A MaddAddam-trilógia második részében, Az özönvíz évében új karakterekkel ismerkedhetünk meg, akik túlélték a világvégét. Az ő történetük legalább annyira izgalmas, mint az első könyvben Hóemberé, Guvaté és Gazelláé. Ren és Toby életéről ezúttal négy bloggerünk olvasott. A turné végén természetesen ti is nyerhettek egy példányt a könyvből.
Nemrég azt írtam nektek, hogy Margaret Atwoodtól a kedvenc könyvem eddig a Maddaddam-trilógia első része, a Guvat és Gazella. Most módosítanám eme állításomat, a kedvenc könyv helyét átvette a trilógia második része, Az özönvíz éve.
Ami tetszett
1. Új karakterek, új szemszög
Amikor elkezdtem olvasni a második könyvet, és rájöttem, hogy két teljesen új karakter szemszögéből mutatja meg a világvége előtti és utáni történéseket, egy pillanatra megijedtem. Megszoktam már az első könyvben Hóember karakterét, és féltem tőle, hogy vajon Rent és Tobyt meg tudom-e kedvelni, érdekel-e majd az ő élettörténetük Hóemberé után.
Szerencsére az első fejezetek után rájöttem, hogy nagyon is érdekel, sőt, újfajta, izgalmas betekintést nyújt a történet világába az, hogy Ren és Toby alacsonyabb származásúak. Vagyis míg Hóember a kevés kiváltságos gazdag életét ismertette meg velünk, addig Ren és Toby a szegénységben élő átlagemberekét, olyanokét, amilyenek mi is lennénk, ha a világunk egyszer eljutna arra a pontra, mint a történet világa.
És pont ezért izgalmasabb a szemszögük, mert sokkal jobban bele tudtam élni magam. Én is velük rettegtem, szenvedtem, reménykedtem. A barátaimmá váltak, mintha magam is a Kertészekhez tartoznék.
2. A Kertészek
Nos, ezek az emberek megpróbálnak jók lenni egy rossz világban. Valamiféle saját vallást dolgoztak ki, amibe bevonták a kereszténység alapjait, de a maguk módján értelmezték azt. Az állatokat Isten szent teremtményeinek tartják épp ezért, csak vészhelyzetben eszik meg őket, ha a túlélésük múlik rajta. Egyébként növényeken élnek, óvják az állatokat, hiszik, hogy az állatoknak lelkük van, pl. a méhészük beszélget a méhekkel, minden nap elmondja nekik a híreket, eseményeket, azt, ha valaki meghalt vagy más fontos dolog történt.
Hisznek abban is, hogy nemsokára eljön a Víztelen Özönvíz, amellyel Isten újra megtisztítja majd a bűnbe esett világot, és remélik, hogy ők kiérdemlik majd a helyet a túlélés „bárkáján”.
Ha az eszemmel nézem őket, akkor azt mondanám rájuk, szelíd bolondok. Ám, ha a szívemet is bevonom a szemlélődésbe, nagyon sok dologban igazuk van. Például abban, hogy az emberiség nagyon rossz útra lépett, és ez abból is látszik, hogy mennyi állatfajt kergettünk a kihalásba.
Természetesen a Kertészek sem szentek, vannak köztük is gonosz emberek, és a jók is néha az elhallgatás és manipuláció eszközével akarják a helyes úton tartani az embereiket, de alapvetően többségük jó emberként gondolkozik és él.
Ők azok, akik megmentik Tobyt egy erőszakos, pszichopata maffiavezér karmai közül, és Ren is még kislányként náluk nevelkedik.
Az igazság az, hogy 21. századi, városi, húsevő (és a húst nagyon szerető) ateista nőként nagyon nehéz lenne a Kertészek között élni, ennek ellenére olvasás közben végig ott volt bennem a vágy, hogy bár erősebb lélek lennék, aki nemet tud mondani a húsra, mert a Kertészeknek nagyon sok mindenben igazuk van az állatok és emberek viszonyával kapcsolatban. És bár lenne bennem legalább egy kis hajlam a feltétlen hitre, mert a hit mankó az élethez, nagyban megkönnyíti mind az emberek hétköznapjait, mind azt, hogy ha tragédia történik velük, akkor fel tudják dolgozni.
Szóval a lelkem vágyott volna egy ilyen kis közösségbe, de közben az agyam, a személyiségem, a hús iránti vágy okozta gyengeségem miatt pánikkal is eltöltött a gondolat, hogy mi lenne, ha egyszer így kéne élnem…
3. Kirakós
Nagyon érdekes volt számomra, hogy a múltat és a jelent felváltva ismerhetjük meg, így végig azon gondolkoztam, hogy vajon a Kertészektől hogyan is került Toby és Ren azokra a helyekre, ahol a Víztelen Özönvizet (Guvat halálos vírusát) túlélték. Vártam, hogy a kis kirakós darabok a helyükre kerüljenek, és csak később ébredtem rá, hogy ez a puzzlekép sokkal nagyobb, mint azt előre gondoltam.
Ugyanis bár a könyv elején azt gondoltam, hogy Toby és Ren Hóembertől, Guvattól és Gazellától teljesen független karakterek, a végén kiderült, hogy ez nem igaz. Mindkettejük élete több ponton is összeér az első könyv szereplőinek életével. Ezek az apró ráébredések pedig nagyon klasszak voltak. Mintha találkoznék valakivel, aki nagyon szimpatikus, és mikor elkezdünk beszélgetni, rájövünk, hogy hé, a mi életünk korábban már itt és itt meg itt összetalálkozott, csak nem tudtunk róla, nem emlékeztünk rá. És olyan szépen, sorsszerűen összeáll az egész egy teljes képpé.
Az meg külön tetszett, hogy ebben a részben megismerhettük a MaddAddamet. Amikor rájöttem, hogy ki is a csoport vezetője és kik a tagok, az szintén olyan érzés volt, mintha összefutottam volna néhány régi, kedves ismerőssel.
Amin elgondolkoztam…
Nos, ha körülnézünk a világban, simán elképzelhető, hogy nemsokára a valóságban is eljön egy Víztelen Özönvíz, a kérdés csak az, hogy vajon még a mi életünkben, vagy megússzuk a dolgot, és a leszármazottainkra hagyjuk a szenvedést. Az igazság az, hogy nem tudom, túl akarnék-e élni egy hasonló világvégét… Én inkább abban reménykednék, hogy gyorsan és fájdalommentesen halok meg, még mielőtt nagyobb szenvedéseken kéne keresztülmennem. Nem vagyok egy nagy harcos vagy túlélő, mint látszik…
A sors fintora csak az, hogy lehet, pont ezért élném túl… XD
Toby is azon gondolkozik a könyvben, hogy ha valóban Isten küldte a világvégét az emberiségre, akkor választhatott volna erősebb, okosabb, a túlélésre alkalmasabb embereket is, mint ő, Ren és a többi túlélő. Szóval a sors vicces és nem lehet kijátszani. Épp ezért nagyon reménykedem benne, hogy az emberiség még időben észbe kap, és nem kell kipróbálnom sem nekem, sem az utánam következő generációknak a túlélési szerencséjüket egy földi pokolban.
Kiknek ajánlom a könyvet?
Mindenkinek, akinek a lelke bírja a nagyon realistán ábrázolt világvégéről szóló történeteket, amelyekről simán el lehet képzelni, hogy a valóságban is megtörténnek majd egyszer.
Kedvenc idézetek:
„Nuala nagyon kedves volt velünk, de Toby szigorú volt, és benne jobban is bíztunk: egy sziklában jobban bízik az ember, mint egy tortában.”
„(…) „Féljen és rettegjen tőletek – azaz az Embertől – minden földi állat és minden égi madár, kezetekbe adom őket…” Isten itt nem azt mondja az Embernek, hogy joga van elpusztítani az összes Állatot, ahogyan azt néhányan állítják, hanem figyelmezteti Isten szeretett Teremtményeit: Óvakodjatok az Embertől és az ő gonosz szívétől.”
„Mi lehet az oka, hogy a mi Fajunkban ilyen könnyen utat törnek maguknak az erőszakos impulzusok? Miért olyan fontos nekünk a vérontás? Amikor a gőg megkísért bennünket, és a többi Állat felett állónak látjuk magunkat, jobban tennénk, ha inkább elgondolkodnánk saját borzalmas történelmünkön.”
Értékelés: IMÁDOM, IMÁDOM, IMÁDOM.
Ami tetszett
1. Új karakterek, új szemszög
Amikor elkezdtem olvasni a második könyvet, és rájöttem, hogy két teljesen új karakter szemszögéből mutatja meg a világvége előtti és utáni történéseket, egy pillanatra megijedtem. Megszoktam már az első könyvben Hóember karakterét, és féltem tőle, hogy vajon Rent és Tobyt meg tudom-e kedvelni, érdekel-e majd az ő élettörténetük Hóemberé után.
Szerencsére az első fejezetek után rájöttem, hogy nagyon is érdekel, sőt, újfajta, izgalmas betekintést nyújt a történet világába az, hogy Ren és Toby alacsonyabb származásúak. Vagyis míg Hóember a kevés kiváltságos gazdag életét ismertette meg velünk, addig Ren és Toby a szegénységben élő átlagemberekét, olyanokét, amilyenek mi is lennénk, ha a világunk egyszer eljutna arra a pontra, mint a történet világa.
És pont ezért izgalmasabb a szemszögük, mert sokkal jobban bele tudtam élni magam. Én is velük rettegtem, szenvedtem, reménykedtem. A barátaimmá váltak, mintha magam is a Kertészekhez tartoznék.
2. A Kertészek
Nos, ezek az emberek megpróbálnak jók lenni egy rossz világban. Valamiféle saját vallást dolgoztak ki, amibe bevonták a kereszténység alapjait, de a maguk módján értelmezték azt. Az állatokat Isten szent teremtményeinek tartják épp ezért, csak vészhelyzetben eszik meg őket, ha a túlélésük múlik rajta. Egyébként növényeken élnek, óvják az állatokat, hiszik, hogy az állatoknak lelkük van, pl. a méhészük beszélget a méhekkel, minden nap elmondja nekik a híreket, eseményeket, azt, ha valaki meghalt vagy más fontos dolog történt.
Hisznek abban is, hogy nemsokára eljön a Víztelen Özönvíz, amellyel Isten újra megtisztítja majd a bűnbe esett világot, és remélik, hogy ők kiérdemlik majd a helyet a túlélés „bárkáján”.
Ha az eszemmel nézem őket, akkor azt mondanám rájuk, szelíd bolondok. Ám, ha a szívemet is bevonom a szemlélődésbe, nagyon sok dologban igazuk van. Például abban, hogy az emberiség nagyon rossz útra lépett, és ez abból is látszik, hogy mennyi állatfajt kergettünk a kihalásba.
Természetesen a Kertészek sem szentek, vannak köztük is gonosz emberek, és a jók is néha az elhallgatás és manipuláció eszközével akarják a helyes úton tartani az embereiket, de alapvetően többségük jó emberként gondolkozik és él.
Ők azok, akik megmentik Tobyt egy erőszakos, pszichopata maffiavezér karmai közül, és Ren is még kislányként náluk nevelkedik.
Az igazság az, hogy 21. századi, városi, húsevő (és a húst nagyon szerető) ateista nőként nagyon nehéz lenne a Kertészek között élni, ennek ellenére olvasás közben végig ott volt bennem a vágy, hogy bár erősebb lélek lennék, aki nemet tud mondani a húsra, mert a Kertészeknek nagyon sok mindenben igazuk van az állatok és emberek viszonyával kapcsolatban. És bár lenne bennem legalább egy kis hajlam a feltétlen hitre, mert a hit mankó az élethez, nagyban megkönnyíti mind az emberek hétköznapjait, mind azt, hogy ha tragédia történik velük, akkor fel tudják dolgozni.
Szóval a lelkem vágyott volna egy ilyen kis közösségbe, de közben az agyam, a személyiségem, a hús iránti vágy okozta gyengeségem miatt pánikkal is eltöltött a gondolat, hogy mi lenne, ha egyszer így kéne élnem…
3. Kirakós
Nagyon érdekes volt számomra, hogy a múltat és a jelent felváltva ismerhetjük meg, így végig azon gondolkoztam, hogy vajon a Kertészektől hogyan is került Toby és Ren azokra a helyekre, ahol a Víztelen Özönvizet (Guvat halálos vírusát) túlélték. Vártam, hogy a kis kirakós darabok a helyükre kerüljenek, és csak később ébredtem rá, hogy ez a puzzlekép sokkal nagyobb, mint azt előre gondoltam.
Ugyanis bár a könyv elején azt gondoltam, hogy Toby és Ren Hóembertől, Guvattól és Gazellától teljesen független karakterek, a végén kiderült, hogy ez nem igaz. Mindkettejük élete több ponton is összeér az első könyv szereplőinek életével. Ezek az apró ráébredések pedig nagyon klasszak voltak. Mintha találkoznék valakivel, aki nagyon szimpatikus, és mikor elkezdünk beszélgetni, rájövünk, hogy hé, a mi életünk korábban már itt és itt meg itt összetalálkozott, csak nem tudtunk róla, nem emlékeztünk rá. És olyan szépen, sorsszerűen összeáll az egész egy teljes képpé.
Az meg külön tetszett, hogy ebben a részben megismerhettük a MaddAddamet. Amikor rájöttem, hogy ki is a csoport vezetője és kik a tagok, az szintén olyan érzés volt, mintha összefutottam volna néhány régi, kedves ismerőssel.
Amin elgondolkoztam…
Nos, ha körülnézünk a világban, simán elképzelhető, hogy nemsokára a valóságban is eljön egy Víztelen Özönvíz, a kérdés csak az, hogy vajon még a mi életünkben, vagy megússzuk a dolgot, és a leszármazottainkra hagyjuk a szenvedést. Az igazság az, hogy nem tudom, túl akarnék-e élni egy hasonló világvégét… Én inkább abban reménykednék, hogy gyorsan és fájdalommentesen halok meg, még mielőtt nagyobb szenvedéseken kéne keresztülmennem. Nem vagyok egy nagy harcos vagy túlélő, mint látszik…
A sors fintora csak az, hogy lehet, pont ezért élném túl… XD
Toby is azon gondolkozik a könyvben, hogy ha valóban Isten küldte a világvégét az emberiségre, akkor választhatott volna erősebb, okosabb, a túlélésre alkalmasabb embereket is, mint ő, Ren és a többi túlélő. Szóval a sors vicces és nem lehet kijátszani. Épp ezért nagyon reménykedem benne, hogy az emberiség még időben észbe kap, és nem kell kipróbálnom sem nekem, sem az utánam következő generációknak a túlélési szerencséjüket egy földi pokolban.
Kiknek ajánlom a könyvet?
Mindenkinek, akinek a lelke bírja a nagyon realistán ábrázolt világvégéről szóló történeteket, amelyekről simán el lehet képzelni, hogy a valóságban is megtörténnek majd egyszer.
Kedvenc idézetek:
„Nuala nagyon kedves volt velünk, de Toby szigorú volt, és benne jobban is bíztunk: egy sziklában jobban bízik az ember, mint egy tortában.”
„(…) „Féljen és rettegjen tőletek – azaz az Embertől – minden földi állat és minden égi madár, kezetekbe adom őket…” Isten itt nem azt mondja az Embernek, hogy joga van elpusztítani az összes Állatot, ahogyan azt néhányan állítják, hanem figyelmezteti Isten szeretett Teremtményeit: Óvakodjatok az Embertől és az ő gonosz szívétől.”
„Mi lehet az oka, hogy a mi Fajunkban ilyen könnyen utat törnek maguknak az erőszakos impulzusok? Miért olyan fontos nekünk a vérontás? Amikor a gőg megkísért bennünket, és a többi Állat felett állónak látjuk magunkat, jobban tennénk, ha inkább elgondolkodnánk saját borzalmas történelmünkön.”
Értékelés: IMÁDOM, IMÁDOM, IMÁDOM.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet: KATT
Nyereményjáték:
Ezúttal Margaret Atwood magyarul megjelent könyveiből találtok a blogjainkon egy-egy idézetet. Az idézet alapján ki kell találnotok, hogy melyik Atwood-regényről is van szó, és a könyv címét beírni a Rafflecopter megfelelő sorába.
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.
Ezúttal Margaret Atwood magyarul megjelent könyveiből találtok a blogjainkon egy-egy idézetet. Az idézet alapján ki kell találnotok, hogy melyik Atwood-regényről is van szó, és a könyv címét beírni a Rafflecopter megfelelő sorába.
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.
Idézet a játékhoz:
Szokás szerint nem vettünk tudomást arról, ami körülöttünk zajlott. Nem tudomást venni nem egyenlő a tudatlansággal: meg kell dolgozni érte.
A változások nem egy pillanat alatt következnek be: ha fokozatosan melegítik a vizet a kádban, akár halálra is főhet az ember anélkül, hogy észrevenné.
Állomáslista:
06. 28. Always Love a Wild Book
07. 03. Spirit Bliss Sárga könyves út
07. 08. Könyv és más
07. 13. A Szofisztikált Macska
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése