Ide pakolgatom fel az írásaimat, firkálásaimat, novelláimat, gondolataimat, és minden egyebet, amihez hirtelen kedvem támad. :)




2018. július 19., csütörtök

Kiersten White: Több mint különleges - Blogturné

 
Négy évvel ezelőtt Evie jött, látott és meghódította az olvasók szívét. Most végre megérkezett a folytatás, a Supernaturally, amiben Evie immáron átlagos életet él, ami korántsem olyan csodás, mint ahogy azt várta. Ráadásul új problémák keletkeznek az életében...
A bohókás, romantikus és izgalmakkal fűszerezett regényről a Blogturné Klub három bloggere mesél, és ha velünk játszol, nyerhetsz egy példányt a könyvből.

Kiersten White Több mint különleges című regényét mindenképpen el akartam olvasni, mert az első rész kíváncsivá tett, és érdekelt, hogyan alakul Evie élete.

A regény ott folytatódik, ahol az első félbemaradt. Evie kilépett az NPEH-ből, és próbálja az átlagos tinédzserlányok életét élni. Iskolába jár, főiskolára készül, szerelmes az első fiújába, Lendbe és szabadidejében egy kis büfében dolgozik. A gond csak az, hogy Evie egyáltalán nem átlagos. A pasija ugyanis halhatatlan, a munkahelyére vámpírok, törpék, farkasemberek és más furcsa lények járnak enni, és nagyon úgy tűnik, hogy valaki veszélyes természetfelettieket küld rá. Emellett az NPEH is újra felbukkan az életében, hogy megkérjék, dolgozzon újra nekik, mert szükségük van a segítségére.

Még mindig humoros és egyedi

A történet stílusa ugyanolyan, akár az első könyvé. Evie kiszólogat nekünk, olvasóknak, ezáltal közel érezhetjük magunkhoz, úgy érezhetjük, mi is kicsit az ő világában élünk, míg a könyv a kezünkben van. Ezen kívül a beszólások sokszor mosolygásra, kuncogásra késztetnek.

Vagyis még mindig üdítő, egyedi és fiatalos a történet szövege, és így könnyű és kellemes olvasni azt.

Evie problémái

Nos, a regény lelki és romantikus szála nagyrészt Evie belső problémázásán alapul. Ez egyfelől hiteles, mert Evie még csak egy tinédzserlány, akit úgymond burokban neveltek. Nincs tisztában a külvilág működésével, azzal, hogyan kell viselkedni egy párkapcsolatban és hasonlók. Másfelől az olvasó számára, aki nem volt elzárva a valóságtól, furcsának tűnhetnek Evie gondjai, tettei.

Ugyanis az egész első könyvben arról szóltak a gondolatai, hogy mennyire szeretne normális tinédzserlány lenni. Most a második könyvben viszont az a gondja, hogy unja az átlagosságot, és hiányzik neki, hogy valamiben különleges legyen. Plusz utálja, hogy hazudnak neki a származását és sok mást illetően, de ő maga is hazudik Lendnek arról, hogy a fiú halhatatlan.

Szóval furcsa lehet számunkra, hogy így viselkedik, gondolkozik, ám ha jobban belegondolunk, teljesen reális a karakterét tekintve. Ugyanis az, hogy vágyunk valamire, és azt hisszük, attól lesz jó és teljes az életünk, nem jelenti azt, hogy amikor megkaptuk, nem jöhetünk rá, hogy valójában nem is erre volt szükségünk. Valamint az ember sokszor fél attól, hogy az igazság miatt elveszíti azt, akit szeret, és még ha ez butaság és helytelen is, képesek vagyunk hazudni azért, hogy megvédjük a kapcsolatunkat.

Ami viszont a legfurcsább lehet, hogy Evie egyfajta testvéri kapcsolatot alakít ki azzal a lénnyel, aki az első könyvben a főgonosz volt. Valahol mélyen értem, hogy miért teszi, de az naivságra vall, hogy bízik az illetőben, és hisz a szavainak. Ennek a bizalomnak két vége lehet, vagy Evie csinál majd a folytatásban egy nagy hülyeséget, és megbánja, mert csalódni fog, vagy kiderül, hogy még egy gonosz tetteket elkövető személy is megváltozhat bizonyos körülmények között, és Evie kap maga mellé egy harcostársat. Meglátjuk…

Láthatatlan fiú és tündér

Nos, Lend számomra még mindig a láthatatlan fiú, szó szerint. Van, Evie-vel jár, de lényegében nem sok vizet zavar. A cselekmény nagy részében nem is vesz részt, Evie megoldja maga a dolgait, vagy valaki más szegődik mellé, nem Lend. Szóval hiába Lend a főszereplő srác elvileg, gyakorlatilag számomra érdektelen mellékszereplő maradt.

Ezzel szemben Reth, a tündér, még mindig izgalmas karakter, mert nem lehet sem jónak, sem gonosznak mondani. Sosem lehet tudni, hogy mire készül, mit szeretne, de valahogy az ember mégis bízni akar abban, hogy végül jót akar majd Evie-nek. Ő egyébként az is, aki a legtöbbet tudja Evie múltjáról, vagyis kulcsszerepe van abban, hogy Evie megismerhesse saját magát.

Az új főgonosz

Nos, mivel nem akarom lelőni, hogy kiről is van szó, csak általánosságokban beszélnék róla. Lélektanilag, személyiségét nézve szépen fel van építve, érthető és logikus, hogy miért lett olyan, amilyen, és miért akarja azt tenni, amit.

Viszont sajnos, túl korán rájönni arra, hogy ki is a hunyó. Egyfelől, mert túl kevés a lehetséges gyanúsítottak száma, másfelől, mert ha az ember logikusan végiggondolja, akkor bizonyos cselekményeket csak és kizárólag az adott személy tudott végrehajtani.

Szóval személyiségre jó az új főgonosz, de több elterelést is be lehetett volna tenni a regénybe, álnyomokat, még több gyanúsítottat, mert így túl korán kitaláltam, ki is az illető.

Visszatérő egyediség

Az első könyv első fele nagyon egyedire sikerült, egyáltalán nem hasonlított a történet egyetlen általam ismert YA fantasyre sem, ám aztán a könyv második felében előjöttek a sablonos események, amit nagyon sajnáltam.

Kíváncsian vártam, hogy a második rész marad-e a sablonosságnál, vagy visszatér az egyedi útra, és hála az égnek, elmondhatom, hogy ez utóbbi történt. Bár Evie halandó gimibe jár, ez a tény lényegében háttérbe szorult a történetben, és újra előtérbe került Evie különleges oldala. Jót tett a sztorinak, hogy Evie életében újra felbukkant Raquel és az NPEH, mert így ismét a kalandok, pörgős események, fantasys elemek kaptak hangsúlyt, méghozzá egyedi módon.

A történetet azoknak ajánlom, akik kedvelik az egyedi, kalandos, YA fantasyket, és vágynak egy-két napnyi kellemes kikapcsolódásra Evie társaságában.

Kedvenc karakterek: Evie, Reth

Kedvenc jelenetek: amikor Reth elárulja a nagy titkot Evie-nak.

Kedvenc idézetek:

„Mintha nem lenne elég, hogy a vámpír törzsvendégek fele folyamatosan azzal próbálkozott, hogy gondolatátvitellel meggyőzzön arról, hogy ne akarjak borravalót.
Mindig akarok borravalót, ti zsugori élőhalottak.
Amúgy vicces volt látni, hogy a vámpírok egyre dühösebbek lettek, mert nem tudtak megpuhítani. David és Arianna nem fecsegték el, hogy röntgenszememmel átlátok minden álcán, és ezt nagyra értékeltem bennük, mert kissé megkönnyítette a dolgom.
Letéptem a számlát a tömbről, és levágtam az ajkát nyalogató vámpír asztalára.
- A jatt tizenöt százalék, mint mindig.
Durcás képet vágott, de aztán lélegzetelállító mosoly terült el az arcán. Vagyis lélegzetelállító lett volna, ha az álcája alatt nem láttam volna minden egyes őrlőfogát, ami a rothadó arcáról rám villant. Megpróbálta megfogni a kezem, de elrántottam.
- Komolyan beszéltem. Vagy azt akarod, hogy a következő Bloody Marydbe egy kis fokhagymaport csempésszek?”

„- Megoldható lenne, hogy ne beszélgessünk?
- Pedig annyira kellemes a társaságod. De persze ha inkább a lényem fényében szeretnél sütkérezni, azt nagyon meg tudom érteni. Valószínűleg teljesen hatalmába kerített az érzés, hogy a kezedet fogom, és áhítatos csendben akarod a pillanatot élvezni.
A szememet forgattam.
- Pontosan, mindjárt elájulok, alig tudom összekapni magam.”

„- Aúú! – jajdultunk fel kórusban, ő az orrát fogta, én meg szegény, szerencsétlen kezemet ráztam. Miért nem mondta senki nekem korábban, mennyire fáj, ha valakit orrba verünk?
- Megütöttél!
- Meg akartál harapni!
Dühösen néztünk egymásra. Részéről ez kevésbé volt hatásos, mert még mindig az orrát fogta.
- És most mi lesz? – fújtatott a keze mögül.
- Ennyire nem terveztem előre.”

„- Te nem harapod meg az embereket?
Hátradőlt, és az égre nézett.
- Már régen nem.
- De miért? – Sok olyan vámpírt ismertem, mint Arianna, aki ugyan nem ivott embervért, de trollvért sem. Most hallottam először olyat, hogy egy vérszívó paranormálisokat vett célba.
- Mert még emlékszem arra, aranyom, milyen is, amikor az embernek ver a szíve. Emlékszem, milyen volt, amikor még nem voltam szörnyeteg. Jobban érzem magam, ha csak messziről szemlélem az emberiséget, ahogy felnőnek mellettem, öregszenek, és úgy változnak, ahogy én sosem fogok.”

„- Tényleg utálod a tündérösvényt, ugye? – kérdezte Jack.
- Ilyennek képzelem a poklot. Nincs tűz, nincs kén, csak minden fekete és üres, ahol az ember örök magányra van ítélve.
Jack nevetett.
- A poklot? Remélhetőleg hamarosan cáfolhatjuk ezt az elméletet. Egyébként, ha ez lenne a pokol, akkor itt lennék veled?
- Nem tudom. Ha a tisztítótűz azt jelenti, hogy az embert örökre összezárják egy idegőrlő személlyel, akkor lehet, hogy igen.”

Értékelés: TETSZETT.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet: KATT  


Nyereményjáték:

A könyvben számos természetfeletti lény felbukkan, így a játékunk most rendhagyó lesz. Minden állomáson találtok majd egy kérdést, amire a Rafflecopter doboz megfelelő sorában kell válaszolni.

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Feladat a játékhoz:

Sorolj fel legalább 3 könyvet, amiben vérfarkasok szerepelnek!
A válaszod írd a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:

07.17. CBooks
07.19. Spirit Bliss

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Oszd meg a Citromail-lel! Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése