Miért választottam ezt a könyvet?
Mindig is szerettem sakkozni, csak épp sosem tudtam igazán. Mármint tisztában vagyok azzal, hogy melyik bábu hogyan léphet, mi a játék célja, és az alapszabályokat is ismerem, de egy-két lépésnél többet sosem tudtam előre átlátni, fogalmam sem volt a stratégiákról, "trükkökről". Arról, hogy melyik bábuval hová éri meg lépni, melyik mezőről tudja az adott bábu a leginkább uralni a táblát és hasonlók... Ezeket eddig sosem mondta el nekem senki, én magam pedig nem kezdtem el gondolkozni rajta. Az előre megtervezett lépésekkel kapcsolatban pedig úgy voltam, hogy béna vagyok ehhez, egyszerűen az agyam nem tud ennyi lépést előre átlátni, és kész. Szóval belenyugodtam, hogy bár a sakk klassz játék, sosem fogok fejlődni benne.
Ezt a könyvet is azért akartam csak elolvasni, mert azt reméltem, érdekes lesz. Nem gondoltam volna, hogy ténylegesen tanulhatok belőle olyasmiket, amik fejleszteni fogják a sakktudásomat. Hát, nagyon tévedtem.
Véleményem a könyvről
A könyv fejezetei lényegében három részből állnak: elmélet, feladatok és Polgár Judit életéből egy-egy érdekes történet (természetesen a sakkal kapcsolatos). Elvileg (legalábbis a fülszöveg szerint) a kötet a gyerekeknek szól, és ezt alá is támasztja a szövegek stílusa, ám úgy gondolom, sakkozni vágyó felnőttek számára is ugyanannyira hasznos és szórakoztató.
Az elméleti részben az tetszik, hogy nem száraz tényeket kapunk, hanem érdekesen megírt, életszerű példákkal elmagyarázott személyes hangvételű szövegeket. Meg akarod érteni, hogyan alakítsd ki a stratégiádat? Akkor képzeld el, hogy biciklizés közben leeresztett a kereked. A mattadás érdekel? Akkor képzelj el egy jó ételreceptet. El akarod sajátítani a megnyitási módokat? Gondolkodj el az épülő hidak és házak alapjairól. Polgár Judit a lapokon úgy magyaráz nekünk, mintha a barátunk lenne, mellettünk ülne éppen, és beszélgetve tanítana minket. Mindig is kedveltem az ilyen stílusú tanárokat, mert én kedvesség, dicséret, lelkesítés által tudok tanulni, nem szankciók, ledorongolás és hergelés által.
A kötet az alapoktól kezdi: megismerkedhetünk a bábukkal és a sakktáblával. Amikor elkezdtem olvasni a könyvet, először el is szontyolodtam, mert azt gondoltam, én ezt már tudom. A feladatok is feleslegesnek tűntek. Miért kéne a sakkozáshoz csukott szemmel is tudnom, hogy mely mezők sötétek, melyek világosak? Nem értettem... Ettől függetlenül becsülettel elkezdtem végezni a könyvben megadott feladatokat, mert ha már belekezdtem a könyvbe, akkor csináljam rendesen, hogy valós véleményt tudjak mondani nektek a kötetről. És tudjátok, mi történt?
Az első néhány fejezet után leültem játszani azzal a sakkprogrammal, amit korábban 100 esetből talán egyszer tudtam megverni, és az sem tudatos lépésekkel sikerült, hanem véletlenül, és 1:14 alatt megvertem. Aztán, csak hogy lássam, ez nem véletlen volt, azonnal újabb játékot kezdtem, és a második menetet is megnyertem 5:42 alatt. És most már nem véletlen lépésekkel, hanem azokat az információkat és módszereket felhasználva, amelyeket a könyvben olvastam. Persze nem lettem profi sakkozó, a gép azóta is egy csomószor legyőz engem, de már sokkal jobb arányokat produkálok, és sokkal jobban átlátom a lépéseket. Még ha vesztek is, akkor is nagyjából tudom, hol néztem be az adott meccset.
Vagyis azt kell mondanom, hogy bár a Polgár Judit által adott feladatoknak először nem láttam értelmét, utólag kiderült, hogy mindegyik nagyon-nagyon hasznos és fejlesztő volt számomra. Polgár Judit pontosan tudja, átlátja, hogy mit kell tudni ahhoz, hogy az ember tényleg megtanuljon sakkozni. És azzal is tisztában van, hogy ezt a tudást milyen módszerekkel, feladatokkal lehet megszerezni.
Miután az első néhány fejezetnek köszönhetően javítottam a számítógéppel szembeni arányaimon, még lelkesebben vetettem bele magam az összes feladatba. Innentől kezdve nem kérdőjeleztem meg azt, hogy melyiknek van értelme, hanem csak szép szorgalmasan elvégeztem őket. Voltak kicsit unalmasnak tűnő gyakorlatok (amiket NEM! szabad kihagyni, mert azokra is szükség van a fejlődéshez!), és voltak nagyon izgalmas feladatok is, amiken örömmel törtem az agyam. Ha sikerült megoldanom őket, boldog voltam, ha nem, akkor megnéztem hátul a megoldást, és ebből is tanultam.
Nagyon klassz, hogy a könyvet egyszerűen csak feldobó illusztrációk mellett (amik amúgy tényleg színessé, szebbé teszik az oldalakat, és hozzájárulnak ahhoz, hogy az ember élvezettel nézegesse, lapozgassa a könyvet) az elmélet megértéséhez és a feladatokhoz is kapunk ábrákat. Ezek általában a sakktáblát, bábukat jelenítik meg, hogy amit olvasunk, azonnal át is láthassuk. Sokszor be vannak rajzolva a lépések, jelezve van, mire is kell éppen figyelnünk. Számomra ez nagy segítség volt, mert sajnos fogalmam sincs, hová lett gyerekkorom sakk-készlete, mostanság csak online szoktam sakkozni, viszont a megértéshez szükségem volt arra, hogy olvasás közben lássak egy sakktáblát rajta a bábukkal.
A Polgár Judit életével kapcsolatos kis sztorik Az én történetem címet viselik. Ezek kapcsolódnak a sakkhoz, de közben egy kis bepillantást engednek Polgár Judit életébe, családjába, lelkébe, gondolkodásmódjába is. Számomra ösztönzően hatottak. Sokszor lenézték, semmibe vették sakkozóként Polgár Juditot, főképp a férfiak, de ő nem adta fel. Tanult, gyakorolt, versenyzett, ment előre, és jól megvert mindenkit, aki lebecsülte csak mert lány, nő. Azt hiszem, ő az egyik legjobb magyar női példakép a kislányok és a nők számára, mert az eszével, tudásával, kitartásával érte el a céljait, és közben kitaposta az utat nekünk, a nőtársainak is. Hogy minket már ne becsüljenek úgy le, ha észről, tudásról, tanulásról van szó. Mert érünk annyit, tudunk annyit, mint a férfiak, csak hinnünk kell magunkban, nem feladni, tanulni, gyakorolni.
Ez a könyv is olyan számomra, hogy bár végigolvastam, nem teszem még a polcomra. Továbbra is lapozgatni fogom, gyakorlom a feladatokat, hogy ha leülök sakkozni akár egy géppel, akár egy élő emberrel, jobb arányokkal nyerjek, és ha vesztek is, értsem, hogy hol rontottam el.
Hogy tetszett a könyv?
Számomra sokkal több tudást adott, mint azt olvasás előtt gondoltam volna. Nagyon élveztem a feladatokat, nagyon motivált az a stílus, ahogyan Polgár Judit "hozzám szólt" az oldalakról, ahogyan magyarázott, és persze a saját történetei is ösztönzően hatottak rám.
Vagyis összességében IMÁDOM ezt a könyvet.
Kiknek ajánlom a könyvet?
Minden gyereknek és felnőttnek, akit érdekel a sakk, szeret játszani, és tudatosabban akar leülni a sakktábla elé, nem pedig csak úgy ösztönből, gondolkodás nélkül ide-oda lépegetni.
Ha kíváncsi lettél, innen megvásárolhatod a könyvet:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése