Annabel Abbs könyve a 19. századi angol tájra kalauzol bennünket, ahol egy vidéki kúria konyhájában egy költőnő lírai receptjeivel kísérletezik, hogy kivívja végre helyét a férfiak által uralt könyvkiadás világában. Tarts a Blogturné Klub négy bloggerével, s less be te is Miss Eliza konyhájába. A turné végén tiéd lehet a könyv is a Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából.
Ezúttal is extraként néhány érdekes idézetet hoztam nektek a könyvből, ami talán felkeltheti a kíváncsiságotokat a regény iránt. Jó olvasást!
1.
– A költészet nem a hölgyek dolga – morogja.
Annyira megdöbbenek, hogy minden porcikám megmerevedik. Hát nem hallott Mrs. Hemansról? Vagy Miss L. E. Landonról? Vagy Ann Chandlerről? Már nyitom a szám, hogy tiltakozzam. De ő csak legyint egyet, mintha tudná, mit akarok mondani, és nem akarná hallani.
– A regényírás viszont... már egészen más. A kisregények, Miss Acton, igen népszerűek az ifjú hölgyek körében. – Az ifjú szót elnyújtja, szinte dallamosan ejti. Érzem, ahogy ismét az arcomba szökik a vér. És minden izgatottságom és dacom elpárolog.
– Romantikus kisregények. Nincs ilyesmije számomra?
2.
– Menjen haza, írjon nekem egy szakácskönyvet, és talán megegyezhetünk. Szép napot, Miss Acton!
A keze az íróasztalát beborító papírokon matat, egy pillanatra azt hiszem, a verseimet keresi. De aztán az ajtó felé mutat.
– Nem főzök... nem tudok főzni – makogom sután, és mint egy alvajáró, megindulok az ajtó felé.
3.
Attól rettegek a legjobban, hogy apámnak elmondjam a kudarcomat. Mindig hitt bennem, mindig támogatta a törekvéseimet. Ő adott pénzt, amikor iskolát akartam alapítani ifjú hölgyek számára. És ő finanszírozta az első verseskötetemet is, ragaszkodva ahhoz, hogy a papír és a kötés a legjobb minőségű legyen.
4.
– Túl sokat mutattál magadból abban a kötetben – teszi hozzá anyám. – Ami tapintatlanság volt tőled, emiatt néhány szomszéd nagyon furcsán nézett rám. Nem lett volna szabad a neved – a nevünk – alatt kiadnod őket, kedvesem. Túlságosan is elragadtatottak, túl kitárulkozók.
– Tehát Mr. Keats vagy Mr. Wordsworth felfedheti a szenvedélyeit, de nekem nem szabad? Erre céloz, anyám?
– Azt hiszem, anyánk csupán arra gondol, nem tudnád-e beérni azzal, hogy magadnak írogatsz. – mondja Edgar. – Az igazi költészetnek nincs szüksége közönségre, nem igaz?
5.
– És te mit akarsz, Ann?
– Én... – kezdem, majd megtorpanok. Aztán kibuggyannak belőlem az szavak. – Szakácsnő akarok lenni.
– Szakácsnő? – kérdez vissza Jack, majd kétrét görnyedve kacagni kezd, annyira, hogy kicsordul a könnye.
– Igen – felelem megbántottan. – Egyszerű szakácsnő.
Az üres kásás táljára mutat, majd ismét nevetni kezd. Aztán megtörli a szemét, és azt mondja, sajnálja, és hogy még ő is – három év konyhai szolgálat után – csak most lépett feljebb a nyársforgatásból.
Emlékeztetni akarom, hogy én tudok írni-olvasni, ő pedig nem. Hogy tudok álmodni. És reménykedni. De nem szólok semmit. Mi haszna lenne?
A tekintetem a polcra szegeződik, ahol egykor mama könyvei sorakoztak. És ekkor tudom, hogy egyedül vagyok. Furcsa, elhagyatott érzés kerít hatalmába. Mintha a világ végén lennék. Tökéletesen egyedül.
6.
– Atyaég, Eliza! A kezed! Szét van vagdosva! Ki fog feleségül venni ilyen kézzel?
– Nem várok házassági ajánlatot – forgatom a szemem.
– De mi van, ha Martin ezredesnek van egy fivére, aki jó parti lenne? – vágja rá anya, ujjbegyeivel lelapogatva a haját.
– Inkább leszek megvetett vénlány, mint hogy hozzámenjek egy köszvényes öregemberhez, aki ápolásra szorul.
– Ó, Eliza! Egy vénlány kevesebbet ér, mint egy sárgöröngy!
7.
Jack tévedett, mikor azt mondta, Isten egy falat kenyérben lakozik. Isten, azt hiszem, bármilyen szentségtörően hangzik is, egy korty kávéban lakozik.
8.
– Láttalak azzal a lánnyal, Eliza! És láttam, mennyire odavagy érte. Ezt nem tartom... – Itt megáll, mintha a megfelelő szót keresné. – Egészségesnek – mondja végül.
9.
Fájdalmas olvasni a kisasszony verseiben megjelenő gyötrelmet. Megrendítő és borzalmas! A versek arról szólnak, hogy meg akar halni, hogy vissza kell menni a hideg, sivár világba, hogy a hitvány becstelenség rabszolgája... lelkiismeret-furdalás... nyomorúság... szégyen... megvetés... szolgai bűntudat. És össze vagyok zavarodva. Hiszen Miss Elizának mindene megvan, amire csak vágyhat az ember. Vajon érzett valaha mardosó éhséget? Fázott már annyira, hogy nem tudott aludni a vacogástól? Volt-e már a derekához kötve őrült, meztelen anya napokon át? És mégis úgy tűnik, szomorúbb volt, mint én valaha.
10.
Hangjában valamiféle csillogás van, mintha egy tál folyékony aranyat ivott volna. És egy pillanatra megirigylem, hogy milyen egyszerű az élete. Természetesen volt, hogy éhezett és fázott. De soha nem kellett a saját ambícióival küzdenie, nem érezte a vénlányság maró fájdalmát annak minden kimondatlan kötelességével együtt, és nem tapasztalta a rosszallás ostorozó nyelvét. Ann egyszerűen csak él.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
Nyereményjáték:
A kötethez kapcsolódóan a hazai szakácskönyvírónők nyomába eredünk. Minden állomáson egy-egy rövid leírást találtok magyar szakácskönyvszerzők munkásságáról. A feladatotok, hogy az adott szerző nevét beírjátok a Rafflecopter megfelelő sorába.
Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.
Leírás a játékhoz:
1879-ben született magyar színésznő, a Nemzeti Színház örökös tagja, aki színházi- és filmszerepei mellett 1914-től több szakácskönyvet is megjelentetett, mint például a Száz specialitás vagy A konyha művészete. A magyar konyháról írt recepteskönyve német és francia nyelven is megjelent.
Állomáslista:
01. 27. Szembetűnő
01. 29. Csak olvass!
01. 31. Olvasónapló
02. 02. Spirit Bliss Sárga könyves út (extra)
02. 04. Spirit Bliss Sárga könyves út
