A Könyvmolyképző Kiadó elhozta nekünk Stacia Stark romantasy történetét, az Oly kegyetlen és kedves udvart. A regény a tündérek és emberek háborújára épül, és egy diktatúrára, mely kényszeríti a népét, hogy elnyomja a saját különleges képességeit. Prisca és Lorian történetét átszövik a titkok és a múlt árnyai – de vajon mi is a teljes igazság? Tarts te is velünk, és légy részese ennek a fantasy-kalandnak!
Miért választottam ezt a könyvet?
A fülszövege alapján érdekes fantasynek tűnt, ami tökéletes szórakozást nyújt olvasás közben.
Véleményem a könyvről
A történet egy olyan világban játszódik, amiben minden ember különleges képességgel bír, ám a király utasítására csecsemőkorukban fel kell ajánlaniuk az erejüket az isteneknek huszonöt éves korukig (utána is csak egy részét kapják vissza), hogy azok megvédjék őket a tündérektől. Ha egy csecsemő valahogy önkéntelenül mégsem adja át a képességét, és ez kiderül, romlottnak nyilvánítják, és máglyán megégetik, a családját pedig kivégzik. A történet főszereplője egy ilyen romlott, Prisca, aki lebukik, és emiatt el kell menekülnie az otthonából. Mielőtt ez megtörténne, az anyja elmondja neki, hogy ő valójában nem is az igazi anyja, úgy lopta el a valódi szüleitől még kiskorában. Prisca menekülés közben összefut egy zsoldosbandával, aminek a vezetője, Lorian nagyon vonzza őt annak ellenére, hogy nem bízik benne. Végül egyezséget kötnek. Prisca az erejével segíti a zsoldosok tervét, ők pedig cserébe segítenek Priscának a saját tervében.
– Hogyan irányíthatsz egy népet? Az embereket szegénységben és tudatlanságban tartod. Ugyanazokkal a hazugságokkal áltatod őket évszázadokon át, és ezekre a hazugságokra felépítesz egy vallást. És az emberek hinni fognak neked, akkor is, ha az igazság meztelenül táncol az orruk előtt. Mert ha mást gondolnának, az azt jelentené, hogy az egész világuk egy nagy hazugság. Ezt a felismerést a legtöbb ember képtelen feldolgozni.
Először is beszéljünk a kötetben található pluszdolgokról. A térkép már megszokott eleme az ilyen fantasyregényeknek, de ezúttal egy rajzot is találhatunk a könyv elején a két főszereplőről fekete-fehérben. Bár én nem így képzeltem el a karaktereket olvasás közben, de érdekes volt látni, hogy az író milyennek is látja őket. A könyv végén pedig találhatunk egy ajándékfejezetet, ami Lorian szemszögéből mutatja be a Priscával való folyóparti találkozásukat. Ezt a fejezetet csak akkor olvassátok el, ha már a regény végére értetek, mert nem hiába vette ki az író végül az eredeti regényből, ugyanis lelő egy olyan fordulatot, amire csak a regény végén derül fény.
– Nem aludhatsz egy szobában velünk.– Miért nem?Úgy nézett rám, mintha teljesen hülye lennék.– Az egész út alatt köztetek aludtam. Miért kéne a négy fal között máshogy lennie?Rythos megrázta a fejét.– A városhoz közel nem így gondolkodnak. Vigyáznod kell a jó híredre...Most én ráztam meg a fejem.– Bűnöző vagyok, aki az élete hátralévő részében menekülni fog. Felesleges emiatt aggódni.
Mondhatnánk, hogy Prisca karaktere igazából átlagos, de ez nem teljesen igaz. Általában egész belevaló, de időnként butaságokat és felelőtlen dolgokat csinál, ami miatt az olvasó a legszívesebben megrázná, ezt pedig már sok női karakternél éreztem így. Ami különlegessé teszi, hogy sosem adja fel, kitart a tervei mellett, és nem önmagáért, hanem másokért cselekszik. És ami fontos: cselekszik. Nem csak sodródik az árral, és reagál a dolgokra, amik történnek vele, hanem vannak tervei, ötletei, amikért dolgozik, és amiket véghez visz.
Loriannel olyanok, mint a macska meg a kutya, amiről igazából nem tudom, mit gondoljak. Főképp a történet végét illetően. Fiatalon odalettem volna Lorianért, de így felnőttként már nem igazán bírom a marakodást, azt, amikor egy férfi leural, amikor azt hiszi, tudja, mi a jó neked, és emiatt akár olyasmire is képes, amivel pillanatnyilag árt. A regény végén pedig van egy olyan dolog, ami a szememben megbocsáthatatlan egy férfi részéről, ha valóban szeret egy nőt.
Loriannak egyébként van egy titka, amiről szinte végig sejtettem, hogy mi az, csak fogalmam sem volt, hogyan lehetséges. Végül igazam lett, ami miatt a regény végére még inkább megbonyolódott minden, pedig addig sem volt túl egyszerű.
Prisca, hogy kimentse a legjobb barátnőjét (és még vagy háromszáz ártatlan embert) a király börtönéből, álruhában beférkőzik a kastélyba, úgyhogy egy csomó érdekes udvari intrikával van tele a történet, amit én személy szerint nagyon szeretek. Ez a része kötött le leginkább a történetnek, meg a fantasyszál történelmi alapja. Ami a királyról kiderült, és arról, hogyan is irányítja és használja az embereket, nagyon durva, de izgalmas történet-alapanyag. Amire még kíváncsi vagyok, hogy vajon a királynőről kiderül-e még valami. Valamiért úgy érzem, hogy neki nemcsak annyi lesz a szerepe, hogy az udvarban az udvarhölgyeivel bálozik és unatkozik, hanem a későbbiekben ennél fontosabb szerepet is kap majd. Meglátjuk, igazam lesz-e.
– Ne másért akard túlélni! Hanem magadért. Mert a halál gondolata, vagy azé, hogy nyerni hagyod azokat, akik bántani akarnak, elviselhetetlenül taszító. Azért éld túl, mert megérdemled, hogy élj.
A könyv háromnegyedéig imádtam a történetet, mert igazán izgalmas volt, aztán egy kicsit elkezdett belassulni. Nem haladt előre a szabadítási kísérlet, ezért állandóan erotikus jeleneteket kaptunk a főszereplők között, ami őszintén szólva, engem egyáltalán nem érdekelt. Csak időhúzásnak éreztem, pedig én a kalandszálat akartam már továbbolvasni. Aki viszont szereti az erotikus jeleneteket, annak jó hír, hogy a könyv végén lesz belőlük bőven.
Miután a regény végén beindult az akció, végre megint izgalmassá vált a történet számomra is, bár szerintem túl gyorsan történt minden, hiszen lényegében két fejezetbe volt belezsúfolva (erotikus jelenetek helyett inkább ezt kellett volna szerintem jobban kifejteni). A könyv végi nagy fordulat nem lepett meg, mint fentebb említettem, kb. végig tudtam, hogy kicsoda Lorian. Viszont a történet pont úgy zárult, hogy nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra.
Hogy tetszett ez a könyv?
A háromnegyedénél lévő, számomra érdektelen erotikus jeleneteken kívül érdekesnek és izgalmasnak találtam a történetet. Loriannel egyelőre nem tudok mit kezdeni. Nem unszimpatikus, de a viselkedése miatt rajongani sem tudok érte. Prisca karaktere összességében belevaló volt, és kíváncsi vagyok, mi lesz vele a második részben.
Szóval összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.
Kiknek ajánlom ezt a könyvet?
Akik szeretik a macska-egér romantikus szálakat, valamint az egyébként nagyon izgalmas fantasy kalandszálakat udvari intrikákkal és titkokkal.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
Nyereményjáték:
A nyereményjátékunk középpontjában a Könyvmolyképző Kiadó zafír pöttyös könyvei állnak. Nektek az a feladatotok, hogy a fülszövegrészlet alapján kitaláljátok, melyik szerző melyik könyvéről van szó. A megoldást írjátok a Rafflecopter-doboz megfelelő sorába!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Fülszövegrészlet:
„Mi vár rád, ha a Holtak Istene visszaadja az életedet?”
Állomáslista:
11. 06. Kitablar
11. 08. Insane Life
11. 10. Dreamworld – extra
11. 12. Kelly és Lupi olvas
11. 14. Readinspo
11. 16. Dreamworld
12. 01. Spirit Bliss Sárga könyves út
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése