Vasárnap este megnéztem a tévében az Alice Csodaországban című filmet. Korábban is láttam már a moziban, de 3D előadásban, amit nagyon nem szeretek. Csak az ismerősöm miatt vállaltam be, akivel mozizni mentem. A moziban egyáltalán nem tudtam élvezni a filmet, mert zavart a szemüveg és semmi pluszt nem adott a 3D, úgyhogy kíváncsian vártam, zavaró körülmények nélkül, a tévében nézve mennyire tetszik majd a film.
Most másodszori nézésre, valamivel jobban megfogott, de még mindig nem igazán szeretem a történetet. Viszont arra mindenképpen jó volt, hogy felmerüljön bennem, ismerem Alice történetét gyerekkorom óta, mégsem olvastam még soha az eredeti könyvet.
Úgyhogy fogtam magam, megnéztem MEK-en, hogy fent van-e legálisan, és szerencsém volt. :) Szóval tegnap kiolvastam a könyvváltozatot is.
Két fontos különbség volt számomra a film és a könyv között. Az egyik Alice személyisége. A könyvben egy nem túl okos kislány, akinek semmi célja, csak sodródik az árral, veszekszik Csodaország lakóival, hol megnő, hol összemegy, mindezt folyamatosan, és azon kívül, hogy butuska, konkrétan nincsen semmi személyisége.
Ezzel szemben a filmbeli Alice az erős, okos, céltudatos, önálló nők mintapéldánya, a régi idők egyik feministája. Olyan korban él, ahol még általában a család mondja meg, kihez kell feleségül menned, ő mégis nemet mond a kijelölt ficsúrnak, helyette mer nagyokat álmodni, és nekiáll karriert építeni. Mert végre ő akarja irányítani az élete történetét, mind Csodaországban, mind a valóságában. És meg is teszi, kezébe veszi a gyeplőt, elintézi a sárkányt, és uralja a valódi világbeli életét is. Vagyis van személyisége, vannak céljai, nemcsak sodródik az árral, hanem irányítja az eseményeket.
A másik fontos különbség az, hogy míg a könyvnek nincs igazi sztorija, csak különös események történnek egymás után, mintha az író beszívva leírta volna a képzelgéseit (talán így is volt…), addig a film halad valamerre. Van egy cél, a vörös királynő és sárkánya legyőzése, és ezáltal a Csodaországban lakó lények életének jobbá tétele.
Bár vannak a könyvben olyan mondatok, párbeszédek, amiket lehet akár társadalmi fricskaként, tanulságként is értelmezni, a felépítése és túlzottan groteszk véletlenszerűsége miatt szerintem, csak akkor lehet élvezni, ha meseként fogjuk fel, és nem akarunk mélyebb értelmet keresni benne. A filmet viszont lehet értelmezni a csodás elemek ellenére úgy, hogy a történet egy fiatal lány útkeresése, önmagára találása és önállósodása.
A könyvet azoknak ajánlom, akik egy bizarr mesére vágynak, a filmet viszont azoknak, akik a bizarr mesében valami mélyebb értelmet is keresnek. Mindkettő élvezhető, csak mindkettő a maga módján. :)
Mivel legális, ezért megosztom a könyv linkjét veletek, hátha valaki el szeretné olvasni: http://mek.oszk.hu/00300/00348/html/
Film értékelés: 10/7
Könyv értékelés: UNALOMŰZÉSNEK JÓ VOLT.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése