Az Úrilányok nem gyilkolnak-sorozat második részében a Wells és Wong Nyomozóiroda szenzációs hősei most egy vidéki kúriában találkoznak a halállal, s természetesen magukra vállalják a feladatot, hogy kiderítsék, vajon ki is tette az arzént a teába. A fordulatos ifjúsági krimit a Manó Könyvek adja ki magyarul, és ha bloggereinkkel tartotok, s együtt nyomoztok velünk a turnénk során, végül egy szerencsés olvasóé lehet a kiadó által felajánlott nyereménypéldány!
Miért választottam ezt a könyvet?
A sorozat első része nagyon szórakoztató ifjúsági krimi volt, ami igazán tetszett, ezért nem akartam lemaradni Hazel és Daisy újabb nyomozásáról sem.
Véleményem a könyvről
A történet ezúttal nem a Deepdean Leányiskolában, hanem Daisy otthonában játszódik, ugyanis a két lány ott tölti a szünidőt. Daisynek épp ekkor van a születésnapja is, ezért az anyja partit szervez neki, ami igazán emlékezetesre sikeredik. Csak épp nem a jó okból. Az egyik vendéget ugyanis megmérgezik. A nagy esőzések miatt a rendőrség el van zárva a tetthelytől, ezért a két lánynak rá kell jönnie, ki volt a gyilkos, mielőtt újra lecsapna. A gond csak az, hogy a gyanúsítottak többsége Daisy családtagja.
A történet több szempontból is izgalmas volt. Egyfelől elhagyhattuk egy kis időre a leányiskola falait, és új helyszínt kaptunk, ami feldobta a történetet. Másfelől nemcsak hogy megismerhettük Daisy családját, de ők alkotják a gyanúsítottak többségét. Ami azért izgalmas, mert Daisyre ez érzelmileg hatással van, így kicsit jobban megismerhetjük az emberi oldalát.
Daisy az előző kötetben nem mindig volt túl szimpatikus karakter. Egy kicsikét túl érzelemmentesnek, ridegnek tűnt, ezért jó ötlet volt a családja körébe helyezni ebben a kötetben. Most sokkal emberibb oldalát mutatta. Bár egy kicsit aspergeresnek vagy valami hasonlónak tűnik, aki nehezen mutatja ki az érzéseit, és nehezen érti meg mások érzéseit, most mégis volt egy csomó olyan reakciója, ami bizonyította, hogy nem teljesen érzéketlen.
A Hazellel való kapcsolata is sokkal jobbnak tűnt, bár még mindig irányítani akarja a barátnőjét, ő a vezetője nemcsak a nyomozóirodájuknak, hanem a barátságuknak is. Viszont Hazel is fejlődött az előző könyvhöz képest, mert sokkal bátrabban meg merte mondani a véleményét Daisynek, akkor is, ha félt a reakciójától.
Hogy a kapcsolatuk és a nyomozás még inkább fel legyen dobva, Kitty és Beanie, a lányok két másik iskolatársa is csatlakozik a nyomozóirodához és a gyilkos felkutatásához. Beanie nagyon cuki a kis érzékeny lelkével, jókat mosolyogtam rajta. Mindig mindentől fél, de azért önként benne van a dolgok sűrűjében, és segít a lányoknak.
Beanie megint felvisított, de ezúttal örömében.Daisy a szemét forgatta.– Ne ragadtasd el magad – mondta. – Ha a Nyomozóiroda tagjai lesztek, ünnepélyesen meg kell ígérnetek, hogy azt teszitek, amit mondok, mivel én vagyok az elnök. Hazel az alelnök és egyben a titkár, aki mindent leír, és segít megoldani az ügyeket. Ezenkívül a Nyomozóiroda fogadalmával esküt kell tennetek, ami azt jelenti, hogy ha bárkinek elmondjátok, mit csinálunk, akkor levadászunk titeket, és középkori kínzómódszerekkel jó alaposan megbüntetünk.– A középkori kínzás nem igaz – tettem hozzá gyorsan, mivel Beanie szeme lassan kitöltötte az arcát.
A krimiszál ismételten nagyon jól ki volt dolgozva, örülök, hogy végre egy igazán átgondolt krimitörténetet olvashattam, mert sokszor jó az ötlet, de a végén elszúrja az író a logikátlansággal. Itt nem ez történt. Van egy érdekes bűneset, adott több izgalmas gyanúsított, van egy csomó nyom, amit követni lehet, és minden kirakós végül tökéletesen összeáll. A legjobb pedig az, hogy bár négy fiatal lány nyomozza ki a bűntényt, mindezt úgy teszik, hogy elhiszem, a valóságban is képesek lennének rá pont így.
Nehéz volt kitalálni, hogy ki a bűnös, hiszen az áldozat egy unszimpatikus gazember volt, akit lényegében majdnem mindenkinek lett volna oka megölni. Egy személy volt, aki a nyomok alapján nagyon gyanúsnak tűnt, de reméltem, hogy pont ezért nem ő lesz a hunyó. Hogy így lett-e, azt nem mondom meg természetesen.
Az biztos, hogy a történet vége meglepett, de közben meg nagyon logikus volt. Krimik esetében ritkán mondok ilyet, de teljesen elégedett voltam ezzel a történettel.
Hogy tetszett a könyv?
Szerintem ilyen egy tökéletes ifjúsági krimi. A nyomozós szál izgalmas és logikus volt, megmozgatta az agyamat. A főszereplő karakterek személyiségébe is sokkal jobban beleláthattam, aminek igazán örültem.
Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.
Kiknek ajánlom a könyvet?
Mindenkinek, aki egy igazán jó ifjúsági krimit akar olvasni.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
Nyereményjáték:
Mivel Robin Stevens a nagy elődök nyomdokain halad regénysorozatában, ezért a játékban most olyan Agatha Christie-regényeket kell felismerni, amelyekben szintén méreg végzett az áldozatokkal. Ha kitaláljátok a fülszöveg alapján a történet címét, azt kell beírni a Rafflecopter megfelelő sorába.
Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
Fülszöveg a játékhoz:
A különc gyűjtő partit ad. Vendége négy olyan gyilkos, aki elkerülte az igazságszolgáltatást, valamint négy nyomozó. Kétasztalnyi lelkes bridzsjátékos, akik végig egymás szeme előtt voltak. Valaki mégis élt a lehetőséggel, a házigazda pedig halott.
Állomáslista:
04. 14 Olvasónapló
04. 16 Spirit Bliss Sárga könyves út
04. 19 Csak olvass!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése