Az Agave könyvkiadó jóvoltából egy igazán borzongató történet juthatott el hozzánk magyar nyelven. A Fiúk a völgyből nemcsak a pokoli, hanem az emberi gonoszt is bemutatja. Ezúttal három bloggerünkkel követheted végig a völgyben élő fiúk küzdelmét a gonosszal. Természetesen a turné végén ti is nyerhettek egy példányt a könyvből.
Miért választottam ezt a könyvet?
Időnként szeretek horrorkönyveket olvasni (ahogyan horrorfilmeket nézni is). Valahogy a biztonságos helyről való borzongás jólesik az embernek. Ez a könyv pedig a fülszövege alapján ígéretesnek tűnt, pont olyannak, ami teljesen beszippantja az olvasóját, amikor esténként leül olvasni.
Véleményem a könyvről
A Szent Vince Fiúárvaházban játszódik a történet a 19. század végén, 20. század elején. Az árvaház tele van szerencsétlen fiatal fiúkkal, akik vagy elvesztették a szüleiket, vagy nem kellettek nekik. A sorsuk az árvaházban sem túl jó. A helyet vezető pap kegyetlen és gonosz, a többi pap pedig támogatja őt, vagy csak szimplán félrefordul. Két idősebb fiú, Peter és David próbál amolyan bátyként gondoskodni a kisebbekről, megóvják őket, ahogyan tudják, de mivel ők is gyerekek, ezért nem mindig járnak sikerrel. Egy éjszaka a fiúk furcsa zajokra ébrednek. Néhány férfi jelenik meg az árvaháznál egy sebesültet hozva. A sebesült azonban furcsán és ijesztően viselkedik, amikor pedig meghal, a gyerekek egy része is elkezd rémisztő dolgokat mondani és tenni. Peter és David próbálják megóvni a többieket a világtól elzárt kis árvaházban, ahol senkitől nem remélhetnek segítséget.
A könyvet több karakter szemszögéből olvashatjuk, Peter szemszöge mindig E/1-es, míg a többieké E/3-as. Volt már olyan könyv, ahol ez a váltakozás zavart, de itt valahogy teljesen egymásba simult a kettő, így a váltásoknál egyáltalán nem éreztem semmiféle zökkenőt.
Tetszett, hogy a karakterek jó része valódi személyiséget kapott, igazi háttértörténettel. Persze voltak amolyan „töltelékkarakterek”, akik csak arctalan, személytelen fiút játszottak a történetben, de Peteren és Daviden kívül még jó pár karakter egyedi személyiséggel rendelkezett. Ez azért jó, mert így még jobban át tudtam érezni a karakterek félelmét, még inkább aggódtam értük, és nem akartam, hogy bajuk essen. A gonoszabb karakterek pedig ettől a mélységtől árnyaltabbá váltak. Ez nem azt jelenti, hogy ettől megszerettem őket, vagy felmentettem őket a bűneik alól, egyszerűen csak azt, hogy így jobban megértettem, miért váltak olyanná, amilyenek.
Az viszont biztos, hogy a könyv olvasása közben végig azon gondolkoztam, hogy vajon a papok vagy a démonok a veszélyesebbek és gonoszabbak. És őszintén szólva nem tudtam eldönteni. Egyetlen pap volt, aki mondjuk, hogy törődött a fiúkkal, de ő is simán félrenézett, amikor az árvaház vezetője olyan büntetést szabott ki a fiúkra, ami nemcsak gonoszmód kegyetlen, hanem amibe akár bele is halhattak volna. És ez nem költői túlzás, hanem szó szerint. A gonosz legalább őszintén és nyíltan felvállalja, hogy gonosz, míg ezek a papok Isten szavai mögé bújnak, és jóságnak álcázva kegyetlenkednek élvezettel. Őszintén undorodtam az összestől a könyvben. Míg a megszállt fiúk emberi énjét sajnáltam, a gonosztól pedig féltem, addig a papoktól féltem és undorodtam is. És az a baj, hogy ez nem csak egy könyv. A valóságban is hány olyan árvaház volt, amiről utólag kiderült, hogy pokoli kegyetlenségeket kellett átélniük a gyerekeknek a papoktól, apácáktól, és bele sem merek gondolni, hány apró kis élet ment tönkre vagy veszett oda szó szerint miattuk. Szóval igen, szerintem az ilyen papok legalább annyira gonoszak, mint maga a gonosz, ha nem még gonoszabbak, és számomra a könyvben legalább annyira ijesztőek is voltak, ugyanúgy féltettem tőlük a fiúkat, mint a megszállottaktól.
Peter egyébként papnak készül, de mivel ő átélte a kegyetlenkedéseket, pont azért akar pap lenni, hogy megvédhesse az árvák következő generációit. Ő valóban Isten szavát követi annak ellenére, hogy szerelmes egy lányba, és bizonytalan még a papi hivatást illetően. De rendes, becsületes, jó fiú.
David is rendes fiú, de neki sokszor le kell győznie a saját önzését, félelmeit. Sokszor átfut az agyán, hogy magát kéne mentenie, miért kéne feláldoznia az életét más fiúkért, mégis Peter oldalán harcol, amikor kitör a pokoli káosz az árvaházban. Peter számomra sokkal emberibb karakter, mert esendő, de a félelmei ellenére képes a jó oldalt választani.
Johnson testvér is nagyon érdekes karakter, csak ő a sötétszürke zónához tartozik. Az a fajta gonosz, akiben nem bízol, akit nem kedvelsz, de valahogy mégis látsz benne valami apró fényt a lelke legeslegmélyén. Nagyon furcsa személyiség, mert az egyik pillanatban őszintén elborzad egy kisfiú halálától, a másikban viszont simán teljesíti az árvaház vezetőjének kegyetlen és akár halálhoz is vezető büntetését egy másik kisfiún. Nagyon kíváncsi voltam, hogy a végén sikerül-e megmenteni a lelkét, vagy átbillen a szürkezóna határán a sötét oldalra végleg.
A gonoszok... Nos, ha valaki látott már olyan filmet, amiben a gonosz megszállt valakit, akkor itt is körülbelül azt fogja kapni. Ebben a szálban nincsen túl sok újdonság, a megszokott kliséket használja az író. Azokat viszont zseniálisan. Az pedig, hogy itt a megszállottak gyerekek, olyan gyerekek, akiket korábban olvasóként szívből sajnáltál és megölelgettél volna, csak még ijesztőbbé teszi a történetet.
Ahogy Poole atya előrelép, egy újabb hang is ringbe száll.– Nem öngyilkosság volt!Az összes fej az egyik ágy felé fordul: ott van közvetlenül a bejáratnál, ahol Poole atya és a többi pap állnak. Tátva marad a szám, David pedig megint elkáromkodja magát halkan. Nem tudom, hogy meglepődésében vagy aggodalmában.Kinyújtom a karomat és megszorítom a vállát. Osztozom felindulásában.Ennek csúnya vége lesz.Ben az ágyán áll, az ujját az árvaházigazgató-papra szegezi. Az arca ugyanolyan vörös, mint Poole atyáé, de könnyek csíkozzák. A haja összetapad a verejtéktől. Úgy néz ki, mint egy bosszúálló szellem, aki éppen Poole atyát szemelte ki kárhozatra.(...)– Gyilkosság volt! – vísítja Ben. Reked és elcsukló a hangja. – Láttam! Egy kötélről lógott le, úgy igaz, de nem önszántából. És felvágták az ereit! Kieresztették av érét, mint egy disznónak!Ben elfordítja Poole atyáról vádlón kimeresztett ujját, és a fiúkra szegezi a hálóteremben.– Köztetek vannak a tettesek! A rohadék gyilkosok, akik ezt tették!
Bár a gonosszal való tényleges harc csak a könyv második felében indul el ténylegesen, a könyv az első mondattól az utolsóig teljesen lekötött. Nagyon izgalmas volt pszichológiailag is, a horroszálat is pont eltalálta az író, és a karakterek is érdekesek voltak. A könyv vége pedig... Nos, igen, sikerült meglepni. Két dologra számítottam a korábbi horrorok alapján, a főszereplők vagy legyőzik a gonoszt, és minden fontosabb karakter happy endet kap, vagy csak azt hiszik, hogy legyőzték a gonoszt, de az utolsó pillanatban mégis kiderül, hogy nem. Nos egy harmadik véget kaptam, amitől kicsit fájt a szívem, de közben mégis így volt tökéletes.
Hogy tetszett ez a könyv?
Nagyon tetszettek a karakterek, a kidolgozottságuk, és a horrorszál bár nem volt egyedi, mégis kifejezetten izgalmasra sikeredett.
Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.
Kiknek ajánlom a könyvet?
Azoknak, akik szeretnek biztonságos körülmények között félni egy kicsit.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
Nyereményjáték:
Ezúttal három olyan film címét kell kitalálnotok, amelyben fontos szerepet játszanak a papok, a vallás, az egyház. A képek megbújnak az állomásainkon, akár a gonosz, találjátok meg őket, és írjátok be a film címét a Rafflecopter doboz megfelelő helyére.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Állomáslista:
08. 04. Spirit Bliss Sárga könyves út
08. 05. Zakkant olvas
08. 07. Könyv és más
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése