Jenny Han: Utóirat: Még mindig szeretlek

Miért választottam ezt a könyvet?

Jenny Han sorozatának első részét, A fiúknak, akiket valaha szerettemet nagyon bírtam korábban. Olyan kedves, aranyos, romantikus, vagyis kellemes olvasmány volt számomra. Kicsit sok időbe telt, míg a második részt is kézbe tudtam venni, de amikor sikerült, nagy örömmel olvastam végig.

Első gondolatok

Szinte azonnal visszazökkentem a történet világába, mintha régi barátokhoz látogattam volna el. És a kellemes, családias érzés is visszajött, mivel Lara Jean, a testvérei, az apja és a barátai annyira valóságosnak tűnnek, mintha valóban itt laknának az ember szomszédjában. Olvasás közben végig azt éreztem, hogy örömmel tartoznék a családjukhoz, lennék a barátjuk, vagy akár a negyedik lánytestvérük.

Történet

A sztori nagyjából ott folytatódik, ahol az első könyv véget ért. Lara Jean rájött, hogy az érzései Peter iránt már nem a színjátékuk része, hanem szerelmes belé. Nagyon tetszett, hogy ebben a könyvben sem maradt félbe a szerelmeslevelek írása, rögtön egy ilyen levéllel kezdődik a regény. Kicsit paráztam, amikor Lara Jean elvitte ezt a levelet Peternek, hogy elbénázzák az egészet, és az új könyvet megint a startmezőről kezdjük, ahol barátként vagy idegenként próbálnak működni, titkolva, mit éreznek valójában egymás iránt. De hála az égnek, nem így történt.

Persze a rózsaszín felhők nem maradtak sokáig az égen, szinte azonnal megjelentek a történetben a bonyodalmak és nehézségek. Először is, valaki videóra vette Lara Jean és Peter medencebeli csókját, elküldte egy szexvideókat posztoló honlapnak, akik kitették, azt állítva, hogy a medencében több történt, mint ami valójában.

Ez a szál többféle szempontból is érdekes és fontos. Egyfelől mostanában tényleges veszély, hogy az ember exe vagy egy rosszakarója visszaél egy fotóval, videóval, és megszégyenítés céljából kiposztolja a netre. A törvény nem igazán védi meg az embert ettől, épp ezért kell arról beszélni, hogyan álljunk a helyzethez. Másfelől ez a történetszál és a bosszúnak ezen fajtája megmutatja azt is, mekkora különbség van még mindig a lányok és a fiúk megítélésében. Egy férfi életét nem fogja tönkretenni, ha valami erotikus kép vagy videó kerül ki róla a netre, maximum a haverok röhögve hátba veregetik, hogy mekkora kan, amiért megvolt neki az adott csaj is. Egy nő viszont olyan visszajelzéseket kaphat a szűkebb és tágabb környezetétől, vagy akár idegenektől a neten, amelyek nemcsak örök lelki sebeket okozhatnak számára, hanem ténylegesen szétzúzhatják a jövőjét (pl. nem veszik fel a videó miatt a választott egyetemre, vagy esélyt sem adnak neki az adott munkahelyen). Ebből is látszik, hogy megítélés tekintetében sem létezik egyenlőség férfiak és nők között.

A könyv és Lara Jean viszont példát nyújthat az olvasó lányok számára azzal kapcsolatban, hogyan maradjon egy nő büszke és bátor ilyen helyzetben is. Nem szabad összeomolni, nem szabad hagyni, hogy mások gyengének és támadhatónak lássanak. Nem szabad szégyenkezni, mert az normális és egyáltalán nem bűn, ha valaki megéli a szexualitását a szerelmével, az viszont szégyenletes és igazi rohadékság, ha valaki visszaél ezzel, és közszemlére tesz egy ilyen intim dolgot, csak hogy bántsa a másikat. Szóval ilyen esetben nem annak kell szégyenkeznie, aki a videón, képen szerepel, hanem annak, aki megszégyenítés, bosszú céljából képes olyan gonoszságra, hogy megosztja azt. Ezt nagyon fontos, hogy elmondjuk a lányoknak, nőknek. És ha tudatosul a társadalomban ez az üzenet, akkor nem lesz többé oka senkinek megosztani ilyen képeket, videókat, mert nem érhetik el vele a céljukat.

Karakterek

Lara Jeant és a testvéreit továbbra is nagyon kedvelem. Annyira klassz testvérek, klassz család, hogy tényleg örömmel ismerné őket az ember a valóságban is. Lara Jean bátor, büszke, értelmes, megvannak az esendőségei, de amikor baj van, akkor összeszedi magát, és kiáll magáért.

Kitty még mindig nagyon édes a maga morbid módján, az új kutyusával együtt pedig igazi cukorbombák. Az ember leolvad a székről olvasás közben a jeleneteinél. És amellett, hogy aranyos, nagyon jó, okos meglátásai vannak.

„– Apu nem szereti a grapefruitot – mondja Kitty. – És a rendes gofrisütőnket is alig használjuk. Mi lenne, ha inkább szív alakúra vágnánk a gofrit?

– Az olyan olcsón festene – hurrogom le. De igaza van. Nincs értelme venni valamit, amit évente csak egyszer használnánk, még ha csak 19,99 dollárba kerül is. Ahogy Kitty egyre idősebb lesz, látszik rajta, hogy inkább hasonlít Margot-ra, mint rám.

De aztán hozzáteszi:

– Mi lenne, ha a sütiformával inkább szív alakú palacsintákat készítenénk? Tehetnénk bele piros ételfestéket.

Vidáman rámosolygok.

– Szép! – Tehát talán mégis van benne belőlem is egy kicsi.

– A szirupba is tehetnénk piros ételfestéket, hogy úgy nézzen ki, mint a vér. Egy véres szív!

Nem, tévedtem. Kitty tetőtől talpig saját maga.”

Margo továbbra is az okos nagytestvér. Mindig minden helyzetben lehet rá számítani, és bármitől megóvja a testvéreit. Nagyon kedvelem őt, mert nővérként pontosan tudom, hogy nincsen könnyű helyzetben. Legnagyobb testvérnek lenni hatalmas munka és teher, sok stresszel, félelemmel és felelősséggel jár együtt egy egész életen át.

Peter... Nos, alapvetően kedvelem őt, rendes srác. Viszont ebből a könyvből kiderült, hogy nagyon könnyű manipulálni, és fogalma sincs róla, hogy mik az elvárások egy valódi társsal szemben egy szerelmi kapcsolatban. Pl. ha valaki bántja a szerelmedet, azzal akkor se bratyizz, ha épp élete legrosszabb időszakát éli. A szemétkedésre nincs mentség, és pont. Próbálta betartani a határokat, lásd pl. az időkapszulában talált baseball-labdával kapcsolatos reakciója, de ahogyan Lara Jeannek, úgy nekem sem tűnt elégségesnek ez a hozzáállás. Szóval kedvelem Petert, de szívesen leülnék vele elbeszélgetni arról, hogy hogyan kell viselkednie egy férfinak egy komoly kapcsolatban.

John ezzel szemben mindig úgy reagált a dolgokra, ahogyan elvárnám egy tisztességes férfitól. Ő az egyik srác az öt közül, akihez Lara Jean egyik szerelmeslevele elkerült az első könyvben, és most felbukkan a színen, hogy felkavarja a dolgokat. Számomra pozitív értelemben. Nem tudom... Értem én, hogy Lara Jean Petert szereti, azt is értem, hogy Peter alapvetően rendes srác, csak néha bénán dönt, és az is érthető, hogy az ember az érzéseit nem tudja irányítani. De ha nekem kellett volna döntenem John és Peter között, és Johnt választottam volna. Amikor elképzeltem, kiből lenne jó férj egy életen át, egyértelműen Johnt láttam magam előtt. Peter inkább az első lángoló szerelem, aminek a lángjait aztán majd a való élet úgyis eloltja. John pedig az, aki az utolsó leheletedig ott van melletted.

„– (…) Egyáltalán hogyhogy emlékszel erre?

– Mert én is ugyanezt csináltam – feleli.

– Te is Petert bámultad? – Viccelődve, heccelődve mondom, mert szórakoztató. Napok óta most először jól szórakozom.

Egyenesen rám néz, tengerészkék szeme magabiztosan, határozottan csillan, mire elakad a lélegzetem.

– Nem. Én téged néztelek.”

Nagyon kíváncsi vagyok a 3. könyvre, és hogy abban, hogyan alakulnak majd a dolgok. Végül Lara Jean Peter mellett horgonyzik-e le, vagy meglátja Johnban azt, amit én már most, a második könyvben is láttam benne...

Hogy tetszett a könyv?

Még mindig nagyon üde, otthonos, kellemes érzést kelt bennem ez a történet, kedvelem Lara Jeant és a családját, érdekelt a szerelmi szál, és találtam olyan tanulságos dolgot is a könyvben, amellyel kapcsolatban úgy gondolom, fontos, hogy a fiatalok olvassanak, beszélgessenek róla.

Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet. 

Kiknek ajánlom ezt a könyvet?

Minden tinédzsernek és tinédzser lelkű felnőttnek, akik kicsit szeretnének újra a fiatalok világában felfrissülni.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

KATT