~ Sárga könyves út ~

2009. november 16., hétfő

Civilizálódás

Ezt a novellát pár éve beküldtem egy rádiópályázatra, ki is választották, és felolvasták az irodalmi műsorukban. :)


Civilizálódás


A hatalmas sziklákról lezúduló vízen megtörtek a napsugarak bearanyozva ezzel a hullámokat. A kavicsos parton két őzgida álldogált, és a hűvös vízzel csillapították szomjukat. Mikor a fák közül száraz ágak reccsenését hallották, felemelték fejüket, és ijedten körbefüleltek. A félelmük azonnal elszállt, mikor az egyik fatörzs mögül édesanyjuk jelent meg. Az őz odasétált a kicsinyei mellé, és ő is inni kezdett. Az égen madarak serege körözött, majd mikor látták, hogy nincsen veszély ők is leszálltak a víz menti fák ágaira.

Távolabb az erdőben is nyüzsgött az élet – a mókusok a téli időkre gyűjtögettek, míg a barnamedve a jelennek élve lakmározott egy méhkas mézéből. Persze a méhek ezt nem nézték jó szemmel, és rátámadtak a hatalmas állatra. A medve bömbölve rohant a folyó felé, mire a többi állat szerteszéledt. A mackó bevetette magát a hullámok közé, hogy a hideg víz enyhítse a csípések fájdalmát. Mikor jobban érezte magát, kicsámborgott a habokból, és megrázta a bundáját, majd megszégyenülve visszakullogott a fák közé.

Mikor a medve távozott, a patak körül újra megjelentek az állatok. A két kis őzgida egymással vetekedve rohant a habokhoz, majd mikor a vízben is egymást lökdösve próbáltak innivalóhoz jutni, az anyjuk odament, és rendet teremtett közöttük. Az orrával az egyik gidát az egyik, a másik gidát a másik oldalára terelte. A kisgidák az anyjuk lábai között nézték szomorú szemekkel egymást.

Egy mókus a part menti bokrok alól szedte fel a lehullott mogyorót. Kis mancsába markolt két szemet, majd a fa odvához rohant, ahol lakott, és elrejtette benne a finom csemegét. Mikor végzett, újra visszament a bokorhoz, és előröl kezdte a műveletet.

Ahogy beesteledett, az állatok visszavonultak az erdőbe. A levegő kellemesen lehűlt, milliónyi csillag jelent meg az égen. A csendet csak egy bagoly huhogása és a vízesés vizének csobogása törte meg.


***


Az ég borult volt, a nap egy felhő mögé rejtőzött. A lekopott sziklákról egy kis patak csordogált alá, melyet aranyszínűre festett a vízbe borított vegyszer. A parton két kisgida volt. Az iszapos talajon feküdtek. Az egyik már nem élt, a másik is alig pihegett. A szája széle sárga volt. A meleg miatt csak inni akartak egy kicsit. A ritkás erdőből ágreccsenés hallatszott. A kis gida utolsó erejével felemelte a fejét, és édesanyját látta meg, amint előjön a fák közül. A gidácskának megcsillant a szeme, de rögtön elszállt minden reménye, mikor az anyja a közelébe tántorgott. Az őz bundája összeragadt a barnás-vöröses vértől, ami a vadászcsapda miatt szivárgott a lábából. A gida szemei lecsukódtak, de azt még érezte, ahogy az anyja melléfekszik, és a bundáját kezdi nyalogatni.

A madarak riadtan keringtek az égen, egészen addig, amíg dörrenések nem hangzottak fel. Ekkor egyenként hulltak le a földre az élettelen testek.

A mókus felszedett a földről egy picike mogyorószemet, és az odvához akarta vinni, de a fa helyén már csak egy tönk maradt. Kivágták, mint az erdő fáinak a többségét.

A medve bömbölve rohant a patak felé, a sárgás vízbe vetette magát, hogy enyhítse a csípések fájdalmát. Körülötte a patak vörössé vált. A fájdalma csak akkor enyhült, mikor a parton megjelent egy vadász, és leadta az utolsó lövést. A medve tántorgott egy ideig, majd egy utolsót felbőgve elterült a vízben.

Az erdő elcsendesedett, csak a távolban zúgó fűrészek zaja, és a fák recsegése hallatszott.

12 megjegyzés:

  1. Szépek a leírások benne. Szívbemarkoló történet. Szinte magam előtt láttam az egészet... Nem térek magamhoz még most sem tőle. Elképesztően jól írsz! Nem csoda, hogy kiválasztották ezt az írást. Bocsánat, hogy ilyen rövid mondatokat írok, de teljesen magával ragadott...

    VálaszTörlés
  2. Amira: Köszönöm szépen, nagyon örülök, hogy a saját novellám is elnyerte a tetszésedet. :) Egy írónak mindig nehezebb a teljesen saját írásait közzé tenni, mert ezzel tényleg önmagát mutatja meg az olvasóinak, szóval, jól esik, hogy írtál, mert kicsit izgulok. :D Köszönöm még egyszer! :)

    VálaszTörlés
  3. Szomorú lettem, mikor elolvastam ezt a novellát. Olyan jól írtad le, hogy engem (aki képes egy fél napot egyedül tölteni az erdőben különböző élőlények megfigyelésével)...teljesen elszomorított. Nagyon jól megy neked a leírás.

    VálaszTörlés
  4. Jézusom! először arra gondoltam milyen szép, milyen nyugodt... de mire a végére értem, majd nem elkezdtem sírni. Kifejezetten vizuális típus vagyok és nagy állat barát. Nagyon tetszett ez az írás!

    VálaszTörlés
  5. Fú ha láthatóak lennének az ember érzelmei és lelkiállapota miközben "csak simán" olvas...döbbenetes hogy miket lehet elérni szavakkal...Míg az elsö történetben szó szerint szárnyalt a lelkem a gyönyörü természeti képektöl,addig a másikban....mintha a pokol legmélyén lettem volna úgy éreztem magam.Döbbenetes.
    Még többet kedves Spirit! :)

    Üdv!

    VálaszTörlés
  6. Szia! Az elején még én is azt hittem, hogy ez egy nyugodt, kellemes novella lesz, de aztán nagyon szomorú lett, és én teljesen átéltem, amit ők érezhettek. Borzasztó... És a legrosszab az benne, hogy ez tényleg megtörténik.
    Rakj fel még sok novellát, regényt, vagy amit csak akarsz.:)
    Puszi, Nicky.

    VálaszTörlés
  7. :(
    Nagyon tetszett az eleje... ás a végén egy kicsit sokkoltál...
    A legrosszabb, h a mai világban ez a módi...:(
    pusz
    Barbee

    VálaszTörlés
  8. Igen, valóban az a legrosszabb/legszomorúbb, hogy valóban ez történik!

    VálaszTörlés
  9. Köszönöm, hogy írtatok. Örülök, hogy hatással volt rátok ez a novella. Sajnos, ez tényleg nem csak a fantáziám kitalációja, hanem a valóság. :-/ De tehetünk érte, hogy egy kicsit jobb legyen. :) Vigyázzunk a Földre és a lakóira! :)

    VálaszTörlés
  10. Én nem szeretem az ienfajta írásokat de ez naon teccett.:D annyira jól írsz...
    Pussz Heni

    VálaszTörlés
  11. Örülök, hogy elnyerte a tetszésedet. :)

    VálaszTörlés
  12. Az elején egy megnyugtató jelenetet olvashatunk, csak azután jövünk rá, hogy milyen egy szörnyeteg némelyik ember, amikor elolvassuk a másodikat is.

    karamorita96

    VálaszTörlés