~ Sárga könyves út ~

2021. március 10., szerda

Bánó Attila: 30 új meghökkentő eset a magyar történelemből



Miért választottam ezt a könyvet?

Nos fiatalon nagyon szerettem a történelmet, az egyetemen is eredetileg magyar-történelem szakra jártam. Aztán az egyetemi tanárok (egy-két kivétel volt csak) a tiszteletre nagyon nem méltó viselkedésükkel egy időre elvették a kedvemet tőle. Szerencsére ez csak egy kis ideig tartott, amint megszabadultam abból a mérgező légkörből leadva a törit, rögtön visszatért a kedvem, hogy ilyen témában olvassak, műveljem magam.

Ezt a könyvet is azért választottam, mert érdekelt, hogy milyen meghökkentő esetekről lehet szó. Hallottam már ezekről korábban, vagy számomra is tud újdonságot mesélni a szerző?


Véleményem a könyvről

Először is nagyon tetszik a könyv borítója. Imádom a régi papír színét, a megsárgult újságokat, képeket. Nagyon jólesik ránézni a borítóra, és passzol is a könyv témájához az egész kompozíció.

Ahogy a cím is mutatja, a könyvben harminc különböző történetet olvashatunk végig a magyar történelemből. A meghökkentő számomra egy erős szó, előzetesen azt vártam el a sztoriktól, hogy tényleg meglepjenek és sokkoljanak egyszerre, de ez az érzés elmaradt. Voltak olyan fejezetek, amik újdonságokkal szolgáltak számomra, de azokban sem történt semmi olyasmi, amitől meghökkenést éreztem volna. A szerző mentségére szolgáljon, hogy egy 21. századi embert, aki horrorfilmeken nőtt fel, Trónok harcát nézett végig és minden nap figyelemmel követi a híreket nehéz meghökkenteni. Annyi durva dolgot látunk, hallunk nap mint nap, hogy a címben ígért meghökkentést elérni egyenesen lehetetlen kihívásnak tűnik. A fejezetek számomra meghökkentőek nem, de igazán érdekesek voltak. Szóval én a címben a meghökkentő helyett inkább az érdekes szót használtam volna, mert az tökéletesen lefedi, mit kap az olvasó a kötettől. És az érdekes legalább annyira klassz, mint a meghökkentő.

A könyvet a stílusa miatt inkább azoknak ajánlanám, akik odavannak a történelemért, és kifejezetten érdeklik őket az apró részletek is. Elég sok évszám, név, egyéb adat található a fejezetekben, rengeteg helyen idéz a szerző más történelemtudományos könyvekből vagy korabeli forrásokból, és nem lábjegyzetben, hanem a szövegben tünteti fel azt is, hogy pontosan ki ezen források, kötetek szerzője, esetleg mikor jelentek meg stb. Szóval vannak érdekes, izgalmas, mesélősebb részek, de vannak adatokkal teli, nehezebben olvasható, inkább csak a történelemmániásokat érdeklő részletek is a fejezetekben. Engem, mint volt töri szakost, lekötöttek ez utóbbiak is.

A régi forrásokból idézett részek egyébként kifejezetten érdekesek voltak, nagyon élveztem őket. Olyasmiket is megtudhattam belőlük, amiket a történelemkönyvekben nem említenek. Betekintést nyújtottak az adott történelmi személy életébe, a korszak szokásaiba, gondolkodásmódjába, egy-egy érdekes eseménybe.

A királyi udvar tekintélye ez idő tájt mélypontra süllyedt. Szerémi György, II. Lajos udvari káplánja, történetíró írta: a király olyan szegény volt, hogy gyakran ebéd vagy vacsora se került az asztalára. Szakácsa, Bonyák Mátyás a főpapoktól és főuraktól koldulgatott pénz és ennivalót a királyi asztal számára. Burgio pápai követ Rómába küldött jelentésében (1526. január 18.) szerepelt: "a király őfelsége akkora szükséget szenved, hogy olyankor élelmiszerekre sem telik". Március végén pedig már arról számolt be, hogy "s királynak nincs mit ennie, ezüstjét elzálogosította a zsidóknál, s nincs reménye, hogy pénzhez jusson".

A fejezetek (ahogy a cím is mutatja) a magyar történelemből emelnek ki részeket. Témák tekintetében elég sokszínűek, a harcoktól és gazdasági ügyektől kezdve az udvari intrikákon át a szerelmi szálakig minden megtalálható a fejezetekben. 

Nekem elsősorban azok a fejezetek tetszettek, amikben nem a harcokon volt a hangsúly, hanem tényleg valami kalandos, egyedi, érdekes sztorit kaptam. Például a posztókészítő története, akiről kiderült, hogy valójában ő a trónörökös, nagyon lekötött. Hogy megvédjék az életét, csecsemőként elrejtették, ezért fogalma sem volt egészen felnőttkoráig arról, kicsoda. Az, ahogy megpróbálta bebizonyítani, hogy ő valóban az, aki, nagyon érdekes volt. Esküszöm, annak ellenére, hogy ismerem a történelmet, még izgultam is azért, hogy sikerrel járjon, mert értékeltem az erőfeszítéseit, és hogy nem adta fel.

De érdekes volt a Nikápoly ostrománál a cipőorrlevágás története is. A franciák ugyanis hosszú orrú (nekünk szinte bohóccipőnek tűnő) cipőket viseltek, és a bolondok ezt a divatot átültették a katonaként viselt páncélcipőikre is. Ebben a cipőben persze nehézkes volt járni, lovagolni, létezni. Szóval a végén kénytelenek voltak levagdosni a vascipőik orrát. Ez is bizonyítja, hogy a divat néha hatalmas nagy ostobaság, és a hiúság szó szerint életveszélyes lehet.


Hogy tetszett a könyv?

Meghökkentő nem volt számomra, viszont érdekes történeteket választott ki a szerző a magyar történelemből. Én kicsit kevesebb évszámot, nevet, egyéb adatot tettem volna a szövegbe (inkább lábjegyzeteztem volna, ha valami nagyon fontos), hogy a laikusok dolgát is megkönnyítsem, de ettől függetlenül szerintem egy átlagolvasó is élvezhetik a könyvet. A történelemmel foglalkozók (akár szakmaként, akár hobbiként) viszont biztosan élvezni fogják a fejezeteket.

Szóval összességében TETSZETT ez a könyv.


Kiknek ajánlom a könyvet?

Azoknak, akik szeretik a történelmet, azon belül is a magyar történelmet, és kíváncsiak az érdekes részletekre, de azt sem bánják, ha ezek mellett sok adatot is kapnak majd.

Ha kíváncsi lettél itt megvásárolhatod a könyvet:

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése