~ Sárga könyves út ~

2019. június 16., vasárnap

David Levithan: Majd egy nap – Blogturné


Immár a harmadik részéhez érkezett David Levithan Every day sorozata, Majd egy nap címmel jelenik meg a Maxim Könyvkiadónál. A Blogturné Klub bloggerei nagyon várták már ennek a nem hétköznapi történetnek a befejezését, melyben “A” minden nap új testben találja magát. A kiadó jóvoltából szokás szerint 3 példányt sorsolunk ki azok között, akik helyesen válaszolnak a játék kérdéseire.

David Levithan Majd egy nap című regénye egy olyan regénysorozat harmadik része, amelynek az első könyvét (Nap nap után) olvastam, a második kimaradt, és a harmadikat most megint elolvastam. A második részt azért hanyagoltam, mert ugyanarról szólt, mint az első, csak épp a másik főszereplő szemszögéből. Én pedig nem a másik szemszögre, hanem a folytatásra voltam kíváncsi, amit most szerencsére meg is kaptam. Szóval, ha valaki olvasta már az első részt, de a másodikat nem, nyugodtan vegye kézbe a Majd egy napot, mert teljesen érthető lesz így is.

Ami tetszett

1. Izgalom előtérben

Ez a rész sokkal izgalmasabb és összetettebb volt, mint az első regény. Az első egy romantikus fantasy volt, amely kilencven százalékban a szerelmi szálról szólt. Most jobban előtérbe került X szála, ami adott némi thrilleres beütést a történetnek, valamint újabb A-hoz hasonló lelkekkel is megismerkedhettünk.

X olyan emberből emberbe költöző, saját test nélküli lélek, mint A. Hasonlítanak, mégis nagyban különböznek. A ugyanis mindig igyekszik odafigyelni arra, hogy minél kevesebb kárt okozzon azoknak az embereknek, akiknek a testét egyetlen napra megszállja. X viszont nemhogy nem igyekszik, direkt olyasmiket tesz, amikkel árt az embereknek. Emellett, ő nemcsak egy napra szállja meg a testeket, hanem megtanulta, hogyan maradjon addig egy ember testében, amíg csak akar, elnyomva ezzel az adott testhez tartozó ember lelkét, személyiségét, akaratát.

Az egyetlen emberi X-ben, hogy magányos. Ezért akarja többek között mindenáron és minden eszközzel felkutatni A-t. Szüksége van valakire, aki olyan, mint ő, és érti, amiről beszél, amit érez. Ezen kívül úgy gondolja, hogy A-val együtt erősebbek lehetnek, és többet elérhetnek, mint egyedül. A-nak is hiányzik valaki, aki tényleg megérti, min megy át nap nap után, mert bármennyire is szeretik egymást Rhiannonnal (legalábbis elvileg, de erről majd lejjebb írok bővebben…), egy átlagos ember nem tudhatja pontosan, mit érez így testetlen lélekként.

A kérdés csak az, hogy melyiküknek van inkább szüksége a másikra. Vajon X-nek sikerül átcsábítania a „sötét oldalra” A-t? Vagy A képes pozitív hatással lenni X-re? Esetleg végül össze kell csapniuk egy szokásos jó a rossz ellen küzdelemben?

Végig kíváncsi voltam arra, hogyan is alakulnak a dolgok, mert bármit el tudtam volna képzelni az alapján, ahogyan A és X viselkedik és érez. Szóval sikerült úgy megírni a sztorit, hogy az olvasóban végig fenntartsa a bizonytalanságot, a kétségeket, és ne legyen biztos benne, hogy mi fog történni végül.

2. Filozofálás

A thrilleres és a romantikus szál mellett természetesen tele volt a történet filozófiai kérdésekkel. Mit jelent embernek lenni? Mi az, amit megtehetünk a szerelemért? Fontosabb lehet-e egy másik ember élete, mint a sajátunk? Megfoszthatunk-e másokat az életüktől csak azért, hogy mi élhessünk? Ha kapunk valamiféle hatalmat mások felett, jogunkban áll-e bármiféle módon visszaélni vele a saját érdekünkben, vagy nem tehetjük akkor sem, ha ebbe belepusztulunk?

X karaktere azért érdekes, mert ha bizonyos szemszögből nézzük a dolgokat, megvan a maga igaza. Az, ahogyan nekik, testetlen lelkeknek élniük kell, kegyetlen igazságtalanság. Ugyanúgy megjárna nekik a test és a normális élet, mint bárki másnak. Ők sem kevésbé fontosak, mint egy testtel rendelkező ember.

Ami mégis torzzá teszi a gondolkodásmódját, hogy bár igaz, megjárna nekik is a normális élet, de nem egy másik ember élete árán. Ők sem lehetnek fontosabbak egy élő, érző embernél, nem rabolhatják el a testét és a jövőjét, mert az ugyanúgy kegyetlenség.

3. A többiek

Ebben a könyvben már nemcsak A szemszögéből láthattuk az eseményeket, hanem beleláthattunk Rhiannon, X, Nathan és több idegen lélek gondolataiba is. Ez utóbbi nagyon tetszett. Mindig kíváncsian vártam, hogy milyen lelkek is bukkannak még fel, kik ők, hogyan élnek, és vajon összefutnak-e végül a szálaik valamilyen módon A-val.

Amin elgondolkoztam…

Már az első részben sem éreztem azt, hogy Rhiannon szerelmes lenne A-ba. Izgalmas számára ez a helyzet, különlegesnek érzi attól magát, hogy egy furcsa, földöntúli, izgalmas és lehetetlen „szerelem” főszereplője lehet, de számára ez olyan, mintha rövid ideig egy film főhősnőjének képzelhetné magát.

Az igazság az, hogy most sem éreztem Rhiannon és A között a vonzalmat. Amikor nem voltak együtt, akkor szenvedtek, de amikor találkoztak, nem tudtak mit kezdeni egymással, feszengtek, unatkoztak, máshová vágytak. Jövőjük sem nagyon van, mert nem tudom, hogyan lehetne úgy élni, hogy akivel együtt vagy, minden nap más testét ölti magára. Szóval bár Rhiannon ebben a könyvben úgy tűnik, egyre komolyabban gondolja a kapcsolatát A-val, már kevésbé bizonytalankodik A változó külseje és a nehézségek miatt, nem értem az okait… Nem érzem, hogy szerelmes lenne úgy igazán, nem élhet átlagos életet A-val soha, ő mégis valami számomra érthetetlen ok miatt ragaszkodik A-hoz és ahhoz, hogy együtt legyenek. Ha azt érezném, hogy tényleg halálosan szerelmes, és A az igazi lelki társa, akivel teljesen megértik egymást, akkor logikus lenne a ragaszkodása a végsőkig. De… szerintem Alexanderrel sokkal jobban megértették és kiegészítették egymást…

Szóval a thrilleres szálat imádtam, a filozófiai szálat imádtam, de a romantikus szál annyira nem tudott még most sem megfogni… 

Kiknek ajánlom a könyvet?

Mindenkinek, aki szeret komoly filozófiai kérdésekről gondolkozni úgy, hogy közben jól szórakozik egy érdekes történeten.

Kedvenc idézet:

„– Nekem az a véleményem, hogy te egész életedben alá-vetetted magad mindazoknak, akiknek a testét elfoglaltad. Ahelyett, hogy teljes értékű emberi lényként kezelted volna magadat, mint ahogyan azok is vagyunk, te azt gondoltad, nem vagy több egy élősködőnél, egy fertőzésnél, egy huszonnégy órás vírusnál, aminek vajmi kevés befolyással bír a kárra, amit okoz. Úgyhogy szépen a háttérbe húzódtál. Te inkább megtagadod a saját emberi lényedet, csak hogy az övék fennmaradjon. De kérdem én tőled, mint ahogyan magamtól is százszor: ugyan miért érne többet az ő életük, csupán azért, mert az vagy, ami?”

Értékelés: NAGYON TETSZETT.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet: KATT 



Nyereményjáték:

David Levithan regényei közül egyre több jelenik meg magyarul is, és mi nagyon szeretjük a karaktereit. Minden állomáson megadunk egy magyarul is megjelent regénybéli szereplő nevét, nektek meg kell mondanotok a regény címét, amiben szerepel. A könyvcímeket írjátok be a Rafflecopter doboz megfelelő sorába. A nyerteseket azok közül sorsoljuk, akik minden címet megfejtenek. A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz! Sok szerencsét!

Név a játékhoz:

Will Grayson

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:

06.14. Deszy könyvajánlója
06.16. Spirit Bliss - Sárga könyves út

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Oszd meg a Citromail-lel! Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

 

2019. június 13., csütörtök

David Walliams: A világ legrosszabb gyerekei 2. – Blogturné


A Kolibri Kiadó ismét elhozta nekünk David Walliams újabb gyűjteményét, amelyben a világ legrosszabb gyerekeiről ír, akik egyszerre szörnyűek és viccesek. Még szerencse, hogy elképesztően csodás köntösben jelennek meg: színesen illusztrálva és kemény kötésben. Ha szeretnétek megtudni, hogy mit gondolnak bloggereink ezekről a gyerekekről, tartsatok velünk, mert a turné végén lehetőségetek lesz megnyerni a kiadó által felajánlott könyvet! 

David Walliams A világ legrosszabb gyerekei 2. részére azért voltam kíváncsi, mert az első részt is olvastam, és érdekelt, hogy most vajon milyen rossz gyerekekről szólnak majd a mesék.

Ami tetszett

1. Külcsín

A második rész kivitelezése is nagyon szép és minőségi. A rajzok viccesek, tökéletesen illenek a mesékhez és feldobják a könyvet. Külön örülök, hogy most figyeltek arra, egyetlen olyan sötét hátterű oldal se legyen, amelyen nehéz elolvasni a szöveget. Az első részben sajnos volt 2-3 ilyen oldal, de ezúttal minden egyes oldalon jól olvashatóak voltak a mesék.

2. Hős nélkül is tanulságos

A mesék főszereplői korántsem olyanok, mint amilyennek megszokhattuk őket más mesékben. Nem bátrak, okosak, hősiesek, kedvesek, jók. Ők valóban a világ legrosszabb gyerekei, kegyetlenek, kapzsiak, falánkak, beképzeltek, undorítóak. Vagyis jó esetben egyetlen gyerek vagy mesét olvasó felnőtt sem tud azonosulni velük. És mégis jól szórakozhatunk olvasás közben. Hiszen izgatottan várjuk, hogy hogyan is járnak majd végül ezek a rossz gyerekek pórul.

Ami külön tetszett, hogy míg az első könyvben kevés olyan mesét találtam, amelyek a valódi gyerekek számára is hasznos tanulsággal szolgáltak volna, addig most olyan témák kerültek elő, amelyek tényleg érinthetik őket.

Rengeteg mostanában az állatkínzásos hír, sokszor gyerekek okoznak kárt állatokban hol véletlenül, felelőtlenségből, hol direkt, szóval Kegyetlen Klarissza meséje jó arra, hogy beszéljünk erről a témáról a gyerkőcökkel. Szupersztár Szerénke meséje arra figyelmeztet, hogy ne akarjunk feltétlenül celebek lenni, mérjük fel helyesen a tehetségünket, és ne kergessünk olyan álmokat, amiket esélyünk sincs utolérni. Telhetetlen Benedek a fogyasztói társadalom és az állandóan többet és többet akaró, gazdag társadalmi réteg szimbóluma is lehet egyben. De előkerült témaként az iskolai bántalmazás és trollkodás is, ami szintén fontos téma. Vagyis most szinte minden mesének megvan a maga tanulsága, amelyből a gyerekek tanulhatnak valamit, főképp, ha az olvasás mellett el is beszélgetünk velük a mesékben felbukkanó témákról.

3. Pozitív végkimenetel

Ha jól emlékszem, akkor az első kötetben egyetlen olyan mese sem volt, amelyben a főszereplő megváltozott volna, és pozitív végkimenetele lett az adott mesének. Nos, ebben a második kötetben ilyen mesét is találtam. Ez azért jó, mert bár a legtöbb mese esetében kifejezetten örülünk annak, amikor a rossz gyerekek végül pórul járnak és elnyerik méltó büntetésüket, az olvasó gyerekekkel azért éreztetni kell, hogy a rosszalkodást meg lehet bánni, lehet tanulni a hibáinkból, meg lehet változni, és ha rosszat is tettünk, fordulhat még jobbra a sorsunk.

Értékelés: NAGYON TETSZETT.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet: KATT 


Nyereményjáték:

David Walliams-et Roald Dahl utódjának szokták nevezni, de rajta kívül vannak más angol gyerekeknek írók is, akik pályázhatnának erre a címre. Őket keressük, könyveik borítója alapján. A Rafflecopter megfelelő sorába a szerzők nevét kell beírni.

Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Kép a játékhoz:


a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:

06. 13. Spirit Bliss Sárga könyves út
06. 15. Olvasónapló
06. 17. KönyvParfé  

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Oszd meg a Citromail-lel! Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

2019. június 8., szombat

Jégvarázs – Anna és Elza: Új történetek 2. – Blogturné


A Kolibri Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent a Disney Anna és Elza: Új történetek 2. című mesegyűjteménye. Tartsatok a Blogturné Klub három bloggerével, ismerjétek meg Arandelle világát, tudjátok meg, mivel töltötte Anna, Elza és Kristoff a gyermekkorát, vagy hogy milyen kalandokba csöppent ismeretségük után az öt jóbarát. 

A Jégvarázs – Anna és Elza: Új történetek 2. része azért érdekelt, mert nagyon szeretem a Jégvarázs című mesét. Imádom, hogy egy mese végre nem a szerelemről szól, hanem a testvéri szeretet erejéről. Imádom, hogy a hercegről kiderül, hogy valójában ő a gonosz. És persze imádom a mesében lévő dalokat is. Szóval amint lehetőség nyílt rá, hogy elolvassam ezt a könyvet, azonnal éltem is vele.

Ami tetszett

1. Nosztalgia

Alig várom már, hogy a Jégvarázs 2. része a mozikba kerüljön, és láthassam, de addig is nagyon jólesett visszatérni egy kicsit a történet világához. Olvasás közben ugyanúgy megmosolyogtam Olaf aranyos butaságait, Kristoff egyszerű, mégis kedves természetét, Anna hebehurgyaságát és Elza igyekvését, hogy jó nővér legyen, mint mesenézés közben.

A könyvben lévő mesék hangulatra és tanulságra is körülbelül azt adták számomra, amit az eredeti mese alapján vártam tőlük. Az elsődleges üzenetük a család és a barátok fontossága, a testvéri szeretet mindent lehetővé tevő ereje.

Ezeket a fontos üzeneteket egyébként nemcsak Anna és Elza kapcsolatán keresztül mutatják be, hanem Olaf és a kis hóembertestvérei, Kristoff és a trollcsaládja, az Oaken család éves találkozója és Hóriás magányossága által is.

2. Sokszínűség

A könyvben megtalálható 13 mese a gyerkőcök 13 estéjét teheti szebbé. Mindegyik aranyos, kalandos, és mivel nemcsak Elza és Anna van az összes mese középpontjában, így megismerhetjük kicsit jobban a mellékszereplőket is. Valamint a különc gyerkőcök, akiknek az eredeti mese alapján nem Elza és Anna a kedvencük, hanem mondjuk Olaf, a trollok vagy épp Hóriás, szintén megtalálhatják a kötetben a kedvenc meséjüket, melynek a kedvenc mellékkarakterük a főszereplője.

A testvéri és baráti szeretet mellett egyéb tanulságok is megtalálhatók a történetben, például az egyik mese arról szól, hogy hogyan legyen valaki jó királynő, de arról is olvashatnak a gyerekek, hogy nem kell rágörcsölni arra, hogy valami tökéletesen sikerüljön, egyszerűen csak sodródni kell az árral, és élvezni azt, amit történik a szeretteid társaságában. 


Ezen kívül a történetek nemcsak a jelenben játszódnak, hanem a múltba is betekintést nyerhetünk általuk. Milyen volt a kicsi Kristoff, hogyan élt Anna és Elza, mielőtt Elza elzárkózott volna a világ és a húga elől.

3. A kedvenc mesém

A Mit ajándékozz egy rénszarvasnak, akinek mindene megvan? című mese tetszett a legjobban a kötetből nekem. Egyfelől, mert átéreztem Olaf gondját. Én is nagyon szeretnék mindig valami klassz dolgot ajándékozni a szeretteimnek, de sosincs semmi igazán jó ötletem, ami megvalósítható, és így mindig azt érzem, hogy nem tudtam igazán jó ajándékot adni. Miközben ha én kapok ajándékot, akkor nagyon tudok már annak is örülni, hogy a másik egyáltalán gondolt rám. Szóval meg kéne tanulnom nem rágörcsölni az ajándékozásra, mert ha a másik kedvel vagy szeret engem, akkor biztosan örülni fog a gesztusnak is.  

Kiknek ajánlom a könyvet?

Minden gyerek és felnőtt Jégvarázs-rajongónak, aki szeretne kicsit nosztalgiázni.

Értékelés: NAGYON TETSZETT.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet: KATT 


Nyereményjáték:

A Jégvarázs sikeréhez nagyban hozzájárult a fantasztikus zene és szinkron. Így hát mostani játékunk során azt kell kitalálnotok, mely magyar színészek kölcsönözték hangjukat a dalbetétek során a képeken látható karaktereknek. (Nem a beszéd-, hanem az énekhangokra vagyunk kíváncsiak.)

Fontos! A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük; amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Kép a játékhoz:


a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:

06. 08. Spirit Bliss Sárga könyves út
06. 10. Dreamworld
Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Oszd meg a Citromail-lel! Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

2019. június 2., vasárnap

Vörös Pöttyös Klub – Alexandra Pódium-beszélgetés



Múlt hét vasárnap Budapesten jártam, mert meghívtak az Alexandra Pódiumra, a Vörös Pöttyös Klub beszélgetős eseményére. A téma az Árnyékvilág című könyvemhez és Marissa Meyer Cinder című könyvéhez kapcsolódott. Miért kedveljük azokat a könyveket, amelyekben az egyik szereplő gazdag és híres, a másik viszont teljesen átlagos? A sztárok, gazdagok világa valóban csak a csillogásról szól? Boldog lehet egy ember egy olyan világban, ahol minden lépését újságírók, paparazzik és rajongók követik nyomon, és egy átlagember be tud illeszkedni ebbe a világba pusztán a szerelem miatt?

A Pestre való feljutásom kicsit nehézkes volt. Egyfelől rá kellett vennem az egyik kolléganőmet, hogy a vasárnapi szabadnapját cserélje el az én pénteki szabadnapomra. Itt is köszönöm neki, amiért belement a cserébe. :) Aztán az utolsó pillanatban kiderült, hogy a MÁV megint megkavarta a dolgokat, és a Pécs–Budapesti vonatok csak Kelenföldig közlekednek. Végül pedig olyan vonattal kellett felutaznom egy meleg napon, amelyen nem működött a légkondi, az ablakok le voltak zárva, és a kalauz csak az utolsó órában nyitotta ki nekünk őket.

Persze a vonat is késett egy kicsit, de szerencsére Róbert Kata korábban elmagyarázta, hogy melyik útvonalon tudunk eljutni az Alexandra Pódiumhoz, úgyhogy legalább azt nem nagyon kellett már keresgetnünk. A többesszám azért van, mert Kelenföldön várt rám Kolozs Kitti, hogy a kísérőm és társaságom legyen aznap. 


Mivel nem tudtuk, hogy van-e mosdó a beszélgetés helyszínén, megálltunk egy közeli gyorsétteremnél, vettünk gyorsan két kávét, hogy bemehessünk a blokkal a mosdóba. Utána rohantunk a könyvesboltba, fel gyalog a lépcsőkön a legfelső emeletre, ahol az Alexandra Pódium van. Így néhány perccel a kezdés előtt kicsit fújtatva, kicsit kimelegedve, de legalább nem késve megérkeztünk. Szerencsére volt még időnk szusszanni egy kicsikét, aztán kezdődött is a beszélgetés Róbert Katával, Deszyvel és velem.

Sok mindenről beszéltünk, előkerült természetesen, többek között az Árnyékvilág kapcsán, a hírességek csillogó világának negatív oldala. Aztán a regénysorozatom ihletésének köszönhetően Robert Pattinson és életem legkalandosabb két hete, amikor kint lehettem a Bel Ami című filmje forgatásán. Beszéltünk a brit királyi családról, Diana balesetéről és a két fia és a feleségeik életéről a jelenben. Deszy elég sokat tud erről a témáról, így megtudhattuk tőle, hogy mostanra Diana balesete miatt némileg változott a paparazzik  és újságírók hozzáállása a hírességekhez, és az ő hozzáállásuk is változott a nyilvánossághoz.

Beszéltünk arról, hogy mi hogyan állunk a rajongáshoz, nyomon követjük-e a kedvenc hírességeink mindennapjait vagy sem. Hol látjuk a határt, amit egy rajongónak nem (lenne) szabad már átlépnie, és mi mindent "köteles" megtenni egy híresség a rajongóinak a szeretetükért cserébe. A nézők között ülő egyik lány kérdésére elmeséltük Katával azt is, hogy minket értek-e már olyan dolgok az olvasóink részéről, amiket kényelmetlenül, zaklatásként éltünk meg. Elmélkedtünk azon is, hogy míg korábban a könyvekben a sztárság csillogó oldalát mutatták be mindig az írók, miért lehet, hogy mostanában a negatív oldal is előkerül elég erőteljesen.

Szóval mint láthatjátok, rengeteg téma előkerült, élvezetes, izgalmas beszélgetés volt, amely jócskán tovább tartott a tervezett egy óránál, és amelyet én nagyon-nagyon élveztem. Olyannyira, hogy még azt sem bántam, hogy hazafelé is légkondi nélküli vonaton kellett utaznom.

Nem mellesleg volt egy poénos esemény is a hazafelé úton. Én ültem a vonat bal oldalán az ablak melletti ülésen, mellettem a másik ülésen a táskám, kabátom. Jobb oldalon két külföldi srác utazott, nem tudom, merre járhattak, hová mehettek, de nagyon fel voltak dobva, egy aláírásokkal teli magyar zászlót nézegettek. Én úgy döntöttem, hogy pihenek egy kicsit, ezért oldalra fordultam, felhúztam a lábam, és becsuktam a szemem. Egyszer csak azt érzem, hogy valami végigcsiklandozza a karomat. Természetesen kipattant a szemem, és fölém hajolva ott látom az egyik külföldi srácot. Totál döbbenet, míg rá nem jöttem, hogy a mellettem lévő függönyt húzza be éppen (az ért a karomhoz). A szemükbe sütött a nap az ablakomból, és gondolom, nem akartak felébreszteni azért, hogy megkérjenek a függönybehúzásra. A másik srác, aki a helyén maradt, észrevette, hogy felriadtam, és rám hozták a frászt, és csak annyit mondott a kezét mentegetőzően felemelve, széles mosollyal, hogy "Bocsi, bocsi." Én meg elröhögtem magam, és csak annyit feleltem magyarul, semmi gond. Azt nem tudom, értették-e, de a nevetésemből tudták, hogy minden oké.

Aztán már nem aludtam vissza, hanem elővettem Pusztai Andrea Bizánc sorozatának az első részét, és annyira belefeledkeztem, hogy a végállomáson, Pécsett, csak azt vettem észre, hogy a vonaton lévő összes utas elkezdett leszállni.

Szóval a légkondit leszámítva nagyon jó napom volt, köszönöm a beszélgetést Róbert Katának és Deszynek, az olvasóknak azt, hogy eljöttek meghallgatni minket, Kolozs Kittinek pedig azt, hogy a kísérőm volt és fotózott az eseményen. :)

Az eseményről a többi fényképet itt találhatjátok: KATT

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Oszd meg a Citromail-lel! Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz