Ide pakolgatom fel a könyvajánlóimat, novelláimat, a saját könyveimmel kapcsolatos híreket és minden egyebet, amihez hirtelen kedvem támad. :)




2020. február 3., hétfő

Taylor Jenkins Reid: Evelyn hét férje


Miért választottam ezt a könyvet?

A fülszöveg alapján egy romantikus krimire számítottam, de amikor hozzám került a könyv, valamiért sokáig nem tudtam rávenni magam arra, hogy belekezdjek. Valószínűleg a borító volt az, ami kihatott az érzéseimre, mert amikor megláttam, feltámadt bennem a félelem, hogy ez is csak egy nyálas romantikus történet lesz. Sokáig várt rám a polcon a könyv, mire belekezdtem, de utólag már örülök, hogy végül kézbe vettem. Mert ez nagyon nem egy átlagos nyálas romantikus történet. Ez egy különleges ember különleges életsztorija, amit vétek lett volna kihagyni.


Első gondolatok

Miután félve belekezdtem a könyvbe, szinte azonnal sikerült megnyugodnom, mert beszippantott a történet. Elsőként a jelenbeli rejtély volt az, ami felkeltette a figyelmemet, aztán szép lassan elnyelt a múltbeli filmes világ és Evelyn élete is.


Történet

A jelenben Monique Grantet, a kezdő újságírót behívatja a főnöke, és közli vele, hogy megkereste őket a híres színésznő, Evelyn Hugo, hogy interjút akar adni. De erre csak és kizárólag akkor hajlandó, ha Monique készíti el. Senki nem tudja és érti, miért ez a kikötés, hiszen a lány még nem tett le semmit az asztalra, senki nem ismeri a nevét újságíróként. Ám Evelyn ragaszkodik a feltételéhez, így Monique-é a nagy lehetőség.

Amikor elmegy az idős színésznőhöz, kiderül, hogy Evelyn kissé átverte, ugyanis nem interjút akar adni, hanem azt szeretné, ha Monique megírná az életrajzi regényét, amit majd csak a halála után adhat ki az újságírónő. Ha Monique belemegy, akkor a lapkiadója valószínűleg megsértődik rá, talán ki is rúgják, ám Evelyn halála után gazdag és híres lehet a regény miatt. De ki tudja, az mikor történik meg... Ha viszont nemet mond, akkor lehet, hogy élete lehetőségét szalasztja el.

Azt hiszem, nem árulok el nagy titkot, ha elmondom, hogy vállalja a kockázatot. Így Evelyn nekiáll elmesélni neki az életét.

A múltbeli szálon keresztül megismerhetjük Evelyn fiatalkorát, azt, hogyan került be a filmiparba, és vált belőle elismert színésznő. Nagyon érdekes, ám közben megrázó is volt belelátni abba, hogy hogyan működött anno a filmesek világa (talán még most is így működik, ha nem is ennyire szélsőséges módon). Hogy az ember csak egy-két barátban bízhatott, mert a többiek ha szemből mosolyogtak is, hátulról bármikor belé vágták volna a kést egy jó szerep kedvéért. Hogy még egy baráti vacsorának tűnő esemény vagy egy randevú is csak a nézők számára kialakított színjáték volt, a marketing része. És persze az is durva, hogy ha egy lány ki akart törni a mélyszegénységből, és színésznő akart lenni, akkor ki kellett szolgálnia a befolyásos férfiak kényét-kedvét. Sokan azt gondolják, ezek a nők kurvák, akik önként döntöttek arról, hogy megtesznek bármit egy szerepért. Ám ha végigkövetjük Evelyn életét, akkor láthatjuk, hogy vagy bármit megtesznek azért, hogy kitörhessenek a mélyszegénységből, vagy ugyanúgy használni fogják őket a férfiak, csak épp cserébe borzalmas életet és korai halált kapnak.

Szóval Evelyn nem szent, de nem is kurva. Csak egy nő, aki több akart lenni a férfiak világában egy szép lábtörlőnél, amit bármikor sárosra taposhatnak. Elég pénzt és hatalmat akart ahhoz, hogy soha többé senki ne használhassa ki, és azt tehessen, amit csak akar. Bár én nem lettem volna képes sok dologra, amit ő megtett, mégsem tudom elítélni. Valahol mélyen megértem őt, és nem hiszem, hogy rossz ember lenne.

A másik érdekes dolog a múltbeli szálban, hogy bár Evelyn az évek során hét férjet is elfogyasztott, élete szerelme valójában egy másik színésznő, Celia St. James volt. Nagyon kíváncsi voltam, hogy ennek ellenére miért ment ennyiszer férjhez, és kikhez. A könyv fejezeteit a férjeivel töltött időszakok adják. Mivel Evelyn biszexuális, ezért volt, hogy szerelemből ment férjhez, de olyan is, hogy csak érdekből vagy muszájból. A férjei közül kettő volt, akit kedveltem, egy aki semleges volt, a többieket nem bírtam.

„Az emberek olyan könnyedén elhitték és elfogadták volna, hogy talán cserélgetjük a párunkat, de botrányosnak tartották volna, ha megtudják, hogy hűségesek voltunk, viszont melegek…”

Mivel a múltról van szó, ezért sejthető, hogy Evelyn és Celia szerelme nem volt túl egyszerű. Egy olyan korban éltek, amikor nemcsak néhány homofób embertől kellett tartaniuk, hanem a törvényektől is.

Fájt látni, hogy szeretik egymást, mégis csak titokban lehetnek együtt, ezek a titkok pedig méregként fertőzik a kapcsolatukat. Annyi mindenen mentek keresztül, hol együtt voltam boldog velük, hol velük szakadt meg a szívem, teljesen át tudtam érezni mindkét fél félelmeit és gyötrelmeit.

„Az emberek azt hiszik, az intimitás a szexről szól.
De az intimitás az igazságról szól.
Amikor rájössz, hogy elmondhatod az igazat valakinek, amikor megmutathatod magad, megállhatsz előtte pucéron, és az a válasza, „velem biztonságban vagy”. Ez az intimitás.
És e szerint ez a pillanat Celiával, ez volt a legintimebb pillanatom egész életemben.”

A sztori végén már nagyjából sejtettem a nagy titkot (hogy miért Monique-ot választotta Evelyn az életrajzírójának), de azért nem tudtam mindent ezzel kapcsolatban. Az utolsó nagy erkölcsi kérdés pedig, amelyre Monique-nak kellett megkeresnie a saját válaszát, szintén nagyot ütött. Én azt hiszem, egyetértek vele. Mindenkinek joga van a saját döntéseihez az életét illetően.


Karakterek

Monique karaktere rengeteget fejlődik a történet során. Az elején bizonytalan, nem ismeri a saját értékeit, fél kockázatot vállalni és szembeszállni a felett állókkal, valamint kesereg a házassága végén, miközben tudja, hogy a volt férjénél többet, jobbat érdemelne. Ahogy azonban végighallgatja Evelyn meséit, megerősödik. Magabiztossá válik, ki mer állni a saját érdekeiért és jobban átlátja, hogy mit érdemel az élettől. Szóval az Evelynnel való közös munka határozottan jót tesz neki.

„– Szerinted nem is kellene őszintén elmesélnem ezt a főnökeimnek, igaz? Azt fogják hinni, hogy átvágtam őket.
Evelyn a fejét rázza.
– Amikor az embereim kifejezetten téged kértek, a főnökeid valaki mást javasoltak. Csak akkor egyeztek bele abba, hogy téged küldjenek, amikor nyilvánvalóvá tettem, hogy vagy te, vagy senki. És tudod, miért csinálták ezt?
– Mert nem hiszik, hogy én…
– Mert ez egy üzlet.”

Evelyn, ahogy fentebb is írtam, nem szent, de nem is ördög. Egy esendő ember, aki nőként olyan világba született, amit még a mostaninál is jobban uraltak a férfiak. Nem akarta úgy végezni, ahogyan sok más mélyszegénységből jövő nő, és mindent megtett azért, hogy kitörjön. Persze a szabadsága még akkor sem volt teljes, amikor híressé és gazdaggá vált, mert bár akkor már válogathatott a szerepek között, és megválaszthatta, kinek az ágyába bújik be, a homofób világ megfosztotta őt a szabad szerelem lehetőségétől.

Nagyon megkedveltem Evelynt. Nem értettem egyet minden döntésével és tettével, de megértettem a motivációit, és ő is egy olyan karakterré vált, akire olvasás közben barátként tekintettem. Annyira élőnek tűnt, annyira összetett és valóságos volt a személyisége, hogy simán el tudtam volna hinni, ez egy valós életrajzi regény egy valós színésznőről.

Celiát is kedveltem. Az ő döntéseivel sem mindig értettem egyet, de szintén megértettem a tetteit. Néha azért úgy éreztem, hogy jobban is megérthetné Evelynt. Persze ezt könnyű kívülállóként mondani, de amikor érzelmileg benne vagy egy kapcsolatban, nem biztos, hogy képes vagy pusztán ésszel átlátni a másik cselekedeteit.
 
„Hozzám bújt, ömlött a könnye.
– Szeretlek – mondta.
– Én is szeretlek – súgtam a fülébe. – Jobban szeretlek, mint bárkit ezen a világon.
– Ez nem rossz – jelentette ki Celia. – Nem lehet rossz téged szeretni. Hogy is lehetne rossz?
– Persze, hogy nem rossz, drágám. Ők a rosszak.”

Evelyn férjei közül Harryt kedveltem a legjobban. Ő igazi barát volt, akiben Evelyn százszázalékosan megbízhatott. Mivel maga is meleg, teljesen át tudta érezni Evelyn problémáit, félelmeit, kétségeit, céljait és fájdalmát, és nemcsak alibit adtak egymásnak, hanem igazi családot is. Ez tetszett az egészben a legjobban, mert megmutatja, hogy nemcsak egy hetero férfi, egy hetero nő és a gyerekeik alkothatnak igazi családot, hanem az igazi család az, amelyben az emberek szeretik, tisztelik és támogatják egymást, és tényleg ott vannak a másiknak jóban, rosszban.

Amíg a könyvet olvastam, tényleg valós embereknek éreztem a szereplőket, akik a barátaimmá váltak, és amikor a könyv végére értem, sokáig hiányoztak a lelkemnek.


Hogy tetszett a könyv?

Öröm volt végigkövetni Evelyn életét. Vele együtt szenvedtem és örültem, és egyetlen másodpercig sem unatkoztam.

Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.


Kiknek ajánlom ezt a könyvet?

Mindenkinek, aki nyitott megismerni az 1950–1970-es évek világát, az akkori filmipart, és azt, hogyan élhetett, szerethetett és szenvedhetett akkoriban egy nő, akinek egy másik nő volt élete szerelme.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
KATT

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Oszd meg a Citromail-lel! Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése