~ Sárga könyves út ~

2021. december 7., kedd

Alex Flinn: A szörnyszívű



Miért választottam ezt a könyvet?

Gyerekkorom óta odavagyok "A szépség és a szörnyeteg"-történetekért. Láttam mese-, film- és filmsorozat-feldolgozásokat belőle, olvastam mesekönyveket és regényeket, amelyeknek ez a sztori adta az alapját. A szörnyszívű eddig valahogy kimaradt a sorból, pedig már szinte a megjelenése óta szeretném elolvasni. Hát, most pótoltam az elmaradást.


Véleményem a könyvről

Kyle Kingsbury elkényeztetett gazdag gyerekként éli az életét. Ő a legmenőbb srác az iskolában, és talán a leggonoszabb is. Az iskolabálra elhívja Kendrát, a furcsa és csúnyácska lányt, hogy aztán ott cserben hagyja és a gúny céltáblájává tegye. Csak egy dologra nem számít, hogy Kendra valójában boszorkány, és móresre tanítja őt. Átváltoztatja csúnya szörnyeteggé, hogy a fiú megtanulja, a külső szépség mit sem ér, ha az ember lelke csúnya. Ha két éven belül nem szeret bele egy lányba, aki képes őt szörnyként is viszontszeretni, az átok örök időkig rajta marad.

Ahogy az előző bekezdésből is látszik, egy 21. századi környezetbe ültetett "A szépség és a szörnyeteg"-sztoriról van szó, amely szinte lépésről lépésre végigmegy az eredeti mese történetén csak kicsit megváltoztatva, modernizálva azt.

A fejezetek között volt néhány chatbeszélgetés is, amelyekben elvarázsolt meselények beszélgettek egymással. Pl. a kis hableány, az elvarázsolt béka, a medvévé változtatott srác és persze a szörny. Ezek nem tettek hozzá túl sokat magához a történethez, viszont viccesek voltak.

A történet legelején megismerhetjük a bunkó Kyle-t, de közben megérthetjük azt is, miért viselkedik így. Az apja híres tévés, aki csak a munkájával foglalkozik, a fia egyáltalán nem érdekli. Megvesz neki mindent, amit a srác akar, kitömi pénzzel, de két szót nem képes vele váltani. És nemcsak azért, mert nincs rá ideje, hanem azért is, mert nem is érdekli a saját gyereke. Ezt szépen bebizonyítja azután, hogy Kyle-t megátkozzák. Szóval egyáltalán nem csoda, hogy Kyle gonoszkodó, beképzelt, nem tudja értékelni a valódi szépséget, csak és kizárólag a külcsín érdekli. Ennek ellenére ott van benne alapvetően a jóság is, hiszen a lelke mélyén pontosan tudja, hogy Kendrának igaza van vele kapcsolatban, valamint a rózsát is odaajándékozza az átlagosnak tartott, ösztöndíjas, csóró lánynak, Lindynek. Ám senki nem tanította meg neki, hogyan legyen jó és kedves, és ezért nem is tudja.

Talán azért is halogattam ennek a regénynek az olvasását, mert évekkel ezelőtt láttam a filmváltozatot, amit a könyv alapján készítettek, és az nem igazán tetszett. Azért nem voltam oda érte, mert abban a szörnyeteg egyáltalán nem volt szörnyeteg. A főszereplőt játszó színész jóképű volt, és csak tettek az arcára néhány tetoválást meg heget, aztán ennyi. Tartottam tőle, hogy a könyvben sem lehet majd komolyan venni a szörnnyé válást, de szerencsére nem így volt. A könyvben a szörny valóban szörny, szőrös, karmos, agyaras lény, és ez egy A szépség és a szörnyetegen alapuló történetben pont így van jól.

A könyv első fele lényegében arról szólt, hogy Kyle, vagyis a névváltoztatása után Adrian, miképpen szenved attól, hogy szörnnyé változott és elvesztett mindent. Hogyan szerez a pénze helyett a kedvességével igazi barátokat a házvezetőnője és a házi tanítója személyében, hogyan látja meg a szépséget az egyszerű dolgokban is, mint például néhány rózsa. Ebben különbözik a regény az eredeti mesétől, mert míg ott rögtön a romantikus szál kerül előtérbe, itt az előzményeket is részletesen megismerhetjük, valamint végigkövethetjük, Adrian személyisége miképpen változik meg a szörnnyé válása hatására.

– Még soha nem csináltam hóembert senkivel. Megmutatnád, hogy kell?
– Én is nagyon rég csináltam ilyet – válaszoltam. Ez így is volt. Alig emlékeztem arra az időre, amikor még voltak barátaim, már ha voltak egyáltalán. – Először egy hógolyót kell csinálnod, és – ez a legnehezebb része – nem szabad megdobnod vele.
– Oké. – Lindy kesztyűben gyúrt egy hógolyót. – Hoppá! – dobott vele fejbe.
– Mondtam, hogy nem könnyű.
– Igazad volt. Újból megpróbálom. – Csinált még egyet, és ezt is eldobta. – Bocsánat.
– Ó, hát ez már háború.

Valamikor a könyv felénél jött úgy igazán képbe Lindy, aki a könyv első felében csak egyszer szerepelt ténylegesen, aztán pedig csak a mágikus tükörben látta talán kétszer Adrian. Újabb változás, hogy a lánynak az édesapjával való viszonya még csak nem is hasonlít a mesebelire. Az apja egy drogos, aki lényegében azért adja a saját lányát a szörnyetegnek, mert betört hozzá, a biztonsági kamera rögzítette ezt, és nem akar börtönbe kerülni.

Lindy pusztán annyiban hasonlít a mesebeli Belle-re, hogy nagyon okos, önfeláldozó és szeret olvasni. Az élete, múltja viszont egyáltalán nem olyan, mint amilyen a mesében. Agresszió, mélyszegénység és veszély veszi körül, a tanulással próbál kitörni ebből a környezetből. Gaston sem jelenik meg a regényben semmiféle módon, de őszintén, nekem egyáltalán nem hiányzott.

Amiben kicsit gyengébbnek éreztem a regényt, azok a párbeszédek, főképp Lindy és Adrian között. Egyfelől sokszor rosszul voltak tördelve, és kellett némi gondolkodási idő, hogy rájöjjek, ki beszél éppen. Másfelől nem éreztem, hogy lenne valódi mélységük. Felszínesen kapargatták azt, amire több időt és mélyebb gondolatokat kellett volna szánni.

Ennek ellenére nagyon élveztem a történetet. Az erősségét az adta számomra, hogy Adrian személyiségének, lelkének változásaira pont elég időt szánt az író, tényleg végigkövethettük, hogyan lesz bunkó, gazdag, a külsőségeket és pénzt a legtöbbre tartó srácból érzelmes, kedves, önfeláldozó, a valódi szépséget meglátó fiatal férfi.


Hogy tetszett a könyv?

A szörnyeteg lelki változásait gyönyörűen bemutatta, aminek nagyon örülök, és érdekes volt a történet 21. századba ültetése is. A szerelmi szál, főképp a párbeszédek kicsit elmaradtak számomra az elvárttól, de ennek ellenére élveztem az olvasást.

Vagyis összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.


Kiknek ajánlom a könyvet?

Mindenkinek, aki odavan "A szépség és a szörnyeteg"-témakörért, és kíváncsi arra, hogy miképpen lehet ezt a sztorit átültetni a mi korunkba.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

Benyák Zoltán: Féktelen történet – Blogturné



Benyák Zoltán Féktelen történet című regényével ismét visszarepít minket az írók képzeletének birodalmába. Ezúttal Max lányával, Moirával kalandozhatunk ismert és ismeretlen történetek szereplői között. Egy vegyes turné keretében egy bloggerünk elmondja a véleményét az első könyvről (Képtelen történet), négy bloggerünk pedig az új könyvet véleményezi. Természetesen a turné végén ti is nyerhettek egy példányt a könyvből.


Miért választottam ezt a könyvet?

Benyák Zoltántól már több könyvet is olvastam, és mindig sikerült százszázalékosan lekötnie a történeteivel. A Féktelen történet első könyvét, a Képtelen történetet is nagyon élveztem, szóval kérdés sem volt számomra, hogy érdekel, mi lett Moirával és Maxszel.


Véleményem a könyvről

Moira immár a valóságban él. Az édesapja, Max meghalt, a veszteség és az élet egyéb gondjai pedig magányossá, szomorúvá tették a lányt. Nem találja a helyét az igazi világban. Így mikor egy beszélő vízköpő közli vele, hogy gond van a fantáziavilágban, és Moirának vissza kéne térnie oda, ő nem is gondolkozik, belevág az újabb kalandba.

Moirát nagyon kedveltem az első részben, cserfes, belevaló kislány volt, a második könyv elején ez az énje viszont kicsit háttérbe szorul. Az apja elvesztése megviseli őt, az iskolában nem találja a helyét, képtelen megvédeni magát a szemétkedő iskolatársaktól. Vagyis előjönnek a tipikus tinédzserkori tulajdonságok Moirát illetően is, depis, szomorú, fásult és magányos. Mint megannyi művészlélek, ő is a fantáziavilágában lehet csak önmaga. Persze, az ő fantáziája valamivel valóságosabb. De ahogy átkerül oda, abban a pillanatban kinyílik, akár egy virág, és ismét az eredeti cserfes, belevaló önmaga lesz. Küzd, harcol, kiáll a jó ügy mellett, nem hagyja magát.

– (...) Az iskolámat William Shakespeare-ről nevezték el. Olykor úgy érzem, nemcsak a ti világotok, de a miénk jó részét is ő találta ki. Az iskola a hormonoktól és a saját faszagyerekségüktől megrészegült tizenévesek szanatóriuma. Az arcuk, akár a kísérteteké. A mobiljuk fénye fehérre színezi. Jut még hozzá néhány szadizmussal megáldott tanár. Ők azt mondják, az iskolát el kell végezni, de én azt gondolom, túl kell élni.

A fantáziavilág megváltozott azóta, hogy Moiráék visszatértek a valóságba. Ezúttal nem csak Max teremtményei népesítik be, hanem minden valaha élt író műve a világ részévé vált. Ezt azért találtam izgalmasnak, mert így olvasás közben mindig kíváncsian vártam, vajon legközelebb mely híres mű híres karaktere bukkan majd fel az oldalakon.

Mark, a történet új alakja tökéletes társa lett Moirának a kalandokban. Talán azért, mert a lány alkotta meg őt, és olyan lett, amilyen emberre a lány vágyott, akire szüksége volt, de jó kis párost alkottak. Moira volt a fantázia, a művészetek emberek, Mark pedig a tudományé és logikáé.

Érdekes volt Mark és az anyja kapcsolata a történetben. Egyfelől Mark nehezen repült ki a fészekből, jól elvolt a kis műhelyében, és csak álmodozott a világról és a kalandokról, míg Moira meg nem érkezett. Vagyis egy lány miatt kezdett végre felnőni, felelősséget vállalni, ahogyan egyébként sokan a valóságban. Másfelől az anyja állandóan mondogatta neki, hogy ne üljön már mindig a műhelyében a felfedezéseivel foglalkozva, ám mikor a fia végre kirepült, repült ő is utána, hogy visszazárja a megszokott életébe. Bár egy fantáziavilágbeli fantáziacsaládról van szó, mégis jól bemutatja azokat a kötődési problémákat, amik miatt a fiatalok egy része képtelen felnőni, saját életet kezdeni, és amik miatt egy szülő látszólag lökné ki a világba a gyerekét, mégis magához láncolja.

Nagyon vártam, hogy valamilyen módon Max is felbukkanjon a történetben annak ellenére, hogy a valóságban már meghalt. Igazán tetszett az írók városának gondolata, jó lenne, ha a halál után tényleg egy ilyen helyre kerülhetnénk.

A könyv fő gonoszai a lektoriánusok, akik meg akarják védeni a fantáziavilágot a külső behatolóktól, ezt viszont úgy teszik, hogy egy mágikus toll segítségével egyszerűen kitörlik az illetőt mind a fantáziavilágból, mind a valóságból. Vagyis lényegében ténylegesen megölik őt. Nagyon viccesnek találtam, hogy a lektorok ihlette gonoszokkal találkozhattam a történetben. Persze a lektorokra szükség van, a valóságban nagyon fontos és hasznos munkát végeznek, de azért az írók szívét sokszor fájdítják. A történetben a lektoriánusok Moirával is végezni akarnak, ezért kezdődik a nagy menekülés. A kalandok sora, az út, amit Moiráék bejárnak, igencsak izgalmas és varázslatos. Olvasás közben az ember arra vágyik, bárcsak ténylegesen ott lehetne velük, még akkor is, ha veszélyes.

Nagyon kíváncsi voltam, mi lesz a történet vége, hiszen Mark kitalált karakter, Moira fantáziájának a terméke. Így a romantikus szál lezárása eléggé kétséges volt mindvégig. Természetesen nem árulom el, mi is lett a fiatalok sorsa, megtudhatjátok, ha végigolvassátok és -izguljátok a könyvet.


Hogy tetszett a könyv?

Felért az első részhez számomra, ugyanolyan fantáziadúsnak, kalandosnak, izgalmasnak találtam, nagyon élveztem az olvasását. Moira tinédzser lett, megváltozott, mégis ugyanaz maradt a fantáziájának köszönhetően. Vagyis továbbra is szimpatikus, szerethető karakternek találtam. Mark is érdekes karakter volt a teremtményével, Fúzi úrral, és passzolt a személyisége Moiráéhoz.

Vagyis összességében IMÁDTAM ezt a könyvet.


Kiknek ajánlom a könyvet?

Azoknak, akik szeretnének az írók fantáziabirodalmában barangolni, kalandozni egy kicsit Moirával és Markkal.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:


Nyereményjáték:

A történet az írók világának egyfajta keverékében játszódik. A feladat ezúttal az lesz, hogy a felsorolt szavak segítségével kitaláljátok, melyik regénysorozat világához is tartoznak. Nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni az adott regénysorozatok címét.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


Szavak a játékhoz:

vámpír, alakváltó farkas, csillogás, Volturi


Állomáslista:

12. 07. Spirit Bliss Sárga könyves út
12. 09. Spirit Bliss Sárga könyves út – interjú

a Rafflecopter giveaway

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

2021. december 6., hétfő

Sárközi Judit: Mentős Misi



Miért választottam ezt a könyvet?

Az írótól korábban elolvashattam a Postás Palkó című mesekönyvet, amely bepillantást engedett abba, hogy milyen is egy postai alkalmazott élete, milyen a postán dolgozni. Mivel anno én is ott dolgoztam másfél évig, közel állt hozzám az a mesekönyv. Amikor megtudtam, hogy Sárközi Judit következő mesekönyve a mentősök életéről szól majd, ismét lelkes lettem, ugyanis édesanyám, ha nem is mentős, de gyermekápoló volt negyven éven át. Szóval az újabb mesekönyv témájához megint csak személyes kötődés fűz.


Véleményem a könyvről

Ezúttal Mentős Misi kalandjait követhetjük végig tizennégy mesében, amelyek által bepillantást nyerhetünk a szakmájába és a családja életébe is.

A mesekönyv négyzetalapú, kemény borítós, vastag papírra nyomott, ezért a legkisebb gyerkőcök kezébe is viszonylagos biztonsággal odaadható, kisebb az esély rá, hogy meg tudják gyűrni, el tudják tépni. A betűk nagysága és az egy oldalon található szöveg mennyisége szintén tökéletes a kicsik számára. Egyfelől a 6-7 évesek próbálgathatják a könyvvel az olvasást, másfelől esti mesének pont megfelelő hosszúságú egy-egy történet.

Minden második oldalon egész oldalas illusztráció található. Ezek a rajzok minimalisták, de igazán aranyosak, főképp, amelyek gyerkőcöket ábrázolnak. És passzolnak a kötetben található mesékhez.

A történetek sokszínűek. Akadnak, amelyek Misi munkáját mutatják be nekünk, akár munkahelyi események által, akár úgy, hogy ő maga mesél arról az óvodában a gyerekeknek, mivel is foglalkoznak a mentősök. És akadnak, amelyek Misi családi életébe engednek betekintést. Miközben az olvasó gyerkőcök jól szórakoznak a meséken, nagyon fontos, hogy még tanulhatnak is. Megtudhatják például, hogy milyen telefonszámot kell hívni Magyarországon, ha baj történik, és sürgős segítségre van szükségük, mit kell tennünk könnyebb égési sérülés esetén, valamint azt is, hogy mivel tilos és mivel szabad megetetni a madarakat.

Különböző híres magyar helyeket is megismerhetnek Maja, Misu, Mentős Misi, és a felesége, Mici társaságában. Eljuthatnak a Balatonudvariba a szív alakú sírkövekhez és Tihanyba is a híres visszhanghoz. És átélhetnek a családdal néhány különleges élményt, például a helikopteren utazást vagy a Mikulás látogatását.

Bár a könyv főszereplőjeként a címben Mentős Misi van megjelölve, Misu és Maja is legalább akkora szerepet kapott a mesékben, mint ő, ha nem nagyobbat. Egyébként az író le sem tagadhatná, hogy van gyereke és a munkahelyén is gyerekek veszik körül, mert a testvérpár viselkedése, beszólásai, csínyei és cukiságai nagyon élethűre sikeredtek. Jókat mosolyogtam rajtuk, aranyosak voltak. Szerintem a gyerek olvasók is azonnal meg fogják kedvelni mind Misut, mind Maját, mert valamelyikükben rokonlélekre lelnek majd. A csínytevők inkább Misuban, a szabálykövető gyerekek pedig Majában.

A kötet egyébként tökéletes ajándék karácsonyra. Nemcsak azért, mert a mesékben is előkerül ez az időszak, és megteremti az ünnepi hangulatot, hanem mert miután egy mesében a család megsüti a mézeskalácsot, mi is nekiállhatunk a finomság elkészítésének, ugyanis a receptjét megtalálhatjuk a mesét követő oldalon.

Misu megszeppenve elviharzott a gyerekszobába.
– Gyere, Maja, baj van!
– Miért, mi történt, hogy így meg vagy rémülve?
– Itt van Rendőr Robi, és vallatni jött minket az eltűnt pénz miatt.
– Ja, csak az. Nekem nincs félnivalóm. Csak annak van, aki ellopta anya pénzét – nézett szúrósan az öccsére.
– Azért néha mellém állhatnál – dünnyögte Misu.
– Nem kéne annyit füllentened, és akkor jobban bíznék benned – felelte Maja.
– Nem is füllentek, csak néha.

Egyetlen apróság volt, amin a következő kötetekben lehetne csiszolgatni, engem kicsit zavart a lányok és fiúk beskatulyázása. Például, hogy a lányok csak hercegnők akarhatnak lenni halloweenkor, karácsonyra pedig babát szeretnének, míg a fiúk legót. Vagy hogy sütésnél, hóember- és madáretető-építésnél mi a lányok és a fiúk dolga, és hasonlók. Én pl. gyerekként utáltam a hercegnős meséket és a babákkal sem tudtam mit kezdeni, pedig lány vagyok, és simán meggyúrtam a tésztát, viszont a díszítéshez béna voltam. Szóval szerintem ezeket a tevékenységeket nem lehet felosztani lányosra és fiúsra, mert személyiségtől, nem nemtől függ, hogy ki mit szeret vagy képes megcsinálni. Ezeket a skatulyázásokat kicsit ellensúlyozta számomra az, hogy Maja belevaló kislány volt, nem hagyta magát Misuval szemben, elég bátor volt kiállni önmagáért és visszaszólni a testvérének, ha arra volt szükség.


Hogy tetszett a könyv?

Postás Palkó meséit is szerettem, de Mentős Misi történetei egy kicsikét még jobban tetszettek. Valahogy ez a kötet még inkább lekötött, többször megmosolyogtatott. Tetszett, hogy a gyerek olvasók sok fontos dolgot megtanulhatnak a könyvből amellett, hogy jól szórakoznak, mindezt úgy, hogy az író nem a szájukba rágta az információkat, hanem szépen beépítette a történetekbe.

Vagyis összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.


Kiknek ajánlom a könyvet?

Így karácsony előtt kifejezetten tökéletes ajándék minden gyerkőcnek, mivel sok a télhez, ünnepekhez kapcsolódó történet benne.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

Avi Loeb: Földönkívüli – Egy idegen civilizáció első nyomai – Blogturné



2017. október 19-én megjelent a naprendszerünkben egy objektum. Az Oumuamua rengeteg olyan tulajdonsággal rendelkezett, amelyet a tudósok nem tudtak hová tenni. Avi Loen, a Harvard Egyetem csillagászati tanszékének vezetője azt állítja, lehetséges, hogy az objektum bizonyíték rá, léteznek más értelmes lények is rajtunk kívül a világegyetemben. Az érveit, teóriáit, bizonyítékait tárja elénk Földönkívüli – Egy idegen civilizáció első nyomai című könyvében, melyet az Agave kiadó adott ki 2021-ben. Ezúttal három bloggerünk mondja el a véleményét a könyvről, és természetesen a turné végén ti is nyerhettek egy példányt belőle.


Miért választottam ezt a könyvet?

Már gyerekként is nagyon érdekelt a kérdés, hogy léteznek-e a bolygónkon kívül értelmes lények. Rengeteg tudományosnak mondott könyvet olvastam erről a témáról, és csak felnőve jöttem rá arra, hogy ezek talán nem is annyira tudományosak, sokkal inkább tudománytalanok és hatásvadászok. Lévén, nem valódi tudósok kutatók írták őket. Felnőttként igyekszem kiszűrni a kamukönyveket a valódi tudományos könyvek közül, és a fülszövegből, valamint Loeb életrajzából úgy tűnt, ezt a könyvet érdemes lesz elolvasni.


Véleményem a könyvről

2017. október 19-én megjelent egy furcsa objektum a naprendszerünkben, amelyet Oumuamuának neveztek el. Az objektum kinézete, felépítése, mozgása, mozgásváltozásai olyan furcsaságokat mutatott, amelyek alapján megkérdőjelezhető, hogy természetes képződmény-e. Loeb a könyvben elmagyarázza a laikus olvasóknak, hogy mik is ezek a furcsaságok, mit jelentenek pontosan, és miért támasztják alá inkább azt az elméletet, hogy mesterségesen készített dologról van szó. Valamint sorra veszi a lehetséges magyarázatokat, hogy ha mesterséges tárgynak tekintjük az objektumot, akkor vajon mi is lehet? Egy földönkívüli faj űrszemete, fényvitorlája, valamiféle eszköze, amellyel információkat nyerhetnek más naprendszerekről, bolygókról?

Először meglepődtem azon, hogy Loeb nemcsak a tudományos felfedezéseiről, kutatásairól, elméleteiről beszél nekünk a könyvben, hanem önmagáról is. Az életéről, tanulmányairól, gondolkodásmódjának alapjairól és hasonlókról. Aztán rájöttem, hogy ez szükséges, és nagyon jó ötlet, hogy bekerült a könyvbe. Ugyanis ezek támasztják alá azt, hogy ebben az esetben egy valódi tudós-kutató könyvét tarthatjuk a kezünkben, aki ért ahhoz, amiről írt, nem pedig csak a szenzációt hajhássza kamukitalációk alapján.

A másik, ami pozitív módon meglepett, hogy Loeb képes volt úgy elmagyarázni komoly tudományos dolgokat, hogy azt én, laikusként is megértsem. Értettem, hogy miért problémás az objektum nagysága, hogy mennyire valószínűtlen és ritka, hogy egy ilyen formájú, méretű dolog magától képződjön, ahogyan az is, hogy pont egy ilyen objektum egy másik naprendszerből érkezzen hozzánk. Felfogtam, miért problémás a fizika törvényei szerint a mozgása, gyorsulása, irányváltása, és hogy a magyarázatok, amiket erre kitaláltak (alátámasztva, hogy természetes képződményről van szó), miért nem valószínűek.

És nemcsak felfogtam, megértettem a tudományos magyarázatokat (pedig fizikából sosem voltam túl jó), hanem még élveztem is ezeket. Nagyon érdekesek voltak, és Loeb egyáltalán nem száraz, unalmas stílusban, hanem izgalmasan foglalta össze nekünk őket. Nem mellesleg olyan példákat hozott fel, amelyeket a hétköznapokból vett, és ezek által is sokkal könnyebben meg lehetett érteni sok mindent (lásd kagylók és az előfordulás valószínűsége).

Pickering sajnos nem volt egyedül ezzel a fajta tévedéssel. Sőt, a hozzáállása újra és újra megjelent a tudomány története során. 1925-ben Cecilia Payne (később Cecilia Payne-Gaposchkin) lett az első harvardi hallgató, aki PhD-t szerzett csillagászatból (hivatalosan a Radcliffe-től kapta meg, mert a Harvard akkoriban nem adott doktori fokozatot nőknek). Ő arra a következtetésre jutott, hogy a Nap légköre legnagyobbrészt hidrogénből áll. Henry Norris Russel, a Princetoni Obszervatórium köztiszteletben álló igazgatója a készülő disszertációt átnézve azzal érvelt, hogy a Nap összetétele nem különbözhet olyan nagy mértékben a Földétől, és lebeszélte Ceciliát arról, hogy belefoglalja ezt a következtetést dolgozata végső változatába. Miközben az ezt követő években a legújabb megfigyelési adatokkal is azt próbálta bebizonyítani, hogy a nő tévedett, rájött, hogy igaza volt.

A szerző kitért arra is, hogy miféle problémák vannak a tudományos világban. Egyfelől a pénzt és figyelmet olyan kutatásokra fordítják inkább, amelyek népszerűek (kevés kockázattal járnak, biztos, de kisebb hasznot hoznak), akkor is, ha (egyelőre vagy véglegesen) semmiféle bizonyíték nincs az adott elméletekre. Viszont figyelmen kívül hagynak, sőt, degradálnak olyan kutatásokat, amik esetében már vannak bizonyítékok, viszont témájukat tekintve nem népszerűek (nagy kockázatot jelentenek, kétséges a sikerük, de ha mégis sikerrel járnának, hatalmas hasznot hoznának). Őszintén szólva, én azt hittem, hogy a földön kívüli élet kutatása egy nagyon népszerű kutatási téma lehet, ebből a könyvből kellett megtudnom, hogy bár minket, egyszerű embereket nagyon érdekel, vajon egyedül vagyunk-e a világegyetemben, vagy sem, a tudósközösség nagyobb része nem foglalkozik ezzel, kevés anyagi és egyéb támogatást kapnak a téma kutatói. Sőt, lenézik azokat, akik ezzel kapcsolatban végeznek kutatásokat.

Nagyon sok az arrogáns, beképzelt, önhitt tudós is, akik azonnal elvetik azokat az elméleteket, amelyek nem illeszthetők be a saját "hitükbe". Hiányzik a nyitottságuk, pedig a történelem bebizonyította már párszor, hogy a tudósok sokasága is tévedhet, nem is kicsit. Van, amikor sok tudóssal szemben egyetlen tudósnak van igaza.

Azon az első BHI-konferencián egy filozófus azzal zárta a mondanivalóját, hogy kijelentette: "néhány jelentős elméleti fizikussal folytatott beszélgetésem ahhoz a konklúzióhoz vezetett, hogy ha a fizikusok közössége több mint egy évtizeden át egyetért egy kutatási programban, akkor annak helyesnek kell lennie." A szkepticizmusom azonnal egy szót idézett fel a fejemben – vagyis inkább egy nevet: Galilei.

A másik nagyon fontos probléma, amit Loeb felvet, a koronavírus és a klímakatasztrófa miatt is igencsak aktuális. Vajon a tudósoknak mennyire, mikor és hogyan kell kommunikálniuk az egyszerű átlagemberekkel. Sajnos a tudósok nagy része ül az elefántcsont tornyában, kutat, és semmiféle kommunikációt nem folytat a néppel, akinek az adójából fizetik a munkáját. Maximum egy-egy kutatás végét mutatják be, azt is csak akkor, ha sikeres. Az átlagemberek így nem látnak bele és nem értik a kutatási folyamatokat, nem tudják felfogni, hogy a kutatás egy folyamat, és változhatnak a tudósok által mondott dolgok annak függvényében, hogy mire jöttek rá újonnan, és ezért bizalmatlanok. Egyszerűen nem értik a tudományos magyarázatokat, nem hisznek a tudósoknak. Előbb bólogatnak egy áltudományos, ám az ő szintjükön kommunikáló dologra, mintsem egy valódi tudományos tényre. A valódi tudósok néppel való kommunikációján nemcsak azért kéne sürgősen változtatni, hogy a földön kívüli élet kutatása előrelendülhessen, hanem azért is, mert konkrétan az emberiség élete múlhat rajta. Szó szerint az emberiségé.

Az Oumuamua mellett sok egyéb témára is kitér Loeb. Például arra, hogy a bolygónkon honnan származhat az élet, miképpen jöhetett létre. De az is szóba kerül, hogy vajon hol és miféle (fejlett vagy egyszerű) életforma után érdemes kutatni a földön kívül.


Hogy tetszett a könyv?

Számomra nagyon érdekes volt, főképp, mert végre egy valódi, képzett tudós gondolatait olvashattam. Végig azt éreztem, hogy Loeb nem népszerűségre törekszik, nem izginek tűnő áltudományos dolgokkal akarja fenntartani az egyszerű olvasó figyelmét, mint azok, akiknek gyerekként olvastam a könyveit, hanem tudományos magyarázatot ad, kifejti az elméleteit, elmondja az érveket és ellenérveket. Mindezt úgy, hogy egy laikus számára is érthető és élvezhető legyen.

Szóval összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.


Kiknek ajánlom a könyvet?

Azoknak, akik nem hamis szenzációhajhászást akarnak olvasni, hanem valódi tudományos elméletekbe és tényekbe akarnak belelátni.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:


Nyereményjáték:

Ezúttal a blogjainkon található képek alapján olyan filmeket kell kitalálnotok, amelyben földönkívüli civilizációk ellátogatnak hozzánk. Nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni az adott film címét.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


Kép a játékhoz:


Állomáslista:

12. 04. Utószó
12. 06. Spirit Bliss Sárga könyves út

a Rafflecopter giveaway

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz