Holly Gramazio: Férjek – Blogturné

Mi történik akkor, ha egy harmincas éveiben járó szingli nő lakásában egyszeriben csak feltűnik egy férj? Az ő férje. S mi van, ha a férj ténye állandó, a személye azonban változik? Tarts a Blogturné Klub négy bloggerével, s járj utána Holly Gramazio vicces romantikus történetének. Ráadásul, ha a turnéval tartasz, játékunkon megnyerheted a könyv egy példányát az Athenaeum Kiadó felajánlásában!

Miért választottam ezt a könyvet?

Az alapötlet nagyon egyedinek és érdekesnek tűnt. Kíváncsi voltam, hogy ez most valami fantasy, vagy inkább filozofikus mű, esetleg sima romantikus regény egy kis varázslattal megspékelve.

Véleményem a könyvről

A főszereplő, Lauren egy harmincas éveiben járó szingli nő, aki épp hazaér a legjobb barátnője lánybúcsújáról, amikor is egy férfit talál a lakásában, aki állítólag a férje. Lauren nem igazán érti, mi is történik, ám amikor a férfi felmegy valamiért a padlásra, és lefelé már egy másik férfi érkezik, aki szintén Lauren férjeként viselkedik, rájön, hogy itt valami furcsa, mágikus dolog történik. Valahányszor egy férj felmegy a padlásra, egy újabb érkezik helyette, kicsit (vagy épp nagyon) megváltoztatva Lauren életét, és megmutatva, hogyan élhetne Lauren egy párhuzamos dimenzióban.

Az alapötlet és a megvalósítás is nagyon érdekes volt számomra, főképp azért, mert őszintén bevallom, Lauren nem volt egy nagyon pozitív női karakter számomra. Sokszor hozott olyan döntéseket, amik miatt felszínesnek, felelőtlennek, éretlennek éreztem őt. Viszont pont ebből látszik, hogy jó a könyv, mert annak ellenére, hogy Lauren nem nőtt a szívemhez, mégis nagyon élveztem az elsőtől az utolsó oldalig.

A komoly randizás már-már képtelenségnek tűnt: úgy félt tőle, mintha arra készülne, hogy megnézeti az évek óta elhanyagolt fogait. Ki tudja, hány hibát, lyukat, meglazult tömést, miegymást fedez föl a fogorvos, és milyen költségekkel jár mindez? Ki tudja, hányféle okból alkalmatlan ő egy kapcsolatra? Párszor megpróbálta összerakni a profilját egy randiappon, de aztán félbehagyta a dolgot. Megrémítette, hogy el kell döntenie, ki akar lenni, és mit keres. Arra jutott, hogy még mindig jobb, ha bebeszélni magának, hogy ő így boldog, mint ha valami mást hajkurász, és kudarcot vall.

A férjek jöttek és mentek a történetben, volt, aki hosszabb ideig maradt, de akadt olyan is, aki épphogy csak megjelent, Lauren már küldte is vissza a padlásra. Voltak humoros jelenetek, de ijesztőek, vagy épp elgondolkoztatóak is. Vagyis elég változatos alternatív dimenziókba nyerhettünk betekintést.

Megesett, hogy nem igazán értettem Laurent, mert olyan dolgok alapján ítélkezett konkrétan azonnal, első pillantásra a férfiak felett, amik apróságok voltak. Pl., hogy milyen cipő van rajtuk, amikor eljönnek a padláslétrán. Egy béna cipős pasi is lehet nagyon rendes, és folyton az járt a fejemben, hogy lehet, hogy épp élete szerelmét küldte vissza anélkül, hogy akár esélyt adott volna neki. Ezzel szemben olyanokat is hosszabban megtartott, akiket én rövid időn belül visszaküldtem volna. Például a gazdag pasit, mert aki csak szép dísztárgynak tart, és aki mellett elunom az életemet, az biztosan nem az Igazi, még akkor sem, ha palotája és arany úszómedencéje van.

Volt olyan pasi is, aki elég ijesztő volt, és emiatt sajnáltam Laurent. Belecsöppenni a semmiből egy bántalmazó kapcsolatba, nem semmi trauma. Laurennel együtt izgultam, hogy sikerül-e valahogy visszacsalni a padlásra a pasast.

De akadt olyan férj is, akit bármikor örömmel elfogadtam volna örökre. Például Carter nagyon szimpatikusnak tűnt, és az első pillanattól azon aggódtam, nehogy a padlás közelébe menjen Lauren tudta nélkül. Az ő történetszáluk a későbbiekben is nagyon érdekesen folytatódott (mivel ha egy pasi felmegy a padlásra nem szűnik meg létezni, csak éppen már nem Lauren férje többé, és vagy egyáltalán nem ismeri őt, vagy más minőségben ismeri őt), és nagyon izgalmas tanulságokat lehetett levonni abból, ahogyan végül végződött.

Zach Ephron is szimpatikus volt, és az ő száluknál éreztem a leginkább azt, hogy Lauren nagyon érzéketlen és felszínes. Még ha csak egy perce is lett Zach az új férje, nem ismeri és nem szereti őt, akkor is, legalább mint érző emberért aggódhatott volna érte. Ha előttem történik meg egy ilyen baleset ilyen következményekkel, akár egy vadidegennel is, akkor is egyfelől együttérzek vele, sajnálom őt, másfelől feldúlt leszek az egésztől. De Lauren totál érzelemmentes maradt, és csak azért aggódott, hogy így nem fogja tudni gyorsan visszaküldeni Zachet a padlásra, nem pedig azért, mert a férfinak fájdalmai vannak.

De hát mégiscsak eltört a gerince! – emlékezeti magát Lauren.

Méghozzá azért, mert lemászott a padlásról, ahova őmiatta került.

Továbbá az orvosa szerint egy centivel alacsonyabb lesz a baleset miatt.

– Akkor is tudnál szeretni, ha ötcentis törpike lennék? – kérdi egyik reggel tök komolyan Zach. – Egy kis minimanó, aki a bokádig ér.

– Ugyanúgy szeretnélek, mint most – feleli Lauren, és ez nem hazugság.

Voltak többször visszatérő férjek is, például Amos, aki Lauren eredeti dimenziójában is egy ideig együtt járt a lánnyal, csak aztán szakítottak, és akkor is felbukkant az életében, amikor Laurennek épp más férje volt. Kíváncsi voltam, hogy velük mi fog történni, vajon miért bukkan fel újra és újra Amos, mit kell tőle Laurennek megtanulnia, miféle tanulsággal szolgálhat az ő állandó megjelenése.

Aki még nagyon érdekes férj volt, az Bohai. Ő azért volt érdekes, mert ugyanazon ment keresztül éppen, mint Lauren. Különböző dimenziók életeit élte mindig más feleséggel, vagy épp férjjel, mivel biszexuális. Nagyon örültem, amikor felbukkant, mert az, hogy elmondta, esetében miként működik ez az egész, segített jobban megérteni az egész helyzetet és a dimenzióváltás szabályait. Az alapján, amiket mesélt magáról, ő sem volt mindig szimpatikus személyiség, de úgy vélem, hogy sokkal többet tanult ezekből a bizarr életváltásokból, mint Lauren. És ő sokkal hamarabb meg is találta a kiutat emiatt. Az viszont igazán klassz volt, hogy összebarátkoztak Laurennel, és megpróbálták segíteni egymást a különböző életekben. Szörnyű lehet egyedül cipelni egy ilyen titkot, tudni, hogy az életed nem a valódi életed, a férjed vagy feleséged egy idegen számodra, minden házastársváltáskor megváltozik valamelyest az életed, és nem mindig a jó irányba, és hiába is mondanád el ezt bárkinek, úgysem hinne neked, azt hinné, megőrültél. Az, hogy Lauren és Bohai egymásra találtak barátként és sorstársként, adott egyfajta lelki biztonságot számukra.

– Akkor jöhet a következő kérdés, amit fölírtam. Neked mindig férjed van, ugye?

– Aha. Neked pedig hol ez, hol az.

– Több mint a fele férj. Ami egy kicsit... Szóval az eredeti életemben több nőm volt, mint pasim, ezért fura, hogy most fordítva van. Viszont van benne ráció, mert nem igazán vagyok híve a házasságnak, mint olyannak, és talán ezért megyek el messzebbre a pasikkal, érted? Mert velük úgy vagyok, hogy: „Oké, bassza meg, házasodjunk össze, és aki ezt megtagadná tőlünk, az kapja be! Dacoljunk a társadalom és a bácsikáink rosszalló tekintetével!” A nőkkel viszont úgy vagyok, hogy: „A vállunkban nyomó hagyomány kötelez rá, hogy vegyelek nőül, pfuj!” Már bocs. És azért megtettem már vagy százvalahányszor, elvek ide vagy oda.

Még hosszasan sorolhatnám a férjeket, hiszen elég sokan voltak, de nem teszem. A lényeg, hogy mindig kíváncsian vártam, ki lesz az új pasi, miként változott meg Lauren élete az új dimenzióban, hogyan érzi majd ott magát, be tud-e illeszkedni, miféle pozitív vagy negatív kalandok várják. Ez a történet lényegében olyan volt, mintha sok kis apró meglepetést bonthattam volna fel egymás után, mindig érdekelt, mi is lesz a következő csomag tartalma.

A regény vége... Nos, őszintén nem az lett, amire számítottam. Azt hittem, hogy vagy visszakerül Lauren valahogy az eredeti életébe, és tanulva a sok-sok alternatív életéből végre összeszedi magát, és a megfelelő döntéseket hozza. Vagy az egyik életében úgy dönt, hogy ott marad, elválik az adott férjétől, elköltözik a házból, amiben a varázspadlás van, és ténylegesen ő maga keresi meg a hozzá illő férfit (vagy épp rájön, hogy nem kell neki férfi, és szingliként is boldog).

Egyik tippem sem jött be, de nem árulom el, mi történt végül. Annyit mondhatok csak, hogy egyfelől a lezárás alapján Lauren nem tanult semmit a több száz házasságából, ugyanúgy nem tudatosan, nem felnőtt, felelősségteljes emberként dönt, másfelől viszont ennek ellenére szerintem nagyon klasszul fejeződik be a története, igazán pozitívan.

Hogy tetszett ez a könyv?

Nagyon izgalmas volt. Annak ellenére, hogy Lauren nem lopta be magát a szívembe, egyetlen percig sem untam az olvasást. Mindig kíváncsian vártam, ezúttal milyen férj és élet vár rá, hogyan alakulnak a dolgai, mi fog történni vele az adott dimenzióban. Arra is kíváncsi voltam, hogy vajon a legvégén miként alakul a történet, miféle döntéseket fog hozni Lauren.

Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.

Kiknek ajánlom a könyvet?

Azoknak, akik szeretnek filozofálni, elmélkedni az életről, nőkről, férfiakról, házasságról, sorsszerűségről és hasonlókról.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

A történethez kapcsolódóan az Athenaeum kiadványai közül szemezgetünk. Minden bejegyzésben elrejtettünk egy-egy könyvet egy olyan szó alatt, ami szorosan kapcsolódik a Férjek történetéhez. Kattintsatok a szóra, s az alatta rejtőző könyv címét írjátok a Rafflecopter megfelelő sorába.

Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

Állomáslista:

Blogturné

08. 19. Szembetűnő

08. 21. Betonka szerint a világ…

08. 23. Könyv és más

08. 25. Spirit Bliss Sárga könyves út

a Rafflecopter giveaway

   

Marissa Meyer: Cress (Holdbéli krónikák 3.)

Miért választottam ezt a könyvet?

Nos, ez az egyik legegyedibb, legizgalmasabb és legfordulatosabb fantasysorozat, amit az utóbbi években olvastam, az első két részét is imádtam, úgyhogy reméltem, a folytatással is hasonlóan leszek.

Véleményem a könyvről

A regény ezúttal Rapunzel, vagyis Aranyhaj meséjét dolgozza fel, de természetesen a régi karakterek (Cinder, Scarlet) történetszálai is ugyanúgy folytatódnak. A főszereplő, Cress, egy holdbéli lány, aki rabként egy űrállomásra bezárva töltötte élete nagy részét Levana királynőt szolgálva. Cress ugyanis kagylónak született, vagyis nincs meg benne sem a holdbeliek másokat irányító képessége, sem irányítani nem lehet őt ezzel a képességgel. Ahogyan minden kagylót, a születése után őt is azonnal elvették a szüleitől, akik úgy hiszik, megölték őt a többi kagylóval együtt. Ám valójában fogságban tartják a kagylókat, hogy kísérletezzenek rajtuk. Cress kitanulja a hekkerszakmát a börtönében, ezért zárják be az űrállomásra, hogy onnan segítsen Levanának többek között kémkedni az emberek vezetői után. Cress azonban látja, hogy amit Levana tesz, az rossz, ezért már az első kötetben figyelmeztette Cindert, és azóta is próbálja őt a háttérből titokban segíteni. Ám ez a segítségnyújtás nagy veszéllyel jár, így végül Cress lesz az, aki Cinderék segítségére szorul.

A második rész értékelésénél írtam, hogy úgy gondolom, Thorne testesíti majd meg a történetben Eugént, és így is lett. Ő a bűnöző, aki bár tényleg kicsit simlis, mégis jólelkű és hősies. Csak ezt még ő sem tudja magáról.

Bevallom őszintén, mielőtt belekezdtem ebbe a részbe, egy kicsikét féltem, mert Cress már a harmadik hősnő ebben a történetben, és attól tartottam, hogy Meyer nem tud majd új személyiséget kitalálni számára, hanem hasonlítani fog Cinderhez vagy Scarlethez, vagy esetleg totál semmilyen sablonkarakterre sikeredik. Kár volt félnem. Cress teljesen más, mint előző két hősnőtársa, és egyáltalán nem sablonos. Sőt! Kifejezetten egyedi személyisége van, ami nagyon-nagyon szerethető.

Mivel az egész életét a világtól elzárva töltötte, arra várva, hogy egy hős megmentse, amikor lekerül a földre, mindenre rácsodálkozik, mint egy kisgyerek, ami nagyon cuki. Ahogyan az is, hogy a rabságban általa nézett szappanoperáknak köszönhetően azt gondolja, hogy Thorne a hős, aki első pillantásra bele fog szeretni, mert hát, ő is szerelmes Thorne-ba már az alapján, amit az interneten kiderített róla. Szóval bár zseniális agya van, profi hekker, és elméletben sok mindent tud, a való életet és a világot úgy szemléli, akár egy kisgyerek. Ez a kettősség pedig igazán érdekes és szerethető.

És nemcsak Cress maga szerethető, hanem Thorne-nal együtt is nagyon jó párost alkotnak. Amikor a regény elején szétesett a csapat, és több, külön szálra szakadt a cselekmény, először nem örültem neki, mert aggódtam a karakterekért. De aztán rájöttem, hogy jó lépés volt Meyertől, mert így Cress és Thorne igazán és mélyen megismerhették egymást. A sivatagban teljesen egymásra voltak utalva, szó szerint egymástól függött az életük. És egy ilyen életveszélyes kalandban ismerszik meg, hogy ki a hős, és ki nem.

Miközben Cress és Thorne az életükért küzdenek a sivatagban, Scarlet is elszakad a csapattól. Azt hiszem, ebben a könyvben a főszereplő karakterek közül ő szorult a leginkább háttérbe, mert bár végigkövethetjük, hogy mi is történt vele, de csak egy-egy rövidke fejezetben.

Ezzel szemben Cinder szála legalább annyira a középpontban maradt, mint Cressé. Amellett, hogy rejtőzködnie kell, arra próbál rájönni, miként is akadályozza meg, hogy Kai feleségül vegye Levanát, és ezzel akaratán kívül aláírja a saját és a föld halálos ítéletét. Ez a szál is nagyon izgalmas volt, főképp a vége, amikor a csapat nagy része végre egyesült, és nekiálltak véghez vinni a nagy tervet.

Muszáj megemlítenem megint Ikót is, a robotlányt, aki bár nem főszereplő, mégis a humor területén ő viszi a hátán a regényt. Minden egyes jelenet, amiben szerepel, minden megszólalása végül valami poénos jelenethez vezet. Valahányszor előkerült (akár csak hangilag, akár fizikailag) egy jelenetben, már vártam a poénokat, és tudtam, hogy hamarosan jót fogok megint kuncogni magamban. Imádom a többi karaktert is, de Iko a favoritom.

És Kai... Nos, így a harmadik kötetre rájöttem végre, hogy miért is érzem őt olyan semmilyennek. Mert Meyer vele figurázza ki a régi mesék hímsovinizmusát (amúgy baromi jól!). Ebben a történetben Kai pontosan olyan karakter, és pontosan olyan helyzetben van, mint a régi mesékben a hercegnők és királykisasszonyok. Kai egy gyenge, tehetetlen karakter, akire a fogát feni a sárkány (Levana), ő pedig csak ül a kis elefántcsont tornyában, és várja, hogy a hős (Cinder) megmentse a popóját. Erre ennek a könyvnek a végét olvasva döbbentem rá, mert a történések tökéletesen lezárják ennek a párhuzamnak az ívét. És hogy mit várok a negyedik kötetben majd Kai karakterétől (és ezáltal Meyertől)? Nos, előzetesen azt, hogy kitör végre a hímsoviniszta keretek közé szorított hercegnőszerepből, és felfedezi a feminizmus egyenlőségét. Vagyis végre passzívból cselekvő karakterré válik. Ha ez megtörténik (még nem tudom, így lesz-e, mert a negyedik könyvnek az elején tartok épp), akkor azt kell mondjam, zseniális húzás volt ez a párhuzam Meyertől.

Idézetek:

– Egy műholdon vagy? – kérdezte Thorne.

– Igen. Tizenhat órás poláris pályán keringek a Föld körül.

– Mióta élsz egy műholdon?

Cress az ujjai köre csavarta a haját.

– Hét éve... nagyjából.

– Hét éve? Egyes-egyedül?

– I-igen. – Vállat vont. – Az úrnőm mindig hoz ételt és vizet, hozzáférek a nethez is, úgyhogy nem olyan rossz, de... hát...

– De fogoly vagy – vonta le a következtetést Thorne.

– Jobb szeretem a bajba jutott hölgy kifejezést – motyogta Cress.

* 

– És ez még csak a kezdet! A kis kalandunk után hősként tartanak majd számon minket. Gondoljatok csak bele, mekkora hírnevet, mennyi pénzt jelent ez! Szponzorokat szerezhetünk, reklámarcok lehetünk, netdrámákhoz adhatjuk el a jogokat. Jobb, ha most tisztázzuk, hogyan osztozunk meg a profiton, mert jelenleg 60-10-10-10-10-ben gondolkozom.

– Én vagyok a negyedik tíz százalék? – kérdezte Iko. – Vagy a műholdas lány? Mert ha a műholdas lány, akkor sztrájkolni fogok!

*

Thorne mély levegőt vett, majd felnézett a varázslónőre.

– Muszáj? Megrémíti ezt a szegény lányt!

– Crescentnek igazán nincs oka feldúltnak lenni. Az ő árulása vezetett el ehhez a pillanathoz.

– Persze, értem. Mindig a fürdőszobában lévő százötven centis megkötözött, betömött szájú lány a hibás.

*

– Látod? Igazságtalan! Mi itt kockáztatjuk az életünket, hogy megmentsük Kait és az egész bolygót, Adri és Pearl meg elmehet a császári esküvőre! Undorító! Remélem, szójaszószt öntenek a szép ruhájukra!

Jacin aggodalma viharos gyorsasággal bosszúságnak adta át a helyét.

– Remélem, tudod, hogy a hajódnak elég elcseszett egy értékrendszere van!

– Iko! Ikónak hívnak. Ha még egyszer hajóként hivatkozol rám, gondoskodom róla, hogy neked soha többé ne legyen meleg víz a zuhanyzóban, megértettél?

– Persze, várj csak egy kicsit, míg kikötöm a hangszórókat!

– Mi? Nem hallgattathatsz el! Cinder!

*

– Luna népének nem hercegnőre van szüksége. Hanem forradalmárra.

Cinder a homlokát ráncolta.

– Forradalmárra – ismételte. Sokkal jobban tetszett neki, mint a hercegnő.

Hogy tetszett ez a könyv?

Imádtam, hogy itt is az aktuális (Aranyhaj) mese főbb pontjai megtalálhatóak voltak a történetben, ennek ellenére teljesen egyedi, izgalmas és fordulatos sztorit kaptam. Örültem neki, hogy Cress is egyedi, valódi személyiséggel bíró karakterre sikeredett. Nagyon szerethető volt, és a Thorne-nal való kapcsolati dinamikájuk is nagyon jól működött. Szerintem ez az egyik legjobb fantasysorozat, amit valaha olvastam, és ez a rész is minimum felért az első kettőhöz, ha nem lett egyenesen egy hajszállal jobb.

Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet!

Kiknek ajánlom a könyvet?

Mindenkinek, aki egy zseniális fantasyt akar olvasni.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

KATT

   

Mocsidzuki Mai: A Telihold kávézó – Blogturné

Az Athenaeum Kiadó jelentette meg Mocsidzuki Mai A Telihold kávézó című világsikerű regényét. Bloggereink szerint nincs olyan olvasó a világon, aki ne szeretné kipróbálni a Telihold kávézó szolgáltatásait: asztrológia, macskák, különleges édességek életre szóló tanácsokkal megspékelve? Ha felkeltettük az érdeklődésedet, kövesd az állomásokat,  és a játék megfejtéséért cserébe esélyed lesz megnyerni a könyvet a kiadó felajánlásában.

Miért választottam ezt a könyvet?

Érdekesnek találom a keleti kultúrát, így időnként elolvasok egy-egy könyvet, aminek az írója ezt a kultúrát képviseli, és/vagy a történet ezt a kultúrát mutatja be. Időnként ezek a könyvek nagyon betalálnak, és imádom őket, máskor nem teljesen sikerül átéreznem azt, amit be akarnak mutatni, valószínűleg pont a kulturális különbségek miatt.

Véleményem a könyvről

A történet öt ember történetét mutatja be, akik a Sors következtében elkeverednek a Telihold kávézóhoz. Ez a kávézó mindig változtatja a helyét, macskák vezetik, és a betévedő vendég nem rendelhet, hanem pont azt kapja, amire épp szüksége van.

Az első vendég egy, a tanári állását otthagyó forgatókönyvíró, Szerikava Mizuki, aki valaha nagy név volt a szakmában, mostanra azonban elavultak a történetei, így kénytelen egy randiszimulációs játék jeleneteinek írásával megkeresni a mindennapi betevőjét. Elvesztette az önbizalmát, nem érti, hogy a történetei miért rendelkeztek régen akkora rajongótáborral, míg most senkit nem érdekelnek. Azt hiszem, az ő karaktere állt a legközelebb hozzám, mivel én is éltem már át hasonló válságot íróként, és teljesen átéreztem, megértettem a bizonytalanságát.

A második fejezetben két vendég is odatalál a Telihold kávézóba. Egyfelől Nakajama Akari, egy tévéprogramokat gyártó cég munkatársa. Másfelől a híres és imádott színésznő, Ajukava Szacuki, akiről épp most derült ki, hogy egy házas férfival volt viszonya, emiatt a rajongói egy része megutálta, a tévétársaság pedig parkolópályára tette. Ők együtt jutnak el a Telihold kávézóba.

A harmadik fejezetben szintén két ember jut el a kávézóba, de ezúttal külön-külön. Egyikük Mizumoto Takasi, aki egy kis IT-cégnek tulajdonostársa. A másik Hajakava Megumi, aki fodrász, ám valamiért boldogtalan a munkahelyén, és most próbál rájönni élete céljára. 

– (...) Nem akarja elismerni, mert aki iránt szerelmet érez, az kicsit kilóg az ön szerint „normális” tartományból. – Akaratlanul is megremegtem. A perzsa macska folytatta: – A maga Szaturnusza azt szeretné, ha a szerelmi partnere olyan elit lenne, aki mindenki tetszését elnyeri. Csakhogy akibe beleszeretett, az egyáltalán nem ilyen. Erre mit csinál? Megpróbálja becsapni saját magát, és titkolózik. Pedig az ilyesmit fel kell vállalni.

A kávézóba tévedő emberek valamilyen módon kapcsolódnak egymáshoz, és mindegyiküknek valamiképpen zűrös az élete, épp valamiféle válságot él át. Egyikük az önbizalmát vesztette el, másikuk egy rossz döntés miatt a karrierjét kockáztatta, a harmadik túl szigorú másokhoz és önmagához, és titokban szerelmes valakibe, akiről azt hiszi, hogy esélye sincs nála, mert meleg. A negyedik körül állandóan megbolondul a modern technika bizonyos időpontokban. Az ötödik pedig próbál rájönni arra, mihez is kezdjen az életével, és miért nem boldog a munkahelyén.

Tetszett, hogy elég fontos témák is előkerültek a regényben. Például a kiégés, önbizalomvesztés, a megcsalás, felelősségvállalás a tetteinkért, a túl gyors ítélkezés mások felett, a karrierproblémák és egyéni boldogsághoz vezető útkeresések.

– Finom! – mondta. – Tökéletes harmónia a fagylalt telt, édes íze és a kávé keserűsége között.

A bolygófagylaltos affogato talán a két macska üzenete. Hogy ne tessék engedni a csupa édes kísértésnek, és ne tessék elfelejteni ezt a keserűséget.

Mint sejthetitek, a kávézóban a macskák nem csak szimpla macskák. Tudnak beszélni, és ismerik az asztrológia titkait. A csillagok együttállásának segítségével rávezetik a tévelygőket a helyes útra, segítenek nekik megválaszolni a bennük felmerülő kérdéseket, kétségeket. Ezen részekből tetszett az, ahogyan végül megoldódtak az emberek problémái, rádöbbentek a megoldásokra, viszont az asztrológiával kapcsolatos magyarázatokkal nem igazán tudtam mit kezdeni. Egyfelől nem hiszek az ilyesmiben, másfelől épp ezért, nem is igazán érdekel. Szóval jobban örültem volna, ha inkább a pszichológia segítségével segítenek a macskák az embereknek, de mivel ez egy japán történt, így lényegében logikus volt, hogy a kultúrájukhoz kapcsolódó hiedelmeket hívják segítségül a megoldásban.

Tetszett, ahogy szép lassan kiderült, hogy miként is kapcsolódnak egymáshoz a karakterek, és hogy egy közösen átélt, macskákkal kapcsolatos, megható „kaland” is egymáshoz köti őket. Ahogyan az Epilógusban felbukkanó, titokzatos öregurat is.

Hogy tetszett ez a könyv?

Bár az asztrológiás részek nem igazán kötöttek le és fogtak meg, a karakterek problémái és az azokra adott megoldások érdekesek voltak, ahogyan az is, ahogyan szép lassan kiderült, miképpen kapcsolódnak egymáshoz ezek a szereplők, milyen élménynek köszönhetik, hogy pont ők válhattak a Telihold kávézó vendégeivé.

Szóval összességében TETSZETT ez a könyv.

Kiknek ajánlom a könyvet?

Azoknak, akik érdeklődnek a japán kultúra iránt, valamint esetleg kíváncsiak az asztrológiára.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

Minden állomáson felteszünk egy állítást Japánnal kapcsolatban, döntsd el, hogy igaz vagy hamis! Kérjük, a válaszokat írd be a Rafflecopter-doboz megfelelő sorába!

Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítőlevélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

Állítás a játékhoz:

Japánban külön szó van arra, amikor valaki belehal a túlzásba vitt munkába.

Állomáslista:

Blogturné

08. 10. Kelly & Lupi olvas

08. 12. Csak olvass!

08. 14. Könyv és más

08. 16. Hagyjatok! Olvasok!

08. 18. Spirit Bliss Sárga könyves út

a Rafflecopter giveaway

   

Marissa Meyer: Scarlet

Miért választottam ezt a könyvet?

Az első részt imádtam, mert ahhoz képest, hogy egy már ezerszer feldolgozott mesét dolgoz fel újra, nagyon is egyedire sikeredett. Szóval reméltem, hogy a folytatás is tartja majd ezt a színvonalat, és egy élvezetes fantasyt olvashatok.

Véleményem a könyvről

Míg az első rész egy Hamupipőke-feldolgozás volt, addig ez a második a Piroska és a farkast írja át egészen egyedi módon. A két rész egyébként nem két különálló kötet, hanem a történetek kapcsolódnak egymáshoz. Ebben a részben ugyanúgy tovább folytatódik Cinder történetszála is, csak épp csatlakozik hozzá Scarleté, míg a két szál végül össze nem ér.

Scarlet Piroska megtestesítője, mint a nevéből sejthető. Az anyja lelépett, az apja egy semmirekellő, így a nagymamája nevelte fel őt egy franciaországi farmon. Aztán a nagymamának egyik nap nyoma vész. Mivel különc öregasszony volt, a rendőrség nem veszi komolyan a nyomozást, de Scarlet tudja, hogy valami nagy baj történt. Aztán felbukkan az életében Farkas, aki bár bunyózással keresi a pénzét, mégis szégyenlősnek és ártalmatlannak tűnik elsőre, a dolgok pedig úgy alakulnak, hogy együtt erednek a nagymama nyomába, hogy megmentsék őt Farkas volt falkájától, akik azért rabolták el, hogy kiszedjenek belőle valami hatalmas titkot.

Mindeközben Cinder története ott folytatódik, ahol az első részben félbemaradt. Börtönben került, és azt várta, hogy Levana királynő kivégeztesse, ám egy segítőjének köszönhetően nemcsak a szökésre kap lehetőséget, hanem végre kiderült számára, hogy ki is ő valójában. Szökés közben összeismerkedik a szintén börtönben ülő Thorne kapitánnyal, aki végül segít neki és csatlakozik hozzá a menekülésben. Együtt bujkálnak az őket üldözők elől, miközben Cinder próbál rájönni, miként is kéne most cselekednie.

Nos, a második rész nemhogy tartotta a színvonalat, még jobban is sikerült, mint az első rész! Ami nagyon ritka sorozatok esetében. Sokkal összetettebb lett a sztori, sokkal fordulatosabb és izgalmasabb. Ezúttal Új-Pekingből is kipillanthatunk, megismerhetjük a könyv világának más részeit is, eljutunk Franciaországba (vagyis megnézhetjük, milyen az élet Európában), járhatunk a holdon, valamint a föld körül is cirkálhatunk egy űrhajóval.

De nemcsak területi kitekintést kapunk, hanem időbelit is. Megtudhatjuk, mi történt a múltban Cinderrel. Milyen állapotban menekítették le a földre háromévesen, miután Levana őt is megpróbálta meggyilkolni, kik, hol és hogyan mentették meg az életét és csináltak belőle kiborgot, és miként került a mostohaanyjához.

– Azt a szegény lányt kivégzik – csóválta a fejét Scarlet –, és mindenki rajta viccelődik.

Farkas is a képernyőre nézett.

– Már másodszor hallom, hogy a védelmére kelsz.

– Igen, mert, tudod, próbálok inkább a saját fejemmel gondolkodni, nem akarom csak úgy lenyelni ezt a nevetséges propagandát, amit a média le akar nyomni a torkunkon. – Scarlet a homlokát ráncolta, rádöbbent, hogy ez tisztára úgy hangzott, mintha a nagymamája mondta volna. Egy nagy sóhajjal próbálta fékezni a haragját. – Az emberek olyan gyorsan képesek hibáztatni és elítélni valakit, pedig fogalmuk sincs, hogy az a lány min ment keresztül, vagy hogy mi vitte rá arra, hogy azt tegye, amit tett. Sőt, honnan tudjuk, hogy tett-e egyáltalán bármit?

Scarlet tökéletes választás volt új karakternek. Belevaló, jólelkű lány, akinek a mindene a nagymamája, ezért nem is kérdés, hogy bármi áron megpróbálja megkeresni és megmenteni. És Farkas is nagyon klassz férfi karakter volt. Míg az első részben Kai herceg teljesen semleges maradt számomra, addig Farkast egyfelől megkedveltem, másfelől valódi személyisége volt, és a háttértörténete is nagyon izgalmasra sikeredett.

Mivel a Piroska és a farkasban a farkas a főgonosz, ezért nem igazán tudtam olvasás közben eldönteni, hogy vajon jól teszi-e Scarlet, hogy bízik Farkasban. De azt sem tudtam elképzelni, hogy Farkas elárulja őt. Viszont azt is sérelmeztem volna, ha egy ismert mesén alapuló történet nem követi végig konzekvensen az eredeti mese főbb történéseit valamilyen módon. Nos, nem spoilerezek, de végül Meyernek sikerült úgy megírni ezt a szálat, hogy az lényegében lekövette az eredeti mesét, mégis a regény karaktereihez és történetéhez hű maradt. Szóval igen, egy zseni, és imádtam a megoldását a problémára.

Egyébként a farkasmotívum beépítése ebbe a világba szerintem nagyon jól sikerült. Az, ahogyan kiderül, kik is a farkasok, hogyan kapcsolódnak a holdhoz, mit tettek velük, hogyan vesztik el ebben a történetben az öntudatukat úgy, mint az eredeti mítoszokban átváltozáskor... Egyszerűen zseniálisan ki lett találva az egész.

Thorne karakterét is megkedveltem, mert bár elég zűrös alak, de vicces, hűséges és bátor is. Bár a 3. résznek, a Cressnek még csak az első két fejezetét olvastam el, de az és Thorne személyisége alapján úgy sejtem, hogy az ő karaktere az Aranyhajból Flynn Ridert/Nyálas Eugént testesíti meg, és azt hiszem, egész jól. Egy elvileg bűnöző férfi, akiről kiderül, hogy valójában nemeslelkű és bátor. El van szállva kicsit a külsejétől és a hódítási képességeitől, de ez csak a látszat, a lelke mélyén igazán összetett és rendes férfi. Már most megszerettem, nagyon kíváncsi vagyok, hogy a Cressben ez az érzés erősödik-e majd bennem.

– Szóval ez a hajó... ez az a lopott hajó, ugye? Az amerikai hadseregé?

– Nem szívesen gondolok rá „lopott” hajóként. Nincs rá semmiféle bizonyítékuk, hogy nem állt szándékomban visszaadni.

– Most hülyéskedsz, ugye?

Thorne vállat vont.

– Neked sincs rá bizonyítékod.

Cinder hátranézett.

– És szándékodban állt visszaadni?

– Talán.

Cinder látómezejének sarkában narancssárga jelzőfény villant. A kiborgprogramja hazugságot érzékelt.

– Sejtettem – motyogta.

És persze ebben a részben is szerepelt az egyik nagy kedvencem, Iko. Ő egy kis robotlány, aki Cinder barátja. Az első részben elvesztette a robottestét, de Cinder magával vitte a chipjét, és új „testet” szerzett neki. Ez a kényszerű testváltás semmit nem rontott azon, hogy Iko karaktere mennyire cuki és vicces.

Természetesen Kai is része maradt a történetnek, aki most már császári rangban vezeti az országát, de ő még mindig semleges számomra. Egy kicsit teszetosza, fogalma sincs, mit tegyen császárként, hogy megvédje az országát, Cindert sem tudja megvédeni, egyfolytában csak siránkozik és sajnáltatja magát, és hát nem egy tipikus hősies férfi főszereplő. Ami persze nem feltétlenül baj, mert nem kell minden férfinak hősnek lennie, sőt, szerintem kevés valóban hősies ember létezik a világon nemtől függetlenül, de neki valahogy emellett nem igazán van személyisége sem. Persze megértem, hogy nehéz helyzetben van, de egy császártól többet várnék. Legalább azt, hogy próbálkozik, mielőtt feladná teljesen.

Tetszett, hogy bár a regény meséken alapul, mégis komoly tétek vannak a könyvben, semmi nincs elbagatellizálva. A karakterek megsérülhetnek, valós veszélyektől rettegnek, sőt, akár meg is halhatnak. Nincs garancia rá, hogy sikerül megmenteni mindenkit. Vagyis a felnőtt olvasók is izgulhatnak olvasás közben, mert nem tudhatják, hogy valóban mindenki számára happy endet hoz-e ez a mesés történet.

Hogy tetszett ez a könyv?

Zseniálisan végigköveti az eredeti mese történetét, mégis teljesen egyedi a sztori. Izgalmas, fordulatokban gazdag, tele van rejtéllyel és kalandokkal. És nagyon érdekes és szerethető karakterekkel. Kaion kívül szerintem mindegyik pozitív szereplőnek sikerült felkeltenie az érdeklődésemet, és még a negatív karakterek is izgalmasak és tényleg félelmetesek. Bár az első részt is imádtam, ez még egy fokkal annál is jobban sikerült.

Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.

Kiknek ajánlom a könyvet?

Azoknak, akik egy izgalmas, fordulatos, ötletes fantasyregényt szeretnének olvasni.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

KATT

   

Philip Fracassi: Fiúk a völgyből – Blogturné

Az Agave könyvkiadó jóvoltából egy igazán borzongató történet juthatott el hozzánk magyar nyelven. A Fiúk a völgyből nemcsak a pokoli, hanem az emberi gonoszt is bemutatja. Ezúttal három bloggerünkkel követheted végig a völgyben élő fiúk küzdelmét a gonosszal. Természetesen a turné végén ti is nyerhettek egy példányt a könyvből.

Miért választottam ezt a könyvet?

Időnként szeretek horrorkönyveket olvasni (ahogyan horrorfilmeket nézni is). Valahogy a biztonságos helyről való borzongás jólesik az embernek. Ez a könyv pedig a fülszövege alapján ígéretesnek tűnt, pont olyannak, ami teljesen beszippantja az olvasóját, amikor esténként leül olvasni.

Véleményem a könyvről

A Szent Vince Fiúárvaházban játszódik a történet a 19. század végén, 20. század elején. Az árvaház tele van szerencsétlen fiatal fiúkkal, akik vagy elvesztették a szüleiket, vagy nem kellettek nekik. A sorsuk az árvaházban sem túl jó. A helyet vezető pap kegyetlen és gonosz, a többi pap pedig támogatja őt, vagy csak szimplán félrefordul. Két idősebb fiú, Peter és David próbál amolyan bátyként gondoskodni a kisebbekről, megóvják őket, ahogyan tudják, de mivel ők is gyerekek, ezért nem mindig járnak sikerrel. Egy éjszaka a fiúk furcsa zajokra ébrednek. Néhány férfi jelenik meg az árvaháznál egy sebesültet hozva. A sebesült azonban furcsán és ijesztően viselkedik, amikor pedig meghal, a gyerekek egy része is elkezd rémisztő dolgokat mondani és tenni. Peter és David próbálják megóvni a többieket a világtól elzárt kis árvaházban, ahol senkitől nem remélhetnek segítséget.

A könyvet több karakter szemszögéből olvashatjuk, Peter szemszöge mindig E/1-es, míg a többieké E/3-as. Volt már olyan könyv, ahol ez a váltakozás zavart, de itt valahogy teljesen egymásba simult a kettő, így a váltásoknál egyáltalán nem éreztem semmiféle zökkenőt.

Tetszett, hogy a karakterek jó része valódi személyiséget kapott, igazi háttértörténettel. Persze voltak amolyan „töltelékkarakterek”, akik csak arctalan, személytelen fiút játszottak a történetben, de Peteren és Daviden kívül még jó pár karakter egyedi személyiséggel rendelkezett. Ez azért jó, mert így még jobban át tudtam érezni a karakterek félelmét, még inkább aggódtam értük, és nem akartam, hogy bajuk essen. A gonoszabb karakterek pedig ettől a mélységtől árnyaltabbá váltak. Ez nem azt jelenti, hogy ettől megszerettem őket, vagy felmentettem őket a bűneik alól, egyszerűen csak azt, hogy így jobban megértettem, miért váltak olyanná, amilyenek.

Az viszont biztos, hogy a könyv olvasása közben végig azon gondolkoztam, hogy vajon a papok vagy a démonok a veszélyesebbek és gonoszabbak. És őszintén szólva nem tudtam eldönteni. Egyetlen pap volt, aki mondjuk, hogy törődött a fiúkkal, de ő is simán félrenézett, amikor az árvaház vezetője olyan büntetést szabott ki a fiúkra, ami nemcsak gonoszmód kegyetlen, hanem amibe akár bele is halhattak volna. És ez nem költői túlzás, hanem szó szerint. A gonosz legalább őszintén és nyíltan felvállalja, hogy gonosz, míg ezek a papok Isten szavai mögé bújnak, és jóságnak álcázva kegyetlenkednek élvezettel. Őszintén undorodtam az összestől a könyvben. Míg a megszállt fiúk emberi énjét sajnáltam, a gonosztól pedig féltem, addig a papoktól féltem és undorodtam is. És az a baj, hogy ez nem csak egy könyv. A valóságban is hány olyan árvaház volt, amiről utólag kiderült, hogy pokoli kegyetlenségeket kellett átélniük a gyerekeknek a papoktól, apácáktól, és bele sem merek gondolni, hány apró kis élet ment tönkre vagy veszett oda szó szerint miattuk. Szóval igen, szerintem az ilyen papok legalább annyira gonoszak, mint maga a gonosz, ha nem még gonoszabbak, és számomra a könyvben legalább annyira ijesztőek is voltak, ugyanúgy féltettem tőlük a fiúkat, mint a megszállottaktól.

Peter egyébként papnak készül, de mivel ő átélte a kegyetlenkedéseket, pont azért akar pap lenni, hogy megvédhesse az árvák következő generációit. Ő valóban Isten szavát követi annak ellenére, hogy szerelmes egy lányba, és bizonytalan még a papi hivatást illetően. De rendes, becsületes, jó fiú.

David is rendes fiú, de neki sokszor le kell győznie a saját önzését, félelmeit. Sokszor átfut az agyán, hogy magát kéne mentenie, miért kéne feláldoznia az életét más fiúkért, mégis Peter oldalán harcol, amikor kitör a pokoli káosz az árvaházban. Peter számomra sokkal emberibb karakter, mert esendő, de a félelmei ellenére képes a jó oldalt választani.

Johnson testvér is nagyon érdekes karakter, csak ő a sötétszürke zónához tartozik. Az a fajta gonosz, akiben nem bízol, akit nem kedvelsz, de valahogy mégis látsz benne valami apró fényt a lelke legeslegmélyén. Nagyon furcsa személyiség, mert az egyik pillanatban őszintén elborzad egy kisfiú halálától, a másikban viszont simán teljesíti az árvaház vezetőjének kegyetlen és akár halálhoz is vezető büntetését egy másik kisfiún. Nagyon kíváncsi voltam, hogy a végén sikerül-e megmenteni a lelkét, vagy átbillen a szürkezóna határán a sötét oldalra végleg.

A gonoszok... Nos, ha valaki látott már olyan filmet, amiben a gonosz megszállt valakit, akkor itt is körülbelül azt fogja kapni. Ebben a szálban nincsen túl sok újdonság, a megszokott kliséket használja az író. Azokat viszont zseniálisan. Az pedig, hogy itt a megszállottak gyerekek, olyan gyerekek, akiket korábban olvasóként szívből sajnáltál és megölelgettél volna, csak még ijesztőbbé teszi a történetet.

Ahogy Poole atya előrelép, egy újabb hang is ringbe száll.

– Nem öngyilkosság volt!

Az összes fej az egyik ágy felé fordul: ott van közvetlenül a bejáratnál, ahol Poole atya és a többi pap állnak. Tátva marad a szám, David pedig megint elkáromkodja magát halkan. Nem tudom, hogy meglepődésében vagy aggodalmában.

Kinyújtom a karomat és megszorítom a vállát. Osztozom felindulásában.

Ennek csúnya vége lesz.

Ben az ágyán áll, az ujját az árvaházigazgató-papra szegezi. Az arca ugyanolyan vörös, mint Poole atyáé, de könnyek csíkozzák. A haja összetapad a verejtéktől. Úgy néz ki, mint egy bosszúálló szellem, aki éppen Poole atyát szemelte ki kárhozatra.

(...)

– Gyilkosság volt! – vísítja Ben. Reked és elcsukló a hangja. – Láttam! Egy kötélről lógott le, úgy igaz, de nem önszántából. És felvágták az ereit! Kieresztették av érét, mint egy disznónak!

Ben elfordítja Poole atyáról vádlón kimeresztett ujját, és a fiúkra szegezi a hálóteremben.

– Köztetek vannak a tettesek! A rohadék gyilkosok, akik ezt tették!

Bár a gonosszal való tényleges harc csak a könyv második felében indul el ténylegesen, a könyv az első mondattól az utolsóig teljesen lekötött. Nagyon izgalmas volt pszichológiailag is, a horroszálat is pont eltalálta az író, és a karakterek is érdekesek voltak. A könyv vége pedig... Nos, igen, sikerült meglepni. Két dologra számítottam a korábbi horrorok alapján, a főszereplők vagy legyőzik a gonoszt, és minden fontosabb karakter happy endet kap, vagy csak azt hiszik, hogy legyőzték a gonoszt, de az utolsó pillanatban mégis kiderül, hogy nem. Nos egy harmadik véget kaptam, amitől kicsit fájt a szívem, de közben mégis így volt tökéletes.

Hogy tetszett ez a könyv?

Nagyon tetszettek a karakterek, a kidolgozottságuk, és a horrorszál bár nem volt egyedi, mégis kifejezetten izgalmasra sikeredett.

Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.

Kiknek ajánlom a könyvet?

Azoknak, akik szeretnek biztonságos körülmények között félni egy kicsit.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

Ezúttal három olyan film címét kell kitalálnotok, amelyben fontos szerepet játszanak a papok, a vallás, az egyház. A képek megbújnak az állomásainkon, akár a gonosz, találjátok meg őket, és írjátok be a film címét a Rafflecopter doboz megfelelő helyére.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Állomáslista:

Blogturné

08. 04. Spirit Bliss Sárga könyves út

08. 05. Zakkant olvas

08. 07. Könyv és más

a Rafflecopter giveaway

   

Sue Monk Kidd: A sellő legendája – Blogturné

Jessie-nek mindene megvan, amelyre valaha vágyott: egy csodálatos lánya, aki épp most kezdte el a főiskolát, egy szerető és okos férje, valamint egy műterme, ahol minden kötöttség és kötelezettség nélkül hódolhat a szenvedélyének, a művészetnek. Csak halványan sejti, hogy van az életének egy rendezetlen része – és hamarosan szembe is kell vele néznie. Anyja ugyanis (akit az apja halála óta elhagyott a lélek) kárt tett magában, és Jessie feltétlenül ki akarja deríteni, mi okozta a hirtelen romlást a mentális állapotában. A sellő legendája már 2007 óta elérhető a magyar olvasóközönség számára, azonban a 21. Század Kiadó idén vadiúj és csodaszép külsővel hívta fel rá újra a figyelmünket. Kövesd a turnét, ha kíváncsi vagy, mit gondolunk a regényről!

Miért választottam ezt a könyvet?

Két olyan könyvet is olvastam korábban Sue Monk Kiddtől, ami nagyon tetszett, és fontos emberjogi, feminista témákról szólt, szóval bíztam benne, hogy ez a könyve sem lesz nagy mellényúlás részemről.

Véleményem a könyvről

A történet egy, a negyvenes éveiben járó nőről, Jessie-ről szól, akinek vissza kell térnie a szigetre, ahol felnőtt, mert az édesanyja, aki vallási fanatikus, és akit évek óta nem látott, valamilyen indíttatásból levágta a saját ujját. A nyomok a szomszédos bencés rendi kolostorba vezetnek, ahol Jessie találkozik Thomas baráttal, és annak ellenére, hogy otthon várja a férje, Hugh, azonnali vonzalmat kezd érezni a barát iránt.

Őszintén bevallom, eddig ez a könyv tetszett a legkevésbé az írótól. Talán, mert a főszereplője, Jessie egyáltalán nem volt szimpatikus a számomra. Nem is azért, mert két évtized után jött csak rá, hogy nem boldog, mert sok nő (és férfi) van így ezzel, hanem szimplán azért, mert a férje egy nagyon rendes férfi, és ő nem viselkedett tisztességesen vele. Egyetlen pillanat után „halálosan szerelmes” lett Thomas barátba, akit konkrétan nem is ismert, a segítőkész, támogató, kedves és őt nagyon szerető férjével meg úgy bánt, mint a szeméttel. Szóval igen, nem kedveltem Jessie-t. Szerintem egy kapuzárási pánikot megélő ember, aki totál boldog lehetne, ha ahelyett, hogy le akarna lépni az első helyes és titokzatos pasival, inkább felnőne végre így negyvenévesen, és megtalálná élete célját.

Mert igen, teljesen átérzem az elsődleges problémáját. Bár művész, lényegében az életének a nagy részét azzal töltötte, hogy anya, feleség és háziasszony volt. Aztán, amikor a lánya elment egyetemre, rájött, hogy elvesztette az egyetlen dolgot, ami értelmet adott eddig az életének. Nem találta a helyét a régi életterében többé. Mivel a férje pszichiáter, nagyon segítőkész, támogató, kedves férfi, ezért biztos vagyok benne, hogy megértette volna Jessie érzéseit, és támogatta volna abban, hogy bármiféle új célt keressen az életének, ami elégedetté teszi. De nem... Jessie inkább elmenekült (az anyja miatt ment vissza a szigetre, de megkönnyebbült, hogy leléphet otthonról), rögtön bepasizott, kitépte a rendes férje szívét a helyéből, és jól megtaposta. És ami ezek után történik, a döntései, az, ahogyan alakul végül ez az egész szeretős szál és a házassága, mind-mind azt mutatja számomra, hogy Hugh sokkal jobbat érdemelt volna nála.

Thomas barát pedig... Nos, sajnáltam őt a múltjában történt tragédia miatt. De valahogy akkor sem volt szimpatikus. Tudom, hogy még nem tette le a végső esküjét, de ha nem érez elhivatottságot magában, akkor mit keres a kolostorban? Pap akar lenni, Jessie-val akar maradni, mégsem akar vele maradni, pap akar lenni, de mégsem... Életemben nem találkoztam még ilyen határozatlan emberrel. Vagyis de... Jessie-vel. Nem tudom... Persze, megeshet, hogy az ember bizonytalan valamiben, na de nem ennyire fontos dolgokban, nem úgy, hogy hússzor gondolja meg magát, és főképp nem úgy, hogy közben másokon áttapos.

– Jézus jelképekben beszélt – magyarázta Whit. – Nem hinném, hogy azt akarta volna, hogy szó szerint vegyék, amit mond.

– Esetleg nem kellett volna arra is gondolnia, hogy netalán néhány elmeháborodott félreérti, amit mond? De tényleg, nem valami felelősségteljes dolog ilyesmiket beszélni.

Úgy rándult meg a szája, mintha nevetést fojtana vissza, és a teste is elernyedt, már nem tartotta magát olyan mereven, mint eddig. Végül aztán csak kitört belőle a nevetés.

– Most meg mi van? – mosolyogtam én is.

– Sok mindent hallottam már Jézusról, de azt, hogy felelőtlen lett volna, azt most először.

Viszont... van egy másik szál a történetben, ami elég izgalmasra sikeredett, mégpedig Jessie anyukájának a szála. Vajon miért vágta le az ujját, aztán ültette el a szomszédos kolostor kertjében? Mi történt Jessie apukájával, még amikor Jessie gyerek volt, tényleg balesetben halt meg, amit a Jessie által ajándékozott pipából kipattanó szikra okozott? Vagy másképp halt meg? Esetleg meggyilkolták? És mit tud minderről az egyik idős pap?

Az, ahogy Jessie szép lassan összerakja a gyerekkorával kapcsolatos titkok kirakóit, tényleg érdekes volt. Végig kíváncsi voltam, mi fog kisülni az egészből. Volt egy tippem, de hála az égnek, végül nem jött be. Ha azt adta volna Monk Kidd magyarázatként, az túl elcsépelt lett volna. Helyette viszont adott egy másik, hihető magyarázatot, aminek nagyon örültem annak ellenére, hogy igazán megrázó volt.

A sziget leírása egyébként szintén nagyon tetszett. Azt nem csodálom, hogy Jessie ott szabadabbnak érezte magát, mint otthon. A tenger, a természet csodái, a sziget misztikussága, a sellőlegenda mind hozzátett valami egzotikus, vonzó hangulatot a történethez.

A sellő legendája egyébként igazán érdekes volt, és mint megtudtam, valóban létezik ez a legenda, nem csak az író találta ki. Érdekes volt az a párhuzam, amit a sellő és Jessie közé lehetett vonni. A sellő is elvesztette azt a közeget, amiben igazán otthon érezte magát, vagyis elvesztette önmagát. És Jessie is úgy érzi, hogy valójában nem önmaga a férje mellett, a közös otthonukban, a szigeten viszont, amit egy időre elvesztett, képes kibontakozni. Szóval ez a könyv a titokzatos szál mellett egy nő önfelfedezése, önkeresése, ami végül is klassz lehetett volna (csak a Hughval való bánásmód nem tetszett).

Néhány apró jelenet erejéig a gullah kultúrába is betekintést nyerhetünk Jessie anyának egyik barátnője által, ami elég érdekesnek és egzotikusnak tűnt, de sajnos csak egy-két villanást kapunk belőle, pedig még sosem hallottam erről a kultúráról, és szívesen megismertem volna mélyebben is. De örülök, hogy most már legalább a könyvnek köszönhetően tudom, hogy egyáltalán létezik.

Hogy tetszett ez a könyv?

Nem szerettem a főszereplőjét, és a szerelmi szál tele volt olyan dologgal, amit nem tudtam megérteni, átérezni. Hugh, a férj viszont nagyon szimpatikus volt, én örömmel lettem volna a felesége, és Thomas testvér totál hidegen hagyott volna. Jessie múltja és az anyja körüli titokzatos dolgok viszont lekötöttek, érdekelt, hogy mi sül ki belőlük a végén, és sikerült meglepni egy egyedi lezárással ezt a szálat illetően.

Szóval összességében TETSZETT ez a könyv.

Kiknek ajánlom a könyvet?

Azoknak, akik szeretik az egzotikus környezetben játszódó, titokzatos sztorikat, és nem zavarja őket, ha egy történet főszereplője nem túl szimpatikus.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

Játékunkban természetesen a sellőkkel fogunk foglalkozni – mi mással? Állomásainkon a sellőlegendákkal kapcsolatos kérdéseket teszünk fel, a feladatotok, hogy röviden megválaszoljátok őket. A választ a Rafflecopter-doboz megfelelő sorában várjuk.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Kérdés a játékhoz:

Hol található a szobor, ami Andersen kis hableányát jeleníti meg?

Állomáslista:

Blogturné

07. 26. Readinspo

07. 29. Szembetűnő

08. 01. Spirit Bliss Sárga könyves út

08. 04. Könyv és más

a Rafflecopter giveaway