Ide pakolgatom fel a könyvajánlóimat, novelláimat, a saját könyveimmel kapcsolatos híreket és minden egyebet, amihez hirtelen kedvem támad. :)




2019. augusztus 21., szerda

Margaret Atwood: MaddAddam (MaddAddam 3.) – Blogturné


Elérkezett az idő, hogy Margaret Atwood trilógiájának utolsó részét, a MaddAddamet is górcső alá vegye a Blogturné Klub három bloggere. Kövessétek nyomon a turnét, hogy megtudjátok, hogy tetszett nekünk ennek az izgalmas disztópiának a lezárása. Természetesen a turné végén ti is nyerhettek egy példányt a könyvből. 

Mivel a MaddAddam-sorozat első két részét is olvastam, nem mellesleg mindkét könyvet imádtam, nyilvánvaló volt számomra, hogy a harmadik, befejező részre is kíváncsi vagyok. Nagyon érdekelt, hogy Hóember, Toby, Ren és a többi karakter szálának összekapcsolódása után mi is történik majd a regényben, hogyan zárul az egész sztori.

Ami tetszett

1. Mese a regényben

Mivel Hóember beteg, Toby veszi át a helyét a Guvatkák mesélőjeként. Ő már nemcsak Guvatról és Gazelláról, valamint a Guvatkák teremtéséről szövi a szálakat, hanem elmeséli többek között Zeb életét is egyfajta mitológiai körítéssel átitatva.

Ezek a mesék nagyon bejöttek nekem, vicces volt látni, hogyan teszi meseszerűvé, hogyan ferdíti el a valóságot Toby úgy, hogy az a Guvatkák ártatlan kis lelkének megfelelő legyen. Mindig vártam, hogy azok a fejezetek jöjjenek, amelyben leül mesélni, és kíváncsi voltam, miről fog szólni a legújabb története. A legjobban a Bazmegről szóló részt imádtam. Nagy poén volt, hogy színtiszta jóakaratból elhitették a Guvatkákkal, hogy Bazmeg egy láthatatlan ember, akit ha hívnak, segít a bajban, hogy jobban érezzék magukat. A legklasszabb az volt, hogy lényegében csak kicsit hazudtak, mert a káromkodás a bajban valóban oldja a stresszt. XD

Az is tetszett, hogy mesélés közben Toby mindig kiszólt a Guvatkáknak, így szinte láttam magam előtt, ahogy hallgatják őt, néha megriadnak, néha a Guvatot és Gazellát istenítő énekbe kezdenek, kíváncsiskodnak, izgatottak.

2. Guvatkák

Ebben a részben jobban megismerhetjük a Guvatkákat, és bár a Guvatka férfiak párzási szokásai elég gázok (mondjuk ebben hasonlítanak a nem Guvatka férfiakhoz, mert az ő hozzáállásuk is néha baromi gáz...), maguk a Guvatkák számomra szörnyen cukik voltak. Főképp a gyerek Guvatkák, mint például Feketeszakáll. Az a Guvatka kisfiú zabálnivaló kiskölyök. Ahányszor előkerült a karaktere, mindig előhozta belőlem az anyai ösztönöket.

Feketeszakáll az első a Guvatkák közül, akit annyira hajt az emberek és a világ iránti kíváncsiság, hogy az már szinte emberi. Miatta gondolkoztam el azon, hogy vajon a Guvatkák evolúciója hova fog majd kifutni. Megmaradnak ennyire kis naivnak? Nem fog kifejlődni bennük a féltékenység, gyűlölet, irigység, kapzsiság és hasonló negatív emberi tulajdonságok? Elérik majd tudásban azt a szintet, ahová az emberek már egyszer eljutottak, és ha igen, ők is tönkreteszik majd a tudásukkal a világot ismét?

Nagyon, nagyon, nagyon jó lenne egy olyan kis történet, ami pár száz évvel a trilógia ideje után játszódik, hogy láthassam, mivé válnak a Guvatkák. Ez nagyon piszkálja a fantáziámat.

Emellett azt olvastam, hogy talán ebből az Atwood-történetből is sorozat készül majd, aminek szintén nagyon örülnék, mert nagyon szeretném látni, hogy milyenek is valójában a Guvatkák, annyira cukik-e, amilyen cukinak én elképzeltem őket.

3. Toby és Zeb

Zeb karaktere már a második könyvben is érdekesnek tűnt, de akkor csak mellékszereplőként bukkant fel a történetben. Most viszont Toby szemén keresztül főszereplőként is megismerhetjük. Egyfelől Zeb elmeséli Tobynak a múltját, ami egyszerre megrázó és izgalmas. Másfelől az ő szerelmi száluk is nagyon szép. A világvége idején rátalálni a szerelemre egy tényleg rendes férfi személyében hatalmas mázli, Toby igazán szerencsés. És persze Zeb is szerencsés, amiért egy ennyire kemény, belevaló, mégis szeretni tudó nőt tudhat maga mellett. Végig nagyon kíváncsi voltam, hová futnak ki az érzelmeik és aggódtam, nehogy valami baja essen egyiküknek. Mondhatnám, hogy a történetszáluk tökéletes volt, de a könyv legvégét én nem így írtam volna meg, mert... mert. Majd meglátjátok... Ennek ellenére imádtam Toby karakterét és szemszögét, és imádtam Zebet. Ők lettek lényegében a túlélők és a Guvatkák anyukája és apukája, akik megvédik az övéiket.

Amin elgondolkoztam...

Így a harmadik könyv végére érve rengeteget gondolkoztam azon, hogy vajon mire/kire is utal a trilógia és az utolsó könyv címe: MaddAddam. Alapvetően azt gondoltam, hogy Ádám Egyre vonatkozik a cím, és valamilyen szinten ez igaz is, de nem úgy, ahogyan azt én sejtettem. Egy olyan csavart vártam a történet végére, amely megmagyarázta volna számomra a MaddAddam címet és azt, hogy miért Ádám Egyhez kapcsolódik, de ez a csavar végül nem valósult meg. Annak viszont nagyon örültem, hogy kiderült, ki is volt Ádám Egy, mielőtt megalapította volna a Kertészek közösségét. Az ő szála is gyönyörűen beleillett abba a kirakóba, amelyet Atwood három könyvön át épített, és amelyen azt láthatjuk, hogy az összes túlélő karakter összekapcsolódik valamilyen módon egymással.

Az is eszembe jutott, hogy Hóember MaddAddam, hiszen először róla hisszük azt, hogy az utolsó ember a világon. Vagyis ha fordítva nézzük, az első túlélő, akinek van esélye arra, hogy új Ádámként új emberiséget hozzon létre. A madd szó pedig eredhet az őrült szóból, és Hóember eléggé megzakkant annak köszönhetően, hogy sokáig egyedül kellett boldogulnia, és azt hitte, ő az egyetlen túlélő az emberek közül.

Guvat is lehet MaddAddam, hiszen ő az aki elpusztította az emberek világát, ehhez pedig nem kis adag őrület kell (még ha néhány gondolata jogos is...). Nem mellesleg ő a teremtője, "ősapja" a bolygót benépesítő új, jobb emberkéknek, a Guvatkáknak, akik ha genetikailag nem is, de lényegében mégis tőle származnak mind.

És persze ott van Zeb. Ő egyfajta apafigura a túlélők között, aki az utolsó és egyben első emberek egyikeként óvja a hozzá tartozó embereket. Benne az őrület inkább pozitívnak mondható. Mindent megtesz a túlélésért, amit csak egy jó ember megtehet, és mindent megtesz azért, hogy a szerettei életét is megóvja. A Tobyval kialakuló szerelme miatt is úgy gondolhatnánk ők az új Ádám és Éva, az első szerelmespár az új világban. Annak ellenére, hogy nincsen gyerekük, és a többi túlélő, valamint a Guvatkák nem tőlük származnak.

És még valami felmerült bennem... Mi van, ha Feketeszakáll MaddAddam, az új Ádám? Az a Guvatka, aki a kíváncsiságának köszönhetően először "beleharap a tudás fáján található almába", és ezzel új irányba tereli a Guvatkák fejlődését. Ő az új, tudásvággyal rendelkező Guvatkák első példánya, egy Ádám, akinek a leszármazottai már tudni fognak írni és olvasni, és ez az első lépés egy olyan úton, amiről nem tudhatjuk, hogy valami jó, vagy valami rossz felé vezet majd...

Ti mit gondoltok, kicsoda MaddAddam?

Kiknek ajánlom a könyvet?

Azoknak, akik élvezni tudják azt is, ha néhány karakter hétköznapjairól olvashatnak, nem zavarja őket, ha egy történet lassan folyik, és bár végig ott van benne a feszültség, a nagy csavarokat, akciókat, "hűha"-pillanatokat ki kell várni.

Értékelés: IMÁDOM, IMÁDOM, IMÁDOM! Nemcsak Atwoodtól lett ez a kedvenc történetem, hanem úgy alapjában véve bekerült a trilógia a kedvenc könyveim közé.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet: KATT 


Nyereményjáték:

A MaddAddam-sorozat 3. könyvének részét képezik a guvatkáknak mondott mesék is, melyekből megismerhetik az eredettörténetüket (még ha hamis módon is…). Ezúttal a blogjainkon világteremtés-történetek részleteit olvashatjátok. Annyi a dolgotok, hogy kitaláljátok, mely népekhez kapcsolódnak ezek a történetek, és beírjátok a Rafflecopter megfelelő sorába.

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.

Eredettörténet-részlet a játékhoz:

Kezdetben nem volt sem ég, sem föld, sem élők, sem holtak nem voltak, az alkotó és romboló elemek is dermedt tétlenségben nyugodtak Nun isten örvénylő mélyén. Nun volt az őselem, az ősvíz formájában létező istenlény. Az ő alkotórészeiből keletkezett a mindenség. Az ősvíz tükrét sűrű sötétség borította, mert a fény szent forrása is Nun keblében pihent. És az istenek létrehozója, a hatalmas Nun megteremtette a napvilágot. Az ősvíz színén zsenge csíra bukkant elő, és hamarosan kecses, sok színben pompázó lótuszvirággá nőtt. A virág áttetsző, zárt kelyhéből sejtelmes fény derengett, szirmai lassan kibomlottak, és egy tündöklő gyermek bújt ki belőle. Nun életre keltette Nefertumot, a napgyermeket. Nefertum felnyitotta szemét, a sötétség eloszlott, s a világot beragyogta az éltető fény.
 

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:

08. 21. Spirit Bliss Sárga könyves út
08. 23. Könyv és más
08. 25. A Szofisztikált Macska

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Oszd meg a Citromail-lel! Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése