Jessie-nek mindene megvan, amelyre valaha vágyott: egy csodálatos lánya, aki épp most kezdte el a főiskolát, egy szerető és okos férje, valamint egy műterme, ahol minden kötöttség és kötelezettség nélkül hódolhat a szenvedélyének, a művészetnek. Csak halványan sejti, hogy van az életének egy rendezetlen része – és hamarosan szembe is kell vele néznie. Anyja ugyanis (akit az apja halála óta elhagyott a lélek) kárt tett magában, és Jessie feltétlenül ki akarja deríteni, mi okozta a hirtelen romlást a mentális állapotában. A sellő legendája már 2007 óta elérhető a magyar olvasóközönség számára, azonban a 21. Század Kiadó idén vadiúj és csodaszép külsővel hívta fel rá újra a figyelmünket. Kövesd a turnét, ha kíváncsi vagy, mit gondolunk a regényről!
Miért választottam ezt a könyvet?
Két olyan könyvet is olvastam korábban Sue Monk Kiddtől, ami nagyon tetszett, és fontos emberjogi, feminista témákról szólt, szóval bíztam benne, hogy ez a könyve sem lesz nagy mellényúlás részemről.
Véleményem a könyvről
A történet egy, a negyvenes éveiben járó nőről, Jessie-ről szól, akinek vissza kell térnie a szigetre, ahol felnőtt, mert az édesanyja, aki vallási fanatikus, és akit évek óta nem látott, valamilyen indíttatásból levágta a saját ujját. A nyomok a szomszédos bencés rendi kolostorba vezetnek, ahol Jessie találkozik Thomas baráttal, és annak ellenére, hogy otthon várja a férje, Hugh, azonnali vonzalmat kezd érezni a barát iránt.
Őszintén bevallom, eddig ez a könyv tetszett a legkevésbé az írótól. Talán, mert a főszereplője, Jessie egyáltalán nem volt szimpatikus a számomra. Nem is azért, mert két évtized után jött csak rá, hogy nem boldog, mert sok nő (és férfi) van így ezzel, hanem szimplán azért, mert a férje egy nagyon rendes férfi, és ő nem viselkedett tisztességesen vele. Egyetlen pillanat után „halálosan szerelmes” lett Thomas barátba, akit konkrétan nem is ismert, a segítőkész, támogató, kedves és őt nagyon szerető férjével meg úgy bánt, mint a szeméttel. Szóval igen, nem kedveltem Jessie-t. Szerintem egy kapuzárási pánikot megélő ember, aki totál boldog lehetne, ha ahelyett, hogy le akarna lépni az első helyes és titokzatos pasival, inkább felnőne végre így negyvenévesen, és megtalálná élete célját.
Mert igen, teljesen átérzem az elsődleges problémáját. Bár művész, lényegében az életének a nagy részét azzal töltötte, hogy anya, feleség és háziasszony volt. Aztán, amikor a lánya elment egyetemre, rájött, hogy elvesztette az egyetlen dolgot, ami értelmet adott eddig az életének. Nem találta a helyét a régi életterében többé. Mivel a férje pszichiáter, nagyon segítőkész, támogató, kedves férfi, ezért biztos vagyok benne, hogy megértette volna Jessie érzéseit, és támogatta volna abban, hogy bármiféle új célt keressen az életének, ami elégedetté teszi. De nem... Jessie inkább elmenekült (az anyja miatt ment vissza a szigetre, de megkönnyebbült, hogy leléphet otthonról), rögtön bepasizott, kitépte a rendes férje szívét a helyéből, és jól megtaposta. És ami ezek után történik, a döntései, az, ahogyan alakul végül ez az egész szeretős szál és a házassága, mind-mind azt mutatja számomra, hogy Hugh sokkal jobbat érdemelt volna nála.
Thomas barát pedig... Nos, sajnáltam őt a múltjában történt tragédia miatt. De valahogy akkor sem volt szimpatikus. Tudom, hogy még nem tette le a végső esküjét, de ha nem érez elhivatottságot magában, akkor mit keres a kolostorban? Pap akar lenni, Jessie-val akar maradni, mégsem akar vele maradni, pap akar lenni, de mégsem... Életemben nem találkoztam még ilyen határozatlan emberrel. Vagyis de... Jessie-vel. Nem tudom... Persze, megeshet, hogy az ember bizonytalan valamiben, na de nem ennyire fontos dolgokban, nem úgy, hogy hússzor gondolja meg magát, és főképp nem úgy, hogy közben másokon áttapos.
– Jézus jelképekben beszélt – magyarázta Whit. – Nem hinném, hogy azt akarta volna, hogy szó szerint vegyék, amit mond.– Esetleg nem kellett volna arra is gondolnia, hogy netalán néhány elmeháborodott félreérti, amit mond? De tényleg, nem valami felelősségteljes dolog ilyesmiket beszélni.Úgy rándult meg a szája, mintha nevetést fojtana vissza, és a teste is elernyedt, már nem tartotta magát olyan mereven, mint eddig. Végül aztán csak kitört belőle a nevetés.– Most meg mi van? – mosolyogtam én is.– Sok mindent hallottam már Jézusról, de azt, hogy felelőtlen lett volna, azt most először.
Viszont... van egy másik szál a történetben, ami elég izgalmasra sikeredett, mégpedig Jessie anyukájának a szála. Vajon miért vágta le az ujját, aztán ültette el a szomszédos kolostor kertjében? Mi történt Jessie apukájával, még amikor Jessie gyerek volt, tényleg balesetben halt meg, amit a Jessie által ajándékozott pipából kipattanó szikra okozott? Vagy másképp halt meg? Esetleg meggyilkolták? És mit tud minderről az egyik idős pap?
Az, ahogy Jessie szép lassan összerakja a gyerekkorával kapcsolatos titkok kirakóit, tényleg érdekes volt. Végig kíváncsi voltam, mi fog kisülni az egészből. Volt egy tippem, de hála az égnek, végül nem jött be. Ha azt adta volna Monk Kidd magyarázatként, az túl elcsépelt lett volna. Helyette viszont adott egy másik, hihető magyarázatot, aminek nagyon örültem annak ellenére, hogy igazán megrázó volt.
A sziget leírása egyébként szintén nagyon tetszett. Azt nem csodálom, hogy Jessie ott szabadabbnak érezte magát, mint otthon. A tenger, a természet csodái, a sziget misztikussága, a sellőlegenda mind hozzátett valami egzotikus, vonzó hangulatot a történethez.
A sellő legendája egyébként igazán érdekes volt, és mint megtudtam, valóban létezik ez a legenda, nem csak az író találta ki. Érdekes volt az a párhuzam, amit a sellő és Jessie közé lehetett vonni. A sellő is elvesztette azt a közeget, amiben igazán otthon érezte magát, vagyis elvesztette önmagát. És Jessie is úgy érzi, hogy valójában nem önmaga a férje mellett, a közös otthonukban, a szigeten viszont, amit egy időre elvesztett, képes kibontakozni. Szóval ez a könyv a titokzatos szál mellett egy nő önfelfedezése, önkeresése, ami végül is klassz lehetett volna (csak a Hughval való bánásmód nem tetszett).
Néhány apró jelenet erejéig a gullah kultúrába is betekintést nyerhetünk Jessie anyának egyik barátnője által, ami elég érdekesnek és egzotikusnak tűnt, de sajnos csak egy-két villanást kapunk belőle, pedig még sosem hallottam erről a kultúráról, és szívesen megismertem volna mélyebben is. De örülök, hogy most már legalább a könyvnek köszönhetően tudom, hogy egyáltalán létezik.
Hogy tetszett ez a könyv?
Nem szerettem a főszereplőjét, és a szerelmi szál tele volt olyan dologgal, amit nem tudtam megérteni, átérezni. Hugh, a férj viszont nagyon szimpatikus volt, én örömmel lettem volna a felesége, és Thomas testvér totál hidegen hagyott volna. Jessie múltja és az anyja körüli titokzatos dolgok viszont lekötöttek, érdekelt, hogy mi sül ki belőlük a végén, és sikerült meglepni egy egyedi lezárással ezt a szálat illetően.
Szóval összességében TETSZETT ez a könyv.
Kiknek ajánlom a könyvet?
Azoknak, akik szeretik az egzotikus környezetben játszódó, titokzatos sztorikat, és nem zavarja őket, ha egy történet főszereplője nem túl szimpatikus.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
Nyereményjáték:
Játékunkban természetesen a sellőkkel fogunk foglalkozni – mi mással? Állomásainkon a sellőlegendákkal kapcsolatos kérdéseket teszünk fel, a feladatotok, hogy röviden megválaszoljátok őket. A választ a Rafflecopter-doboz megfelelő sorában várjuk.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Kérdés a játékhoz:
Hol található a szobor, ami Andersen kis hableányát jeleníti meg?
Állomáslista:
07. 26. Readinspo
07. 29. Szembetűnő
08. 01. Spirit Bliss Sárga könyves út
08. 04. Könyv és más
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése