J.R. dos Santos portugál író könyvei nagyszerűen ötvözik a szórakoztató irodalmat, az izgalmas cselekményt és a letehetetlenül érdekes, tudományos hátteret. A Kossuth Kiadó elhozta számunkra a kilencedik Tomás Noronha-történetet, melyben hősünk ezúttal igazán vakmerő kalandba ugrik fejest, hogy megfejtse az univerzum és a földön kívüli élet titkait. Ha ti is kíváncsiak vagytok ezekre a kalandokra, és szeretnétek jobban elmerülni az asztrofizika, biológia és matematika világában egy könnyen emészthető és izgalmas regény formájában, tartsatok három bloggerünkkel! Ráadásul ha szerencsések vagytok, meg is nyerhetitek a Kiadó által felajánlott példányt.
J. R. dos Santos könyve két dolog miatt kezdett érdekelni. Az egyik, hogy gyerekkorom óta nagyon szeretem a sci-fi történeteket, bár elsősorban filmként, sorozatként néztem őket, azért jó néhány könyvet is olvastam a témában. A másik, hogy van némi magyar vonatkozása a sztorinak, ugyanis az egyik korábbi Könyvfesztiválon ki lehetett tölteni egy kis kvízlapot a Kossuth Kiadó standjánál, a helyes választ adó nők közül pedig kisorsoltak egyet, akiről Santos elnevezte regénye magyar űrhajósnő karakterét. A sorsolás Bozóki Emesének kedvezett, így a karakter is ezt a nevet kapta.
Ami tetszett
1. Más, de érdekes
A történet úgy kezdődik, hogy földönkívüli üzenetet fognak az emberek, és rájönnek, hogy egy idegen űrhajó közeledik a bolygónk felé. A föld mellett fog elhaladni, valószínűleg azért, hogy megnézze, vajon élnek-e itt értelmes lények. Az emberek kiválasztanak néhány űrhajóst, katonát, tudóst, hogy felküldjék őket fogadóbizottságként az űrbe.
Ez alapján azt gondoltam, egy kalandos, izgalmas, pörgős regényt kapok majd, amely során vagy ellenséges idegenekkel találkozunk, akiktől meg kell védenünk önmagunkat, vagy barátságos idegenekkel, akikkel kapcsolatban rá kell jönnünk, hogyan kommunikálhatnánk velük, és közben meg kell védenünk őket az oroszoktól, akik ösztönösen az ellenséget látják egy idegen fajban.
Nos, ehelyett egy nagyon elmélkedős, tudományos, lassan kibontakozó történetet kaptam. Nem az volt, amire számítottam, de amint tudatosult bennem, milyen könyvet is tartok a kezemben, elkezdtem élvezni az olvasást. Annyi izgalmas tudományos, filozófiai téma és kérdés bukkan fel benne többféle szempontból is vizsgálódva, hogy rengeteget tanultam ebből a könyvből. Kik vagyunk? Honnan származunk? Hogyan alakult ki az élet a földön? Hogyan alakulhat ki máshol? Mit jelent az élet? Mit jelent az értelmes élet? Mennyi az esély rá, hogy más bolygókon is van élet, és mennyi hogy az értelmes is? Ha léteznek földönkívüliek, hogyan nézhetnek ki, hogyan gondolkozhatnak, mi lehet a céljuk, miért üzentek nekünk, és miért tartanak felénk?
Santos már a könyv elején tisztázza, hogy a regényben lévő tudományos információk hitelesek, épp ezért izgalmas ez a regény. Mert ha valóban minden úgy van, ahogyan azt a könyvben a tudósok kiókumlálták, akkor nagyjából sejthetjük, mi várna ránk, ha egy értelmes földönkívüli fajra bukkannánk (vagy ők bukkannának ránk).
Egyébként olyan szinten érdekesek voltak a könyvben található tudományos infók, hogy egy-egyre még külön rá is kerestem a neten, hogy lássam, tényleg úgy van, valóban valós infóról van-e szó, és kiegészítsem magamban azt a tudást, amit a könyv adott számomra.
2. Felgyorsult vég
Amennyire filozofikus és elmélkedős volt a regény első háromnegyede, annyira pörgős és izgalmas az utolsó negyed. Annak ellenére, hogy itt sem azt kaptam, amit vártam, és ez először kicsit letört, végül rájöttem, hogy tudományos szempontból pontosan azt történt, aminek történnie kellett. Így volt reális az egész. Tetszett az utolsó fordulat az oroszokkal, és az, amikor tudományosan elmagyarázzák, miért is történt végül az, ami.
Végigizgultam az eseményeket a végén, aggódva a főszereplőkért, és néha kicsit úgy éreztem, mintha én is kint lennék velük az űrben, mert többször is elakadt a lélegzetem.
3. Új látvány
Általában nem vagyok oda a könyvekben a hosszas leíró részekért. Itt azonban imádtam azt a részt, amikor Tomás Noronha professzor először lép ki az űrbe a társaival űrruhában, és megcsodálja a bolygónkat, a csillagokat, a végtelenséget. És nagyon tetszett az a gondolat, hogy ennek hatására már másképp tekint a földre és az emberiségre. A föld szerinte valójában egy hatalmas, védelmet nyújtó, biztonságos űrhajó, mi pedig az utasaiként utazunk a világmindenségben. Ez számomra egy teljesen új, de nagyon izgalmas elképzelés.
Ami tetszett
1. Más, de érdekes
A történet úgy kezdődik, hogy földönkívüli üzenetet fognak az emberek, és rájönnek, hogy egy idegen űrhajó közeledik a bolygónk felé. A föld mellett fog elhaladni, valószínűleg azért, hogy megnézze, vajon élnek-e itt értelmes lények. Az emberek kiválasztanak néhány űrhajóst, katonát, tudóst, hogy felküldjék őket fogadóbizottságként az űrbe.
Ez alapján azt gondoltam, egy kalandos, izgalmas, pörgős regényt kapok majd, amely során vagy ellenséges idegenekkel találkozunk, akiktől meg kell védenünk önmagunkat, vagy barátságos idegenekkel, akikkel kapcsolatban rá kell jönnünk, hogyan kommunikálhatnánk velük, és közben meg kell védenünk őket az oroszoktól, akik ösztönösen az ellenséget látják egy idegen fajban.
Nos, ehelyett egy nagyon elmélkedős, tudományos, lassan kibontakozó történetet kaptam. Nem az volt, amire számítottam, de amint tudatosult bennem, milyen könyvet is tartok a kezemben, elkezdtem élvezni az olvasást. Annyi izgalmas tudományos, filozófiai téma és kérdés bukkan fel benne többféle szempontból is vizsgálódva, hogy rengeteget tanultam ebből a könyvből. Kik vagyunk? Honnan származunk? Hogyan alakult ki az élet a földön? Hogyan alakulhat ki máshol? Mit jelent az élet? Mit jelent az értelmes élet? Mennyi az esély rá, hogy más bolygókon is van élet, és mennyi hogy az értelmes is? Ha léteznek földönkívüliek, hogyan nézhetnek ki, hogyan gondolkozhatnak, mi lehet a céljuk, miért üzentek nekünk, és miért tartanak felénk?
Santos már a könyv elején tisztázza, hogy a regényben lévő tudományos információk hitelesek, épp ezért izgalmas ez a regény. Mert ha valóban minden úgy van, ahogyan azt a könyvben a tudósok kiókumlálták, akkor nagyjából sejthetjük, mi várna ránk, ha egy értelmes földönkívüli fajra bukkannánk (vagy ők bukkannának ránk).
Egyébként olyan szinten érdekesek voltak a könyvben található tudományos infók, hogy egy-egyre még külön rá is kerestem a neten, hogy lássam, tényleg úgy van, valóban valós infóról van-e szó, és kiegészítsem magamban azt a tudást, amit a könyv adott számomra.
2. Felgyorsult vég
Amennyire filozofikus és elmélkedős volt a regény első háromnegyede, annyira pörgős és izgalmas az utolsó negyed. Annak ellenére, hogy itt sem azt kaptam, amit vártam, és ez először kicsit letört, végül rájöttem, hogy tudományos szempontból pontosan azt történt, aminek történnie kellett. Így volt reális az egész. Tetszett az utolsó fordulat az oroszokkal, és az, amikor tudományosan elmagyarázzák, miért is történt végül az, ami.
Végigizgultam az eseményeket a végén, aggódva a főszereplőkért, és néha kicsit úgy éreztem, mintha én is kint lennék velük az űrben, mert többször is elakadt a lélegzetem.
3. Új látvány
Általában nem vagyok oda a könyvekben a hosszas leíró részekért. Itt azonban imádtam azt a részt, amikor Tomás Noronha professzor először lép ki az űrbe a társaival űrruhában, és megcsodálja a bolygónkat, a csillagokat, a végtelenséget. És nagyon tetszett az a gondolat, hogy ennek hatására már másképp tekint a földre és az emberiségre. A föld szerinte valójában egy hatalmas, védelmet nyújtó, biztonságos űrhajó, mi pedig az utasaiként utazunk a világmindenségben. Ez számomra egy teljesen új, de nagyon izgalmas elképzelés.
Amin elgondolkoztam...
Nos, egyetlen apróság volt a könyvben, ami engem kicsit zavart. Adott egy női tudós és űrhajós, aki éppen élete küldetésére készül, és van egy hatalmas titka. Szóval kb. 2000 fontos dolog lefoglalhatná éppen, ő mégis azon nyüglődik, hogy gyereket akar. Méghozzá elég bizarr körülmények között úgy, hogy közben egy másik embertől olyasmit vár el, amit épeszű ember nem várna.
Azt még meg is érteném, hogy fontos számára a gyerek, de nem ilyen körülmények között, nem ilyen elvárásokkal, és nem úgy, hogy aztán a későbbiekben bizonyos okból a gyereknek is fájdalmat, lelki sebeket és egyéb problémákat okozhat majd az, hogy világra jött.
Ha megszülök egy gyereket, felelősséggel tartozom érte minimum 18 éves koráig, de jobb esetben (ha nem is teljesen, de részlegesen) egész élete során. Ha pedig valamilyen okból nem tudok érte felelősséget vállalni, hiába akarok anya lenni, nem fogok direkt teherbe esni, és utána esetleg tönkretenni a gyerek életét (plusz egy másik emberét, akitől irreális dolgot kértem). Az más kérdés, ha valaki már terhes, és úgy kerül hasonlóan nehéz helyzetbe, mint Emese. Akkor már létezik az adott kis élet. De létrehozni az adott életét az adott körülmények között, felelőtlenség és önzőség.
És nem igazán jött be, hogy egy okos, tanult tudós- és űrhajósnő egyetlen és legnagyobb problémájának azt állítják be, hogy gyereke legyen. Pusztán csak azért, hogy hagyjon valamit maga után. Nem csak egy gyerekkel hagyhatunk valami maradandót és fontosat magunk után. És nem feltétlenül jár minden nő fejében a nap 24 órájában az, hogy mindenféleképpen teherbe kell esnie, ha a világ összes terhe utána a gyerek fejére szakad, akkor is.
Szóval ez az egyetlen szál a történetben, amit én nem írtam volna bele, de ez a sci-fi szálon egyáltalán nem csorbított semmit.
Kiknek ajánlom a könyvet?
Azoknak, akik szeretik a nagyon-nagyon lassan csordogáló eseményeket, imádják a tudományt és a filozófiát, szeretnek az élet értelmén gondolkozni és nem bánják, ha az igazi izgalmas, cselekményes rész csak egy könyv végén jön el.
Kedvenc idézetek:
„(...) – De ne térjünk el a tárgytól! Beszéljünk Puskásról! Képzelje el, hogy egy edzés során ez a nagyszerű focista, Puskás, felmegy a Kékesre, Magyarország legmagasabb hegycsúcsára, és átrúgja a labdát a szomszédos hegycsúcsra, ahol egy másik kiválóságunk, Kocsis Sándor áll. Igen ám, csakhogy nem rúgta el elég erősen a labdát, ezért nem jut el a következő csúcsig, hanem lendületét vesztve leesik, majd egy kőbe beleütközve a völgy legmélyebb pontján megáll. Tud követni?
– Igen.
– Nos, a kérdés az - folytatta a nő –, hogy miért áll meg a labda, és nem megy fölfelé a szomszédos hegy lejtőjén?
– Maga mondta, elvesztette a lendületét.
– Igen, de mi akadályozza meg a labdát abba, hogy miután megállt, újra meginduljon a hegyoldalban fölfelé.
– Természetesen a fizika törvényei.
– Nagyon jó. Most képzelje el, hogy Puskás, aki úgy dönt, hogy odamegy Kocsishoz, megbotlik, és legurul a Kékesről, egészen a labdáig. Feltételezve, hogy nem sérült meg, mit tesz, amikor leér? Feláll, és a szomszéd hegyoldalon fölfelé indul, hogy odaérjen a társához, igaz?
– Igen. És?
– De Tomás! Puskásra nem ugyanazok a fizikai törvények hatnak, mint a labdára?
– De igen.
– Akkor a labda miért nem tesz úgy, mint Puskás, és miért nem kezd el magától felmászni a hegyoldalon?
– Azért, mert Puskás élőlény, a labda pedig nem az.
– Pontosan! – kiáltott fel Emese. – Puskás élőlény, a labda pedig cselekvőképtelen anyag. Ugyanolyan atomokból épülünk fel, de egészen különböző az eredmény. Az egyiknek vannak céljai. A másiknak nincsenek. Az egyik a biológia törvényeinek engedelmeskedik, a másik pedig a fizika törvényeinek. De miként lehetséges, hogy más és más törvények irányítsák az anyagot? Hol válik el az egyik a másiktól? Hol van a határvonal, amely elválasztja a cselekvőképtelen anyagot az élő anyagtól?”
„(...) – A túlélés törvénye és a fajok közötti harc, amelynek során az erősebb a gyöngébb fölé kerekedik, mélyen gyökerezik a közgondolkodásban. Arról viszont kevesebben tudnak, hogy a fajok közötti versengés mellett létezik egy olyan általános gyakorlat is az élőlények között, amely legalább annyira működik, mint a versengés.
Tomás felvonta a szemöldökét.
– Mire gondol? Mi képzelhető el a versengésen kívül?
– Az együttműködés.”
„– A kutya az értelmes állat mintaképe - mondta a maga részéről Emese. - Láthatóan értelmesebb, mint Seth, aki bizonyíthatóan a két lába között hordja az eszét.”
Értékelés: NAGYON TETSZETT.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet: KATT
Nyereményjáték:
Mivel a regényben központi szerepe van az űrhajózásnak, nektek is híres űrhajósok után kell nyomoznotok. A bejegyzésekben elrejtettük egy-egy űrhajós nevét, a feladatotok, hogy a kiemelt betűket a helyes sorrendbe téve beírjátok a neveket a rafflecopter doboz megfelelő helyére.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
a Rafflecopter giveawayMivel a regényben központi szerepe van az űrhajózásnak, nektek is híres űrhajósok után kell nyomoznotok. A bejegyzésekben elrejtettük egy-egy űrhajós nevét, a feladatotok, hogy a kiemelt betűket a helyes sorrendbe téve beírjátok a neveket a rafflecopter doboz megfelelő helyére.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Állomáslista:
08. 26. Könyv és más
08. 28. Kelly és Lupi olvas
08. 30. Spirit Bliss Sárga könyves út
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése