Miért választottam ezt a könyvet?
Gyerekkorom óta odavagyok "A szépség és a szörnyeteg"-történetekért. Láttam mese-, film- és filmsorozat-feldolgozásokat belőle, olvastam mesekönyveket és regényeket, amelyeknek ez a sztori adta az alapját. A szörnyszívű eddig valahogy kimaradt a sorból, pedig már szinte a megjelenése óta szeretném elolvasni. Hát, most pótoltam az elmaradást.
Véleményem a könyvről
Kyle Kingsbury elkényeztetett gazdag gyerekként éli az életét. Ő a legmenőbb srác az iskolában, és talán a leggonoszabb is. Az iskolabálra elhívja Kendrát, a furcsa és csúnyácska lányt, hogy aztán ott cserben hagyja és a gúny céltáblájává tegye. Csak egy dologra nem számít, hogy Kendra valójában boszorkány, és móresre tanítja őt. Átváltoztatja csúnya szörnyeteggé, hogy a fiú megtanulja, a külső szépség mit sem ér, ha az ember lelke csúnya. Ha két éven belül nem szeret bele egy lányba, aki képes őt szörnyként is viszontszeretni, az átok örök időkig rajta marad.
Ahogy az előző bekezdésből is látszik, egy 21. századi környezetbe ültetett "A szépség és a szörnyeteg"-sztoriról van szó, amely szinte lépésről lépésre végigmegy az eredeti mese történetén csak kicsit megváltoztatva, modernizálva azt.
A fejezetek között volt néhány chatbeszélgetés is, amelyekben elvarázsolt meselények beszélgettek egymással. Pl. a kis hableány, az elvarázsolt béka, a medvévé változtatott srác és persze a szörny. Ezek nem tettek hozzá túl sokat magához a történethez, viszont viccesek voltak.
A történet legelején megismerhetjük a bunkó Kyle-t, de közben megérthetjük azt is, miért viselkedik így. Az apja híres tévés, aki csak a munkájával foglalkozik, a fia egyáltalán nem érdekli. Megvesz neki mindent, amit a srác akar, kitömi pénzzel, de két szót nem képes vele váltani. És nemcsak azért, mert nincs rá ideje, hanem azért is, mert nem is érdekli a saját gyereke. Ezt szépen bebizonyítja azután, hogy Kyle-t megátkozzák. Szóval egyáltalán nem csoda, hogy Kyle gonoszkodó, beképzelt, nem tudja értékelni a valódi szépséget, csak és kizárólag a külcsín érdekli. Ennek ellenére ott van benne alapvetően a jóság is, hiszen a lelke mélyén pontosan tudja, hogy Kendrának igaza van vele kapcsolatban, valamint a rózsát is odaajándékozza az átlagosnak tartott, ösztöndíjas, csóró lánynak, Lindynek. Ám senki nem tanította meg neki, hogyan legyen jó és kedves, és ezért nem is tudja.
Talán azért is halogattam ennek a regénynek az olvasását, mert évekkel ezelőtt láttam a filmváltozatot, amit a könyv alapján készítettek, és az nem igazán tetszett. Azért nem voltam oda érte, mert abban a szörnyeteg egyáltalán nem volt szörnyeteg. A főszereplőt játszó színész jóképű volt, és csak tettek az arcára néhány tetoválást meg heget, aztán ennyi. Tartottam tőle, hogy a könyvben sem lehet majd komolyan venni a szörnnyé válást, de szerencsére nem így volt. A könyvben a szörny valóban szörny, szőrös, karmos, agyaras lény, és ez egy A szépség és a szörnyetegen alapuló történetben pont így van jól.
A könyv első fele lényegében arról szólt, hogy Kyle, vagyis a névváltoztatása után Adrian, miképpen szenved attól, hogy szörnnyé változott és elvesztett mindent. Hogyan szerez a pénze helyett a kedvességével igazi barátokat a házvezetőnője és a házi tanítója személyében, hogyan látja meg a szépséget az egyszerű dolgokban is, mint például néhány rózsa. Ebben különbözik a regény az eredeti mesétől, mert míg ott rögtön a romantikus szál kerül előtérbe, itt az előzményeket is részletesen megismerhetjük, valamint végigkövethetjük, Adrian személyisége miképpen változik meg a szörnnyé válása hatására.
– Még soha nem csináltam hóembert senkivel. Megmutatnád, hogy kell?– Én is nagyon rég csináltam ilyet – válaszoltam. Ez így is volt. Alig emlékeztem arra az időre, amikor még voltak barátaim, már ha voltak egyáltalán. – Először egy hógolyót kell csinálnod, és – ez a legnehezebb része – nem szabad megdobnod vele.– Oké. – Lindy kesztyűben gyúrt egy hógolyót. – Hoppá! – dobott vele fejbe.– Mondtam, hogy nem könnyű.– Igazad volt. Újból megpróbálom. – Csinált még egyet, és ezt is eldobta. – Bocsánat.– Ó, hát ez már háború.
Valamikor a könyv felénél jött úgy igazán képbe Lindy, aki a könyv első felében csak egyszer szerepelt ténylegesen, aztán pedig csak a mágikus tükörben látta talán kétszer Adrian. Újabb változás, hogy a lánynak az édesapjával való viszonya még csak nem is hasonlít a mesebelire. Az apja egy drogos, aki lényegében azért adja a saját lányát a szörnyetegnek, mert betört hozzá, a biztonsági kamera rögzítette ezt, és nem akar börtönbe kerülni.
Lindy pusztán annyiban hasonlít a mesebeli Belle-re, hogy nagyon okos, önfeláldozó és szeret olvasni. Az élete, múltja viszont egyáltalán nem olyan, mint amilyen a mesében. Agresszió, mélyszegénység és veszély veszi körül, a tanulással próbál kitörni ebből a környezetből. Gaston sem jelenik meg a regényben semmiféle módon, de őszintén, nekem egyáltalán nem hiányzott.
Amiben kicsit gyengébbnek éreztem a regényt, azok a párbeszédek, főképp Lindy és Adrian között. Egyfelől sokszor rosszul voltak tördelve, és kellett némi gondolkodási idő, hogy rájöjjek, ki beszél éppen. Másfelől nem éreztem, hogy lenne valódi mélységük. Felszínesen kapargatták azt, amire több időt és mélyebb gondolatokat kellett volna szánni.
Ennek ellenére nagyon élveztem a történetet. Az erősségét az adta számomra, hogy Adrian személyiségének, lelkének változásaira pont elég időt szánt az író, tényleg végigkövethettük, hogyan lesz bunkó, gazdag, a külsőségeket és pénzt a legtöbbre tartó srácból érzelmes, kedves, önfeláldozó, a valódi szépséget meglátó fiatal férfi.
Hogy tetszett a könyv?
A szörnyeteg lelki változásait gyönyörűen bemutatta, aminek nagyon örülök, és érdekes volt a történet 21. századba ültetése is. A szerelmi szál, főképp a párbeszédek kicsit elmaradtak számomra az elvárttól, de ennek ellenére élveztem az olvasást.
Vagyis összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.
Kiknek ajánlom a könyvet?
Mindenkinek, aki odavan "A szépség és a szörnyeteg"-témakörért, és kíváncsi arra, hogy miképpen lehet ezt a sztorit átültetni a mi korunkba.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
