaaa....:)
    ez lehet egy kicsit hülyén hangzik, de én idáig azt hittem, hogy Hale lány....:$ olyan lányos név szerintem..:D
    szoval bocsi a rövid hsz-ért...:)
    nagyon jó volt,
    sok puszi, Lou:)

    VálaszTörlés
  3. szia!

    jaj én még annyira olvastam volna tovább! valahogy teljesen át tudom érezni a történetet, és kicsit csalódott vagyok, ha vége egy fejinek. Nekem ez valahogy jobban tetszik, mint a jövő reménysége, de nem tudom miért, hisz abból már rengeteg fejezet van, ebből meg még csak kevés. Persze azt is nagyon szeretem, ne érts félre.
    A Casimir és Rica párosra álmomban sem gondoltam volna.
    Kíváncsi vagyok, hogy Hale mikor fog megjelenni, és milyen szerepet szánsz neki. Ha majd aktív szereplője lesz a történetnek, akkor kaphatunk róla képet? *.*
    Szerintem vagy Hale, vagy Lucinda van a szobában. Nem hiszem hogy Casimir.
    A rózsás rész szerintem is kicsit Csipkerózsikás volt. :)
    nagyon várom a következő fejezetet!
    puszi
    nicolle

    VálaszTörlés
  4. Nagyon tetszik a történet!!! Remélem, végig fel fogod tenni :).
    Csak kapkodom a fejem jobbra-balra, hogy mi, mi, mi??? :D Végig azon izgulok, hogy Rica el ne árulja magát. Bár mindig van valami apró dolog, ami miatt gyanús lehet Casimir szemében. Fura... kíváncsi vagyok rájön e. Már arra is gondoltam, hogy a kódexben leírtak, azok valójában nem is az igazi Rodericaról szólnak, hanem arról, aki visszatért a múltba... mert ha visszatért akkor nyilván már azzal változik a jövő... nem tudom, mennyire érthető, de nekem ez a gyanúm. Csak azt nem tudom , hogy az igazi Rodericával mi történt? Létezett? Nyilván, hiszen Casimirnek valakivel leveleznie kellett. Csak megszűnt létezni akkor, amikor Rica visszatért a múltba?? Annyi kérdés tolong ezzel kapcsolatban az agyamban. Ja és az, hogy Casimir mit művelhet lent a pincében... nagyon gyanús. Szerintem Rica ki fogja szedni a kislányból :D. Remélem rájön Rica, hogy miért is változott meg annyira Casimir. Vagy nem is változott? Mindig is ilyen volt, csak jól titkolja?
    Na meg persze Hale felbukkanása. Először nagyon örültem neki, hogy lesz valaki akivel Rica beszélni tud, de aztán eszembe jutott, hogy lehet, hogy ez lesz a nagy bonyodalom az egészben. Mivel Rica nem ölte meg Casimirt az első lehetséges alkalommal, ezt valószínűleg észrevették a jövőben, ezért küldték Hale-t. Tudják lehet, hogy Rica nem fog tudni végezni Casimirrel. Arra is kíváncsi vagyok persze, hogy Casimir mikor fog vámpírrá változni. Saját akaratából e, vagy egy véletlen folytán? Inkább az első variáció a valószínű, lehet hogy a pincéjében máris az örök élet titkait kutatja? Aztán mikor rájön, hogy van egy egyszerűbb módszer is, akkor inkább azt választja?
    Na azt hiszem kiadtam magamból most mindent... bár lehet vannak még dolgok, de csak ennyi jutott most eszembe :).
    Még egyszer mondom, hogy nagyon tetszett, és nagyon várom a folytatást!!!

    Üdv!
    Andi :)

    VálaszTörlés
  5. Hű, ez nagyon izgi.... Szerintem nyugodtan megpróbálhatnád ezt is kiadatni.... és tök jó, illetve rossz, hogy nem tudunk mindent. :D Én is Hale és Cas között ingázok a "Ki van a szobában?" kérdésben. :D Esetleg még Lucinda, de ő miért lenne éjjel? Jó lenne, ha Ricánknak sikerülne megakadályoznia Cas gonosszá válását a gyilkosság elkerülésével. :)

    VálaszTörlés
  6. Szia!

    Húúú... Nagyon örülök, hogy volt időd és energiád megírni ebből is az újat! :D

    Nagyon tetszett és végre megtudtunk pár új infót is. Egyébként Hale-ről eddig én is azt hittem, hogy lány, sőt, hogy a testvére. :$

    A rózsás rész nálam nagyon nem Csipkerózsikás! Nekem egész egyszerűen csak romantikus, és nem is tudom mit csináltam volna, hogy ha nem szúrja meg az ujját, de szerencsére megszúrta! :D

    Casimir és Rica... Nem akarom mondani, hogy én megmondtam, de... ÉN MEGMONDTAM! :D
    Úgy tűnik bejött a megérzésem. Remélem tényleg ők jönnek össze, mert nekem nagyon szimpi Casimir, hiszen egy rossz és titokzatos fiú, mindig jobb mint a jó és unalmas. ;)

    Na jó, ezt Spiritre bízom, de remélem, hogy így lesz! :$

    "Ki van a szobában?"... Nos, igazából bárki lehet. Azt tudjuk, hogy Casimir úriember, de éppen ezért lenne meglepő fordulat, hogy ha még is ő lenne az. Udvarol neki, és félbe is szakították szegényt, szóval ily módon nyugiban beszélhetnének. :P

    Jaj, Spirit, mért nem vagy te is vámpír, hiszen akkor nem fáradnál el, és akkor éjjel-nappal írhatnál nekünk új fejezeteket! XD
    (Ez vicc volt, tudod jól! ;) Pusza)

    Angel

    u.i.: MSN-en vár rád egy kis meglepi! :)

    VálaszTörlés
  7. OH, folytatást, folytatást!!!!! Nagyon izgi ez a történet, és nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi lesz a vége. Tetszenek a felépített karaktereid, meg hogy olyan titokzatos az egész.

    Ismét csak azt tudom írni: Folytatást, folytatást!!!!!

    Pusz: Stigu _@/"

    VálaszTörlés
  8. Jujj, egyre érdekesebb!! :) Nagyon várom a többi részt. :D

    VálaszTörlés
  9. Na, szóval. Most végigolvastam a hsz-ket. Én már elejétől a Rica-Casimir párosítást várom, és nagyon örülök, hogy végre kezd bontakozni. :) Az pedig, hogy a kódex erről a Ricáról szól, nagyon is lehetséges. Nem tudom, olvastátok-e a Hyperversumot vagy az Idővonalat, de az is hasonló. A Hyperversumban pont ez történik. :) Mindenkinek csak ajánlani tudom azt a könyvet, egyébként. :) De arra én is kivi vagyok, hogy mi történt az eredeti Ricával. Még azt is el tudom képzelni (bár tudom, hogy ez így elég kuszán hangzik), hogy a mi Ricánk visszakerül majd a saját idejébe, majd valami miatt megint vissza. És addigra már szeretni fogja Casimirt, és ő maga írja/írta azokat a leveleket Casimirnak, és Rica valójában tényleg a múltbéli Rica. Nem tudom, ez így érthető-e. Bár ebben az esetben már felmerülnek az időutazással kapcsolatos állandó kérdések. Pl. Ha megváltoztatod a múltat, megváltozik a jövő is, így lehet, hogy te magad már nem is tudnál visszajönni a múltba. Ördögi kör. Na mindegy. Ez felfogás kérdése.
    És egyébként én is nagyon várom a folytatást, mert mindig abbahagyod, és a történetből soha nem elég. :) És sztem is simán megpróbálhatnád kiadatni is. Persze tudom, hogy mi miatt nem szeretnéd. :) Ez egy kis kiegészítés volt az előzőhöz. :)

    VálaszTörlés
  10. nagyon jó lett ez a fejezet is. kiváncsi vagyok, hogy mi lesz ha valaki olyan érkezik aki ismeri az igazi Rodericát? Végülis az esküvőre jöhet olyan ember. Vagy esetleg Rica Roderica leszármazottja ? Egy képet se látott róla Casimir? Ha szerelmesek egymásba, akkor csak látta már valahogy. Vagy tökre úgy néz ki? Nagyon izgalmas. Várom a folytatást.Siess vele
    Puszi
    Krisztina

    VálaszTörlés
  11. Szia!
    Ez egyre jobb!
    Most már várom a folytatást!
    Nagyanyó

    VálaszTörlés
  12. Fú, ez is nagyon jó lett, nagyon tetszett!
    Érdekes fordulat, hogy Casimir udvarolni kezd Ricának, de tényleg kényes helyzet, hogy a lány nem tudja, hogy miket leveleztek. Amúgy szerintem nem létezik, hogy egy ilyen helyzetben valaki tökéletesen be tudna illeszkedni (hacsak nem hivatkozik valami baleset miatt emlékezetkiesésre...) Valami apróságon tuti kiderülne, hogy nem tudja pontosan, mik a szokások, hogy kivel mi történt, vagy előbukkanhat egy olyan rokon, aki ismeri az igazi Rodericát. Akivel egyébként még mindig nem tudjuk, mi történt. :)
    A "totál lúzer"-es elszólás nagyon jó volt. :):):) Szegény, alig bírta kimagyarázni.
    Hale: hehe, nekem már korábban is feltűnt, hogy milyen gyakran eszébe jut Ricának, nekem valahogy az az érzésem, hogy hiába mondja a lány, hogy olyan a számára, mint egy báty, itt többről lehet szó. És most idejön! Kíváncsi vagyok, miért. Az jutott eszembe, persze lehet, hogy hülyeség, hogy lehet, hogy amikor Rica eldöntötte, hogy nem öli meg Casimirt, hanem csak megpróbálja megakadályozni, hogy gonosz legyen, ő is kapcsolatba került vele, és megváltozott a jövője: ő is gonosz vámpír lesz (mármint a mostani múlt alapján, majd a jövőben).
    Nagyon várom a folytatást!
    Puszi:
    Kata

    VálaszTörlés
  13. Hát ez egy érdekes elmélet. Mármint az, hogy Rica a jövőben gonosz vámpír lesz a jövőben, és Hale azért jött utána. Nem lehetetlen. Sőt... Bár ha fenntartjuk azt, hogy Hale és Rica között különleges az érzelmi kötelék (bármilyen jellegű is, nagyon szoros), akkor lehet, hogy csak aggódik Ricáért, és pesrze segíteni akar neki a "küldetés" végrehajtásában.
    Ami a korabeli nehéz beilleszkedést illeti, Ricát sztem tudatosan készítették rá valamilyen szinten a jövőben, hogy be tudjon illeszekdni. Ott van például, hogy az elején igyekezett felidézni Roderica történetét. Persze ennek ellenére vannak nehézségek. pl. totál lúzer. :) Ami sztem is vicces volt. :)

    VálaszTörlés
  14. Tudjátok mire leszek még kiváncsi, ha megjelenik Hale? Roderica igazi nevére. Mert ha jól emlékszem, eddig nem derült ki. Mióta azt füllentette, hogy ő Roderica Galahad, úgy hívjuk, de hogy mi az igazi neve, arról fogalmunk sincs. :)

    VálaszTörlés
  15. Sziasztok!

    Hát igen! Spirit minden újabb információjától, lassan úgy hisszük, hogy már körvonalazódik a történet, de a feji végén rengeteg lehetséges cselekményszál marad függőben, legalább is nekem jár az agyam mint a motolla.

    Nekem is megfordult a fejemben, hogy a jelenlegi múltba utazás nem az első, attól függetlenül, hogy Roderica nem emlékszik rá. Lehet, hogy rosszul gondolom, de a jövő ahonnan jött talán fejlettebb mint, amit a történet elárul az elején. Minden, a múltban megpróbált, jövőfordítás közben elkövetett esetleges hiba, új szereplők megjelenését követeli a jó cél érdekében.
    Spirit fantáziája határtalan, és én újra tűkön ülök, hiszen rengetek kérdés vár megválaszolásra:
    Ki van a szobában? Mi folyik a pincében? Hová lett az igazi Roderica? Miért jött Hale? Casimir talán többet tud a jövőről? Na és ki az a vámpír - ha nem fekete mágia van a dolog mögött - aki Casimir sötét jövőjét okozza?

    Abban a korban lehet Spritet is máglyára vetették volna, amiért ilyen történetet mesél a gyerekeknek! XXDDD
    Csak vicceltem, bocsi!! A boszorkány szál adott volt...!!


    Gratulálok, puszi Terra

    VálaszTörlés
  16. Tudtam én, h nem kéne belekezdenem!
    Most még egy sztorival több, ami miatt izgulni fogok és kockulni a gép előtt... XD
    Most kezdtem el és elolvastam egybe, de akkor is... Ez nem ér! Hogy csinálod, h úgy írsz, h nem tudom abbahagyni???
    Már nagyon kéne friss A jelen boldogságából, mert így meg fogok őrülni. V megölöm a szüleimet, amikor el akarnak rángatni a géptől és te leszel a felelős...
    Na jó, abbahagytam.
    Remélem, h összejön majd Rica (v akárhogy is hívják) Casimirrel (tök jó, ahogy elképzelted, de nekem nem megy a szőke pasik elképzelése, de ha sikerül, akkor se Jasper jut az eszembe), és várom majd Hale-t is. (Nekem ő a Jasperes, pedig még semmit se tok róla, de ugye a neve...)
    Keith-et sikerül úgy elképzelni, Rica meg néha olyan Kristenes kinézetű... Hát igen, a Twilight...
    A függővég meg –> Folytatást!
    Pusz

    UI: most olvastam, h lehet, h szombaton meglesz a szerződésed: HAJRÁ! Már alig várom, h megvehessem a könyvet.

    VálaszTörlés
  17. Most vettem észre, hogy A jelen boldogsága helyett A jövő reménysége folytatását várom! xD Természetesen tudom, hogy hülyeséget írtam. Bocsi! Tudod, még mindig él a régi reflex. A jövő reménységénél meg mindig A múlt árnyait akartam írni. :D Szóval A jelen boldogsága következő fejezetét várom :)

    VálaszTörlés
  18. Heló emberek!

    Szerintem Keith lesz a szobában, mert mindenki más "gyanús" csak ő nem. Am, stzem azért fogja Cas megölni Keithet, mert féltékeny lesz rá, mer' Keith is és Cas is beleszeretnek.
    Hale: Én is azt hittem, h lány! XD Mert ahogy Rica rá gondol, olyan, mintha a legjobb barátnőjére gondolna. Szóval ők nem fognak összejönni sztem, max Hale lehet szerelmes a főszereplőnkbe, akinek nem tudjuk a nevét (sajnos). Ha Hale és Cas összetalálkoznának, annak biztos nem lenne szép vége, sztem Hale és Cas az első perctől kezdve utálnák egymást, Hale biztosan, a szülei miatt.
    A pince: Hú, biztos "bájitalokat" kotyvaszt ott Cas, ezért mondta, h máglyára küldenék.
    Egyenlőre ennyi jutott eszembe, és kérlek folytasd minnél hamarabb, annyira tetszik! Talán jobban tetszik, mint a Twiligh-os írásod...

    Csak így tovább! :)

    kartonka

    VálaszTörlés
  19. én is kezdettől a Rica-Cas párosra gondoltam. de én nem hittem Hale-t lánynak, hiszen a Twilightban az Jazz álneve... és sztem Cas Hale miatt gonoszodik meg. Vagy Hale már eleve gonosz, megöli Cas-t, és magát adja ki Cas-nek.

    VálaszTörlés
  20. Hale gonosz lenne? Én nem hiszem. Bár ez is egy érdekes nézet. Hale még sztem tuti be fog kavarni. Én Hale és Rica kapcsolatát úgy képzelem el, hogy nagyon szorosan kötődnek egymáshoz. Az érzelmeiket nem nevezhetnénk sem szenvedélyesnek, sem szerelemnek, de mély szeretetnek és ragaszkodásnak igen. Kicsit a báty-húg viszonyra emlékeztet, de nem tartom elképzelhetetlennek, hogy bár nem szerelmesek egymásba, mivel valszeg együtt nőttek fel, tipikus esetei a "ha ló nincs, jó a szamár is" dolgonak. Szóval mivel nem leltek rá az igaz szerelemre, és abban a szörnyű jövőben úgy gondolják, talán nem is lelhetik meg, ez egy ilyen ki nem mondott majd mi egyszer úgy is együtt leszünk dolog. De azt se tartom elképzelhetetlennek, hogy Hale szereti Ricát (mármint szerelemmel), de fordítva nem. Hogy Rica csak úgy tekint rá mint testvérre és legjobb barátra, Hale viszont sokkal mélyebben vonzódik Ricához. És talán kettejük jövőbeli környezete is pártolja ezt a kapcsolatot. Ki tudja? Még ebből is lehet bonyodalom. Aztán ott van az, hogy ha Hale rájön, hogy Rica nem tette meg, amit kellett volna, mit fog tenni. Megharagszik Ricára, és ő akarja megölni Cassmirt? Vagy egyszerűen csak csalódik benne, és gyengének tartja majd? Bár sztem akár egyik, akár másik Casimir halálát kívánja majd, ez nyilvánvaló. Főleg ha szerelmes Ricába, mert akkor még a féltékenység dolog is ott lenne.
    És sztem Cas a jövőben nem féltékenységből öl meg Keith-t. Bár lehetséges, de én nem tudom elképzelni. Sztem mélyebb oka volt rá, még akkor is ha gonosz a jövőben. Mert én olyasfajta gonosznak képzelem a jövőben is Casimirt, mint mondjuk a Star Wars-ban Darth Wader. Persze, gonosz. Rengeteg szörnyűséget követ el, embereket öl, alárendeli magát a rossznak. De közben mindvégig benne van a jó, ami arra vár, hogy valaki kiszabadítsa, és elpusztíthassa a rosszat. Értitek? Ez olyan, mint amikor Darth Wader megöli Obi wan-t (nemtom h kell írni :D), és akkor még nem lesz jó. Csak amikor a saját fiát kellene megölnie, akkor tör felszínre újra a jó. Sztem Casimirnél ugyanilyen lehet Rica. És azt sem tartom teljesen elképzelhetetlennek, hogy Cas így fog megváltozni a jövőben. Bár nem hiszem, mert Rica nem tudná megbocsátani azt a sok szörnyűséget, amit a jövőben addigra elkövetett. Nemtom ez így értehtő-e.
    És egyébként sztem is "bájitalokat" kotyvaszt, de semmilyen sötét szándékkal. Csak egyszerűen ért a gyógyfüvekhez, mint egy amolyan korabeli modern doktor. De ez akkor boszorkányságnak számít.

    VálaszTörlés
  21. Halihó!
    Yay, végre új feji és huhú hogy bonyolódik :P
    a Rica Cas páros... hát elég fura. én is éreztem az elejétől, hogy van ottan valami, de ha most komolyan belegondolok ez tényleg fura.
    hisz rokonok. Rica persze nem rokona Casimirnek, de ő azt hiszi meg minden Á. nem tudok összefüggően beszélni...
    a totál lúzeres rész nagyon cuki volt :P komolyan, nem tudtam abba hagyni a mosolyogás. meg ami még olyan furcsa, hogy Jackson arca lebegett előttem és hát ez tőle és annyira cuki lett volna :) én mindig is Team Jazz voltam :P
    Cas titkos "gyógyszer" kutyuló laborja nagy nagy cucc lesz ezt érzem :D lehet, hogy már most gonosz? vagy azért lesz gonosz, mert az eredeti múltban Roderica visszautasította és megőrült? A jelenlegi Rica viszont... hát ugye az tuti, hogy helyes férfinak tartja Casimirt, de hát ja ez nem túl helyes XD
    Hale... durva gyerekkora lehetett neki :/ jaj, most úgy sajnálom :( és itt van. jó fej pacáknak tűnik de nem tartom kizártnak, hogy ő fogja elcseszerínteni az egész tervet. Sőt, így lesz és Rica a hős szerelmes majd fut Cas után és kiáltja, hogy ó szeretlek ne ölj meg senkit!... ok ez eléggé érdekes ötlet volt felőlem, de hát lökött vagyok, mit vártál? az biztos, hogy imádni fogom bármit is fogsz csinálni.
    na az eszmefuttatásom elég hosszúra sikeredett XD remélem nem untatlak a hülyeségeimmel. nem tudom, hogy ebből mit hámozol majd ki, de a főüzenet, hogy: IMÁDOM :D
    nah, várom már nagyon a frisst! remélem hamar jön :)
    Pux

    VálaszTörlés
  22. Sziasztok!

    Csak egy megjegyzés, mert itt nagyon sokan írtátok, hogy "de hiszen ők unokatestvérek". Jó persze azt leszámítva, hogy igazából nem azok, és ezt mindenki tisztán is látja.

    Én szeretem a régi filmeket, Sissi az egyik kedvencem még mai napig is, ha régi filmekről van szó. És hát nagyon sok ilyen régi filmben, ami hasonló korban játszódik mint amiben Casimir is éli életét, megszokott volt, hogy a felsőbb osztály béliek saját unokatestvérükkel kötnek házasságot. Persze ez bizarr, de akkoriban így volt.

    Ezt a cikket találtam evvel kapcsolatban:
    "Régebben a társadalmi elkülönülések is okoztak rokonházasságokat. Például a nemesi családok nem vették szívesen, ha utódaik rangon aluli házasságot kötöttek. Így alakult ki a rétegendogámia, ami közeli rokonok házassága esetén kóros hatással volt az utódok testi és lelki egészségére."

    Na ezt csak azért mondtam, hogy tisztán lásson mindenki, hogy bár az igazi Rica Cas unokatestvére, abban a korban ez megszokott volt, bármennyire is bizarr mint mondtam.

    Ennyi... :)

    Angel

    VálaszTörlés
  23. Igen, ez így van. Milliónyi példát találhat erre az ember. Még az irodalomtól sem kell nagyon eltávolodni, elég ha az ember belelapoz például Jane Austen regényeibe. Az, hogy két unokatestvér házasságot köt, teljesen elfogadott volt, hiszen így a vér "tiszta" és "nemes" maradt, illetve sok esetben a vagyonnak is nagy szerepe volt. És Sissi példája is teljesen jó, hiszen ő és Ferenc József szintén unokatestvérek voltak. Vagy például Viktória királynő és Albert is rokonok voltak, csak kicsit távolabbiak. És tudom, hogy ez sokkal régebbi példa, de például Kleopátra férje a saját öccse volt. Ilyen rokonházasságok tömegével voltak a történelemben, más kérdés, hogy manapság ezt már a törvény is bünteti. Bár nem is olyan régen olvastam egy történetet, ami nagyon megdöbbentő volt, és nagyon szomorú. Görögországban egymásba szeretett egy fiatal lány és egy férfi, és már az esküvőjüket tervezték. És hát, amikor a papírokat kezdték intézni, akkor derült ki, hogy unokatestvérek (azt hiszem másod vagy harmad), de nem tudtak róla, mert nem ismerték egymást. És hát elég morbid is volt a dolog, meg a törvény sem engedte, hogy összeházasodjanak. Így úgy döntöttek, közös öngyilkosságot követnek el. :( És az a durva, hogy csak az egyiknek sikerült. Azt hiszem a lánynak. És a pasi életben maradt.

    VálaszTörlés
  24. wááááó! most bukkantam rá erre a történetedre....sokáig rossz volt a gépem..... és mire megjavult...el sem tudom mondani milyen kínszenvedés volt...:D csak úgy mellékesen megjegyzem..hogy nem tudom h Te! Spirit! hogy tudsz mindig olyan történeteket írni, amitől mindig nyugtalanul fekszem le és még azzal is álmodok...:D fantasy,vámpírok,szerelem,középkor...hmmm...nyamm,nyamm:D fincsi:D kedvencek összegyúrva...csak kár h itt is mindig várni kell a folytatásra...báááár így mondjuk fokozódik az izgalom:D remélem ezt is tudod majd úgy írni mint a jelen boldogságát:D egyébként meg nem tudom h miért....de nekem Casimir valahogy a fejemben Jamie Campbel-ként jelenik meg:D nagyon nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra és remélem minél hamarabb megérkezik a következő rész:D ja! és várom már a könyvedet is:) (azon még nem gondolkodtál hogy ezt is ki kéne adnod majd könyvben?:D) millió puszi! Beus

    VálaszTörlés
  25. Hű.. Van egy olyan érzésem, hogy lesznek még itt dolgok.. :P Nagyon izgalmas. :D Imádom ezt is! Egyre kíváncsibb vagyok. :'D Elolvasom a 4. fejezetet is, aztán oda talán majd írok valami értelmeset azon kívül, hogy nagyon-nagyon szeretem, mert annyira jó, és várom a folytatást, meg ilyenek. :D
    Üdv.: ewoO

    VálaszTörlés