Sophie Mackintosh különleges nyelvezetű és hangulatú disztópiával mutatkozik be a magyar olvasóközönségnek. A Kék sorsjegy egy olyan világot tár elénk, ahol a szabad akarat és a valódi döntés csupán illúzió, és ahol eleve elrendeltetett, hogy a nőknek milyen sorsot kell betölteniük. De mi történik akkor, ha valaki nem elégszik meg azzal, amit neki szántak, és ki akar törni a keretekből? Ha kíváncsiak vagytok, tartsatok bloggereinkkel az öt állomáson keresztül, és nyerjétek meg az Athenaeum Kiadó által felajánlott példányt!
Miért választottam ezt a könyvet?
Egyfelől érdekelnek a nőkről szóló könyvek, másfelől személyesen is foglalkoztat az anyaság vagy gyereknélküliség témája, úgyhogy azt gondoltam, ez a könyv képes lesz hatni rám érzelmileg, és talán mond valami olyat is számomra, amit érdekesnek vagy elgondolkodtatónak találhatok.
Első gondolatok
A regény stílusa néha kicsit túl csapongó volt számomra, és ezt azonnal érzékeltem, ahogy belekezdtem a könyvbe. Megesett, hogy egy mondatot többször is el kellett olvasnom, hogy értelmezni tudjam. Talán ez a csapongás annak köszönhető, hogy a főszereplő, Calla gondolatait olvashatjuk pont úgy, ahogyan az a fejében éppen lejátszódik. És hát, az ember gondolatai néha zavarosak. Ezt pedig jól visszaadta a stílus, csak hát nagyobb koncentrálást igényelt a szöveg értelmezése.
A stílus ellenére a történet maga azonnal érdekelni kezdett és elgondolkoztatott. Vajon meg lehet állapítani, hogy kiből lesz jó vagy rossz anya? Megfoszthatunk bárkit is attól, hogy megválaszthassa, akar-e gyereket szülni vagy sem? Nagyon érdekes kérdések. Elsőre egyértelműnek tűnhet a válasz, ám ha mélyebben belegondolunk, elbizonytalanodhatunk. Épp ezért lettem kíváncsi, vajon a regény milyen válaszokat ad majd nekem.
A történet
Egy olyan világban járunk, amelyben a lányoknak egy sorsoláson kell részt venniük, amint megjön az első menstruációjuk. Ha kék sorsjegyet kapnak, akkor nem szülhetnek gyereket, ha fehéret, akkor erősen ajánlott szülniük. Calla kék sorsjegyet kap, de ahogy múlnak az évek, rájön, hogy mindennél jobban vágyik az anyaságra. Így egy átveréssel eléri, hogy teherbe essen. Ám kék sorsjegyesként így kiveti magából a közösség, amiben él, és menekülnie kell.
A világ szabályait pontosan leírja a szerző a könyvben. Minden lány sorsáról a lottó dönt, aztán kidobják őket a világba, hogy boldoguljanak, ahogy tudnak. Ha sikerül biztonságos helyre kerülniük, akkor élhetik a nekik szánt életet. Ha megszegik a lottó döntését, és fehér sorsjeggyel intézkednek a magzat elhajtásáról vagy kékkel teherbe esnek, akkor a rendszer ad nekik egy hátizsákot néhány cuccal és néhány órát a menekülésre. Ha elkapják őket, vége a "játéknak", ha nem, és átjutnak a határon, akkor szabadon élhetnek, mintha a sorsjegyük soha nem is létezett volna.
A hiányérzetet bennem az okozta, hogy bár a szabályok világosak, nem kaptuk meg az indokokat. Miért alakult ki a sorsjegyes rendszer ebben a világban? A túlnépesedés miatt? Vagy más oka volt? Miért lökik ki a sorsjegyüket éppen csak megkapó lányokat a semmibe, hogy ezer veszély árán jussanak el egy nagyvárosba, ahol az életüket elkezdhetik? Mi a célja ennek a megpróbáltatásnak? Miért nem fogják el azonnal a sorsjegyüket semmibe vevő nőket, és miért adnak nekik esélyt a szökésre? Miért nehezíti meg a rendszer a saját dolgát? Nekem ezek az okok hiányoztak a világfelépítésből, ami egyébként izgalmasra sikeredett magyarázat nélkül is.
Ha ezt félretesszük, és nem keresünk az adott világ működésére okokat, akkor maga a történet nagyon érdekes. Egyfelől, mert aktuális problémákat boncolgat, másfelől, mert beleláthatunk olyan nők életébe, lelkébe, gondolataiba, akikre rákényszerítettek valamit, aminek ők talán az ellenkezőjére vágynak.
Láthatjuk, mennyire megviseli őket a kényszer, az, hogy megfosztották őket a döntés szabadságától. A regény is alátámasztja, hogy tényleg két dolog van, amiért egy nő bármire képes: hogy anya legyen, és hogy ne legyen anya. Mindkét késztetés ugyanolyan erős, mert a személyiségünk, az életünk, a jövőnk, a terveink, a céljaink, lényegében mindenünk ettől a döntéstől függ.
De persze ott van a gyerek szempontja is. Tény, hogy vannak nők, akik hiába akarnak gyereket, egyszerűen nem alkalmasak anyának. Az ilyen nők talán örömmel szülnek, de aztán mégis tönkreteszik a rossz döntéseikkel a gyerekük egészségét, életét, lelkét. Nem tudom, hogy az írótól tudatos volt-e az, hogy Calla (és szerintem a többi nő) személyiségét olyanná formálta, hogy olvasóként kételkedjek abban, vajon tényleg anyának való-e, de akár akarva, akár akaratlanul, előhozta belőlem ezeket a gondolatokat.
Calla személyisége számomra nagyon érdekes volt, főképp azért, mert átéreztem a gyerek iránti vágyát, de nagyon sok döntésével nem értettem egyet. Az érzéseim iránta elég ellentétesek voltak. Visszatetsző volt, ahogyan teherbe esett, de tény, hogy nem nagyon volt más választása, mint az átverés. Vállalta az anyasággal járó kitaszítottságot és veszélyt is, kötődött a magzathoz, mégis terhesen ivott, dohányzott, és elment olyan idegenekkel (szexelni is), akik veszélyesek voltak rá és a magzatra nézve is. Szóval hiszek a szabad döntésben, de közben mégis ott motoszkált bennem olvasás közben az, hogy vajon hány gyerek szenved és lesz később lelkileg beteg felnőtt az ilyen szabad döntések miatt. Vagy hány gyerek születik betegen az anya terhesség alatt hozott döntései miatt...
Fogalmam sincs, mi lenne a biztosan jó megoldás, csak ötleteim vannak, amik nehezen megvalósíthatók. Az biztosan helytelen és kegyetlen, ami a regénybeli világban van, mert előre, a tinédzserkor kezdetén biztosan nem lehet kiszűrni, kiből lesz jó anya és kinek nem kéne inkább szülnie. Meg hát, az emberek nem tévedhetetlenek, hogyan dönthetné el néhány ember azt, hogy valaki megfelelő-e anyának vagy sem... Mi van, ha tévednek? A szerencsére sem lehet egy ilyen döntést bízni, mert azzal is rengeteg ember életét tennék tönkre.
Végül arra jutottam, hogy ebben az esetben is az oktatásra és a segítségnyújtásra kéne nagyobb hangsúlyt fektetni. Egy olyan világot kéne létrehozni, ahol nem gyakorol semmi nyomást a nőkre ezzel a témával kapcsolatban. Ahol nem éreztetik azt a nőkkel, hogy csak akkor hasznosak, ha szültek, és kényszerítik ezzel bele őket az anyaságba akkor is, ha valójában nem akarnak gyereket és pocsék anyák lennének. És ahol nem jár anyagi, szakmabeli és egyéb hátránnyal az, ha valakinek van gyereke, és nem érzik úgy az egyébként anyaságra vágyó nők, hogy ha szülnének, akkor odalenne minden más céljuk és vágyuk. Na meg persze, ahol valós pszichológiai, anyagi, szakemberi, emberi stb. segítséget kapna mindenki a saját döntéséhez, pl. segítenének azoknak a nőknek, akik szeretik a gyereküket, de egyedül, segítség nélkül nem tudnák őt jól felnevelni. Szerintem ez lehetne a valódi megoldás, átformálni az emberek gondolkodásmódját és hozzáállását. A kulcsszavak az oktatás, nyitottság, elfogadás, segítségnyújtás, elvárások és kényszerek eltörlése. De egy egész bolygónyi ember gondolkodásának átformálása nem megy egyik pillanatról a másikra... Mégis abban kell hinnem, hogy egyszer majd eljutunk addig, hogy ilyen világban élhetünk, és akkor a nők valóban szabadon dönthetnek majd, és kevesebb lelkibeteg gyerek és felnőtt lesz a világon.
A könyvben a férfiak is megjelennek persze. Őket semmi nem szabályozza. Ha akarnak kék, ha akarnak fehér sorsjegyű nővel kezdenek. A kékkel lehet alkalmi vagy komoly kapcsolatuk is, a fehérrel csak komoly. Apák is akkor lehetnek, amikor csak akarnak, vagy ha nem akarnak, nem kötelező nekik.
Érdekes, hogy a könyvbeli férfiaknak nincs igazi nevük. Callának egy R. nevű férfival van viszonya, és egy A. nevű orvoshoz jár kezelésre. Talán ez annak a jelképe, hogy ebben a könyvben ők csak mellékszereplők. Most a nők a fontosak.
A könyv vége eléggé durva és megrázó. Bár az Epilógust nem igazán értettem. Egyfelől feleslegesnek tűnt számomra, epilógus nélkül is ütősnek és jól lezártnak éreztem a sztorit. Másfelől az utolsó oldal nekem megint csak zavaros volt. Nem tudtam eldönteni, hogy időben mikor játszódik az epilógus, még az utolsó fejezet idejében vagy évekkel később? Nem tudtam eldönteni, ki okozta azt a bizonyos dolgot, és azt sem, hogy az történt-e, amit Calla a lelki szemei előtt látott, vagy csak képzelte a dolgot... Még mindig ezen töprengek, próbálom megfejteni, hogy most akkor hogyan is zárult a regény. Talán pont ez volt az írónő célja ezzel, hogy az utolsó oldal után is ezen pörögjön az olvasó agya.
Hogy tetszett a könyv?
Volt néhány dolog, amit hiányoltam belőle, pl. a világ működésének magyarázata, vagy hogy pontosan tudjam, hogyan is zárult végül a sztori az epilógusban. Ezek ellenére nagyon érdekes volt a téma, élveztem a történet olvasását, mélyen elgondolkoztatott, és a vége (az epilógus előtti utolsó fejezet) nagyon megrázott, igazán ütősnek találtam.
Szóval összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.
Kiknek ajánlom a könyvet?
Azoknak, akiket foglalkoztatnak a női problémák, a nőkről szóló elgondolkoztató történetek.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
KATT
Egyfelől érdekelnek a nőkről szóló könyvek, másfelől személyesen is foglalkoztat az anyaság vagy gyereknélküliség témája, úgyhogy azt gondoltam, ez a könyv képes lesz hatni rám érzelmileg, és talán mond valami olyat is számomra, amit érdekesnek vagy elgondolkodtatónak találhatok.
Első gondolatok
A regény stílusa néha kicsit túl csapongó volt számomra, és ezt azonnal érzékeltem, ahogy belekezdtem a könyvbe. Megesett, hogy egy mondatot többször is el kellett olvasnom, hogy értelmezni tudjam. Talán ez a csapongás annak köszönhető, hogy a főszereplő, Calla gondolatait olvashatjuk pont úgy, ahogyan az a fejében éppen lejátszódik. És hát, az ember gondolatai néha zavarosak. Ezt pedig jól visszaadta a stílus, csak hát nagyobb koncentrálást igényelt a szöveg értelmezése.
A stílus ellenére a történet maga azonnal érdekelni kezdett és elgondolkoztatott. Vajon meg lehet állapítani, hogy kiből lesz jó vagy rossz anya? Megfoszthatunk bárkit is attól, hogy megválaszthassa, akar-e gyereket szülni vagy sem? Nagyon érdekes kérdések. Elsőre egyértelműnek tűnhet a válasz, ám ha mélyebben belegondolunk, elbizonytalanodhatunk. Épp ezért lettem kíváncsi, vajon a regény milyen válaszokat ad majd nekem.
A történet
Egy olyan világban járunk, amelyben a lányoknak egy sorsoláson kell részt venniük, amint megjön az első menstruációjuk. Ha kék sorsjegyet kapnak, akkor nem szülhetnek gyereket, ha fehéret, akkor erősen ajánlott szülniük. Calla kék sorsjegyet kap, de ahogy múlnak az évek, rájön, hogy mindennél jobban vágyik az anyaságra. Így egy átveréssel eléri, hogy teherbe essen. Ám kék sorsjegyesként így kiveti magából a közösség, amiben él, és menekülnie kell.
A világ szabályait pontosan leírja a szerző a könyvben. Minden lány sorsáról a lottó dönt, aztán kidobják őket a világba, hogy boldoguljanak, ahogy tudnak. Ha sikerül biztonságos helyre kerülniük, akkor élhetik a nekik szánt életet. Ha megszegik a lottó döntését, és fehér sorsjeggyel intézkednek a magzat elhajtásáról vagy kékkel teherbe esnek, akkor a rendszer ad nekik egy hátizsákot néhány cuccal és néhány órát a menekülésre. Ha elkapják őket, vége a "játéknak", ha nem, és átjutnak a határon, akkor szabadon élhetnek, mintha a sorsjegyük soha nem is létezett volna.
A hiányérzetet bennem az okozta, hogy bár a szabályok világosak, nem kaptuk meg az indokokat. Miért alakult ki a sorsjegyes rendszer ebben a világban? A túlnépesedés miatt? Vagy más oka volt? Miért lökik ki a sorsjegyüket éppen csak megkapó lányokat a semmibe, hogy ezer veszély árán jussanak el egy nagyvárosba, ahol az életüket elkezdhetik? Mi a célja ennek a megpróbáltatásnak? Miért nem fogják el azonnal a sorsjegyüket semmibe vevő nőket, és miért adnak nekik esélyt a szökésre? Miért nehezíti meg a rendszer a saját dolgát? Nekem ezek az okok hiányoztak a világfelépítésből, ami egyébként izgalmasra sikeredett magyarázat nélkül is.
Ha ezt félretesszük, és nem keresünk az adott világ működésére okokat, akkor maga a történet nagyon érdekes. Egyfelől, mert aktuális problémákat boncolgat, másfelől, mert beleláthatunk olyan nők életébe, lelkébe, gondolataiba, akikre rákényszerítettek valamit, aminek ők talán az ellenkezőjére vágynak.
Láthatjuk, mennyire megviseli őket a kényszer, az, hogy megfosztották őket a döntés szabadságától. A regény is alátámasztja, hogy tényleg két dolog van, amiért egy nő bármire képes: hogy anya legyen, és hogy ne legyen anya. Mindkét késztetés ugyanolyan erős, mert a személyiségünk, az életünk, a jövőnk, a terveink, a céljaink, lényegében mindenünk ettől a döntéstől függ.
De persze ott van a gyerek szempontja is. Tény, hogy vannak nők, akik hiába akarnak gyereket, egyszerűen nem alkalmasak anyának. Az ilyen nők talán örömmel szülnek, de aztán mégis tönkreteszik a rossz döntéseikkel a gyerekük egészségét, életét, lelkét. Nem tudom, hogy az írótól tudatos volt-e az, hogy Calla (és szerintem a többi nő) személyiségét olyanná formálta, hogy olvasóként kételkedjek abban, vajon tényleg anyának való-e, de akár akarva, akár akaratlanul, előhozta belőlem ezeket a gondolatokat.
Calla személyisége számomra nagyon érdekes volt, főképp azért, mert átéreztem a gyerek iránti vágyát, de nagyon sok döntésével nem értettem egyet. Az érzéseim iránta elég ellentétesek voltak. Visszatetsző volt, ahogyan teherbe esett, de tény, hogy nem nagyon volt más választása, mint az átverés. Vállalta az anyasággal járó kitaszítottságot és veszélyt is, kötődött a magzathoz, mégis terhesen ivott, dohányzott, és elment olyan idegenekkel (szexelni is), akik veszélyesek voltak rá és a magzatra nézve is. Szóval hiszek a szabad döntésben, de közben mégis ott motoszkált bennem olvasás közben az, hogy vajon hány gyerek szenved és lesz később lelkileg beteg felnőtt az ilyen szabad döntések miatt. Vagy hány gyerek születik betegen az anya terhesség alatt hozott döntései miatt...
Fogalmam sincs, mi lenne a biztosan jó megoldás, csak ötleteim vannak, amik nehezen megvalósíthatók. Az biztosan helytelen és kegyetlen, ami a regénybeli világban van, mert előre, a tinédzserkor kezdetén biztosan nem lehet kiszűrni, kiből lesz jó anya és kinek nem kéne inkább szülnie. Meg hát, az emberek nem tévedhetetlenek, hogyan dönthetné el néhány ember azt, hogy valaki megfelelő-e anyának vagy sem... Mi van, ha tévednek? A szerencsére sem lehet egy ilyen döntést bízni, mert azzal is rengeteg ember életét tennék tönkre.
Végül arra jutottam, hogy ebben az esetben is az oktatásra és a segítségnyújtásra kéne nagyobb hangsúlyt fektetni. Egy olyan világot kéne létrehozni, ahol nem gyakorol semmi nyomást a nőkre ezzel a témával kapcsolatban. Ahol nem éreztetik azt a nőkkel, hogy csak akkor hasznosak, ha szültek, és kényszerítik ezzel bele őket az anyaságba akkor is, ha valójában nem akarnak gyereket és pocsék anyák lennének. És ahol nem jár anyagi, szakmabeli és egyéb hátránnyal az, ha valakinek van gyereke, és nem érzik úgy az egyébként anyaságra vágyó nők, hogy ha szülnének, akkor odalenne minden más céljuk és vágyuk. Na meg persze, ahol valós pszichológiai, anyagi, szakemberi, emberi stb. segítséget kapna mindenki a saját döntéséhez, pl. segítenének azoknak a nőknek, akik szeretik a gyereküket, de egyedül, segítség nélkül nem tudnák őt jól felnevelni. Szerintem ez lehetne a valódi megoldás, átformálni az emberek gondolkodásmódját és hozzáállását. A kulcsszavak az oktatás, nyitottság, elfogadás, segítségnyújtás, elvárások és kényszerek eltörlése. De egy egész bolygónyi ember gondolkodásának átformálása nem megy egyik pillanatról a másikra... Mégis abban kell hinnem, hogy egyszer majd eljutunk addig, hogy ilyen világban élhetünk, és akkor a nők valóban szabadon dönthetnek majd, és kevesebb lelkibeteg gyerek és felnőtt lesz a világon.
A könyvben a férfiak is megjelennek persze. Őket semmi nem szabályozza. Ha akarnak kék, ha akarnak fehér sorsjegyű nővel kezdenek. A kékkel lehet alkalmi vagy komoly kapcsolatuk is, a fehérrel csak komoly. Apák is akkor lehetnek, amikor csak akarnak, vagy ha nem akarnak, nem kötelező nekik.
Érdekes, hogy a könyvbeli férfiaknak nincs igazi nevük. Callának egy R. nevű férfival van viszonya, és egy A. nevű orvoshoz jár kezelésre. Talán ez annak a jelképe, hogy ebben a könyvben ők csak mellékszereplők. Most a nők a fontosak.
A könyv vége eléggé durva és megrázó. Bár az Epilógust nem igazán értettem. Egyfelől feleslegesnek tűnt számomra, epilógus nélkül is ütősnek és jól lezártnak éreztem a sztorit. Másfelől az utolsó oldal nekem megint csak zavaros volt. Nem tudtam eldönteni, hogy időben mikor játszódik az epilógus, még az utolsó fejezet idejében vagy évekkel később? Nem tudtam eldönteni, ki okozta azt a bizonyos dolgot, és azt sem, hogy az történt-e, amit Calla a lelki szemei előtt látott, vagy csak képzelte a dolgot... Még mindig ezen töprengek, próbálom megfejteni, hogy most akkor hogyan is zárult a regény. Talán pont ez volt az írónő célja ezzel, hogy az utolsó oldal után is ezen pörögjön az olvasó agya.
Hogy tetszett a könyv?
Volt néhány dolog, amit hiányoltam belőle, pl. a világ működésének magyarázata, vagy hogy pontosan tudjam, hogyan is zárult végül a sztori az epilógusban. Ezek ellenére nagyon érdekes volt a téma, élveztem a történet olvasását, mélyen elgondolkoztatott, és a vége (az epilógus előtti utolsó fejezet) nagyon megrázott, igazán ütősnek találtam.
Szóval összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.
Kiknek ajánlom a könyvet?
Azoknak, akiket foglalkoztatnak a női problémák, a nőkről szóló elgondolkoztató történetek.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
KATT
Nyereményjáték:
A regényben fontos szerepet játszik az anyaság kérdése. Mostani nyereményjátékunkban olyan regényekből találtok idézeteket, melyekben a várandósság és az anyaság szintén központi téma. A ti feladatotok, hogy az állomásokon szereplő idézeteket felismerjétek, és a könyv címét beírjátok a rafflecopter doboz megfelelő helyére.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Idézet a játékhoz:
„A Szobában nekem meg Anyának mindenre volt időnk. Szerintem az idő nagyon vékonyan szétkenődik az egész világon, mint a vaj a kenyéren, az utakon, meg a házakon, meg a játszótéreken, meg a boltokon, úgyhogy csak egy kis kenődés jut minden helyre az időből, aztán mindenkinek sietnie kell érte a következő darabhoz.”
a Rafflecopter giveawayA regényben fontos szerepet játszik az anyaság kérdése. Mostani nyereményjátékunkban olyan regényekből találtok idézeteket, melyekben a várandósság és az anyaság szintén központi téma. A ti feladatotok, hogy az állomásokon szereplő idézeteket felismerjétek, és a könyv címét beírjátok a rafflecopter doboz megfelelő helyére.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Idézet a játékhoz:
„A Szobában nekem meg Anyának mindenre volt időnk. Szerintem az idő nagyon vékonyan szétkenődik az egész világon, mint a vaj a kenyéren, az utakon, meg a házakon, meg a játszótéreken, meg a boltokon, úgyhogy csak egy kis kenődés jut minden helyre az időből, aztán mindenkinek sietnie kell érte a következő darabhoz.”
Állomáslista:
07.03. Utószó
07.06. Never Let Me Go
07.09. Hagyjatok! Olvasok!
07.12. Könyv és más
07.15. Hagyjatok! Olvasok! extra
07.18. Spirit Bliss Sárga könyves út
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése