A Manó Könyvek gondozásában megjelent Új kedvencek-sorozat Baár Tünde regényével bővült, mely a múlt század Zebegényébe repíti vissza az olvasóit. Tartsatok velünk, ismerjétek meg a grófnőt, merüljünk el az általa alkotott mesevilágban, és egy szerencsés nyertes a kiadónak köszönhetően ezzel a meseszép kötettel lehet gazdagabb.
Miért választottam ezt a könyvet?
Az Új Kedvencek-sorozat előző kötetét (Volt egy ház) is olvastam, és annyira különleges, kellemes hangulata volt, hogy azt reméltem, a sorozat újabb könyvétől is hasonlót kapok majd.
Véleményem a könyvről
Először is, imádom ennek a sorozatnak a kivitelezését. A borító anyaga, az illusztráció rajta idézi a régi könyvek stílusát, így valamiféle nosztalgikus érzés jár át, valahányszor kézbe veszem, vagy csak meglátom a könyvet.
A történet főszereplője egy testvérpár, Jancsi és Piri, akiket az anyukájuk egyedül nevel nem túl jó körülmények között. Egy nap váratlanul egy grófnő bukkan fel a kis faluban, ahol a testvérek élnek, aki nemcsak az anyjuknak ad jobban fizető munkát, hanem a helyi gyerekek nyarát is varázslatossá és felejthetetlenné teszi. Főképp Jancsiét és Piriét, akik igazán közel kerülnek a titokzatos grófnőhöz.
Először is, imádom a regény stílusát. Régies, ízes nyelvezettel beszélnek benne a karakterek, amit egyszerűen élvezet volt olvasni. Főképp azt a tiszteletteljes, mégis gyermekien édes és humoros beszédmódot, ahogyan a két testvér beszél az édesanyjukkal és más felnőttekkel. Az tetszett igazán, hogy annak ellenére, hogy nem 21. századi stílusú a szöveg, egyáltalán nem éreztem úgy, hogy távol áll tőlem, sőt, minden szavát értettem, és valahogy adott egy kellemes pluszt is érzelmileg.
Jancsi és Piri imádni való kölykök. Belevalók, csintalanok, de nagyon jólelkűek. Az első pillanattól megszerettem mindkettejüket. Nagyon tetszett, ahogy az anyukájukkal viselkedtek, hogy a gyermeki játékkedvük és szabadságvágyuk vitte volna őket a szabadba, mégis mindig segítettek neki, és értékelték, hogy annyit dolgozik, hogy mindent megadjon nekik.
Egymással is aranyos volt a két testvér. Igaz, néha összekaptak, beszólogattak egymásnak (ezen a régies nyelven még a gúnyolódásaik és bosszantásaik is sokkal édesebbek voltak), de érezni lehetett a szeretetköteléket köztük.
– Azt hittem, már rég készen vagytok! – csapta össze kezét édesanyjuk, mikor belépett a konyhaajtón.– Piri szétszedett minden nyavalyát, a derekára kötötte a legvastagabb csipkeszalagot, órák óta igazgatja a masniját a tükör előtt! – árulkodott Jancsi.– Ne higgyen neki, édesanya, inkább azt nézze meg, mit rejteget a hátradugott kezében! – csattant fel Piroska. – Teleszurkálta a dugókat gombostűvel, sündisznósat játszott velük, amíg én megpróbáltam az újságpapírt formára vágni!
A grófnő megjelenése az, ami felpezsdítette a környéket. A felnőttek először gyanakodva figyelték őt, mert hát, sosem járt köztük még ilyen gazdag és nemesi címmel rendelkező ember. Nem is értették, mit keres az ő falujukban. Aztán idővel megbékéltek, sőt, ők is lelkessé váltak a grófnő ötleteit illetően. A gyerekek pedig azonnal összebarátkoztak vele, megérezték, hogy ő egy közvetlen, gyerekszerető, kedves nő.
Őszintén szólva kicsit azt vártam, hogy majd kiderül valami titok azzal kapcsolatban, hogy miként és miért került a grófnő ide, egy magyarországi kis faluba, de nem volt nagy titok vagy fordulat, ami meglephetett volna. Ennek ellenére igazán élveztem a könyv olvasását, mert a hangulata egyszerűen magával ragadott. Én is egy lettem olvasás közben a gyerekek közül, akik élvezték a grófnő társaságát, az általa szervezett játékokat, versenyeket, színi előadást.
Ez a történet egy csodás, kalandos és mesékkel teli időszakról szól, amit nemcsak a könyvbeli gyerekek, hanem mi, olvasók is szívből élvezhetünk. Ez az a regény, amitől az ember visszautazik kicsit az időben, és ismét kislánnyá/kisfiúvá válik, újra átéli a tavaszi, nyári szünetekben átélt izgalmas emlékeit, és kicsit irigykedik, amiért már kinőtt abból a korból, hogy hasonló mókákban lehessen része.
Az Epilógus az egyetlen, ami az édes hangulatot kicsit keserédessé változtatta. Értem, hogy miért került a történet végére, de nem tudom... Nem vagyok biztos benne, hogy számomra kellett-e. Lehet, hogy én inkább lezártam volna a regényt az utolsó fejezetnél úgy, hogy nem árulom el, mi lett Jancsi és Piri sorsa a jövőben.
Hogy tetszett a könyv?
Olyan kellemes érzések jártak át az olvasása közben, amilyeneket előzetesen elvártam. Imádtam a történet nyelvezetét, stílusát, nagyon megszerettem a gyerekeket és megkedveltem a grófnőt. Szívesen lettem volna gyerek a grófnő mellett, mert imádtam volna azokat a kalandokat, amiket kitalált, megszervezett.
Vagyis összességében IMÁDOM ezt a könyvet.
Kiknek ajánlom a könyvet?
Azoknak, akik szeretnék kicsit megmelengetni a lelküket.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
Nyereményjáték:
Apponyi Franciska az 1930-as években költözött Zebegénybe, ahol maga köré gyűjtötte a falusi gyermekeket és egy varázslatos világot alkotott meg számukra, melynek a “Virágegylet Zebegényben” nevet adta. Mivel a virágok és különböző növények is fontos szerepet játszanak a történetben, így ebben a játékban rájuk koncentrálunk. Minden állomáson találtok egy rövid leírást, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni, hogy melyik virágra gondolhattunk.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Leírás a játékhoz:
Egész Európában elterjedt gyümölcstermő gyógynövény. Tulajdonképpen gyűjtőfaj, vagyis egymáshoz nagyon hasonló, illetve egymással könnyen és gyakran kereszteződő kisfajok összessége. Ezekből Magyarországon eddig több mint 160-at különítettek el. Ezek pontos megkülönböztetése nehéz, ugyanakkor a gyümölcsként vagy gyógynövényként való felhasználás szempontjából lényegtelen.
Állomáslista:
06. 14. Csak olvass!
06. 16. Könyv és más
06. 18. Spirit Bliss Sárga könyves út
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése