Életbátorság – Blogturné

Mit kezdünk az élet nehéz, emberpróbáló helyzeteivel? Hogyan tudunk megküzdeni ezekkel a nehéz helyzetekkel? Ezekre a kérdésekre kaphatunk választ az Életbátorság című kötetben, melyben hét olyan előadás átdolgozott változatát olvashatjuk, melyek a Nyitott Akadémián hangzottak el életbátorságról, kitartásról, megküzdésről. Tartsatok velünk, merüljünk el együtt a pszichológia világában, ha pedig nektek kedvez a szerencse nyerhettek is egy példányt a kötetből.

Miért választottam ezt a könyvet?

Mindig is érdekelt a pszichológia, és ennek a kötetnek a témája eléggé aktuális, hiszen a vírushelyzet és a mostani háborús helyzet miatt fontos arról beszélni, miképpen tudjuk feldolgozni a nehéz, már-már kilátástalannak tűnő helyzeteket. Főképp azokat, amikre nincsen ráhatásunk.

Véleményem a könyvről

A kötetben hét különböző szerző hét előadásának az átdolgozott, írott változatát olvashatjuk el, amelyek mind az "életbátorság" témakörét dolgozzák fel különböző, egyéni módon és szemszögből. Olvashatunk dr. Almási Kittitől, prof. dr. Bagdy Emőkétől, dr. Buda Lászlótól, dr. Kádár Annamáriától, dr. Lukács Lizától, Pál Ferenctől és dr. Pickó Katalintól. Pál Ferencet leszámítva, aki római katolikus pap, mindannyian doktori címet szereztek, vagyis szakembernek számítanak.

Voltak a kötetben szárazabb, számomra kicsit unalmasabb előadások, de olyanok is, amelyeknek gördülékeny volt a stílusuk, és tele voltak érdekes tanmesékkel, személyes vagy épp hallott történetekkel, amikkel sikerült közvetlenebbé tenni az előadást, és felkelteni, valamint megtartani olvasóként a figyelmemet. Szóval, mint egy novelláskötet esetében, itt is vegyes kép fogadott, akadt olyan előadás, amit faltam, és olyan is, amin csak átrágtam magam, hogy tudjam, miről is szól (szerencsére ebből csak 2 volt).

Az életbátorság fogalmát sokféleképpen lehet értelmezni szerintem. A könyvben található szerzők is különbözően dolgozták fel a témát, többféle szemszögből beszéltek nekünk erről. Volt, aki úgy értelmezte az életbátorságot, mint az élet minden ároni védelmét, az életigenlést, de olyan is akadt, aki arról írt, hogy tudni kell nem feladni, de azt is, hogy mikor jobb feladni a dolgokat, mert mindkettőnek megvan a maga helye, és mindkettőhöz bátorság kell.

Prof. dr. Bagdy Emőke lényegében összefoglalja, mi is az az életbátorság. A mitológiát, az irodalmat, múlt és jelen tapasztalatait bevonva magyarázta el nekünk a lényegét.

Dr. Buda László előadása azért volt érdekes számomra, mert bepillantást engedett abba, hogy miképpen tud megoldani egy problémás helyzetet egy pszichiáter, milyen hatással vannak rá ezek az események, hogyan tudja feldolgozni őket, akár rövid időn belül. Az egyik konkrét esetben egy parkolással kapcsolatos konfliktusba keveredett dr. Buda László, amelyben a másik fél nem volt túl kulturált, sőt ijesztőnek és akár veszélyesnek is tűnt. Érdeklődve olvastam el a szerző reakcióját, érzéseit, azt, hogy miképpen oldotta fel önmagában a feszültséget, haragot, félelmet. A másik esetben egy ejtőernyős tandemugráson vett részt a szerző, amely nem volt túl boldog élmény számára, mégis képes volt tanulni belőle.

Dr. Almási Kitti a párkapcsolatok szempontjából vizsgálta meg a karanténidőszakot. Ez számomra is érdekes volt, mert voltak családok az ismeretségi körömben, amik ennek hatására szétváltak, más családok viszont közelebb kerültek egymáshoz. Igaz, én nem egy férjjel, hanem az édesanyámmal élek, de a karantén előtti helyzethez képest szerintem szorosabbá vált a kapcsolatunk. Jót tett, hogy arra gondolván, ezek után sosem lehet tudni, lesz-e még holnap, esténként nem a gép előtt csücsültem, hanem elkezdtünk közösen filmeket nézni. Több időt töltöttünk együtt, megmutathattam neki a kedvenceimet, és valahogy nyugodtabbá váltam ettől. Szóval érdekes volt arról olvasni, hogy miképpen hatott ez a helyzet más emberekre, családokra.

Dr. Piczkó Katalin a saját klienseiről mesélt nekünk. Végigkövethettük többek között azt, hogy egy "szárnya szegett kisverébből" miképpen vált "szabad, szárnyaló kisrigó", vagyis egy nő kibontakozásának, önmagára találásának folyamatáról olvashattunk. Ezenkívül egy fiú és a nevelőanyja sikertelen ismerkedési, elfogadási kísérleteibe is bepillantást nyerhettünk, amik azért fulladtak kudarcba, mert a fiú nem tudott elbúcsúzni, és így nem tudta elengedni az elhunyt édesanyját. Emellett nagyon érdekes és megható volt arról olvasni, hogy a szerző miképpen élte meg, hogy nagyon beteg gyermeke született, hogyan viselte a rá háruló terheket, és hogyan alakultak az érzései a kisfiával kapcsolatban.

Van egy aranyos kis tanmese, amelyben a békák próbálnak kimászni a kútból, de mindegyik visszapotyog. Egyetlen békának sikerül csak kijutnia – de miért? Azért, mert ő süket, és nem hallja, hogy lent folyamatosan azt harsogják, hogy nem lehet, nem lehet!

Dr. Lukács Liza tanulmányából megtudhattam, hogy miért is olyan a kötődési stílusom, amilyen. Miféle kihatással voltak erre a gyerekkori tapasztalataim, a szüleimmel való élményeim. Pál Ferenc pedig arról beszélt, hogy miképpen lehet túlélni a szörnyűséges helyzeteket, sőt, ezek ellenére akár még boldogságot is találni. Dr. Kádár Annamária pedig a mesékről és a saját életmesénkről beszélt a tanulmányában.

Hogy tetszett a könyv?

Volt egy-két előadás a könyvben, amit kicsit száraznak találtam, de a többség képes volt lekötni olvasóként. Szerettem, amikor a szakemberek a saját tapasztalataikról meséltek, arról, ők miképpen élnek meg helyzeteket emberként, és hogyan dolgozzák fel ezeket a szakmájukból eredő tudásukkal.

Szóval összességében TETSZETT ez a könyv.

Kiknek ajánlom a könyvet?

Azoknak, akiket megvisel mostanság az élet, rosszul viselik a világban történő ijesztő eseményeket, és szeretnének egy kis életbátorságra szert tenni.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

Ebben a játékban különböző idézeteket találhattok, melyek pszichológiai témájú könyvekből származnak. Nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni, hogy honnan származik az adott idézet.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Idézet a játékhoz:

Egy gyereket nem lehet elkényeztetni azzal, hogy szoros, bensőséges érzelmi kapcsolatban vagyunk vele, és szeretjük egymást.

Állomáslista:

Blogturné

03. 03. Csak olvass!

03. 05. Spirit Bliss Sárga könyves út

03. 07. Nem félünk a könyvektől

a Rafflecopter giveaway

   

Bálint Ágnes: Szeleburdi család – Blogturné

Idén októberben lesz száz éve, hogy sokunk egyik kedvenc magyar gyerek- és ifjúsági könyv írója, Bálint Ágnes született. Történetein generációk nőttek fel, könyvei nagy népszerűségnek örvendenek a mai napig. Az írónő emlékére egy különleges turnéval szeretnénk az olvasóinknak kedveskedni, a Móra Kiadó kínálatában megjelent írásaiból szemezgettünk és ezekről írunk nektek. Tartsatok velünk, nyerjétek meg a Móra Kiadó által felajánlott könyvcsomagot, amely a Frakk a macskák réme és a Szeleburdi család című könyveket tartalmazza.

Miért választottam ezt a könyvet?

Anyától hallottam anno a Futrinka utcáról, gyerekként láttam néhány részt a Frakkból a tévében, de őszintén szólva, sosem olvastam még Bálint Ágnestől semmit. A könyvei valahogy kimaradtak a gyerekkoromból, az életemből. Aztán felmerült ennek a turnénak az ötlete, és érdekelt, vajon miket és hogyan írt. Őszintén szólva, kicsit féltem tőle, hogy esetleg nem fognak tetszeni a könyvei. Egyfelől már felnőtt vagyok, másfelől elég nagy a generációs különbség köztem és a története szereplői között. A kíváncsiság miatt mégis adtam egy esélyt, hátha. És milyen jól tettem! A Szeleburdi család története azonnal beszippantott, és nem is eresztett. Olyannyira, hogy elhatároztam, a turné könyvei mellett Bálint Ágnes többi könyvét is el fogom olvasni mindenképpen.

Véleményem a könyvről

A történetben Bálint Ágnes egy Faragó Laci nevű kisfiú bőrébe bújt, aki naplószerűen leírja az életét. Feljegyzi a hétköznapi eseményeket, ír a családjáról, a barátairól és a szomszédokról, a távol élő nagyszülőkről és a kalandokról, amiket nagyrészt a legjobb barátjával, Radóval él át.

A regény stílusa szerintem minőségi. Jó lenne, ha minél több ilyen szintet megütő könyv kerülhetne a mai gyerekek kezébe, mert ezek nemcsak szórakoztatják, hanem ezerféle módon fejlesztik is őket. Szeretem azokat a gyerekeknek szóló könyveket, amiket nem "butítanak le", mert az írójuk értelmes, okos kis emberekként kezeli az olvasóit. Sajnos a 21. században ez a hozzáállás az olvasó gyerekekhez úgy vettem észre, hogy ritkább. Ami számomra igencsak szomorú.

A könyvbeli illusztrációk a történet szerint Laci rajzai, épp ezért egyszerűek, nem túl művésziek. Tényleg olyanok, mintha egy gyerek firkálgatta volna azokat a naplójába. Vagyis tökéletesen illenek a regényhez, és egyébként nagyon aranyosak.

Ahogy olvasni kezdtem a történetet, és megismertem a kis lakótelep kis lakásában élő Faragó családot és a szomszédokat, azonnal kitört rajtam a nosztalgia. Anno gyerekként a mi kis panelházunk és környezete is hasonló volt. Együtt játszottunk a szomszéd gyerekekkel, hallgattuk, ahogy a szomszéd bácsi kikiabál a teraszról, mert szerinte hangosak voltunk, különféle kalandokat eszeltünk ki és hasonlók. Szóval a történet olyan volt számomra, mint egy kellemes, meleg paplan, ismerősen borult rám, biztonságot nyújtott és otthon éreztem magam miatta. Azt hiszem, ez volt az, ami a leginkább bevonzott a történetbe, és ami miatt faltam az oldalakat.

Sok apró téma és kaland előkerül a könyvben, de a fő szál lényegében arról szólt, hogy a szomszédban élő Belvízi család tagjai miképpen keserítik meg a túlzott szigorral és különböző kitalált és eltúlzott dolgok miatti feljelentésekkel a Faragó család életét, csak hogy megszerezzék a lakásukat.

A Belvízi család testesíti meg azt, amitől minden lakótelepen élő ember fél: az olyan szomszédokat, akiknek az az életcéljuk, hogy a többi szomszédnak betartsanak és megkeserítsék a mindennapjaikat. Az apa valami nagykutya, aki azt hiszi, bármit megtehet. Kihasználja az alkalmazottait, szemétkedik a szomszédokkal, és meg akarja szerezni Faragóék lakását. A feleség tisztaságmániás úrinő, akinek baja van a zajjal, a gyerekek játékával, a háziállatokkal és konkrétan mindenbe beleköt, amibe csak tud. A kislányuk pedig egy elkényeztetett hercegnő, aki mindent megkap, amiről más gyerekek csak álmodnak.

Velük kell együtt élnie (és megküzdenie) a Faragó családnak. Apának, anyának, a naplóíró Lacinak, a legnagyobb testvérnek, Ferinek és a legkisebbnek, Picurkának. A helyzet nem könnyű, főképp azután, hogy egy kutya is családtaggá válik.

Laci igazi, hamisítatlan kissrác. Imádja a kalandokat, hatalmas fantáziája van, és még működik az igazságérzete. Mindig próbál jót tenni, még akkor is, ha épp bajba keveredik ezáltal. Imádtam a naplójának a stílusát, humoros és izgalmas volt. Neki köszönhetően olvasás közben ismét kisgyerekké váltam, aki együtt játszott, kalandozott a könyvbeli gyerekekkel. Alig vártam, hogy valamilyen módon jól helyre tegyék Belvíziéket, akiknek bár nem volt szupererejük, mégis a legirritálóbb "főgonoszok", akikkel eddig könyvben találkoztam. Ha valaki a gyerekek és állatok ellen van, azt alapvetően nem bírom.

Anyu nagyon szeret játékállatokat varrni, csak sohasem sikerül neki. Barika sem sikerült, már új korában roggyant volt a lába, és nem látszott rajta, hogy bárány akar lenni. De a kis húgom, a Picurka nagyon szereti. Soha nem megy sétálni Barika nélkül. Pedig Barika már csak olyan, mint egy lábtörlő. Még olyanabb. Ahogy Picurka húzza maga után az utcán, a szőrébe beleakad minden villamosjegy meg almahéj. Apu már sokszor be akarta dobni a szemétbe, Picurka azonban nem engedi. Így hár csak kiporolják, és következő vasárnap megint mennek vele sétálni. 

Azt szeretem a szüleimben, hogy nem kényesek. Más biztosan nem menne végig az utcán Barikával. De ők tudják, hogy Barika a gyerekük kedvenc játéka, és nem törődnek vele, ha mások azt hiszik, hogy Picurkának nincsenek rendes, pénzért vett játékai. 

Radó azt mondja, hogy az ilyen szülők sokat érnek.

Nagyon cuki volt Picurka is (Laci mellett ő a kedvenc karakterem a könyvből), igazi belevaló kiscsaj, aki benne van a bátyja terveiben, kalandjaiban. Időnként persze sírós, hiszen még kicsike, de ha fontos dologról van szó, például a gonosz szomszédok legyőzéséről, akkor még a színészkedés is jól megy neki.

Kicsit féltem attól, hogy mivel a régi időkben játszódik a történet, az állatokhoz való hozzáállás majd más lesz és zavarni fog (valljuk be őszintén, akkoriban kevesebbet ért egy háziállat élete), de szerencsére a Faragó gyerekek szíve a helyén volt, még a levágni hozott tyúkot és kakast is kimenekítették a halálból. Szóval bár a történet régi, a 21. századi gyerekeknek is jó példát mutatnak benne.

Hogy tetszett a könyv?

Számomra ilyen a minőségi, gyerekeknek szóló regény. Humoros, kalandos, megmutatja a 21. századi gyerekeknek, hogy miképpen lehet klasszul eltölteni az időt a képernyő mögött ülésen kívül. A felnőtteknek pedig visszahozza kicsit a gyerekkort, nosztalgiával tölt el minket.

Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.

Kiknek ajánlom a könyvet?

7-8 éves kortól minden gyereknek, fiatalnak és felnőttnek, mert jól fognak szórakozni olvasás közben.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod ezt a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

Ebben a játékban Bálint Ágnes életével kapcsolatban teszünk fel nektek kérdéseket. Nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni a megfelelő választ.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Kérdés a játékhoz:

Hol található a Bálint Ágnes Emlékház?

Állomáslista:

Blogturné

02. 27. Csak olvass!

02. 28. Csak olvass!

03. 02. Könyv és más

03. 05. Spirit Bliss Sárga könyves út

03. 06. Spirit Bliss Sárga könyves út

03. 07. Spirit Bliss Sárga könyves út

03. 08. Könyv és más

a Rafflecopter giveaway

   

R. J. Hendon-interjú – Blogturné extra

R. J. Hendon Korcsok című könyvével már futott egy turnénk, de most a Blogturné 3 bloggere újra ebbe az izgalmas disztópiába veti bele magát. Ráadásul segítünk azoknak is, akiknek szükségük van a történet felelevenítésére, hiszen az egyik bloggerünk által felidézzük az első részt is, a másik két bloggerünk pedig a második részt és az előzménytörténetet véleményezi. Természetesen a játék sem maradhat el, a turné végén Ti is nyerhettek egy példányt az egyik regényből.

1. A Korcsok után a Gyomláló című regényed jelent meg, amely az Overtoun-trilógia előzménykötete. Miért érezted úgy, hogy először az előzményeket kell megosztanod az olvasókkal, utána jöhet csak a folytatás?

A Korcsokkal nagyon hosszú időt töltöttem, mire elnyerte végleges formáját, 2012-ben kezdtem el írni, sokáig nagyon lassan haladtam vele, de amikor kész lettem, mindenképp szerettem volna egy új történettel foglalkozni, ami akkor már lekötötte a gondolataimat. Azon kívül a Gyomlálóra több ponton is reflektál a Médák, gazdagította ezt a világot, így szerettem volna lefektetni az alapokat, mielőtt tovább megyek Rany történetével.

2. A Gyomláló bemutatja, miképpen változik át a világ olyanná, amilyennek már a Korcsokban megismerhettük. Már akkor a fejedben volt az előzménykötet története, amikor a Korcsokat megírtad? Vagy csak később találtad ki, miképpen is jött létre az az új világ, amelyben Rany is él?

Amikor a Korcsokat írtam, már létezett a Gyomláló vázlata, igaz, akkoriban még egy kicsit másképp festett. A Gyomláló eredetileg két szálon futott volna, és csaknem dupla ilyen hosszú lett volna. Az egyik szál a jelenünkben játszódott, Indiában, ahol felfedezik a barlangot, a másik szál pedig az, amely végül is a kész regénnyé vált. Sajnos az első szál nem vezetett sehova, idejekorán rájöttem, hogy szükségtelen a történethez, és nem tudtam volna egy érdekes történetet faragni belőle, így a kukában landolt. Akkoriban nagyon sajnáltam, most már egyáltalán nem bánom.

A Korcsokban egy visszaemlékezős részben már felbukkannak a Gyomláló szereplői, és egy egész jelenet is belekerült a végén, akkor már létezett a Gyomláló kiforrott vázlata.

3. A valóságban mi, emberek pusztítjuk a természetet, a Gyomlálóban viszont a természet fordul ellenünk. Mennyire szántad társadalomkritikának a regényt? Szerinted a valóságban milyen lépéseket kéne tennünk, hogy a természet ne vágjon egyszer csak vissza?

A Gyomláló elsősorban társadalomkritika, de nemcsak a természet kontra ember problémájának kritikája, hanem annak is, ahogyan ráerőltetjük az akaratunkat másokra a legkülönfélébb szinteken. A Gyomláló erőszakot tesz az állatokon, amikor fegyvernek használja fel őket, az emberi civilizáció is erőszakot tesz a saját polgárain a kegyetlen és az empátiát nélkülöző törvényeivel, ami eléggé diktatórikus színezetet kölcsönöz a társadalmi berendezkedésnek. Danyelle és Philip esete szintén az erőszakos hatalomgyakorlás példája, és még Danyelle és szülei viszonya is ezt mutatja egy kisebb szinten.

Az ember és a természet viszonyát is ez határozza meg, ez a téves gondolkodás, hogy az embernek uralkodnia kell a természeten, és az uralkodás feljogosítja arra, hogy kiaknázza, tönkretegye azt, majd újabb erőszakot kövessen el rajta, amikor valamilyen támadást tapasztal.

Azon a gondolkodáson kellene változtatni, hogy az ember és a természet két külön dolog, hogy felette állunk, és nem a részei vagyunk. Az ember ugyanis része a természetnek, összefonódik a természet a társadalommal, hatással vannak egymásra, és ennek szellemében kellene meghozni a döntéseket. A koronavírus-járvány és a klímaválság jól mutatja, hogy mi történik akkor, ha a téves felfogást követjük.

Ugyan a Gyomlálót még a koronavírus-járvány előtt írtam, így nem mondhatom, hogy reflektálna a valós eseményekre, de a klímaválság mindenképp egy olyan dolog volt, ami hatott rám írás közben.

4. Sok szörnyű dolog történik az emberekkel az előzménykötetben, de engem az viselt meg igazán, amikor le kellett mondaniuk a saját háziállataikról, mert bármikor megvadulhattak és életveszélyessé válhattak. Van két shi-tzu kutyám, akik a családunk tagjai, és őszintén, elképzelni sem tudom, hogy odaadjam őket, de közben szörnyű érzés lenne rettegni tőlük (rettegni azoktól, akiket szeretek, és félteni tőlük azokat az embereket, akiket szeretek). Te hasonló helyzetben milyen döntést hoznál?

Számomra is elképesztően nehéz lenne lemondani róluk, két kutyánk és három macskánk van, akiket nagyon szeretünk. Belegondolni is rossz, mi lenne, ha jönne egy ilyen vírus, ami ellenünk fordíthatja őket, és meg kell hozni ezt a kegyetlen döntést. De azt hiszem, kénytelenek lennénk megtenni, persze a lehető leghumánusabb módon.

Azonban a Gyomláló eseményei is arra világítanak rá, hogy az állatok kegyetlen elpusztítása egy könnyebbnek látszó út volt, ami hatalmas áldozatokat követelt, de a helyes megoldás a kiváltó ok keresése lett volna, azt azonban sajnos túl későn lépték meg a hatóságok. Nem a forrásnál igyekeztek megállítani a járványt, hanem a tüneteket kezelték, aminek meg is lett az eredménye.

5. A Médák évekkel később játszódik, mint a Korcsok. Rany már felnőtt, és beházasodott a Mentmore-ok közé. Nehéz volt a kislány Rany szemszögéről átváltani a felnőtt Rany szemszögére? Miben különbözik a gyerek és a felnőtt Rany a te meglátásod szerint?

Nem volt túlságosan nehéz váltani, az alap tulajdonságai megmaradtak, erre rakódott rá egy jó adag cinizmus és fásultság. A felnőtt Rany rettenetesen egyedül van, bezárkózó, úgy érzi nem bízhat senkiben, és mindenkitől csak rosszat kap. Emiatt talán nehezebb is azonosulni vele, mint az első részben, ahol Soya, a nevelőanyja és a Gyógyító is közel álltak hozzá, Angyalról nem is beszélve. De ez kellett ahhoz, hogy a regény végére megtalálja azokat, akik értelmet adnak az életének, akikhez kötődni tud, és akikért tovább tud menni.

6. Nagyon érdekes Rany és a férje, Ayers kapcsolata. Szinte idegenek egymás számára, mivel ez egy érdekházasság, ám mégis van köztük egy érzelmi kapocs. Ayers így két tűz között van, vér szerinti család vagy feleség. Ki számára végül is a fontosabb szerinted? És ha te a helyében lennél, kit választanál?

Ayers a regény végén egy nagyon szerencsétlen helyzetben van, feldúlt, dühös és elkeseredett. De korábban józanul látta, milyen a családja, és hogyan viselkednek. Én úgy gondolom, hogy amikor túlteszi magát a történteken és higgadtan átgondolja az eseményeket, másképp fog majd gondolkodni Ranyról. Szerintem azok a kapcsolatok fontosabbak lehetnek, amelyeket olyan személyekkel alakítunk ki, akiket mi választottunk, erősebb lehet a kapocs, mint a vér szerinti családdal, amelybe beleszületünk. De ez persze emberfüggő.

7. A médák egyfajta tenyésztett gyerekrabszolgák. Az overtouni emberek nem tartják őket érző lényeknek, csak egyfajta programozott biológiai robotoknak. Szerinted hol kezdődik az ember? Mármint mi tesz minket emberré?

Az egymás iránt érzett szeretet, a gondoskodás és önfeláldozás a legfontosabbak, amelyek érző lényekké tesznek minket. Szerintem nem az a kulcsfontosságú kérdés, hogy mi tesz emberré, hiszen ezeket az érzéseket, viselkedéseket osztjuk számos más állatfajjal, illetve talán olyan intelligens élőlényekkel is, amelyeket még nem ismerünk. Ezek közös, pozitív jellemzői a közösségben élő élőlényeknek. A Gyomlálóból ismert gomba például intelligens, öntudatos élőlény, de mégis teljesen híján van ezeknek, mivel ő, úgymond „egyedül van”. És számos emberből is hiányoznak sajnos ezek a tulajdonságok. Szóval a lényeg az, hogy akkor viselkedünk érző lényekként, ha empátiával fordulunk a többi élőlény felé. Akkor elmosódhatnak a határok a fajok között, és például valódi, szeretetteljes kapcsolat alakulhat ki egy ember és egy kutya között is, ami lehet épp olyan erős és fontos, mint egy ember és ember közötti. Ez volt az egyik oka annak, hogy a Korcsokban Angyal nézőpontkarakter lett, egyenrangú fél volt a másik három emberszereplővel.

8. Egy újféle létforma is felbukkan a Médákban, emberek, akiknek már nincs testük, de még létezik a tudatuk. Ha életed végén feltennék neked a kérdést: a halált választod vagy a tudatod testetlen túlélését, miképp döntenél?

Abban a formában, ahogyan a Médákban, illetve a leendő folytatásában láthatjuk majd a halhatatlanok létezését, én a halált választanám. Ennek az örökké tartó létezésnek is megvannak a maga komoly hátulütői. Erről egyébként a regényben is elhangzik egy kulcsfontosságú mondat, amikor az egyik halhatatlan azt mondja, hogy ők betegek. Ez egy lényeges eleme lesz a harmadik résznek, ez a betegség, amivel szembenéznek, és azt hiszem, az sokkal rosszabb, mint egyszerűen meghalni egy hosszú és tartalmas élet végén. Azonban lesznek olyan szereplők is, akik számára igen csábító lesz ez a létezés.

9. Többféle népet is megismerhetünk a második részben, ténylegesen és említés szintjén is, valamint ismét előkerülnek a barbárok is. Te melyik néppel élnél szíved szerint?

Mindegyik népnek megvannak a maga problémái, és mindegyik tud kegyetlenül bánni bizonyos csoportokkal, de talán a juraiak azok, akik a legélhetőbb társadalmat alakították ki. Ráadásul a vidék is gyönyörű (volt), szóval ha választanom kellene, jurai lennék. Overtoun számomra disztópia.

10. Nagyon kedvelem Ranyt, egy kicsit szerelmes lettem Ayersbe, gonosz, de izgalmas karakternek találom Baidet, és még van jó pár kedvencem a történetből. Neked az Overtoun-trilógia megalkotójaként ki a kedvenced?

Egyértelműen Rany a kedvencem, ő az egész történet központi figurája, és jellemének egy jó nagy szeletét a feleségemről mintáztam. A másik pedig Angyal, aki szintén egy számomra kedves lény, a kutyánk, Angie alteregója a regényben.

11. Őszintén szólva sok mindent megtennék azért, hogy most azonnal olvashassam a trilógia harmadik részét. És azt hiszem, ezzel nem vagyok egyedül. Szóval a nagy kérdés: mikor tehetjük ezt meg? Van már valami előre látható időpont?

Jelenleg írom, bár rengeteg egyéb teendő miatt kicsit lassabban haladok vele, mint szeretném. Jó lenne, ha őszre be tudnám fejezni, ebben az esetben egy karácsony környéki megjelenés reális lehet, de előfordulhat, hogy csak 2023 tavaszára jelenik meg.

12. Ha lezárul a trilógia, tudod már, mi lesz a következő téma, amiről írsz majd?

Igen, már egész alapos vázlataim vannak egy regényről, ami őrült időtávlatban, kb. 100 millió évvel a jövőben játszódik majd, és természetesen ez is abban a világban, amelyben a Korcsok.

13. Hol és mikor tudják az olvasók legközelebb dedikáltatni veled a saját köteteiket?

Remélhetőleg megtartják a tavaszi könyvfesztivált, ebben az esetben mindenképp ott leszek, illetve a könyvhéten is. Már én is várom, hogy találkozhassak veletek!

Nagyon köszönöm az interjút, és külön köszönöm, hogy olvashattam a történetedet. Bekerült a kedvenceim közé!

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyveket:

KATT

Nyereményjáték:

A Korcsok blogturnéjában is a kutyák álltak a középpontban, itt sem lesz ez másként. Most azonban picit szűkítünk a körön és olyan kutyákat mutatunk Nektek, “akik” disztópiákban, poszt-apokaliptikus filmekben / sorozatokban tűntek fel. Annyit segítséget adunk, hogy nem a kutyák nevét kell kitalálni:), hanem a FILM / SOROZAT CÍMÉT kérjük beírni a rafflecopter megfelelő mezőjébe. (lehet, angolul vagy magyarul is, bármelyiket elfogadjuk).

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Kép a játékhoz:

Állomáslista:

Blogturné

02. 22. Könyv és más - Korcsok értékelés

02. 23. Spirit Bliss Sárga könyves út - Médák értékelés

02. 25. Kelly &Lupi olvas - Médák értékelés

02. 27. Könyv és más - Médák értékelés

03. 01. Spirit Bliss Sárga könyves út - Gyomláló értékelés

03. 03. Kelly & Lupi olvas - Gyomláló értékelés

03. 04. Spirit Bliss Sárga könyves út - extra interjú

a Rafflecopter giveaway

   

R. J. Hendon: Gyomláló (A Korcsok előzménytörténete) – Blogturné

R. J. Hendon Korcsok című könyvével már futott egy turnénk, de most a Blogturné 3 bloggere újra ebbe az izgalmas disztópiába veti bele magát. Ráadásul segítünk azoknak is, akiknek szükségük van a történet felelevenítésére, hiszen az egyik bloggerünk által felidézzük az első részt is, a másik két bloggerünk pedig a második részt és az előzménytörténetet véleményezi. Természetesen a játék sem maradhat el, a turné végén Ti is nyerhettek egy példányt az egyik regényből.

Miért választottam ezt a könyvet?

Az Overtoun-trilógia eddig megjelent köteteit zseniálisnak találtam, ezért nagyon érdekelt, vajon miképpen lett olyan a világ, amilyennek a Korcsokban és a Médákban láthatjuk. Miképpen szakadtak el az emberek az állatvilágtól, miért módosították a génjeiket, vagyis mi történt a múltban, aminek köszönhetően eljött egy teljesen új kor a megmaradt emberiség számára.

Véleményem a könyvről

A Gyomláló egy előzménytörténet, épp ezért önmagában is kerek egész, nyugodtan el lehet olvasni a Korcsok olvasása előtt is. A történet főszereplője Danyelle Gardens, aki a sztori elején még csak egyetemista, állatorvosnak tanul. Egy gazdag, elismert család fia megerőszakolja őt, teherbe esik, mégsem ez lesz a legnagyobb problémája. Furcsa szitakötők jelennek meg mindenhol, és az állatok egyszerűen megvadulnak és rátámadnak az emberekre. Danyelle az elsők között tapasztalja meg a természet furcsa és ijesztő felbolydulását, így amikor összeomlik a világ, már némi többlettudással és -tapasztalattal menti önmagát, a kisfiát, és próbál rájönni arra, mi is történt, hogyan lehetne megóvni a világot, az állatokat és persze az emberiséget. Közben a megerőszakolójától sem tud megszabadulni, egy gazdag, istenkomplexusos, erőszakos ficsúr nem hagyja magát egykönnyen lerázni.

A történet nagyon izgalmasan indult, rögtön egy olyan témával, amit nőként és az emberi jogok iránt érdeklődő emberként fontosnak tartok. Hendon tökéletesen elkapta, milyen is egy ilyen gazdag srác, aki azt hiszi, bármit megtehet, és milyen az apja, aki szintén azt hiszi, hogy bármit megtehet. És alkotott melléjük egy belevaló, erős nőt Danyelle személyében, aki ahelyett, hogy megtörne és megadná magát, nem hagyja annyiban, amit vele tettek. Megráztak a történtek olvasás közben, de örültem Danyelle személyiségének és annak, ahogyan Hendon megfogta ezt a témát. A szál végső lezárása pedig nagyon megrázó és valamilyen szinten sorsszerű volt.

Egy picit megijesztett, hogy többször is ugrottunk az időben néhány évet. Minden ugrásnál attól féltem, hogy nem tudok majd visszarázódni a történetbe, mert minden rész olyan izgalmas volt, hogy nem akartam kiszakadni belőle. De szerencsére minden időugrás után gyorsan ismét magába szippantott a sztori, főképp azért, mert tényleg állandóan történt valami érdekes, izgalmas.

Az állatok megvadulása legalább annyira megviselt lelkileg, mint a nemi erőszak szála. Egyszerűen borzalmas belegondolni, hogy a saját kisállatod, akit családtagként szeretsz, elvesztheti teljesen az eszét, és veszélyessé válhat rád vagy az emberi szeretteidre nézve. Ahogyan abba is borzalmas belegondolni, hogy az emberek védelme érdekében oda kell adnod a hatóságoknak azt a kutyát, macskát, egyéb állatkát, akit szívből szeretsz, és soha többé nem láthatod őt viszont. Mivel van két shi-tzum, akik majdnem olyanok számomra, mintha a gyerekeim lennének, ez a gondolat volt talán számomra a legelborzasztóbb. Elképzelni sem tudom, hogy lemondjak róluk, de az is szörnyű lenne, ha nem bízhatnék többé bennük, mert bármikor életveszélyessé válhatnának. Elképzelni sem tudom, hogy milyen lenne, ha félnem kéne tőlük.

– Az a seggfej volt megint? Aki a múltkor is beléd kötött? Hogy is hívják...

– Nem, most nem ő – felelte a fiú kelletlenül.

– Akkor ki?

– Az osztályfőnök.

Danyelle azt hitte, rosszul hallotta.

– Az oszt... Hogy mi? Harrison beléd kötött?

– Osztályfőnöki óra volt. Megint arról papolt, hogy az embereknek össze kell fogniuk, hogy ember embernek barátja, és akiket jobban érdekelnek az állatok, mint az embertársaik, azok abortáltak, vagy mi...

– Aberráltak?

– Ja, az. És közben végig engem nézett. – Sammy arca mélyvörös árnyalatot öltött, a hangja remegett. – Tudja, hogy ki szoktunk járni a menhelyre. Azt is tudja, hogy állatorvos vagy. És akkor olyanokat mondott, hogy az aberrált állatimádóknak köszönhető, hogy mekkora divat lett kutyát meg macskát tartani, aztán jól megjárták. Meg mondta, hogy börtönbe kellene zárni mindenkit, aki még mindig védi az állatokat, mint tavaly azokat a tüntetőket, mert ők rosszabbak, mint a hazaárulók. Azok a fajunk árulói...

(...)

– És én meg... – Sammy szusszant egyet, a szeme nedvesen csillogott – nem csináltam semmit. Csak hallgattam.

(...)

– Jól tetted, hogy hallgattál.

– Nem tettem jól! – kiáltott fel Sammy. – Tökön kellett volna rúgnom!

Szeretem az olyan történeteket (könyveket és filmeket egyaránt), amelyekben családok menekülnek valami külső veszély elől. Azért szeretem ezeket, mert jó látni, hogy az egymást szerető emberek mennyire összetartanak, akár az életük árán is védik egymást. Velük izgulhatok, retteghetek, aggódhatok, gondolatban velük küzdhetek, harcolhatok és persze tiszta szívből drukkolhatok nekik. Na meg persze, minden könyvet feldob, ha van benne egy aranyos gyerekszereplő, aki hol vicces, hol szívszorító jeleneteket ad az olvasónak, és aki felébreszti bennünk is az anyaoroszlánt.

Tyler karaktere is nagyon szimpatikus volt. Ha egyszer életveszélyes helyzetbe kerülnék, örülnék neki, ha egy ilyen férfi lenne mellettem. Aki erősnek tart engem, de közben minden erejével harcol is azért, hogy megvédjen engem és a szeretteimet (ebben az esetben Danyelle fiát).

A történet végére nagyon kíváncsi voltam, érdekelt, hogy mi történik, ami végül Overtoun létrejöttéhez vezet a trilógiában. Őszintén szólva, én nem bánnék még egy előzménykötet, ami megmutatja, hogy a Gyomláló utolsó oldalától hogyan jutunk el legalább Overtoun megalapításáig. Főképp azért, mert a Médákban kiderült valami izgalmas a Gyomláló korában élt emberekről, ami a Gyomlálóban még nem jelenik meg, és izgalmas lenne látni, miképpen jutnak el addig a Gyomláló túlélői, hogy azt tegyék magukkal, amit a Médákban láthattunk.

Hogy tetszett a könyv?

R. J. Hendon az egyik példaképemmé vált íróként. Összetett, jól kidolgozott, izgalmas és fordulatos, amiről ír, a karakterei is érdekesek, szerethetőek, vagy épp gyűlölhetőek. Nagyon tetszett, ahogy a nemi erőszak témájával bánt, és nagyon tetszett Danyelle karaktere is, mert erős, okos nő.

Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.

Kiknek ajánlom a könyvet?

Mindenkinek, aki egy zseniálisan megírt disztopikus történetet akar olvasni.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

A Korcsok blogturnéjában is a kutyák álltak a középpontban, itt sem lesz ez másként. Most azonban picit szűkítünk a körön és olyan kutyákat mutatunk Nektek, “akik” disztópiákban, poszt-apokaliptikus filmekben / sorozatokban tűntek fel. Annyit segítséget adunk, hogy nem a kutyák nevét kell kitalálni:), hanem a FILM / SOROZAT CÍMÉT kérjük beírni a rafflecopter megfelelő mezőjébe. (lehet, angolul vagy magyarul is, bármelyiket elfogadjuk).

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Kép a játékhoz:

Állomáslista:

Blogturné

02. 22. Könyv és más - Korcsok értékelés

02. 23. Spirit Bliss Sárga könyves út - Médák értékelés

02. 25. Kelly &Lupi olvas - Médák értékelés

02. 27. Könyv és más - Médák értékelés

03. 01. Spirit Bliss Sárga könyves út - Gyomláló értékelés

03. 03. Kelly & Lupi olvas - Gyomláló értékelés

03. 04. Spirit Bliss Sárga könyves út - extra interjú

a Rafflecopter giveaway