Ide pakolgatom fel a könyvajánlóimat, novelláimat, a saját könyveimmel kapcsolatos híreket és minden egyebet, amihez hirtelen kedvem támad. :)




2020. február 15., szombat

Baley Endre: Kalózkalandok a KAKI-n


Miért választottam ezt a könyvet?

Őszintén szólva, a címe miatt. Kíváncsi voltam, hogy ez most egy olyan mesekönyv lesz-e, amely tényleg arról a bizonyos nagydologról szól (mármint pl. arról, hogyan lehet egy kisgyereket pelenkáról átszoktatni a vécére), vagy csak valamiféle bizarr-vicces szójátékról van szó.


Első gondolatok

Első gondolatként megállapítottam, hogy a mese nem a vécézésről szól, hanem egy nagyon fontos, aktuális témáról: a szülőknek kevés a szabadidejük, ezért nem tudnak annyit foglalkozni a gyerekeikkel, mint arra szükség és igény lenne.

A második gondolatom az volt, hogy oké, oké, anyuka elfoglalt, sokat dolgozik, nem ér rá mesét mondani lefekvéskor a kislányának és a kisfiának. De hol a túróban van apuka??? Ő, miért nem takarít, hogy anya mesélhessen a gyerekeknek, vagy miért nem mesél a gyerekeknek, hogy anya nyugodtan dolgozhasson? Persze, lehet, hogy elváltak a szülők, vagy az apa ne adj isten, meghalt. De nagyon tipikus az, hogy anya ténylegesen vagy átvitt értelemben egyedül marad a gyerekekkel, és minden felelősség, munka az ő nyakába szakad (még akkor is, ha apa él és a családdal lakik). Közben pedig még az a lelkifurdalás keltő teher is ott van rajta, hogy önhibáján kívül képtelen megadni azt az odafigyelést a gyerekeinek, amit megérdemelnének.

Szóval ez a mese nagyon aktuális és fontos alapproblémát vet fel, ami szerintem klassz, és amiről nem árt sokat beszélgetni.


Történet

Micinek és Csengernek már sokadik napja nem mond esti mesét az anyukája, mert nincs rá ideje, nagyon elfoglalt és fáradt. A testvérek ezért útra kelnek, hogy megtalálják a felnőttektől ellopott időt, és visszaadják nekik.

Ahogy elindulnak a nagy kalandra, megoldódik a címbeli nagy rejtély is, kiderül, hogy egy kalózhajó nevéből ered a KA KI szó. Ugyanis HUNCUTKA KIRÁLYLÁNY-nak nevezik, ám a betűk nagy része az idők során lekopott, és már csak az első szó vége, és a második szó eleje látszik a hajó oldalán.

Szóval a gyerekek a kalózhajó fedélzetén az ellopott idő nyomába erednek. Elkísérik őket porcicák, kalózok és egy zabagép kutya is. Kiderül, hogy az időt egy sárkány lopta el, aki most egy lakatlan szigeten élvezi (?) a végtelen időt.

Ez egy igazi, régimódi, kalandos történet, amely során a főszereplők útra indulnak egy cél felé, és az útjuk során sok-sok kaland vár rájuk. Mici és Csenger találkozik a dühös Szélkirállyal, egy párját vesztett óriással és a veszélyes Zátonnyal, miközben a Felmosószörny árnya is a nyomukban jár.

„– Ki vele, miért vagy ennyire dühös?
A Szélkirály még mindig levegő után kapkodott.
– Belegondoltatok, milyen lehet az életem? Velem sosem akarnak játszani az emberek. Csak fújjam a vitorlát, hajtsam a szélmalmot, mindig csak a munka.”

Hogy végül sikerül-e megszerezniük a sárkánytól az időt, azt nem árulom el, majd mindenki megtudja, ha szépen végigolvassa a mesét. Engem mindenesetre szórakoztatott a történet, mindig vártam, hogy mi lesz a következő akadály, amit le kell győzni, és vajon hogyan lesz anyának több ideje végül a gyerekeire.


Karakterek

Mici és Csenger belevaló gyerekek, és Mici belevaló kislány, ami nekem nagyon tetszik. Épp itt az ideje, hogy a gyerekek (legyenek kislányok vagy kisfiúk) lássák, nem csak egy fiú lehet egy kalandos mese életrevaló főszereplője. Az külön klassz, hogy ez a mese mindkét nemhez szól, szerintem a fiúk ugyanolyan élvezettel olvassák majd végig, mint a lányok.

Az is bejött, hogy annyi érdekes mellékszereplője van a történetnek, akinek mind megvan a saját személyisége, gondja-baja, vágya. Vagyis egy meséhez képest elég összetett karakterek.

A legjobban Szotyi kutyát bírtam, aki igazi kis zabagép. Nagyon humoros jelenetei voltak, amiken én is jókat mosolyogtam, és amelyek szerintem a gyerekeket is megnevettetik majd.

„– A Felmosószörny!
Szotyi elégedetten vigyorgott.
– Bocsi, csak a gyomrom volt!
– Tanúsítom, és jó lenne, ha feltámadna a szél, mert ennek a kutyának olyan büdös a szája, mint egy halászhajó belseje – fintorgott Baltazár.”


Hogy tetszett a könyv?

Jó és aktuális a mese alaptémája, kifejezetten kalandos és érdekes a története, van benne jóféle, a gyerekek számára is érthető humor, és tetszenek a karakterei is. Az illusztrációi is érdekesek, egyedi a stílusuk, én viszont jobban szerettem volna, ha színesben láthatom ezeket a rajzokat, nem fekete-fehérben.

Szóval összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.


Kiknek ajánlom a könyvet?

Azoknak, akik kedvelik a fontos témát boncolgató, kalandos és izgalmas meséket.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Oszd meg a Citromail-lel! Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése