Ide pakolgatom fel az írásaimat, firkálásaimat, novelláimat, gondolataimat, és minden egyebet, amihez hirtelen kedvem támad. :)




2010. február 1., hétfő

Egy rövid karrier rövid története, avagy a rácsmonológ

Nos, amíg befejezem a Gyermeki pillantás új fejezetét, addig is itt van egy kis olvasni való. :)


Egy rövid karrier rövid története,
avagy a rácsmonológ




Csak nézek át a rácsokon, a szemeim egy távoli fénysugárba kapaszkodnak, mintha ez a fénysugár lenne az utolsó és az egyetlen, ami összeköt a kinti világgal. De nem csak ez van nekem. Itt vannak velem a gondolataim is. A rácsokat szorítom, s közben arra gondolok, miért? Hát megérte ez nekem? Csak be akartam illeszkedni, ezért tettem mindent. Azt akartam, hogy tiszteljenek, hogy befogadjanak maguk közé. Ki akartam tűnni, hogy észrevegyenek. De már tudom, mi volt a baj. Az, hogy más akartam lenni, mint aki vagyok. Ezért kerültem ide. Ezért vagyok most rab.

Történetem rövid és szomorú. Mikor közéjük kerültem, nem voltam senki. Először csak meghúzódtam a sarokban, onnan néztem őket. Aztán maguk közé hívtak. Azt hittem, hogy a barátaim akarnak lenni, és a nagy öröm közben nem láttam meg azt a furcsa, gonosz csillogást a szemükben. Sok szép dologgal csábítottak, és mikor már teljesen elkábítottak, beleestem a csapdájukba. Az elején jó balhénak tűnt az egész, kisebb rongálásokkal kezdtük, aztán jöttek a verekedések. Persze, mindig csak a gyengébbekkel. De a végén még ennél is többet akartak tőlem. Azt mondták, ha megteszem, a banda vezére lehetek, tisztelni fognak, és követnek, akár a halálba is, és én megtettem.

Mindenre pontosan emlékszem. Ott ült a sötét szoba kellős közepén. Nem vette észre, amikor bementem. Halkan lépdeltem. Csendesen a háta mögé osontam, és… és letéptem a fejét. Olyan borzalmas volt. Ott tartottam a kezemben azt a nagy barna fejet, és a fekete gombszemek vádlón néztek rám. Ekkor lépett be az óvónéni, megszidott, és berakott a rácsos kiságyba.

Tehát, most itt vagyok. Várom a szabadulás óráját, azt a szép percet, mikor a szüleim belépnek az óvoda ajtaján, és magukkal visznek haza.

És esküszöm, hogy ha a többiek nem is fogadnak be ezért, soha többé nem bántom a játékaimat. Mert rájöttem, hogy ők az egyetlen igazi barátaim. Ők soha nem kérnek semmit, de mindig örömet okoznak nekem a játékukkal.

14 megjegyzés:

  1. Úristen! Én először teljesen másra gondoltam!
    A végkifejlet teljesen meglepett! (persze kissé fura volt, h puszta kézzel simán letépi vkinek a fejét... :D)
    A vége hihetetlenül aranyos lett! :D

    VálaszTörlés
  2. Atyaisten, de aranyos!!!!!
    Annyira helyes!! Imádom. Kicsi furi volt az eleje meg h te ilyeneket irkálsz, de aztán meg... áá, nagyon cuki!!
    Pux

    VálaszTörlés
  3. Ez nagyon cuki. Először azt hittem, tényleg börtönben van, de aztán... jaj, nagyon ééédes. :)

    VálaszTörlés
  4. Hát, ez haláli... :D
    Annyit nevettem rajta! :D Nagyon jó. :D
    Már nagyon várom a Gyermeki pillanást! :)

    VálaszTörlés
  5. Örülök, hogy sikerült meglepnem titeket a fordulattal. :D Köszönöm szépen a dicséreteket. :)

    VálaszTörlés
  6. ajjjj...xD ez...váratlan volt :D de jó:D teccős:D
    Nikcsi voltam

    VálaszTörlés
  7. Döbbenetes volt ez a fordulat, és eszméletlen jó. :D Szívesen járok majd ide olvasni a novelláidat. :)

    VálaszTörlés
  8. Á, nagyon jó! Mestere vagy az elterelésnek, ezt már a ficedből is ismerhetjük. Úgy vezeted az olyavót az orránál fogva, ahogy kedved tartja. :)
    Nagyon tetszett ez a kis szösszeneted is. És várom a Gyermeki pillantás folytatását!

    VálaszTörlés
  9. ilyet még profiktól se sikerült soha olvsnom, nagyon jó lett...

    VálaszTörlés
  10. Köszönöm. :) Szeretem meglepni az olvasókat. :D

    VálaszTörlés
  11. Megleptél :O
    Egész más lett a végkifejlet mint amire én számitottam.

    VálaszTörlés
  12. Szia! :D Na jó, ez váratlanul ért. Első gondolatom az volt: "Jé, egy börtöntöltelék. Mit követett el szerencsétlen?" Második: "Letépte a fejét? Puszta kézzel? A börtöntöltelék egy vámpír? o.O" Harmadik: "Na jó! Itt engem nagyon átvertek! xD Végig vártam valami vérengzős múltat, és erre kiderül, hogy egy kisgyerek volt rossz. De cuki történet. :D"

    VálaszTörlés
  13. A rácsmonológ... új favoritom tőled Spirit! Köszike az élményt!!
    AdrineXD

    VálaszTörlés