SPOLERES filmkritika!!!
Már régóta kíváncsi vagyok a Csillagainkban a hiba című könyvre, de sajnos egyelőre nem tudtam beszerezni és elolvasni. Tegnap viszont a tévé adta a filmváltozatát, úgyhogy pihenésképpen megnéztem.
Bár hullajtottam néhány könnycseppet, engem nem hatott meg úgy, mint ahogyan másokat, talán, mert korábban belefutottam a spoilerbe, hogy mi is lesz a történet vége, vagy mert régebben láttam más filmeket is a témában, amik nagyon ütősek voltak, pl. az Édes novembert. De összességében egy nagyon keserédes, néhol vicces, néhol aranyos, néhol pityergős film volt.
Ami tetszett benne:
1. A két főszereplő tényleg édes volt együtt. Ahogy Hazel anyukája is megjegyzi a repülőn:
- Olyan édesek vagytok együtt.
- Csak barátok vagyunk.
- Az ő részéről, részemről nem.
2. Bár ez egy romantikus, ifjúsági dráma volt, mégis realisztikusra sikeredett. Nem szépítették a dolgokat, nem finomítottak a betegség hatásain. Gus például alapjában véve egy vidám, kedves srác, de ahogy Hazel is említi a filmben, nem mindig vidám és nem mindig erős. Van, hogy ő is elesett, elkeseredett, kétségbeesett. Vagyis nem egy tökéletes szépfiút tettek az orrunk elé, hanem egy valódi, esendő srácot. És a végén sem kíméltek minket egy rózsaszín happy endes, csodaszerű megoldással, hanem a képünkbe nyomták a valódi életet, ami veszteségekkel és fájdalommal is jár.
3. Az írós vonal is jó volt. Adott valami pluszt a történethez, és bár az író tényleg tapló volt, mégis tetszett a karaktere, mert különleges, összetett személyiséget adtak neki.
4. Bírtam Hazel szüleit és a hozzáállásukat is az egész helyzethez.
Ami nem tetszett:
1. Voltak benne kidolgozatlan, logikátlan részek. Pl. Gus egy csomó ideig titkolja Hazel előtt, hogy neki is kiújult a betegsége, aztán elmondja az utazás utolsó napján, majd közli, hogy felejtsék el, és élvezzék az utat tovább. Ha korábban nem mondta el, miért pont akkor tette? Miért tette tönkre vele az utazás végét? Élvezhették volna az utazást, aztán otthon is beavathatta volna Hazelt.
Vagy hogy az orvos határozottan azt mondja, nem utazhat Hazel, aztán egyszer csak mégis utazhat, de magyarázat nincsen rá, hogy mi változott, hogyan oldották meg, hogy utazhasson.
2. Ez a végtelen és végtelen között különbség van dolog nekem egy kicsit homályos maradt a film alapján. Mármint értem a különbséget, csak hogy mi köze ennek a betegségükhöz, és mi köze ennek a szerelmükhöz, halálukhoz, az nem teljesen világos. Persze, lehet, hogy csak nekem nem állt össze...
3. Ez nem tudom, hiba-e vagy sem, de elgondolkoztam azon, hogy két ember, aki gyógyszereket szed, ihat-e alkoholt...
Szóval a kisebb logikátlanságok, kidolgozatlanságok ellenére nekem tetszett a film, elsősorban azt hiszem, a színészeknek köszönhetően, mert jól működött közöttük a kémia, és aranyosak voltak együtt. :) Egyszer majd talán a könyvet is sikerül megszereznem és elolvasnom, kíváncsi vagyok, az milyen a filmhez képest. :)
Már régóta kíváncsi vagyok a Csillagainkban a hiba című könyvre, de sajnos egyelőre nem tudtam beszerezni és elolvasni. Tegnap viszont a tévé adta a filmváltozatát, úgyhogy pihenésképpen megnéztem.
Bár hullajtottam néhány könnycseppet, engem nem hatott meg úgy, mint ahogyan másokat, talán, mert korábban belefutottam a spoilerbe, hogy mi is lesz a történet vége, vagy mert régebben láttam más filmeket is a témában, amik nagyon ütősek voltak, pl. az Édes novembert. De összességében egy nagyon keserédes, néhol vicces, néhol aranyos, néhol pityergős film volt.
Ami tetszett benne:
1. A két főszereplő tényleg édes volt együtt. Ahogy Hazel anyukája is megjegyzi a repülőn:
- Olyan édesek vagytok együtt.
- Csak barátok vagyunk.
- Az ő részéről, részemről nem.
2. Bár ez egy romantikus, ifjúsági dráma volt, mégis realisztikusra sikeredett. Nem szépítették a dolgokat, nem finomítottak a betegség hatásain. Gus például alapjában véve egy vidám, kedves srác, de ahogy Hazel is említi a filmben, nem mindig vidám és nem mindig erős. Van, hogy ő is elesett, elkeseredett, kétségbeesett. Vagyis nem egy tökéletes szépfiút tettek az orrunk elé, hanem egy valódi, esendő srácot. És a végén sem kíméltek minket egy rózsaszín happy endes, csodaszerű megoldással, hanem a képünkbe nyomták a valódi életet, ami veszteségekkel és fájdalommal is jár.
3. Az írós vonal is jó volt. Adott valami pluszt a történethez, és bár az író tényleg tapló volt, mégis tetszett a karaktere, mert különleges, összetett személyiséget adtak neki.
4. Bírtam Hazel szüleit és a hozzáállásukat is az egész helyzethez.
Ami nem tetszett:
1. Voltak benne kidolgozatlan, logikátlan részek. Pl. Gus egy csomó ideig titkolja Hazel előtt, hogy neki is kiújult a betegsége, aztán elmondja az utazás utolsó napján, majd közli, hogy felejtsék el, és élvezzék az utat tovább. Ha korábban nem mondta el, miért pont akkor tette? Miért tette tönkre vele az utazás végét? Élvezhették volna az utazást, aztán otthon is beavathatta volna Hazelt.
Vagy hogy az orvos határozottan azt mondja, nem utazhat Hazel, aztán egyszer csak mégis utazhat, de magyarázat nincsen rá, hogy mi változott, hogyan oldották meg, hogy utazhasson.
2. Ez a végtelen és végtelen között különbség van dolog nekem egy kicsit homályos maradt a film alapján. Mármint értem a különbséget, csak hogy mi köze ennek a betegségükhöz, és mi köze ennek a szerelmükhöz, halálukhoz, az nem teljesen világos. Persze, lehet, hogy csak nekem nem állt össze...
3. Ez nem tudom, hiba-e vagy sem, de elgondolkoztam azon, hogy két ember, aki gyógyszereket szed, ihat-e alkoholt...
Szóval a kisebb logikátlanságok, kidolgozatlanságok ellenére nekem tetszett a film, elsősorban azt hiszem, a színészeknek köszönhetően, mert jól működött közöttük a kémia, és aranyosak voltak együtt. :) Egyszer majd talán a könyvet is sikerül megszereznem és elolvasnom, kíváncsi vagyok, az milyen a filmhez képest. :)
Nektek hogy tetszett a film?
10/8 pont
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése