1900. január 25-én született Fekete István József Attila-díjas magyar író, aki gyerekkorunktól kezdve számos ifjúsági könyv és állattörténet írójaként kíséri olvasói utunkat. A Blogturné Klub három bloggere az író születésének 125. évfordulója alkalmából nagyszabású turnéra indul a szerző könyveivel. Tartsatok velünk, s a turné végén megnyerhetitek a turnéban részt vevő könyvek egyikét a Móra Könyvkiadó jóvoltából.
Miért választottam ezt a könyvet?
Nem tudom, miért maradtak ki a gyerekkoromból Fekete István könyvei, de nagyon örülök, hogy elkezdhettem bepótolni ezeket a történeteket. A Tüskevár nagyon tetszett, ezért alig vártam, hogy belekezdhessek a folytatásba, a Téli berekbe.
Véleményem a könyvről
A Tüskevár végén István bácsi meghívta magához ismét Tutajost és Bütyköt, ezúttal a téli szünetre. A telelésük azonban hosszabbá válik, mivel kitör a járvány Pesten, bezár az iskola is, és ezért a szüleik hamarabb elküldik őket vidékre. A téli Kis-Balaton teljesen más, mint a nyári, így új tapasztalatokat és élményeket gyűjthetnek, miközben tovább alakulgat a személyiségük.
A könyv első részében még Pesten járunk. Megtudjuk, hogy mi is történt a nyaralás óta Tutajossal és Bütyökkel. Tutajos sokat tanult Matula bácsitól, ám visszakerülve Pestre, sokat is felejtett. Na meg kitört rajta a kamaszkor. Állandóan felhúzza magát, dühöng, verekszik is, megbántja maga körül az őt szerető embereket, vagyis tombolnak a hormonjai. És rátalál az első szerelem, amiről úgy érzi, hogy az egyetlen és örök is. Őszintén szólva a kamasz Tutajos időnként elég kiborító, de hát, a kamaszok már csak ilyenek... Szóval a karaktere elég reális, szépen bemutatja, hogy milyen is egy 15 éves srác, miféle gondolatok járnak a fejében, hogyan érez, miként viselkedik. Az olvasó pedig reméli, hogy Matula majd segít neki kinőni ezeket a dolgokat, és felnőni.
És persze így is van. Tutajos a Kis-Balatonnál szép lassan lenyugszik, rájön, hogy jobb előbb átgondolni a dolgokat, és csak aztán beszélni, és hogy bölcs dolog az idősebbekre és okosabbakra hallgatni. Főképp egy olyan helyen, ahol konkrétan az életed múlhat rajta.
Bütyök is kamaszodik, de ő sokkal szimpatikusabb és szerethetőbb módon, mint Tutajos. Ő megmaradt annak az udvarias, jólelkű fiúnak, akinek az első könyvben megismerhettem. Azt hiszem, Matula mellett ő az a karakter, akinek köszönhetően Tutajos nem csúszik teljesen félre, és még épp időben rájön arra, hogy változtatnia kell a viselkedésén.
– Én adogatom a csomagokat, maguk meg mindenkinek az ágyára teszik, ami az üvé. Megnézni nem szabad, de még tapogatni sem...Ezzel odaállt a sarokba rakott csomagok mellé, és felemelve az első csomagot silabizálni kezdte.– Matula – mondta, és szinte elpirult... és megtapogatta a papírt.– Nem szabad tapogatni! – kiáltott a két gyerek.– Azért nem kell kiabálni – mosolygott Matula, és Tutajos az öreg ágyára tette a csomagot.
Nagyon érdekes volt látni a téli Kis-Balaton világát, ami teljesen más, mint a nyári volt. Persze a helyszínek ugyanazok, de teljesen másképp működik a természet. Másként viselkednek az állatok, elsősorban a túlélés foglalkoztatja most őket, mert a hóban-fagyban nehezen találnak élelmet. És mások az emberek problémái is, az őket fenyegető veszélyek. Még horgászni is másképpen kell télen, mint nyáron. Tutajosékkal együtt mi, olvasók is teljesen új dolgokat tanulhatunk meg az ottani túlélésről.
Az első könyv értékelésénél azt hiszem, elfelejtettem írni, de imádtam, hogy nem csak az emberek, hanem az állatok fejébe, életébe is beleláthatunk időnként. A kutyák, rókák, baglyok és egyéb állatok szemszögéből nézve is rengeteg tanulságot rejt ez a regény.
Ez a második rész is egy igazi Buddha-regény, ami azt jelenti, hogy lassan folydogál a cselekménye, de ez egyáltalán nem baj, mert ahelyett, hogy untatná az embert, az egész olyan megnyugtató és kellemes, olvasás közben az ember simán lemegy zenbe, elképzeli, hogy ő maga is ott van a Kis-Balatonnál, és a tájat szemléli.
Ez nem szívtelenség! Matula semmivel sem kegyetlenebb, mint a berek, és semmivel sem oktalanabb, mint a természet. Úgy érzi, nem köteles többet foglalkozni a baglyok dolgával, mint a baglyoknak az ő dolgával. Matula nem kínzott meg életében egyetlen állatot sem, és nem is engedte, hogy kínozza őket valaki, de életüket elvette, ha arra szüksége volt, mint ahogy a berek többi lakói is elvették egymásét.
Ezúttal egyetlen dologgal szemben voltak ellenérzéseim, mégpedig azzal, ahogyan időnként a kutyákkal bántak a karakterek. A gyerekek egy otthoni szomszéd kutyáját, Bikficet is elviszik magukkal telelni, szóval Csikasz és Bikfic is kint van a kunyhónál (ami igazából már ház) a gyerekekkel és Matulával. És folyton veréssel fenyegetik őket „nevelési célból” (igaz, csak egyszer üti meg Tutajos az egyik kutyát ténylegesen), meg ordibálnak velük akkor is, amikor igazából semmi rosszat nem tettek, és Matula a hóesésben is kizárja őket a házból. Igaz, hogy van kint elvileg meleg helyük, de odakint akkor is bármi történhet velük abban az időjárásban. Szóval igen, 21. századi, kutyaszerető emberként minden ilyen résznél figyelmeztetnem kellett magam, hogy egy múltban játszódó sztorit olvasok, és nem kérhetem számon a karaktereken, hogy nem 21. századi emberként gondolkoznak az állattartásról.
Szóval a kutyák veréssel való „nevelésével” és házból való kizárásával hideg időben nagyon nem értek egyet. Viszont találhatók olyan elvek is a történetben, amik mutatják, hogy Matula tiszteli az állatokat úgy alapvetően, legalábbis feleslegesen nem akar nekik fájdalmat okozni (csak szerinte a neveléshez ez szükséges, vagyis akkor nem felesleges), nem akarja kínozni őket, és megölni is csak akkor, ha étel lesz belőle, vagy valamiért kártékony az adott állat. Bütyköt viszont külön szeretem azért, mert amikor Tutajos megpróbálja megtanítani lőni, ő az első próbálkozás után közli, hogy még ha tudná is használni a puskát, akkor sem akarna állatot ölni. Ennél a résznél éreztem azt, hogy most már véglegesen ő a kedvenc karakterem a történetből.
– Látod, Gyula – szólalt meg későbben Bütyök – néha magam sem értem a dolgot. Veled izgulok, ha vadászol, és minden megfigyelés öröm nekem, de meglőni az állatokat akkor sem szeretném, ha tudnám. Azt hiszem, te vadásznak születtél, én pedig pásztornak... de így leskelődni én is szeretek.Ezt már a magasles trónusán suttogta Bütyök, és elővette a gukkert.
Mindezen véleménykülönbségek ellenére annyira jó volt a történet hangulata, és annyira szerethetőek a karakterek, hogy képes voltam olvasás közben félretenni a 21. századi gondolkodásmódomat, és ha nem is megérteni ezeket a dolgokat, de legalábbis elfogadni, hogy régen így gondolkoztak és éltek az emberek, és ettől nem voltak gonoszak, csak még nem voltak elég felvilágosultak.
Nagyon-nagyon sajnálom, hogy ennek a történetnek nincs még egy része, mert simán végigolvastam volna még egy nyaralás, telelés, vagy bármilyen évszakos vakáció történetét a Kis-Balatonnál.
Hogy tetszett ez a könyv?
Különleges hangulata van, megnyugtatja az embert, a karakterei szerethetőek, és valahogy jólesik olvasni. Még a kutyanevelési kérdésekben fennálló ellentétet is félre tudtam tenni olvasás közben.
Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.
Kiknek ajánlom ezt a könyvet?
Azoknak, akik szükségük van ebben az őrült világban némi nyugalomra, békére, mert ebből a könyvből ez árad.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
Nyereményjáték:
A turné minden állomásán találtok egy-egy kérdést Fekete István műveivel kapcsolatban, ami vonatkozhat egy adott mű történetére, keletkezésére, de akár arra is, hogy milyen állatot takar egy-egy elnevezés. A helyes választ írjátok a Rafflecopter megfelelő sorába!
Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.
Kérdés a játékhoz:
Hogy hívják az öreg csőszt a Tüskevárban?
Állomáslista:
01. 26. Szembetűnő (Vuk)
01. 31. Szembetűnő (Tüskevár)
02. 10. Szembetűnő (Hú)
02. 14. Könyv és más (Éjféli harangszó)
02. 22. Spirit Bliss Sárga könyves út (Téli berek)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése