Kiss Ottó: A piros tengeralattjáró

Miért választottam ezt a könyvet?

Aranyos mesének tűnt a fülszöveg alapján, és a borítót látva úgy gondoltam, olyan illusztrációk találhatók a könyvben, amelyek nagyon fognak tetszenek. Nem mellesleg jól kidolgozott mesének tűnt, ugyanis a kiadó honlapján láttam, hogy 142 oldalas, vagyis úgy sejtettem, nem a legkisebbeknek tetszhet csak, hanem a nagyobb gyerekeknek, vagy akár a felnőtteknek, szóval nekem is.


Első gondolatok

Ahogy belelapoztam a könyvbe, igazolódott az az előfeltevésem, hogy bejönnek az illusztrációk. Imádom Orosz Annabella rajzait, ha egyszer megjelenne egy mesekönyvem, simán örülnék, ha ő illusztrálná.

Azt is jól gondoltam, hogy a mese jól kidolgozott. Igaz, hogy egy csomó illusztráció van a könyvben, de szövegből sincsen hiány. Ez nem olyan mese, ahol egy oldalon három mondat található, hanem egy összetett, klassz stílusú történet épp elég szöveggel ahhoz, hogy egy idősebb gyereket vagy egy felnőttet is szórakoztasson.

A történet

Luca elhatározza, hogy kell neki egy tengeralattjáró, és nem is tétlenkedik, hogy megszerezze azt. Miután a szülei azt mondják neki, ez lehetetlen, elmegy Turbó mamához és Beton tatához, ez utóbbi pedig hordóból és egyéb dolgokból épít neki és a kis barátjának, Dominiknak egy piros tengeralattjárót. Ezután nekivágnak egy párhetes nyaralásnak, amit a tengernél akarnak tölteni.

Útközben sok-sok kaland éri őket, és ezek a tengerparton sem fogyatkoznak. Olyannyira nem, hogy Luca végül rájön a dédnagyapja titkára, és a nyomdokaiba is lép rögtön.

A történet nyelvileg tényleg összetett, stílusban csiszolt, és rengeteg klassz mondanivalóval, tanulsággal rendelkezik az olvasói számára. Először is önbizalmat ad a gyerekeknek ahhoz, hogy megvalósítsák az álmaikat. Akkor is, ha mások azt mondják ezekre, lehetetlenek. Luca egy igazi határozott kislány, nem lehet eltántorítani attól, amit véghez akar vinni. Tökéletes példakép az olvasói számára, akik láthatják, hogy egy lány is bármire képes, akár még tengeralattjáró-kapitány is lehet belőle, vagy bálnamentő, ha nagyon akarja és elég fifikás, valamint kitartó.

A másik tanulság az állatokhoz való hozzáállásban mutatkozik meg. Luca dédnagyapja arra áldozta az életét, hogy megmentse a bálnákat a bálnavadászoktól, a dédunokája pedig folytatja a küldetését. Ezzel példát mutatnak az olvasó gyerekeknek is, hiszen bármelyik gyerek segíthet bármilyen bajba került állaton ahhoz, hogy Lucához hasonló hős lehessen.

A harmadik tanulság, hogy a tőlünk különböző népekkel hogyan kössünk barátságot. Az, hogy valaki más, nem jelenti, hogy rosszabb (persze azt sem, hogy jobb). Ha hajlandóak vagyunk barátságosan közeledni, megismerni egy másik népet, ebben az esetben az eszkimókat, akkor talán örök barátságokat köthetünk. És kicsit többé válhatunk, hiszen egy másik élet- és gondolkodásmódot is megismerhetünk.

Én nagyon élveztem a mesét, a kalandozást Lucáékkal, tökéletes kikapcsolódás volt ez a könyv számomra néhány óra erejéig.


Karakterek

Luca igazi határozott egyéniség, akit nem lehet letörni. Ez egy nagyon pozitív tulajdonság, hiszen az emberek többsége nem érti az álmodozókat, és ha akaratlanul is, de visszafogja őket a megvalósításban azzal, hogy hitetlen és negatív. Luca viszont, ha valamit akar, akkor addig megy előre, míg el nem éri. Emellett eszes és cseles is, amivel olvasás közben többször kuncogásra késztetett (például, amikor megválasztatta magát kapitánynak előzetes kézfeltartással). Luca a belevaló kislány megszemélyesítője, sok-sok ilyen karakterre lenne még szükség a mesekönyvekben, hogy a valódi kislányok példaképekre találjanak, és tényleg elhiggyék, ők is bármire képesek.

„Lucát ugyanis nemrég kapitánnyá választották. A szavazás Turbó mamáéknál történt, és annyira titkos volt, hogy senki más nem tudott róla. Luca csak azután árulta el, hogy éppen szavaznak, miután mindenkit felszólított, hogy emelje fel az egyik kezét.

– Ugye, én legyek a kapitány? – kérdezte aztán, és mielőtt bármit is mondhattak volna, gyorsan hozzátette: - Köszönöm a bizalmat!”

Dominik igazi jó barátja Lucának, aki benne van a kalandokban. Turbó mamával és Beton tatával egyetemben, akik szintén belevaló idős emberek. Olyan tipikus régi nagyszülők, akik nem punnyadnak egész nap, hanem pörögnek, mindig csinálnak valamit, nagymama a konyhában, nagypapa a műhelyben. Megoldják a gondokat, együtt kalandoznak a gyerekekkel és még tele vannak életkedvvel és -erővel.


Hogy tetszett a könyv?

Nagyon klassz, kalandos, izgalmas mese volt minőségi szöveggel és stílussal, fontos mondanivalóval és egy olyan kislánykarakterrel, aki példakép lehet az olvasói számára.

Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.


Kiknek ajánlom a könyvet?

Minden kalandvágyó gyerkőcnek és gyereklelkű felnőttnek, aki részt akar venni egy izgalmas nyaraláson a tengernél.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
KATT