A Jaffa Kiadó jelentette meg Arianna Davis Élj merészen! című kiadványát. Mit tanít nekünk Frida? Az újságíró szerző nem kevesebbre vállalkozott, minthogy a legendás Frida Kahlo élete és munkássága alapján válaszokat találjon a mai embereket foglalkoztató problémákra. Ha szívesen olvasnád a kiadványt, kövesd az állomásokat és a játék megfejtéséért cserébe megnyerheted a könyvet a kiadó felajánlásában.
Miért választottam ezt a könyvet?
Olvastam már egy könyvet Frida Kahlóról, de az inkább a tinédzsereknek szólt, tele volt képekkel, grafikonokkal és egyéb színes dolgokkal, amik a fiatalok figyelmét felkelthetik. Gondoltam, itt az ideje, hogy egy felnőtteknek szóló könyvet is olvassak Kahlóról, jobban megismerjem az életét, a személyiségét.
Véleményem a könyvről
Először is, az nagyon látszik a könyvön, hogy az írója teljesen odavan Frida Kahlóért. Példaképnek tekinti, és úgy ír róla, mintha ismerte volna, sőt, mintha még mindig "vele lenne" lélekben, és meg tudná beszélni vele, hogy mit is írjon róla a könyv lapjaira. Először ez kicsikét furcsa volt, de lényegében tudom, milyen úgy igazán rajongani valamiért, valakiért (persze nem őrült módon, csak észszerűen lelkesen), szóval megértem. Ahogyan azt is, hogy nőként miért pont Kahlót választotta rajongása tárgyaként.
Frida Kahlóval kapcsolatban egy biztos, hogy ő egy igazán erős nő, egy túlélő. Annyi szörnyűség érte az életben, a gyerekkori betegsége, a tragikus buszbalesete, a rengeteg műtét, fájdalom, a testi deformitások, hogy a baleset miatt nem eshetett teherbe, a csalfa férje, a húga, aki elárulta őt... Kahlo mégsem adta fel, és nemcsak túlélte a szörnyűségeket, hanem valóban élt is. Az alkotásai elsősorban azt mutatják meg, hogy ki volt ő, és ez nem csak a rengeteg önarcképére vonatkozik.
A könyv 10 fő fejezetből áll, amelyek Frida Kahlo életének egy-egy fontos részét tárgyalják. Önbizalom, fájdalom, kreativitás, stílus, szerelem, szerelmi csalódás, szex, identitás, barátság és az életelve, a "Viva la vida!". Az adott fejezetek az adott témát mutatják be Kahlo életének szemszögéből, különböző érdekességeket tudhatunk meg levelek, idézetek és egyebek formájában. A fejezetek pedig rávilágítanak arra, hogy mi, a 21. század emberei, főképp női, mit tanulhatunk el Kahlótól, hogyan kamatoztathatjuk a saját életünkben, a világunkban azt, amit ő példaként elénk állított.
Frida bátorsága, amellyel a hibáit felvállalja, segíthet minket abban, hogy kilépjünk az imposztorszindrómából. Ha elbizonytalanodunk akár a munkánkban, akár egy kapcsolatban, gondoljunk arra, hogy mit mondana: valószínűleg azt, hogy mindig legyünk önmagunk leglelkesebb szurkolói – még akkor is, ha mi magunk sem hiszünk egészen a nagyszerűségünkben. Lehet, hogy az érzéseinket nem tudjuk kontrollálni, de azt igen, hogy milyennek mutatjuk magunkat a külvilágnak. És ha elég jól adjuk el magunkat, akkor egy idő után talán magunk is elkezdjük elhinni azt, amit mutatunk.
Tetszett, hogy az író tényleg behozta a modern világot a könyvbe. Például a közösségi oldalakat, a rajongói csoportokat, a szelfizést. Érdekes gondolat volt, hogy Kahlo lényegében a szelfizés megalapozója, hiszen az önarcképei, ha nem is fényképezőgép által készültek, lényegében mégis szelfik. A különbség csak annyi, hogy míg Kahlo a valódi arcát és önmagát mutatta meg a festményei által, addig a mai kor embere inkább a szépített, filteres változatot osztja meg. Ebben, az önfelvállalásban, önszeretetben van még mit tanulnunk Kahlótól.
Az egyetlen, amit nem értek, hogy Kahlo okos, tehetséges feminista nőként miért egy olyan gusztustalan alakot választott férjül, mint Diego Rivera. Persze értem én, hogy a szerelem vak, de akkor is jobbat érdemelt volna egy csalfa férfinál. Sokkal jobbat.
Amit kicsit hiányoltam a könyvből, hogy mikor Kahlo festményeiről volt szó benne, nem láthattam azonnal a szöveg mellett az adott festményt. Láttam már néhány festményét, de nem az összeset, szóval nekem sokat adott volna a könyvhöz, a festményekről szóló szöveghez, ha a következő oldalon rögtön meg is nézhettem volna az adott képeket.
Ami szintén kicsit hiányérzetet okozott, az a borító. Ugyanis a rajta lévő Frida Kahlo egy idealizált Frida Kahlo. A szemöldöke dúsabb, de korántsem annyira, mint az igazi Kahlónak, bajuszkája egyáltalán nincs a rajzon. Vagyis miközben a könyv azt sugallja, hogy Frida abban hitt, hogy a valódi önmagát kell megmutatnia a festményein, addig a könyvborítón található rajz róla ezzel pont szembemegy. Én jobban örültem volna egy bajszos, bozontos szemöldökű, valódi Kahlónak a borítón.
Hogy tetszett a könyv?
Érdekes volt kicsit bővebben megismerni Frida Kahlo életét. Az biztos, hogy sokat szenvedett, erős nő volt, tehetséges, és megmutatta, hogy a legnagyobb kínok között is lehet igazán élni. Kicsit fura volt elsőre, hogy az író konkrétan úgy beszélt róla, mintha írás közben Kahlo vele lenne valamiféle szellemként (múzsaként), de megértem a rajongását. És megértem, hogy miért választotta pont őt példaképének.
Szóval összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.
Kiknek ajánlom a könyvet?
Mindenkinek, aki egy érdekes, erős és tehetséges nő életéről szeretne olvasni.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
Nyereményjáték:
Minden állomáson egy-egy kérdést kaptok Frida Kahlóról, nincs más dolgotok, mint a megfejtést beírni a Rafflecopter-doboz megfelelő sorába.
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítőlevélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.
Kérdés a játékhoz:
Milyen betegség támadta meg Fridát gyerekkorában?
Állomáslista:
02.19 Kelly és Lupi olvas
02.26 Csak olvass!
03.05 Spirit Bliss - Sárga könyves út
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése