Ide pakolgatom fel az írásaimat, firkálásaimat, novelláimat, gondolataimat, és minden egyebet, amihez hirtelen kedvem támad. :)




2017. október 18., szerda

Cindi Madsen: Hamupipőke, menj a búsba!


Nagyon ritkán olvasok színtiszta romantikus, csajos regényt, ám Cindi Madsen Hamupipőke, menj a búsba! című története elcsábított. Valószínűleg azért, mert mindig is imádtam a Disney meséket, és nagyon érdekelt, hogyan szövi bele Madsen a történetbe ezeket. Szóval úgy döntöttem, lesz, ami lesz, tetszik majd, vagy sem, elolvasom.

A történet röviden összefoglalva egy Darby nevű fiatal nőről szól, aki annyiszor és annyiféleképpen csalódott már a férfiakban és párkapcsolatokban, hogy teljesen elment tőlük a kedve. Míg régen hitt az igazi és örök szerelemben, mostanra úgy véli, minden gyengéd érzés előbb vagy utóbb elmúlik, minden férfiról kiderül, hogy van valami megbocsáthatatlan hibája, és a legjobbnak tűnő kapcsolat is idővel fuccsba megy. Esettanulmányokat készít a korábbi pasijairól, amikben különböző Disney hercegekhez hasonlítja őket, és ez segít neki abban, hogy ha elgyengülne egy helyes pasitól, akkor emlékeztesse magát, mindaz, amit érez, csak illúzió, mese. Aztán egy nap vacsorázni megy a legjobb barátnőjével, az étterem hibás padlójába beleakad a cipősarka, és megmenti őt az orra eséstől a „herceg”.

Amiért szerettem…

Ahogy fentebb is írtam, nem szoktam túl gyakran ilyen zsánerű könyveket olvasni. Ám ez a regény mégis jól elszórakoztatott. Ennek az egyik oka az volt, hogy Darby karaktere nagyon hasonlít rám. Mi vagyunk a hívő hitetlenek. Az agyunk a tapasztalataink okán azt mondja, idióták vagyunk, ha hiszünk a nagy Ő létezésében és az igaz szerelemben. Hiszen, ha létezik is, oly keveseknek adatik meg, hogy megtalálják. Valahol mélyen viszont mégis reménykedünk benne, hogy tévedünk. A realista agyunk és az irreális szívünk folyamatos harcban áll egymással. A szív remél, az agy pedig halálra szidja őt, amiért akkora idióta, hogy még mindig nem fogadta el teljesen a tényeket.

Azt hiszem, a félelem is közös bennünk Darbyban. Félünk attól is, hogy a sebeink miatt elszalasztjuk a nagy Ő-t, és attól is, hogy ha leengedjük a pajzsunkat, és magunkhoz eresztünk valakit, akkor idővel megint kiderül, hogy a nagy francokat ő a nagy Ő, és már megint tévedtünk.

Úgy gondolom, sok nő küzd hasonló félelmekkel és gondokkal, úgyhogy szerintem olvasás közben sokan átérezhetik Darby önmagával folytatott harcát.

Jake

Nos, igen. Jake a tökéletes férfinak tűnik. Helyes, kedves, türelmes, tisztelettudó. Elfogadja Darbyt olyannak, amilyen, tiszteletben tartja, hogy nőként fontos neki a munkája, segíti a karrierje építésében, gondoskodik róla, ám nem tartja önmagánál gyengébbnek. És mégis… ahogyan Darby, úgy én is összeszoruló gyomorral vártam olvasás közben, hogy mikor derül majd ki róla valami. Akár csak annyi, hogy az elfogadása csak ideiglenesen működött. Olyan sok emberrel találkoztam már életem során, akik egy ideig látszólag elfogadtak olyannak, amilyen vagyok, aztán meguntak, és már nem volt okuk az elfogadásomra. Szóval megtanultam, hogy sosem lehet tudni: aki ma elfogadónak tűnik, lehet, hogy holnap már nem az. Az emberek érzései folyamatosan változnak.

Csak hogy mindenki ugyanúgy izgulhasson, mint én, nem árulom el, hogy Jake szerelme végül tartósnak bizonyult-e, nem fosztok meg senkit a körömrágástól. :)

A hercegek

A regény történetébe beágyazva találhatjuk Darby esettanulmányait az exeiről. Ahogy fentebb is említettem, mindegyiküket egy-egy Disney herceghez hasonlítja. Nagyon bírtam ezeket a részeket, mindig kíváncsian vártam, hogy mikor jutunk el a következőhöz, és vajon melyik herceghez hasonlítja majd az újabb exét, és mi alapján.

Kicsit tartottam attól, hogy az exek és a velük való kapcsolatok majd túl meseszerűre sikerednek azért, hogy rá lehessen húzni őket a mesék vázára, de szerencsére ez nem így történt. Az exek személyisége, a velük kialakuló szerelem és a probléma, ami végül tönkretette a kapcsolatot nagyon is reális lett minden esetben.

Azt külön szerettem, hogy Madsen nem sztereotipizált, mindegyik férfi teljesen más személyiség volt, és igen, akadtak köztük szimpatikus pasik is, akik alapjában véve jó emberek, csak valami okból kifolyólag mégsem tudtak működtetni egy kapcsolatot. Ha mindegyiküket rohadéknak festi meg, az ugyanúgy irreálisnak tűnt volna, mintha mindegyikük tökéletes herceg lenne.

Egy nő karrierje

Bár a 21. században élünk, még mindig nagyon nehéz egy nőnek a karrierépítést választani. Az meg még nehezebb, hogy olyan férfit találjon maga mellé, aki igazán támogatja őt ebben. A regény is szépen megmutatja, hogy vannak férfiak, akik a kapcsolat elején támogatóan állnak a témához, aztán komolyodik a kapcsolat, és végül milyen meglepő, az ő karrierjük, és az ő családalapítási terveik kerülnek előtérbe. Azt gondolják, ha a nő már szerelmes beléjük, akkor hagyja majd elnyomni magát és a terveit, csak hát, vannak olyan erős, határozott nők, mint Darby, akik tudják, hogy aki az álmaidról való lemondásra akar rávenni, azért nem érdemes semmit feladni, mert biztosan nem az Igazi.

Szóval igen, Darby, bármit is mond, vágyik a szerelemre, csak hát, ennek ellenére nem elégszik meg egy rossz vagy hozzá nem illő férfival, mint oly sok más nő. Nem akar csak azért maga mellé valakit, hogy legyen mellette valaki, mert a nem megfelelő emberrel élni sokkal rosszabb, mint egyedül lenni. Darbynak csak olyan férfi kell, aki méltó rá, hogy Darby beengedje az életébe. Ha meg nem jön, Darby akkor sem esik szét. Szépen elvan egyedül is, éli a kis életét, szereti a munkáját, szórakozik a barátaival, és kész.

A női mellékszereplők

Madsen a nőkkel kapcsolatban sem sztereotipizált. Darby mellett sokféle nőtípus tűnik fel a regényben mellékszereplőként. Stephanie, Darby legjobb barátnője éppen az esküvőjére készül azzal a férfival, akiről úgy gondolja, ő a nagy Ő. Steph nem olyan ironikus, mint a barátnője, hisz a szerelemben, a házasságban, mégis jól kiegészítik egymást Darbyval, mert egyikük sem nézi hülyének a másikat annak ellenére, hogy ebben a fontos témában teljesen másképp gondolkoznak.

Barbara, Darby egyik ügyfele szintén nem hisz a szerelemben és a párkapcsolatokban, ennek ellenére igazi férjfaló. Úgy gondolja, a férfiak úgyis mindig elárulják a nőket előbb vagy utóbb, ezért szerelemből lenni valakivel, ostobaság. Gazdag férfiakat kell keresni, elcsábítani őket, hozzájuk menni, aztán elválni, és boldogan élni a tőlük kapott pénzből.

Anne Darby mostohatestvérének, Devinnek a felesége, az ő karaktere által kaphatunk belátást egy gyerekes család életébe. Ő és Devin szeretik egymást, de amióta megérkezett a második gyerekük, folyton fáradtak és vitáznak. Darbyt ez eleinte megerősíti abban, hogy nem akar családot alapítani, mert az még a legjobb kapcsolatokat is tönkreteszi, ám végül rájön, hogy rossz szemszögből nézte Anne-ék családját.

Darby főnöke, Patricia, azt a fajta nőt testesíti meg, aki negatív módon karrierista. A saját alkalmazottait is sanyargatja, szekálja, olyan dolgokkal zaklatja, amiket ő maga is két másodperc alatt meg tudna oldani. Bár ez nincs benne a történetben, de ismertem hasonló nőket, és szerintem az a típus, aki olyan sokat szenvedhetett a karrierépítése során az elnyomástól, hogy amint hatalmi pozícióba került, ő is elkezdett elnyomni másokat, hogy ettől jobbnak, többnek érezze magát.

Aztán persze ott vannak még a nagyon mellékszereplők, akik épphogy csak említve vannak. Közülük a többség házas, gyerekeik vannak, akad köztük, aki valóban boldog, és van, aki csak megjátssza, hogy az.

A történetet azoknak a nőknek ajánlom, akik még hisznek a szerelemben, és azoknak, akiknek az agya már nem hisz, de a szívük még vágyik rá. Ez a történet igazán jó kikapcsolódást nyújt, ám közben fontos dolgokról gondolkoztatja el az embert.

Kedvenc karakterek: Darby, Jake, Devin.

Kedvenc jelenet: amikor Darby hazaviszi a családjához Jake-et.

Kedvenc idézetek:

„Amikor számba vettem a párkapcsolataimat, rájöttem, hogy a szerelmi életem sokkal jobban hasonlít a Con Air – A fegyencjárat című filmre, mint a Hamupipőkére – nagyon nyögvenyelős, és tele van rosszfiúkkal.”

„- És mi a véleményed arról a mondásról, hogy „senki sem magányos sziget”?
- Hát egy férfi biztosan nem az, mert egyedül nem élné túl. A férfiak túlméretezett csecsemők. A nők férfiak nélkül azonban… Nos, azt hiszem, viszonylag problémamentes felállás. Én tökéletes sziget lennék.”

„Az Aladdin végén minden elrendeződik, mert Aladdin őszintén kitálal, és bevallja az érzéseit… És, legyünk teljesen őszinték, Jázmin elég gazdag ahhoz, hogy gondoskodjon magáról, ezért az egésznek nincs is jelentősége. Azért szerintem nem kellett volna olyan gyorsan beadnia a derekát – talán még a királyságot is irányíthatta volna nélküle -, így szerencsétlen lányok nem élnének abban a hitben, hogy egy kis bocsánatkérés meg repülgetés a naplementében mindent rendbe hoz. Úgy értem, honnan tudta, hogy a fickó nem fog újra hazudni? Lehet, hogy meg is tette.”

„- Bocsánatot kérek a tetteimért – mondta a politikus. – Sajnálom, hogy az emberek bizalma megingott bennem. És különösen sajnálom, hogy fájdalmat okoztam a családomnak…
- Ó, abban biztos vagyok – szúrtam oda neki, még akkor is, ha nem hall. – Csak azt sajnálod, hogy lebuktál. Különben most is egy prostival lennél.
Undorító volt nézni, hogy ekkora sajtónyilvánosság előtt kér bocsánatot a feleségétől. Tudjátok, mire vágyik a felesége a legkevésbé? (Eltekintve persze attól, hogy a férje ne kurvázzon.) Hogy a fickó sajtótájékoztatót tartson, és így kérjen tőle bocsánatot. Ha valóban sajnálná, valami kellemes, privát helyen kérne elnézést tőle, ahol az asszony nyugodtan pofon vághatja, és elmondhatja, mekkora seggfej.
Persze, hogy csúszik-mászik, mint a féreg, és azt állítja, hogy mindent megbánt. Mi mást tehetne? Mégsem állhat ki egy egész nemzet elé azzal, hogy: „A prostik csodálatosak! Imádom, hogy megfizethetem őket, és megcsinálnak mindenféle perverz dolgot, amire a feleségem nem hajlandó!” Azt hiszem, ezért legalább felnéznék rá. Tudnám, hogy nem hadovál összevissza. Mert, mint mondtam, valójában nem is sajnálja. Csak azt bánja, hogy rajtakapták. Ilyenek a férfiak.”

„- Emlékszem, hogy régen másról sem tudtál beszélni, mint arról, hogyan találsz majd egy fickót, akihez hozzámész feleségül. Folyton bámultad a tévét, nézted azokat a csöpögős filmeket…
- Aztán felnőttem, és megtudtam, miért végződik minden romantikus történet azzal, hogy a fiú és a lány egymásra talál. Mert utána minden összeomlik.”

„- (…) Az csak egy dolog, hogy túl kellett tennem magam a sok seggfejen, akik megingatták a bizalmamat, megbántottak, és igazi lúzernek éreztem magam miattuk, de legalább láttam, mi lett velük azután. Viszont egészen más dolog kiheverni a jókat.”

„Igen, hasonló dolog történik A szépség és a szörnyetegben is. Olyan sok időt kell várni a hercegre, és amikor végül emberré változik, arra gondolsz, hogy állatként aranyosabb volt. Ki gondolta volna, hogy a végén visszasírjuk a szörnyeteget?”

„Ha kiszolgáltatottnak és tehetetlennek kellett tettetnem magam, hogy megtartsak egy férfit, akkor inkább nem kértem belőle.”

„- Ez úgy hangzik, mintha konkurenciám akadt volna. Jobb lesz, ha összeszedem magam.
Óvatosan a bicepszére tettem a kezem, és a hüvelykujjammal végigsimítottam a domborodó izomzaton.
- Neked én vagyok az egyetlen konkurenciád.
Jake fölkapta a fejét, és zavartan rám nézett.
- Ezek szerint le kell hogy győzzelek?
- Igen. Engem és az összes aggályomat. Meg a volt pasikat, akik miatt aggályaim vannak. Ó, és Ms. Barbara Covingont.
Jake felvonta a szemöldökét.
- Ez egyre érdekesebb lesz.”

„- Azt állítod, hogy egy férfinak, ami a szívén, az a száján, mintha mindig őszinték lennének. De túl sok hazuggal találkoztam már ahhoz, hogy ezt elhiggyem.
- Azokat a dolgokat megtartjuk magunknak, amelyekről úgy sejtjük, hogy bajba sodorhatnak bennünket – magyarázta Jake. – Ezért van az, hogy amikor mondunk valami szerintünk teljesen ártalmatlan dolgot, totálisan megdöbbenünk és összezavarodunk, amikor dühbe gurultok.”

„- Nos, annyira ne szaladjunk előre! Csak néhány hete ismerem, és tudod, hogy erre vonatkozóan szigorú szabályaim vannak.
- Á, igen. A „nincs szerelem, nincs szex” szabály. Legalább ezzel én is egyetértek.
- Igen, áradásul ez olyan szabály, amelyet mindenképpen betartok, nem számít, ki milyen dögös vagy ellenállhatatlan.”

„- Nos, minden kapcsolatunkban, beleértve az üzletieket is, el kell döntenünk, hogy hajlandóak vagyunk-e erőfeszítést tenni azért, hogy működjön – jegyezte meg Jake, és belenézett a szemembe.
Hátradőltem a széken.
- Remek. Ezek szerint még a munkámban sem számíthatok happy endre, pedig imádom.
- Te döntesz a befejezésről. Ha valamit nem szeretsz, nem kell mást tenned, mint változtatni rajta.
- Ez valóban jó ötletnek tűnik, de a valóság azért ennél bonyolultabb. – Égett a gyomrom a rémes érzéstől, hogy az életem egyre bonyolultabb lesz. – A dolgok soha nem úgy végződnek, ahogy az ember szeretné.
Ezt mindennél jobban megtanultam.”

„- Rengeteg baj van velem – tette hozzá Jake. – Például szerelmes vagyok egy olyan nőbe, aki nem hisz a szerelemben.
Nem kaptam levegőt.
- Nem arról van szó, hogy nem hiszek benne. – A mellkasomhoz kaptam a kezemet. – Rólam van szó, ugye?”

Értékelés: NAGYON TETSZETT.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet: KATT

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Oszd meg a Citromail-lel! Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése