Spirit Bliss oldala: Avi Loeb: Földönkívüli – Egy idegen civilizáció első nyomai

2017. október 19-én megjelent a naprendszerünkben egy objektum. Az Oumuamua rengeteg olyan tulajdonsággal rendelkezett, amelyet a tudósok nem tudtak hová tenni. Avi Loen, a Harvard Egyetem csillagászati tanszékének vezetője azt állítja, lehetséges, hogy az objektum bizonyíték rá, léteznek más értelmes lények is rajtunk kívül a világegyetemben. Az érveit, teóriáit, bizonyítékait tárja elénk Földönkívüli – Egy idegen civilizáció első nyomai című könyvében, melyet az Agave kiadó adott ki 2021-ben. Ezúttal három bloggerünk mondja el a véleményét a könyvről, és természetesen a turné végén ti is nyerhettek egy példányt belőle.

Miért választottam ezt a könyvet?

Már gyerekként is nagyon érdekelt a kérdés, hogy léteznek-e a bolygónkon kívül értelmes lények. Rengeteg tudományosnak mondott könyvet olvastam erről a témáról, és csak felnőve jöttem rá arra, hogy ezek talán nem is annyira tudományosak, sokkal inkább tudománytalanok és hatásvadászok. Lévén, nem valódi tudósok kutatók írták őket. Felnőttként igyekszem kiszűrni a kamukönyveket a valódi tudományos könyvek közül, és a fülszövegből, valamint Loeb életrajzából úgy tűnt, ezt a könyvet érdemes lesz elolvasni.

Véleményem a könyvről

2017. október 19-én megjelent egy furcsa objektum a naprendszerünkben, amelyet Oumuamuának neveztek el. Az objektum kinézete, felépítése, mozgása, mozgásváltozásai olyan furcsaságokat mutatott, amelyek alapján megkérdőjelezhető, hogy természetes képződmény-e. Loeb a könyvben elmagyarázza a laikus olvasóknak, hogy mik is ezek a furcsaságok, mit jelentenek pontosan, és miért támasztják alá inkább azt az elméletet, hogy mesterségesen készített dologról van szó. Valamint sorra veszi a lehetséges magyarázatokat, hogy ha mesterséges tárgynak tekintjük az objektumot, akkor vajon mi is lehet? Egy földönkívüli faj űrszemete, fényvitorlája, valamiféle eszköze, amellyel információkat nyerhetnek más naprendszerekről, bolygókról?

Először meglepődtem azon, hogy Loeb nemcsak a tudományos felfedezéseiről, kutatásairól, elméleteiről beszél nekünk a könyvben, hanem önmagáról is. Az életéről, tanulmányairól, gondolkodásmódjának alapjairól és hasonlókról. Aztán rájöttem, hogy ez szükséges, és nagyon jó ötlet, hogy bekerült a könyvbe. Ugyanis ezek támasztják alá azt, hogy ebben az esetben egy valódi tudós-kutató könyvét tarthatjuk a kezünkben, aki ért ahhoz, amiről írt, nem pedig csak a szenzációt hajhássza kamukitalációk alapján.

A másik, ami pozitív módon meglepett, hogy Loeb képes volt úgy elmagyarázni komoly tudományos dolgokat, hogy azt én, laikusként is megértsem. Értettem, hogy miért problémás az objektum nagysága, hogy mennyire valószínűtlen és ritka, hogy egy ilyen formájú, méretű dolog magától képződjön, ahogyan az is, hogy pont egy ilyen objektum egy másik naprendszerből érkezzen hozzánk. Felfogtam, miért problémás a fizika törvényei szerint a mozgása, gyorsulása, irányváltása, és hogy a magyarázatok, amiket erre kitaláltak (alátámasztva, hogy természetes képződményről van szó), miért nem valószínűek.

És nemcsak felfogtam, megértettem a tudományos magyarázatokat (pedig fizikából sosem voltam túl jó), hanem még élveztem is ezeket. Nagyon érdekesek voltak, és Loeb egyáltalán nem száraz, unalmas stílusban, hanem izgalmasan foglalta össze nekünk őket. Nem mellesleg olyan példákat hozott fel, amelyeket a hétköznapokból vett, és ezek által is sokkal könnyebben meg lehetett érteni sok mindent (lásd kagylók és az előfordulás valószínűsége).

Pickering sajnos nem volt egyedül ezzel a fajta tévedéssel. Sőt, a hozzáállása újra és újra megjelent a tudomány története során. 1925-ben Cecilia Payne (később Cecilia Payne-Gaposchkin) lett az első harvardi hallgató, aki PhD-t szerzett csillagászatból (hivatalosan a Radcliffe-től kapta meg, mert a Harvard akkoriban nem adott doktori fokozatot nőknek). Ő arra a következtetésre jutott, hogy a Nap légköre legnagyobbrészt hidrogénből áll. Henry Norris Russel, a Princetoni Obszervatórium köztiszteletben álló igazgatója a készülő disszertációt átnézve azzal érvelt, hogy a Nap összetétele nem különbözhet olyan nagy mértékben a Földétől, és lebeszélte Ceciliát arról, hogy belefoglalja ezt a következtetést dolgozata végső változatába. Miközben az ezt követő években a legújabb megfigyelési adatokkal is azt próbálta bebizonyítani, hogy a nő tévedett, rájött, hogy igaza volt.

A szerző kitért arra is, hogy miféle problémák vannak a tudományos világban. Egyfelől a pénzt és figyelmet olyan kutatásokra fordítják inkább, amelyek népszerűek (kevés kockázattal járnak, biztos, de kisebb hasznot hoznak), akkor is, ha (egyelőre vagy véglegesen) semmiféle bizonyíték nincs az adott elméletekre. Viszont figyelmen kívül hagynak, sőt, degradálnak olyan kutatásokat, amik esetében már vannak bizonyítékok, viszont témájukat tekintve nem népszerűek (nagy kockázatot jelentenek, kétséges a sikerük, de ha mégis sikerrel járnának, hatalmas hasznot hoznának). Őszintén szólva, én azt hittem, hogy a földön kívüli élet kutatása egy nagyon népszerű kutatási téma lehet, ebből a könyvből kellett megtudnom, hogy bár minket, egyszerű embereket nagyon érdekel, vajon egyedül vagyunk-e a világegyetemben, vagy sem, a tudósközösség nagyobb része nem foglalkozik ezzel, kevés anyagi és egyéb támogatást kapnak a téma kutatói. Sőt, lenézik azokat, akik ezzel kapcsolatban végeznek kutatásokat.

Nagyon sok az arrogáns, beképzelt, önhitt tudós is, akik azonnal elvetik azokat az elméleteket, amelyek nem illeszthetők be a saját "hitükbe". Hiányzik a nyitottságuk, pedig a történelem bebizonyította már párszor, hogy a tudósok sokasága is tévedhet, nem is kicsit. Van, amikor sok tudóssal szemben egyetlen tudósnak van igaza.

Azon az első BHI-konferencián egy filozófus azzal zárta a mondanivalóját, hogy kijelentette: "néhány jelentős elméleti fizikussal folytatott beszélgetésem ahhoz a konklúzióhoz vezetett, hogy ha a fizikusok közössége több mint egy évtizeden át egyetért egy kutatási programban, akkor annak helyesnek kell lennie." A szkepticizmusom azonnal egy szót idézett fel a fejemben – vagyis inkább egy nevet: Galilei.

A másik nagyon fontos probléma, amit Loeb felvet, a koronavírus és a klímakatasztrófa miatt is igencsak aktuális. Vajon a tudósoknak mennyire, mikor és hogyan kell kommunikálniuk az egyszerű átlagemberekkel. Sajnos a tudósok nagy része ül az elefántcsont tornyában, kutat, és semmiféle kommunikációt nem folytat a néppel, akinek az adójából fizetik a munkáját. Maximum egy-egy kutatás végét mutatják be, azt is csak akkor, ha sikeres. Az átlagemberek így nem látnak bele és nem értik a kutatási folyamatokat, nem tudják felfogni, hogy a kutatás egy folyamat, és változhatnak a tudósok által mondott dolgok annak függvényében, hogy mire jöttek rá újonnan, és ezért bizalmatlanok. Egyszerűen nem értik a tudományos magyarázatokat, nem hisznek a tudósoknak. Előbb bólogatnak egy áltudományos, ám az ő szintjükön kommunikáló dologra, mintsem egy valódi tudományos tényre. A valódi tudósok néppel való kommunikációján nemcsak azért kéne sürgősen változtatni, hogy a földön kívüli élet kutatása előrelendülhessen, hanem azért is, mert konkrétan az emberiség élete múlhat rajta. Szó szerint az emberiségé.

Az Oumuamua mellett sok egyéb témára is kitér Loeb. Például arra, hogy a bolygónkon honnan származhat az élet, miképpen jöhetett létre. De az is szóba kerül, hogy vajon hol és miféle (fejlett vagy egyszerű) életforma után érdemes kutatni a földön kívül.

Hogy tetszett a könyv?

Számomra nagyon érdekes volt, főképp, mert végre egy valódi, képzett tudós gondolatait olvashattam. Végig azt éreztem, hogy Loeb nem népszerűségre törekszik, nem izginek tűnő áltudományos dolgokkal akarja fenntartani az egyszerű olvasó figyelmét, mint azok, akiknek gyerekként olvastam a könyveit, hanem tudományos magyarázatot ad, kifejti az elméleteit, elmondja az érveket és ellenérveket. Mindezt úgy, hogy egy laikus számára is érthető és élvezhető legyen.

Szóval összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.

Kiknek ajánlom a könyvet?

Azoknak, akik nem hamis szenzációhajhászást akarnak olvasni, hanem valódi tudományos elméletekbe és tényekbe akarnak belelátni.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

Ezúttal a blogjainkon található képek alapján olyan filmeket kell kitalálnotok, amelyben földönkívüli civilizációk ellátogatnak hozzánk. Nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni az adott film címét.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Kép a játékhoz: