Böszörményi Gyula szívszorító kötettel jelentkezett a Könyvhétre Kucó és más életszilánkok címmel. A rendkívüli könyvről a Blogturné Klub három bloggere mesél.
Böszörményi Gyula Kucó és más életszilánkok című könyvére Rácz-Stefán Tibi hívta fel a figyelmemet. Az igazság az, hogy mivel még soha semmit nem olvastam az írótól (utólagos gondolat: nagy hiba volt!), és ezek amolyan önéletrajzi novellák, ezért eléggé tétováztam azzal kapcsolatban, nekem való-e ez a kötet. Tartottam attól, hogy mivel semmiféle kötelékem nincsen az író felé, lévén, nem vagyok az olvasója, nem igazán fog érdekelni az élete. A bulvárújságokat sem bírom, mert nagyon nem izgat, hogy érdemes vagy érdem nélküli hírességek mit ettek reggelire, és hogyan csalták meg egymást, nem szeretek mások életében kutakodni, mert mindig úgy érzem, a privát szférájuk nem az én dolgom. Hála az égnek, a Könyvmolyképző honlapján mindig van a könyvekhez beleolvasó, így ki is használtam ezt a lehetőséget. Csak a könyv első novelláját kellett elolvasnom, és máris tudtam, hogy ez a könyv nagyon nem olyan lesz, amilyennek képzeltem, és ez hatalmas szerencse, mert így biztosra vehetem, hogy jó lesz, élvezni fogom.
Ami tetszett
1. Nem bulvár, hanem élettapasztalat
Már az első novella bebizonyította számomra, hogy itt bizony nem bulváros, szaftos részletekről lesz szó, hanem olyasféle érzelmileg és értelmileg tápláló történetekről, amelyek nem is elsősorban Böszörményi Gyula életére koncentrálnak, hanem inkább arról szólnak, hogyan viszonyulnak az egészséges emberek a testileg vagy szellemileg beteg emberekhez, és milyen körülmények között kellett anno (és talán most is?) élniük az ilyen beteg gyerekeknek, fiataloknak.
Nem igazán ismertem korábban az író életét, nem tudtam, hogy csak minimális ideig élt a családjával, és egyébként kórházakban, egészségügyi intézetekben kellett élnie. Az első szomorúság akkor fogott el, amikor rájöttem, hogy a szülei nem tartották őt maguk mellett. Nem akarok ítélkezni felettük, valószínűleg nagyon nehéz dolguk lehetett, főképp azokban az időkben, de… igen, nos, ha egy gyerek megszületik, onnantól kezdve az életünk és a szívünk része. És mi is a gyerek életének és szívének része vagyunk. El sem tudom képzelni, mit érezhet az a gyerek, akit a szülei beadnak egy intézetbe. Főképp olyan körülmények közé, amilyenek a könyvben lévő intézetben voltak.
Abba is ijesztő belegondolni, hogy ezek a körülmények milyenek most. Szeretném hinni, hogy javultak, de az eszem és azok a hírek, amiket nap mint nap hallok akár ismerősöktől, akár a tévéből/internetről, azt súgják, nem sok minden változhatott intézményi szinten. Talán a család és az emberek szintjén egy hajszálnyival jobb a helyzet, de még mindig nem olyan, amilyennek lennie kéne.
Egyfelől a családok alig kapnak anyagi és egyéb segítséget, ha beteg gyerekük születik vagy később sérül, betegszik meg a gyerekük. Másfelől az embereket nem tanítják meg arra, hogyan kell viselkedni egy beteg emberrel. Nem ártana, ha már gyerekként tapasztalatokat szerezhetnénk arról, mi sértő egy beteg ember számára, és hogyan tudunk segíteni nekik abban, amiben ők is igénylik. Intézményi szinten is vannak még gondok, biztos helyekről tudom, hogy a bentlakásos beteg gyerekeket a mai napig bántalmazzák a gondozók bizonyos helyeken, egy üggyel kapcsolatban azt is tudom, hogy jelentették, és elvileg eljárás indult, de hogy mi lett a vége, sajnos fogalmam sincs. Remélhetőleg nem mindenhol működnek rosszul a dolgok, és vannak jó helyek is, de amíg egyetlen pokoli intézet is létezik, addig semmi sincs rendben.
2. A fantázia útjára lépve
Az egyik novellában megismerhetjük Olgi nénit, aki kiskorában vigyázott az íróra, és aki valószínűleg rávezette őt arra az útra, amely végül elvezetett addig, hogy a kisfiú fantáziaképei papírra is kerüljenek végül. A játék, amely során „túrázni” mentek a „sporttársak” úgy, hogy közben ki sem mozdultak a lakásból, az, ahogyan elképzelték, hogy a bútorok hegyek, völgyek, folyók, fák és állatok, mind hozzájárulhatott ahhoz, hogy a kisfiú képzelete fejlődjön, és rájöjjön arra, hogyan lehet megélnie a fejében lévő vágyképeket.
A legszebb az, hogy Olgi néni sosem tanult gyógypedagógiát, egyszerűen csak ráérzett arra, mire is van szüksége egy beteg kisfiúnak, hogyan adhatja meg neki azt, ami minden gyereknek megjárna: kalandokat, szabadságot, a fantázia örömét, odafigyelést és szeretetet.
3. Kucó
A könyv nagy részét a Kucó című történet teszi ki. Ebben egy szellemileg enyhén sérült fiúról, Tamásról olvashatunk, aki egy egészségügyi gyermekotthonban él. A történet bevezet minket az ilyen otthonok borzalmas világába, belenézhetünk Tamás fejébe, és megnézhetjük, egy beteg fiatal hogyan érzékeli a körülötte történő dolgokat, hogyan éli túl azt nap mint nap, amitől az olvasó könnyezni kezd vagy elszörnyed.
Olvasás közben nagyon megkedveltem Tamást, végig azt kívántam, hogy jobbra forduljon az élete, de végig rettegtem is, hogy végül beüt majd a ménkű, és visszakerül a pokolba. Arra nem számítottam, ami végül a történet vége lett… Nem tudom, hogy Tamás sztorija valóban megtörtént-e, igazából… ebben az esetben én azt remélem, hogy csak az író fejéből pattant ki a karakter, mert rossz érzés belegondolni, hogy egyszer egy Tamás nevű, kedves, családra vágyó fiú ennyi szörnyűségen ment keresztül a valóságban. Így túl… valódi az egész, és túl valódiak az érzések is, amiket a története kivált.
4. Az utolsó bekezdés
Azt hiszem, nem tudok mit írni a könyv utolsó bekezdéséről, mert… Inkább olvassátok el, és érezzétek ti is, mekkorát üt.
Kiknek ajánlom a könyvet?
Mindenkinek, aki szeretne bepillantást nyerni olyan emberek lelkébe és életébe, akik „mások”, mégis ugyanolyanok, mint bárki. Szeretetre vágynak, fáj nekik, ha bántják őket, és vannak álmaik, vágyaik. Egyek közülünk.
Értékelés: IMÁDOM.
Ami tetszett
1. Nem bulvár, hanem élettapasztalat
Már az első novella bebizonyította számomra, hogy itt bizony nem bulváros, szaftos részletekről lesz szó, hanem olyasféle érzelmileg és értelmileg tápláló történetekről, amelyek nem is elsősorban Böszörményi Gyula életére koncentrálnak, hanem inkább arról szólnak, hogyan viszonyulnak az egészséges emberek a testileg vagy szellemileg beteg emberekhez, és milyen körülmények között kellett anno (és talán most is?) élniük az ilyen beteg gyerekeknek, fiataloknak.
Nem igazán ismertem korábban az író életét, nem tudtam, hogy csak minimális ideig élt a családjával, és egyébként kórházakban, egészségügyi intézetekben kellett élnie. Az első szomorúság akkor fogott el, amikor rájöttem, hogy a szülei nem tartották őt maguk mellett. Nem akarok ítélkezni felettük, valószínűleg nagyon nehéz dolguk lehetett, főképp azokban az időkben, de… igen, nos, ha egy gyerek megszületik, onnantól kezdve az életünk és a szívünk része. És mi is a gyerek életének és szívének része vagyunk. El sem tudom képzelni, mit érezhet az a gyerek, akit a szülei beadnak egy intézetbe. Főképp olyan körülmények közé, amilyenek a könyvben lévő intézetben voltak.
Abba is ijesztő belegondolni, hogy ezek a körülmények milyenek most. Szeretném hinni, hogy javultak, de az eszem és azok a hírek, amiket nap mint nap hallok akár ismerősöktől, akár a tévéből/internetről, azt súgják, nem sok minden változhatott intézményi szinten. Talán a család és az emberek szintjén egy hajszálnyival jobb a helyzet, de még mindig nem olyan, amilyennek lennie kéne.
Egyfelől a családok alig kapnak anyagi és egyéb segítséget, ha beteg gyerekük születik vagy később sérül, betegszik meg a gyerekük. Másfelől az embereket nem tanítják meg arra, hogyan kell viselkedni egy beteg emberrel. Nem ártana, ha már gyerekként tapasztalatokat szerezhetnénk arról, mi sértő egy beteg ember számára, és hogyan tudunk segíteni nekik abban, amiben ők is igénylik. Intézményi szinten is vannak még gondok, biztos helyekről tudom, hogy a bentlakásos beteg gyerekeket a mai napig bántalmazzák a gondozók bizonyos helyeken, egy üggyel kapcsolatban azt is tudom, hogy jelentették, és elvileg eljárás indult, de hogy mi lett a vége, sajnos fogalmam sincs. Remélhetőleg nem mindenhol működnek rosszul a dolgok, és vannak jó helyek is, de amíg egyetlen pokoli intézet is létezik, addig semmi sincs rendben.
2. A fantázia útjára lépve
Az egyik novellában megismerhetjük Olgi nénit, aki kiskorában vigyázott az íróra, és aki valószínűleg rávezette őt arra az útra, amely végül elvezetett addig, hogy a kisfiú fantáziaképei papírra is kerüljenek végül. A játék, amely során „túrázni” mentek a „sporttársak” úgy, hogy közben ki sem mozdultak a lakásból, az, ahogyan elképzelték, hogy a bútorok hegyek, völgyek, folyók, fák és állatok, mind hozzájárulhatott ahhoz, hogy a kisfiú képzelete fejlődjön, és rájöjjön arra, hogyan lehet megélnie a fejében lévő vágyképeket.
A legszebb az, hogy Olgi néni sosem tanult gyógypedagógiát, egyszerűen csak ráérzett arra, mire is van szüksége egy beteg kisfiúnak, hogyan adhatja meg neki azt, ami minden gyereknek megjárna: kalandokat, szabadságot, a fantázia örömét, odafigyelést és szeretetet.
3. Kucó
A könyv nagy részét a Kucó című történet teszi ki. Ebben egy szellemileg enyhén sérült fiúról, Tamásról olvashatunk, aki egy egészségügyi gyermekotthonban él. A történet bevezet minket az ilyen otthonok borzalmas világába, belenézhetünk Tamás fejébe, és megnézhetjük, egy beteg fiatal hogyan érzékeli a körülötte történő dolgokat, hogyan éli túl azt nap mint nap, amitől az olvasó könnyezni kezd vagy elszörnyed.
Olvasás közben nagyon megkedveltem Tamást, végig azt kívántam, hogy jobbra forduljon az élete, de végig rettegtem is, hogy végül beüt majd a ménkű, és visszakerül a pokolba. Arra nem számítottam, ami végül a történet vége lett… Nem tudom, hogy Tamás sztorija valóban megtörtént-e, igazából… ebben az esetben én azt remélem, hogy csak az író fejéből pattant ki a karakter, mert rossz érzés belegondolni, hogy egyszer egy Tamás nevű, kedves, családra vágyó fiú ennyi szörnyűségen ment keresztül a valóságban. Így túl… valódi az egész, és túl valódiak az érzések is, amiket a története kivált.
4. Az utolsó bekezdés
Azt hiszem, nem tudok mit írni a könyv utolsó bekezdéséről, mert… Inkább olvassátok el, és érezzétek ti is, mekkorát üt.
Kiknek ajánlom a könyvet?
Mindenkinek, aki szeretne bepillantást nyerni olyan emberek lelkébe és életébe, akik „mások”, mégis ugyanolyanok, mint bárki. Szeretetre vágynak, fáj nekik, ha bántják őket, és vannak álmaik, vágyaik. Egyek közülünk.
Értékelés: IMÁDOM.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet: KATT
Nyereményjáték:
Böszörményi Gyula pályája során számos remek könyvet írt a Gergő és az Ambrózy sorozatok mellett. A mostani játék során egy-egy könyvének a fülszövegéből találtok részletet, a feladatotok, hogy kitaláljátok melyik könyvről van szó és beírjátok a rafflecopter doboz megfelelő sorába. A helyes megfejtők között 1 példányt sorsolunk ki!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Részlet a játékhoz:
Marcel 13 éves, mikor a családjával a „Nyócker” színes, zajos, rémisztően forgatagos világába költözik. Mikor a vén bérház padlásán rátalál Volna-K-ra, az ősi rádió adó-vevőre, ötlete támad: félelmeit, örömeit, gondolatait mind az éterbe küldi, miközben az elhagyatott templom titkát is megfejti.
a Rafflecopter giveawayBöszörményi Gyula pályája során számos remek könyvet írt a Gergő és az Ambrózy sorozatok mellett. A mostani játék során egy-egy könyvének a fülszövegéből találtok részletet, a feladatotok, hogy kitaláljátok melyik könyvről van szó és beírjátok a rafflecopter doboz megfelelő sorába. A helyes megfejtők között 1 példányt sorsolunk ki!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Részlet a játékhoz:
Marcel 13 éves, mikor a családjával a „Nyócker” színes, zajos, rémisztően forgatagos világába költözik. Mikor a vén bérház padlásán rátalál Volna-K-ra, az ősi rádió adó-vevőre, ötlete támad: félelmeit, örömeit, gondolatait mind az éterbe küldi, miközben az elhagyatott templom titkát is megfejti.
Állomáslista:
09. 21. Sorok között
09. 22. Spirit Bliss Sárga könyves út
09. 24. Könyv és más
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése