~ Sárga könyves út ~

2022. május 8., vasárnap

Jean Webster: Nyakigláb apó



Miért választottam ezt a könyvet?

Gyerekkoromban imádtam A hosszúlábú apu című animesorozatot, ezért elolvastam a meséből készült regényt is, a Nyakigláb apót, és azért is odavoltam. Mindig is tetszett a KMK új kiadása ebből a sorozatból, ezért úgy döntöttem, ideje újraolvasni a történetet ebben a formában is.


Véleményem a könyvről

Jerusha (Judy) Abbott árvaként nő fel a John Grier Otthonban, ahol a pártfogók időről időre megjelennek, jótékonykodnak egy keveset, aztán hazamennek a szép otthonukba. Egy nap azonban másképp történnek a dolgok. Egy ismeretlen jótevő, akiről Judy csak annyit tud, hogy nagyon magas és hosszú lába van, felajánlja Judynak, hogy állja a taníttatását. Judy kollégiumba kerül, ahol teljesen más élete lesz, mint korábban. Élete eseményeit azon levelekből ismerhetjük meg, amelyeket a titokzatos Nyakigláb apónak ír.

Először is nagyon tetszik nekem ez a kiadás. Szerintem sokkal szebb, mint az a régi, amit gyerekkoromban olvastam. A borítója a régi csíkos ifjúsági lányregényeket idézi, vagyis külsőségekben is emlékeztet a gyerekkoromra.

A nosztalgiaérzet a történettel kapcsolatban is visszajött olvasás közben. Emlékeztem rá, hogy aranyos kis történet ez, de újraolvasva is jókat kuncogtam Judy poénjain, humoros stílusán, valamint a leveleit illusztráló rajzokon is. Judy leveleinek stílusa a hangulatával együtt változik. Hol nagyon közvetlen, mintha valóban az egyik jól ismert szerettének írna, hol hivatalos, vagy éppen hideg és tényszerű, amikor jótevője irányítani próbálja.

Judy nagyon szerethető karakter, igazi szeleburdi fiatal lány. Nagyon intelligens, szeret olvasni, tanulni, érdekes matematikai, filozófiai kérdésekről gondolkozni. Nem volt jó élete korábban, épp ezért nem csoda, hogy most mindenre rácsodálkozik, odavan egy-egy új ruháért. Idő kell neki, hogy tudatosítsa magában, megérdemelten jár abba az iskolába, amibe a többi, családdal rendelkező lány. Nagyon céltudatos, írónak készül, és mindent meg is tesz azért, hogy azzá válhasson, és Nyakigláb apó büszke lehessen rá.

Nagyon szerettem, amikor Judy a tanulmányairól, iskolai élményeiről írt, mert én is szívesen jártam volna olyan suliba, ahol valódi szellemi társakra találhatok. Ahol szabadidőnkben tudományos kérdésekről beszélgetünk, filozófiai vitákat folytatunk le teljesen önként, élvezetből, de közben olyan kalandokban is részt vehetek, mint egy bál, egy elnökválasztás vagy egy "rókavadászat-játék".

Ui. Lehet, hogy nem illik azt írnom, hogy "szeretettel", kérlek, bocsáss meg érte. De kell, hogy valakit szeressek, és miután csak közted és Mrs. Lippet között választhatok, beláthatod, hogy nem tehetek másképp, mert őt igazán nem tudom szeretni.

Judy lakótársai teljesen különböznek egymástól és Judytól is. Julia elkényeztetett, gazdag családból származó lány. Bár nem tudja, hogy Judy árvaházból jött, az nyilvánvaló, hogy ő nem gazdag, ennek ellenére azt becsülöm benne, hogy nem közösíti ki őt, hanem összebarátkoznak (ha nem is túl szoros barátsággal). Sally, a másik lakótárs közelebb áll Judyhoz. Az ő családja nem annyira gazdag, de összetartó, szeretettel teli. Engem kicsi a Weasley családra emlékeztettek. Már csak azért is jobban odafigyeltem Sally karakterére (és ezáltal jobban megszerettem őt), mert tudom, hogy a következő rész róla fog szólni.

A regény nagy titkát, hogy kicsoda Nyakigláb apó, persze már előre tudtam, ezért nagy meglepetés nem ért, ám így volt lehetőségem megfigyelni az adott karakterrel kapcsolatos apróságokat, jeleket. Azt hiszem, Judy helyében én magam sem jöttem volna rá a kilétére, pedig voltak ráutaló dolgok.

Tetszett, hogy Judy elég erős volt szembeszállni Nyakigláb apó akaratával akkor, ha nem értett egyet vele. Kiállt önmagáért, annak ellenére, hogy elveszthette volna a támogatást, nem hagyta elnyomni, irányítani magát. Szerencsére Nyakigláb apónak eszébe sem jutott emiatt keresztbe tenni Judynak, még akkor sem, ha pillanatnyilag morcos volt rá az ellenkezése miatt. Szóval végül is hagyta, hogy Judy saját döntéseket hozzon és függetlenné válhasson.


Hogy tetszett ez a könyv?

Nagyon aranyos kis ifjúsági lányregény, pont olyan, amilyet minden fiatal lánynak odaadnék, mert biztosra veszem, hogy élveznék.

Vagyis összességében IMÁDOM ezt a könyvet.


Kiknek ajánlom a könyvet?

Minden 10–14 éves lánynak, valamint az összes nőnek, aki még magában dédelgeti a fiatal énjét. Ezenkívül én örömmel adnám fiúk kezébe is, mert szerintem ők is jól szórakoznának olvasás közben, és miért ne tehetnék mindezt egy fiatal lány életéről szóló könyvvel.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod ezt a könyvet:

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése