John P. Strelecky: Miért kávézó – Mese az élet értelméről – Blogturné

Egy rejtélyes kávézó, valahol a semmi közepén. Egy magányos utazó. És sok-sok kérdés, amiknek a végiggondolása az egész életedet megváltoztathatja.
Ezt adja a Miért kávézó.
A Blogturné Klub három tagja is elindul, hogy ellátogasson erre a misztikus helyre. Tarts velünk Te is!

John P. Strelecky Miért kávézó – Mese az élet értelméről című könyve a címével fogott meg magának elsőként, aztán elolvastam a fülszöveget is, és az egészet annyira titokzatosnak és izgalmasnak találtam, hogy úgy éreztem, el kell olvasnom ezt a könyvet. Őszintén szólva, nem tudtam, mire számíthatok majd, fogalmam sem volt, hogy valamiféle horrorisztikus sztorit kapok-e vagy inkább filozofikusat, mágikusat vagy realistát, de nagyon kíváncsian vártam, hogy kiderüljön.

Ami tetszett

1. Meglepi

A történet egy emberkéről szól, aki a szabadsága alatt autóval elindul nyaralni, de egy dugó elállja az útját. Ezért új utat választ, amiről nem tudja pontosan, hová is vezet, kihalt és elég parának tűnik elsőre. Végül észrevesz egy kis kávézót a semmi közepén, aminek Miért kávézó a neve, és bemegy megkajálni. Az étlapon viszont három furcsa kérdés vár rá: „Miért vagy itt?”, „Félsz a haláltól?”, „Elégedett vagy az életeddel?”.

A fülszöveg alapján tényleg nem tudtam, mire is számítsak, és a regény elején is még bizonytalanul vártam, milyen kávézóról is van szó. Egyszer láttam egy horrorfilmet, amiben a semmi közepén autózó, eltévedt házaspár rábukkan egy világvégi kávézóra, aztán kiderül, hogy valami időhurokban vannak, és bármerre is indulnak tovább, mindig az adott kávézónál lyukadnak ki végül. Szóval simán el tudtam volna képzelni, hogy valami horror vagy thriller sztorit kapok végül. Már csak azért is, mert a félsz a haláltól kérdés elég parának hangzik elsőre.

Aztán az is felmerült bennem, hogy ez nem horror vagy thriller lesz, hanem valami fantasy vagy mágikus realista történet. A főszereplő ugyanis úgy látja, mintha a betűk mozognának az étlapon, de nem biztos benne, hogy tényleg jól látta. Mi sem lehetünk biztosak benne olvasás közben, lehet, hogy csak a kimerültségtől képzelte a főszereplő? Az ember agya furcsa dolog, sokszor simán becsap minket. Vagyis olvastam tovább, és vártam, történik-e még valami furcsaság, amely alátámasztaná ezt az elméletemet.

Azt is simán el tudtam volna képzelni, hogy nincsen semmi paranormálisan vagy túlvilágian különleges a kávézóban, csak kicsit „bogaras” a tulaj és az ott dolgozók, és imádnak filozofálni. Valamiféle küldetéstudatuk van, amivel rábírják a betévedő vándorokat, hogy gondolják át az életüket, az életük értelmét.

Természetesen nem árulom el, hogy végül mely kategóriába tudtam besorolni a történetet, majd mindenki rájön, ha elolvasta a könyvet, de izgi volt olvasóként erről gondolkodni, azt találgatni, milyen történetet is tartok a kezemben.

2. Filozófia

A könyv nagyon érdekes kérdéseket vet fel, amelyekről szerintem felszínesen mindenki elgondolkozott már, mélyebben pedig csak páran. Miért vagyunk? Mit várunk az életünktől? Elégedettek vagyunk-e azzal, ahogyan élünk? Van-e valami életcélunk? Hogyan érzünk a halállal kapcsolatban, és ennek köszönhetően hogyan gondolunk az életre? És a legfőbb kérdés, merünk-e valódi választ adni a fent felsorolt kérdésekre…

Ha egyszer ezeken valaki úgy igazán elgondolkozik, az valóban kihatással lehet az élete még hátralévő részére. A főszereplő is ezért ódzkodik először mélyebben megfontolni a kérdéseket, mert mélyen legbelül érzi, hogy a pincérnőnek igaza van, és a válaszok mindent megváltoztatnak majd. A változás pedig lehet, hogy végül boldoggá teszi, ám ha el is jut odáig, az hatalmas nehézségekkel jár.

Nagyon szeretem a filozófiát, szeretek érdekes kérdéseken gondolkozni, szóval izgalmas volt számomra, hogy a főszereplő vajon milyen válaszoknál lyukad ki, ahogyan az is, vajon én milyen válaszokat adnék.

3. Tükör

A főszereplőben, az életével kapcsolatos kétségeiben, kérdéseiben szerintem minden olvasó magára ismerhet egy kicsikét, és ez segít, hogy még jobban megértsük őt, még jobban át tudjuk érezni az étlap kérdéseit, és még inkább elgondolkoztatnak azok a felvetések, amelyek a főszereplő, a pincérnő, a tulajdonos és a vendégek szájából elhangzanak.

Anne, az egyik vendég marketinges felsővezető volt korábban, ő is nagyon szép tükröt tart elénk, hogy lássuk önmagunkat és a világot is. Néha olyasmiket érzünk fontosnak, amikre egyébként semmi szükségünk, miközben azt, ami valóban fontos számunkra, csak halogatjuk. Azt hiszem, ez a könyv nem azért fontos, mert nagy titkokat fed fel, amikről korábban még nem tudtunk, hanem azért, mert pontosan tudtuk ezeket a dolgokat, csak nem mertünk foglalkozni velük. De talán olvasás után másképp állunk majd mindenhez.

Amin elgondolkoztam…

A könyv tele van nagyon érdekes, logikus és igaz gondolatokkal. Amikre az ember hevesen bólogat, miközben a sorokat olvassa. És mégis, bár tudjuk pontosan, hogy milyen a világ, hogyan manipulál minket, mire vágyunk, és mivel fecséreljük az időnket, borzalmasan nehéz változtatni.

Az ember kényelmesen bele tud süppedni egy számára egyáltalán nem jó élethelyzetbe is. Azt ismeri, és morbid módon valamiféle biztonságot nyújt számára. Változtatni pedig kockázatos, mert vagy összejön, vagy nem. A félelmeink láncok, ha azoktól megszabadulnánk, veszélyesebb lenne az élet, de többen rátalálnának a boldogságra is.

Gondolkozzunk ezen sokat, mert ez az első lépés ahhoz, hogy talán összeszedjük magunkat a cselekvéshez is.

Kiknek ajánlom a könyvet?

Azoknak, akik szeretnek elmélkedni, filozofálni, és szívesen elgondolkoznának a könyv segítségével a saját életükről is.

Kedvenc idézetek:

„„Milyen furcsa ez a kifejezés – morfondíroztam. »Újratöltsem az elemeimet.« Lemerül, újratölt, lemerül, újratölt… ez az egész hogyan mozog pozitív irányba?””

„– (…) Ha nem tudom pontosan, miért vagyok itt és mit akarok csinálni, akkor csak azokat a dolgokat művelem, amit a legtöbb ember.
– Ha azt teszi, amit „a legtöbb ember”, az a tapasztalatai szerint segít beteljesíteni a létezése célját?”

„– Ez tényleg őrület – mondtam.
– Micsoda?
– Amiről most beszélgetünk. Miért fordítunk olyan sok időt rá, hogy felkészüljünk arra az időre, amikor azt tehetjük, amit szeretnénk, ahelyett, hogy egyszerűen csak egyből azt tennénk, amit szeretnénk?”

„Sok olyan ember vesz minket körül, akik azt mondják, alig várják a nyugdíjat, hogy majd akkor azt csinálják, amit szeretnének. Nem telik bele sok idő, és mi is elkezdünk ábrándozni erről a már-már misztikus jövőről; arról az időről, amikor már nem kell dolgoznunk, hanem azzal tölthetjük az időnket, amivel akarjuk. Közben veszünk néhány új holmit, hogy kompenzáljuk magunkat azért, hogy nap mint nap nem azt tesszük, amit szeretnénk. Reménykedünk benne, hogy a hirdetések üzenetei egy kicsit igazak, és a reklámozott dolgok megadják azt a örömet, amelyet a munkával töltött életünk nem. Sajnos az a helyzet, hogy minél többet vásárolunk, annál több a számla, ezért még több időt kell munkával töltenünk, hogy mindet ki tudjuk fizetni. Mivel nem az adott munkával akarjuk tölteni az életünket, ezért a több munka csak növeli az elégedetlenségünket, mert még kevesebb időnk marad arra, hogy azt tegyük, amit szeretnénk.”

„Sok ember abból él, vagy abból nyeri a hatalmát, hogy másokkal elhiteti: az a kulcs a beteljesedéshez, amit ő készít, vagy elad. Képzelje csak el, mekkora bajba kerülnének, ha mindenki ráébredne, hogy saját boldogsága mértékét ő maga határozza meg!”

„Az élet rendkívüli történet, John. Csak néhány ember nem veszi észre, hogy ő a szerző, és úgy írhatja meg, ahogyan akarja.”

Értékelés: NAGYON TETSZETT.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet: KATT 

Nyereményjáték:

Te jársz kávézókba? És mennyire ismered a különböző kávéfajtákat?
Mostani játékunkban pontosan erre vagyunk kíváncsiak. Minden állomáson megtalálod egy kávéfajta leírását, nincs más dolgod, mint beírni a Rafflecopter doboz megfelelő sorába, melyik fajtáról van szó. Ha ügyes vagy, megnyerheted a könyvet!

Fontos! A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük; amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Leírás a játékhoz:

Egyharmad rész eszpresszóból, kétharmad rész gőzölt tejből áll. Az italt ebben az esetben is tejhab fedi.

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:

05. 08. Deszy könyvajánlója

05. 10. Spirit Bliss Sárga könyves út

05. 12. Könyv és más  

Diana Gabaldon: Outlander 5/2. – A lángoló kereszt – Blogturné Extra (Borítómustra)

A tavasz nemcsak a napsütést hozta, hanem többek között a népszerű Outlander sorozat ötödik részének második kötetét is, melyben tovább követhetjük a kedvenc hőseink kalandjait az amerikai kontinensen. Kövesd a Blogturné Klub négy bloggerét turnéjuk során és versenybe szállhatsz a kiadó által felajánlott nyereménykönyvért!

Ezúttal valami újdonsággal jelentkezem Blogturné Extraként, méghozzá az első borítómustrámmal. Kíváncsi voltam, hogy az Outlander 5. részéhez A lángoló kereszthez milyen külföldi borítók készültek, és most meg is mutatom nektek őket.
 
Az első, ami kutatás közben feltűnt, hogy a legtöbb kiadás egyetlen könyvként kezelte az 5. részt, vagyis nem lett a történet úgy két könyvre szedve, ahogyan Magyarországon. Ez anyagi szempontból valószínűleg pozitív az olvasók számára, viszont nem tudom, milyen minőségűek ezek a kiadások, és mennyire lehet őket kényelmesen, a könyv szétesése nélkül végigolvasni ilyen oldalszám mellett.

Két angol nyelvű (brit és amerikai), az egyik német, valamint a lengyel könyv borítói eléggé minimalisták. Pirosas, bordós, narancsos színvilág jellemzi őket. Egyetlen szimbólum van rajtuk, bár mindegyiken más. Kard, kereszt, valami szarvasos aranydísz és egy növényes díszféleség (talán övcsat lehet?).

A két utóbbi lehet, hogy valami történelmi eseményhez köthető, de mivel nem vagyok otthon a skót és angol történelemben, ezért fogalmam sincs, mik lehetnek. Szóval legnagyobb sajnálatomra ezek a borítók nem sokat mondanak nekem, az én ízlésemhez képest túl minimalisták, előzetes történelmi ismeretek nélkül nem nagyon lehet értelmezni őket, vagy épp túl sokféleképpen értelmezhetőek (lásd kard, kereszt).
Nekem ezek nem igazán jönnek be, semmi nincs rajtuk, ami úgy igazán felkeltené a figyelmemet. Egyik sem vonzza a szemem, egyik sem gondolkoztat el úgy igazán a rajta lévő szimbólummal.

Ha mégis ki kéne választanom, hogy melyik tetszik közülük legjobban, akkor talán  a szarvasos aranydíszeset mondanám. De azt sem azért, mert jól sikerült, hanem mert a többi úgy néz ki, mintha egy hozzám hasonló számítástechnikai analfabétával dobatták volna össze 5 perc alatt. XD

Az angol nyelvű kiadások között van két nagyon hasonló borítójú is. Mindegyiken megtalálható az iránytűmotívum, és bár az egyik teljesen piros színvilágú, a másikban pedig dominánsabb a kék, mint a piros, mindkettő valamiféle felhős hátteret ábrázol. És ha jól látom, akkor valamiféle térképet rejt ez a felhős égbolt.

Ennek a két borítónak a színvilága egész bejön, az egyetlen, ami zavar, hogy nem lehet tisztán látni, hogy mi is van a háttéren. Persze, lehet, hogy a nyomatott könyvön jobb minőségű a kép, és jól kivehető minden.

Az egyik angol és német kiadás abban hasonlít egymásra, hogy egy-egy szép tájat vesz alapul a borítóhoz, de teljesen másképp teszik mindezt. Az angol változat inkább olyan vadregényesnek tűnik, szerintem jobban passzol az Outlander témájához, míg a másik lányregényesen romantikusra vette a figurát a pirosas színvilággal, virágokkal és vízeséssel. Az angol semleges számomra, nem rossz, de nem is túl jó, a németet viszont biztosan nem kapnám le a könyvesbolt polcáról, ha nem tudnám, hogy milyen jó történetről is van szó.

A lengyel borító duplán különleges. Egyfelől a lengyelek az egyetlenek az általam fellelt kiadások közül, akik a regényt ugyanúgy két könyvként adták ki, mint mi, magyarok. Másfelől ők az egyetlenek, akik filmes borítót készítettek. A lángoló kereszt 2. könyvén Claire található, amint egy fáklya fényében aranytömböket nézeget. Ha jól látom, akkor fent pedig valami medálféleségben az időutazást lehetővé tevő kövek láthatóak. A borító kicsit amatőr módon van megszerkesztve, de maga a kép bejön, csak profibb borítótervezővel kellett volna összerakatni az egészet.

És persze végül, itt van a magyar borító is. Aki ismer, tudja, hogy nem igazán kedvelem ezeket a fekete hátterű, minimalista borítókat, mert úgy gondolom, annyi van már belőlük, hogy egyik sem tud igazán figyelemfelkeltő lenni. Az előnye viszont az, hogy az olvasók azonnal a KMK-hoz kötik az ilyen stílusú borítókat, és nagyjából tudják, hogy mire számíthatnak, ha levesznek egy ilyen borítójú regényt a könyvesbolt polcáról.

Annak ellenére, hogy nem vagyok jóban az ilyen stílusú borítókkal, azt kell mondanom, hogy még mindig a mi borítónk néz ki a legjobban az általam találtak közül. Látszik, hogy profi, hozzáértő ember rakta össze az egészet, nincs olyan amatőr érzése az embernek tőle, mint a külföldiek többségétől. A borítón lévő motívumokat nem nagyon tudom hová tenni egyelőre értelmezés szempontjából, de jól mutatnak a fekete háttéren. Szóval ha kedvencet kell választanom az összes itt felsorolt borító közül, akkor ez lenne az. Ezt a változatot látnám szívesen a saját könyvespolcomon.

És nektek melyik tetszik a legjobban? :)

Nyereményjáték:

Nyereményjátékunkban a népszerű történet szereplőit keressük. Minden bejegyzésben egy-egy ismert karakter nevét rejtettük el. A ti feladatotok az, hogy megtaláljátok ezt a nevet és a Rafflecopter megfelelő dobozába beírjátok.

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:

05. 05. Betonka szerint a világ...

05. 07. Spirit Bliss Sárga könyves út – Extra

05. 09. Könyvvilág

05. 11. Deszy könyvajánlója  – Extra

 

Könyvfesztivál 2019.

Sok-sok éve járok a Könyvfesztiválra, de talán most tudtam a leginkább kiélvezni. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy szombat helyett vasárnap dedikáltam. Vasárnap is sok ember volt kint, de az az igazi, szombati "heringek a konzervdobozban"-feeling, hála az égnek, elmaradt. Viszonylag kényelmesen végig tudtam nézni a kísérőmmel, Kolozs Kittivel a standokat, és viszonylag kényelmesen meg is tudtunk ebédelni odakint (csak a nagy szél zavart be egy kissé...). Egy picit meghökkentem azon, hogy egy kifliben lévő kolbász majdnem 3000 Ft-ba került ott, helyben, ahogy megláttam az árát, rögtön vissza is fordultam, pedig nagyon finom illata volt, de végül vettünk elfogadható áron hot dogot és vaníliás kürtőskalácsot. :) Ez utóbbi életem első kürtőskalácsa volt, nagyon finom, viszont nekem túl töményen édes, úgyhogy csak részleteiben tudtam megenni, mert ha egyszerre felfalom, ott kapok cukorkómát. XD

A standoknál vicces volt, mert kivételesen nem könyvek után fájt a szívem, hanem az egyik helyen láttam egy baromi menő harci fejszét, a másik helyen pedig gyönyörűséges fából készített tárgyak voltak, földgömb, fali térkép, mozgó szélmalom és hasonlók. A fejszét nem lehetett megvenni, csak dísz volt, meg hát, haza sem tudtam volna cipelni, a fatárgyak pedig nagyon drágák voltak számomra.

Nagyon-nagyon jó volt az is, hogy kicsit többet tudtam beszélgetni néhány ismerősömmel, írótársammal. Ez sajnos nem minden évben adatott meg eddig, de most összejött. :) Elsőként Fummie-val találkoztunk, azután V. K. Bellonéval és Róbert Katával beszélgettünk a KMK standja előtt. Elég vicces és érdekes regényötletünk támadt, aminek az is része volt, hogyan is tud végezni egy vécédeszka egy karakterrel.

Később a KMK standja mellett még csatlakozott hozzánk Rácz-Stefán Tibi és a Facebookon található KMK-s rajongói csoportok egyik adminisztrátora, Anikó is, és jókat nevetgéltünk.

Három lánykérés is érkezett felém ekkor, az egyik Kittitől, a másik Bellonétól, a harmadik Katától. Mondtam nekik, hogy nagyon megtisztelő mindhármuktól a dolog, de inkább keressenek nekem egy rendes férfit. :D Na jó, csak a táskájukban pakolásztak, innivaló után kutattak, ezért ereszkedtek féltérdre előttem teljesen egyszerre, így végül hajadon maradtam, viszont poénnak jó volt. :D

Délután háromtól Greff Magdival, a Húzós szerelem írójával közösen dedikáltunk. Korábban nem tudtam vele sem elbeszélgetni, de most sikerült, és megtudtam néhány privát infót az új, készülőben lévő regényéről. Azt hiszem, annyit elárulhatok róla, hogy izgi lesz. :)

A dedikálásra sikerült eljönnie Erberling Juditnak és a párjának, velük minden évben találkozunk vagy a Könyvfesztiválon vagy a Könyvhéten. Mivel neki már az összes könyvemet dedikáltam az évek során, most egy olyan könyvemet íratta alá velem, amelyet ajándékba szánt. :) Valamint a régi ismerősök közül, Fűrész Attila is meglátogatott egy dedikálás erejéig. :) Jött még néhány olvasóm rajtuk kívül is, ami igazán jólesett, mert hát, most már egy ideje már nem jelent meg új regényem, és azt hittem, hogy nem igazán lesz már, akinek dedikálhatnék. Szerencsére tévedtem. :)

Már éppen indultunk, amikor még sikerült összefutnunk Juráncsik Krisztivel is. Sajnos most csak néhány mondatra futotta, mert siettünk a vonatomhoz, de örülök, hogy találkoztunk. :)

A vonatút sem volt most fárasztó, oda-vissza úton kiolvastam egy könyvet, A kapitány küldetését Paulette Jilestól, emellett aludtam egy keveset.

Ó, és persze, nem tértem haza üres kézzel. Kolozs Kittitől kaptam ajándékba egy radírozható tollat és egy gyönyörű, fém levélnyitót (ezeket egy szintén szép dobozkába tette), valamint az Irka 10., jubileumi kiadását, amelyben sok más novella és vers mellett az ő egyik novellája is megtalálható. :)

Ezen kívül a kiadóm vezetője volt olyan kedves, hogy felajánlott nekünk, KMK-s íróknak egy könyvet, Barabási Albert-Lászlótól A képlet – A siker egyetemes törvényeit, amire nagyon kíváncsi vagyok. Már elkezdtem olvasni, eddig érdekesnek tűnik, de majd hozok róla értékelést is később. :)

Szóval klassz volt az ideig Könyvfesztivál is, örülök, hogy kint lehettem, és köszönöm mindenkinek, aki meglátogatott. :) Külön köszönöm Kolozs Kittinek, hogy megint a kísérőm lett, köszönöm neki az ajándékokat és a dedikálásomon készített fotókat is. :)

A Könyvfesztiválon készült további fotókat itt tudjátok megnézni: KATT

Beth Kempton: Wabi Sabi – Útmutató a belső békéhez – Blogturné

A wabi sabit csak az értheti és élheti át igazán, aki a japán kultúrába született. Ennek ellenére Beth Kempton kutatásai során megpróbált rájönni a lényegére, és a Libri Kiadó gondozásában megjelent Wabi Sabi – Útmutató a belső békéhez című könyvében nekünk is megírta, mire jutott. A Blogturné Klub négy bloggere végigolvasta a kötetet, és elmondja a véleményét róla a turné keretében. Természetesen a turné végén ti is nyerhettek egy példányt a könyvből. 

Beth Kempton Wabi Sabi – Útmutató a belső békéhez című könyve azért keltette fel a figyelmemet, mert mindig is érdekelt a keleti kultúra. Őszintén szólva, nem igazán szoktam ilyen önismereti, önfejlesztő könyveket olvasni, mert nagyon sok olyan „megmondóember” van mostanság, aki azt állítja, megtalálta a boldogság titkát, miközben csak pénzt akar lehúzni a boldogtalan, lelkileg gyenge, megvezethető emberekről. Szóval nehéz számomra kiszűrni azokat a könyveket, amelyek valóban jóindulattal mutatnak be valamit az olvasónak azoktól, amiket kókler csalók írtak. Ezt a könyvet olvasva azonban úgy éreztem, nem vernek át, nem éreztem azt a pofátlan nyomulást, ami a kóklereket jellemzi, és olyan tanácsokat, látásmódot kaptam, amely tényleg hasznos volt számomra.

Ami tetszett

1. Igazmondás

Beth Kempton egyetlen mondattal sem állítja a könyvben, hogy most a boldogság egyetlen és igaz titkát adja át nekünk. Sőt, elmondja, hogy a wabi sabit sajnos csak az fogja igazán és teljesen megérteni és átérezni, aki Japánba született és abban a kultúrában nőtt fel. Mi, többiek csak próbálkozhatunk, hogy legalább haloványan megértsük és átéljük ezt a múlandóságban és egyszerűségben rejlő érzést.

Az írónő a wabi sabi lényegét próbálta megragadni a könyvben, tippeket adott, hogyan hozhatjuk be az életünkbe. De nem általános szabályokat kaptunk, hanem inkább több különböző utat, hogy kiválaszthassuk azt, amelyik a legközelebb áll hozzánk. Ugyanis minden embernek kicsit más kell ahhoz, hogy valóban megtalálja a lelki békéjét.

2. Filozófiai magyarázat gyakorlati tanácsokkal

A könyvből megtudhatjuk, mi is az a wabi és a sabi, hogyan állnak össze wabi sabivá, és miféle történelmi, filozófiai, világlátási háttér húzódik meg mögötte. Furcsa, de tényleg újféle látásmódot ad ez az útmutató, sosem hittem volna, hogy hatással lesz rám, de több szempontból is elkezdtem másképp látni a világot, önmagamat és a többi embert.

Az elméleti háttér mellett természetesen vannak gyakorlati tanácsok is a könyvben. Hogyan rendezd át az életteredet, hogyan tekints a körülötted lévő természetre, a tárgyaidra, az emberekre, önmagadra. Nagyon tetszettek a kérdés- és feladatsorok, amelyeket minden fejezetben megtalálhattam, és segítettek, hogy a bennem lévő érzéseket meg is értsem kicsit jobban.

Az is klassz volt, hogy az írónő mesélt a saját élményeiről, tapasztalatairól is. Ezek a kis történetek egyfelől segítettek, hogy jobban megismerjük őt, másfelől mindegyik adott valamiféle kis tanulságot, ami által jobban megérthetjük a wabi sabit.

3. Kihatás az életemre

Ez a könyv szó szerint kihatott az életemre. Egyfelől segített abban, hogy átértékeljem, a cuccaim közül mi az, amire valóban szükségem van (akár lelkileg, akár ténylegesen), ösztönzött, hogy rendet tegyek a szobámban, és most sokkal letisztultabb, mint korábban. Másfelől a könyvnek köszönhetően elkezdtem jobban figyelni a természetre és azokra az élményekre, amik éppen az adott pillanatban érnek engem. Pl. most tűnt csak fel, hogy amikor esik az eső, a cseppek kopogása a kabátomon pont úgy hangzik, mint ha tűz ropogna egy kandallóban. Milyen érdekes, hogy tűz és víz ugyanolyan hangot képes kiadni bizonyos körülmények között.

Szóval igen, rengeteg olyan apró tanulság volt a könyvben, amelyet hasznosítani tudtam, és amely valóban nyugodtabbá tette a lelkemet. Sajnos ez a nyugalom nem jön számomra olyan könnyen, mint mondjuk egy japán embernek, aki a wabi sabi életérzésbe nőtt bele, de minden, ami csak egy kicsit is könnyíti az ember terheit most, a 21. században, az szerintem hasznos.

Amin elgondolkoztam…

Furcsa, de a minket stresszelő dolgok nagy részét valójában mi saját magunk gerjesztjük önmagunkban. Apróságokon idegeskedünk, amelyek egyáltalán nem számítanak. Mi mégis úgy kiborulunk, mintha eljött volna a világvége. De miért? Hiszen van a világban épp elég valódi stressz, ami ellen nem tehetünk semmit. Miért nem vagyunk képesek elengedni a buta apróságokat?

Én mostantól igyekszem hasznosítani az életemben a wabi sabi által tanultakat. Lehet, hogy nem mindig sikerül, lehet, hogy sosem fogom olyan mélyen megérteni ezt az egészet, mint egy japán ember, de bizonyos szinten tényleg segít a nyugalom és boldogság elérésében.

Kinek ajánlom a könyvet?

Annak, aki egy kicsit el akarja engedni a 21. századi, nyugati, kapitalista világban élő ember stresszét, viszont nem tudja, hogyan is kéne ennek nekilátnia, és vágyik a jó tanácsokra.

Kedvenc idézetek:

„A közösségi média, bár számos szempontból hasznos és értékes dolog, de a hasonlítgatás és a megerősítés függőivé tesz minket. Életünk legbecsesebb pillanatait szakítjuk félbe, hogy lefotózzuk és kiposztoljuk azokat, majd a következő órát azzal töltjük, hogy ellenőrizzük, mennyi elismerést kaptunk olyanokról, akiket alig ismerünk.”

„Röviden: a wabi sabi engedi, hogy önmagunk lehessünk. Arra bátorít, hogy tegyük meg a tőlünk telhetőt, de ne betegedjünk bele az elérhetetlen tökéletesség hajszolásába. Gyengéden int minket pihenésre, lazításra és az élet élvezetére. Megmutatja, hogy a legvalószínűtlenebb helyeken lelhetünk szépségre, így nyitva ajtót mindennap az öröm lehetőségére.”

„Az önfejlesztő guruk jó része valahogy így papol: „Merő káosz volt az életem. Aztán egy napon felébredtem. Most az életem csodálatos és tökéletes. Te ott, a félresikerült életeddel, te is ilyen lehet, mint én, és csodálatos, tökéletes életed lehet, csak olvasd el a könyvem / vegyél részt a tanfolyamomon / jelentkezz a workshopomra!” Én azonban ezt nem veszem be. Mindannyian folyamatosan átalakuláson megyünk át. Némelyikünknek történetesen megadatott a lehetőség, hogy rávilágítsunk minderre és menet közben módunkban állt másokkal is megosztani felfedezéseinket, de valójában mind folytonosan tanulunk egymástól. Nincs főnök. Senki sem rendelkezik mindenre megoldással. És aki azt állítja, hogy mégis, az vagy a saját sztorija hamis verzióját kínálja, vagy egyszer még nagy meglepetések várnak rá.”

„Minél jobbak leszünk valamiben, annál több olyan emberről szerzünk tudomást, akik még többet tettek, még „előrébb” járnak, még „sikeresebbek” az adott területen. Ám amint nem a saját utunkra figyelünk, hanem másokéban veszünk el, saját utunk megtapasztalásáról mondunk le. Olyan ez, mintha egy idegen országon vonatoznánk át, ahová mindig is el akartunk jutni, de közben egész után filmet néznénk a laptopunkon. Épp az út értelme vész el, és kimaradunk az egész kalandból.”

„Ahogy most a nappali padlóján eluralkodó káoszra pillantok – a félmeztelen babára, a Duplo kockák kupacára, a könyvek halmára és a szerteszét heverő, ottfelejtett zsírkrétákra –, valami mást látok. Gyerekeim szűnni nem akaró kíváncsiságát, határtalan energiáját és égető vágyát látom, hogy még többet tudjanak meg az őket körülvevő világról. Örömöt látok. Romlatlan, gyermeki, játékos kedvet. Kacagásukban orvosság van, a házat csodák töltik be.
Megtettem, amit tudtam, hogy otthonunkat a szívből jövő egyszerűség és csendes szépség jellemezze. De nem fogom azzal áltatni magam, hogy tökéletes otthont kellene teremtenem, vagy hogy házunk mindig tiszta és rendes lesz.
Arra gondolok, hogy mit szeretnék, hogyan emlékezzenek majd a lányaim a gyermekkorukra. Az lenne a legfontosabb, hogy azt mondják majd, „mindig tökéletes rend volt nálunk”? Nem. Nem ítélem el azt sem, akinél mindig rend van. Titokban irigylem is. Csak azt akarom mondani, hogy időnként választanunk kell, én pedig így választottam. Azt akarom, azt mondják majd, „A házunk bűbájos, boldog otthon volt, ahol mindig jól és biztonságban éreztünk magunkat. Ahol mindig szerettek minket és gondoskodtak rólunk, és ahol minket is megtanítottak rá, hogy hogyan szeressük egymást és gondoskodjunk egymásról. Megtanultuk értékelni, amink van, és ami még fontosabb, az együtt töltött időt.”

„Ha elrontok valamit, az csak botlás, nem életre szól. Ha hibázom, kijavíthatom, vagy legközelebb jobban igyekezhetek. Akárhol is tartsak a tanulás útján, még mindig utazom, nem értem el a végállomásra, ami lehetővé teszi, hogy megnyugodjak a tudatban, hogy nem kell mindent tudnom, és felkelti a kíváncsiságomat mindazzal kapcsolatban, amit még tanulhatok.”

„Persze sokféleképpen mérhető manapság a „siker”, attól függően, melyik mércét részesítjük előnyben. Minden művünket megvették? Az Instagramon követőink százainkat tetszett legutóbbi posztunk? Ezek csak annyiban számítanak, hogy segítenek a megélhetésben, ami lehetővé teszi, hogy több időt fordítsunk a kreatív tevékenységünkre (…). Az általunk és a munkánk befogadói által teremtett szépség tekintetében azonban mit sem számítanak. E szempontból egyedül az lenne kudarc, ha nem is alkotnánk.”

„Ez az, amit nem szabad elfelejtenünk: más sikere nem akadálya annak, hogy elérjük, amit akarunk. Mások sikere akár számunkra és mások számára is új lehetőségeket nyithat. Ők is járják a saját útjukat; nekünk is a magunkét kell járnunk. Mindenünk megvan hozzá, hogy arra haladjunk, amerre haladni akarunk.”

Értékelés: IMÁDOM.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet: KATT 

Nyereményjáték:

A könyv egy olyan módszerről szól, amellyel megtalálhatjuk a lelki békénket. Nemcsak a japánoknál létezik ilyesmi, hanem más népeknél is. A blogjainkon megtalálhatjátok ezen módszerek nevét, a feladatotok pedig az, hogy beírjátok a rafflecopter doboz megfelelő helyére, mely néphez tartoznak.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A módszer neve a játékhoz: Lagom

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:

05. 01. Spirit Bliss Sárga könyves út

05. 03. Hagyjatok! Olvasok!

05. 05. Kelly és Lupi olvas

05. 07. Könyv és más