Meghatározó gyermekkori olvasmányaim

Már háromévesen tudtam olvasni, úgyhogy a gyerekkoromat szó szerint a könyvek világában töltöttem. Míg mások Barbie babával játszottak, addig én olvastam, olvastam és olvastam. Rengeteg könyv került a kezembe, de van néhány, amelyre kiemelkedően emlékszem, mert vagy nagyon tetszett, vagy valamiféle szép emlékem kötődik hozzá. Ezeket a gyerekkori, különleges könyveket szedtem most össze.
 

1. Bobó és Góliát:

Igaz, ezek nem könyvek, hanem képregények, mégis fontosak számomra. Ugyanis 3 évesen ezekből tanultam meg olvasni. Anyuék egyszer csak azt vették észre, hogy már nemcsak a képeket nézegetem, hanem el is tudom olvasni, mi van melléjük írva. Hogy hogyan csináltam? A mai napig senki nem tudja, mert sosem tanítottak olvasni.
 

2. Petőfi összes költeménye:

Már gyerekként is igazi különcnek számítottam, ugyanis háromévesen ezt olvasgattam. Voltak versek, amelyeket kívülről megtanultam belőle, a többit pedig az oviban felolvastam a társaimnak. Valószínűleg azért került a kezembe, mert Petőfi leszármazottai vagyunk, anyut még Petőfinek is hívják, csak én már az apám nevét kaptam.
 

3. Jane Eyre:

Édesanyám adta a kezembe. Hogy pontosan hány éves voltam, nem tudom, olyan 8-10 lehettem talán. Azt mondta, hogy ő nagyon szerette kislányként, olvassam el, biztosan tetszeni fog. Igaza volt! :)
 

4. Az utolsó mohikán:

Még alsós koromban kaptam év végén a kiváló tanulmányi eredményeimért. De nemcsak ezért kötődöm hozzá érzelmileg, hanem mert ez volt az első könyv, amin sírtam olvasás közben. Korábban azt gondoltam, hogy a történeteknek happy enddel kell végződniük, ez a történet viszont megtanította, hogy a fantázia világa sem mindig fenékig tejfel, és ott sincs mindig boldogan éltek, míg meg nem…
 

5. Én, te, ő:

Az iskolai könyvtárból vettem ki, és nagyon megtetszett. Mikor vissza kellett vinnem, nagyon vágytam rá, úgyhogy később rá is vettem anyut, hogy vegye meg nekem. Csak annyira emlékszem belőle, hogy imádtam, ahogyan játékos-mesélős módon tanít.
 

6. Mutáció:

Az osztályfőnökömtől kaptam kölcsön. Annyira megtetszett, hogy kézzel le akartam írni a teljes regényt egy füzetbe, mielőtt visszaadnám. Nem sikerült. :D De később egy antikváriumból sikerült olcsón megszerezni. :)
 

7. Invázió:

Ez a könyv úgy magába szippantott, hogy ki sem lehetett venni a kezemből. Emlékszem, hogy anya hívott ebédelni, de én csak olvastam, mert ha félbe kellett volna hagynom, belehalok a kíváncsiságba és az izgalomba. :)
 

8. Nyakigláb Apó

Eredetileg az anime változatát láttam a tévében, csak akkoriban még fogalmam sem volt róla, mi az az anime. Úgyhogy lényegében szimpla meseként tekintettem rá. :D De a mese/anime nagyon tetszett, úgyhogy mikor rájöttem, hogy egy könyv alapján készült, gyorsan be is szereztettem anyuval valami ünnepre ajándékként. :) Azóta is az egyik kedvenc ifjúsági regényem. :)
 

9. Harry Potter

Az első könyvet a megjelenése utáni karácsonyra kaptam meg anyutól. Azt hiszem, nem meglepő, hogy azonnal elvarázsolt. Igaz, nem tizenegy éves voltam már sajnos, hanem idősebb, de még így is Harryékkel nőttem fel. Ez az a regény, amely minden korosztályhoz szól, és amelyről úgy gondolom, maradandó értéket képvisel. Biztos, hogy még 90 évesen is imádni fogom, és úgy gondolom, sok-sok évtized, évszázad múlva is még ott lesz az emberek (gyerekek és felnőttek) kezében. :)

Elmondjátok nekem, számotokra milyen könyvélmények voltak meghatározóak gyerekkorotokban? :)