A Móra Könyvkiadó igazán különleges kötettel készült idén, amikor a megalapítása 70. évfordulóját ünnepli: egy olyan antológiával, ahol kortárs magyar szerzők írtak mai meséket, melyek középpontjában kivétel nélkül valamilyen fenntarthatósággal, környezetvédelemmel kapcsolatos téma áll. A kötet nem csupán a kisebbek számára tartalmaz tanulságos, aktuális és szép történeteket, hanem igyekszik minden korosztályt megszólítani. Tartsatok három bloggerünkkel, és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott példányt!
Miért választottam ezt a könyvet?
Érdekelnek a mesék, érdekel a környezetvédelem, a kettő egyesítése pedig duplán érdekel. A felnőttek többsége nincs tisztában azzal, hogy mi is történik a bolygónkkal, vagy ha mégis, elbagatellizálja, esetleg érdektelen marad. Nem mellesleg, akit érdekelne is, az sem feltétlenül tudja, hogyan tehetne valami tényleg hasznosat. Ennek az az oka, hogy gyerekkorunkban ez a téma még nem volt előtérben, így minimális a valós tudásunk, és nem lett belénk nevelve az sem, hogy felelősek vagyunk a bolygónkért, nem kihasználnunk kell, hanem együtt élnünk vele, hálásnak lennünk azért, amit ad, és óvnunk cserébe. Szóval fontosnak találom, hogy a legújabb generációk figyelmét már apró gyerekkorban felhívjuk arra, hogy ez fontos. Csak így lehetnek belőlük olyan felnőttek, akiknek valódi, belső motivációjuk a bolygónk védelme.
Első gondolatok
Amikor fellapoztam a könyvet, elsőként két dolog tűnt fel. Az egyik, hogy nagyon sok mese van benne, és a tartalomjegyzékben feltüntetett korosztály-megjelölések alapján minden gyerekkorosztályra gondoltak a kötet összeállítói.
A másik a könyv végén található mecénási lista, és ezzel kapcsolatosan a szerkesztői utószó, amiből megtudhattam, hogy maga a könyv is környezetkímélő, mivel környezetbarát FSC minősítésű papírra nyomtatták, és mindez úgy valósulhatott meg, hogy közösségi finanszírozásban adakozó emberek pénzzel támogatták a könyv megjelenését. Mivel pontosan tudom, hogy egyes kiadóknak milyen nehéz boldogulni a piacon, és azt is tudom, hogy alig van író, aki meg tudna ma Magyarországon élni az írásból, ezért én ezt baromi jó ötletnek tartom.
Nem is értem, hogy miért tartják ördögtől valónak és szégyennek azt egyesek, hogy az írókat és a könyvkiadást is mecénások támogassák, hogy nyugodtan, biztonságban és minőségi időt, energiát nyerve tudjunk írni és összehozni egy könyv megjelenését. Hiszen ez már régen működik a zenészek, képzőművészek és más művészek esetében is. Mi, írók (és a kiadók jó része is) viszont szégyellünk ilyen segítséget kérni, nehogy rossz szemmel nézzenek ránk. Pedig ez nem alamizsna, hanem a munkánk támogatása.
Szóval számomra nagyon szimpatikus, hogy a Móra Könyvkiadó meg merte ezt lépni, ahogyan az is, hogy találtak több mint százötven embert, akik hajlandóak voltak pénzzel támogatni ezt a mesekönyvet. Nem mellesleg milyen jól tették, mert ez az egyik legjobb meseantológia, amit az elmúlt években olvastam!
Történetek
Ahogy fentebb is írtam, nekem ez a meseantológia tetszett eddig a legjobban azok közül, amiket a közelmúltban olvastam. Egyfelől nagyon fontos mondanivalóval bírnak a mesék. Másfelől nagyon változatosak, jól kivitelezettek, élvezhetőek. A több történetet tartalmazó könyvek esetében (meseantológiák, novelláskötetek) általában azt vettem észre, hogy körülbelül 60-40%-ban szoktak úgy igazán tetszeni a történetek. Ebben az esetben viszont ez 90-10% volt, ami nagy szó!
De nézzük szép sorban a meséket, mert mindegyik megérdemli, hogy külön is írjak róla néhány gondolatot...
Morten Nordensson haza akar menni
A történet egy fiúról szól, aki beáll egy cirkuszhoz dolgozni. Az ő feladata az, hogy beszerezze a különböző állatokat a cirkusz számára. Egészen addig nincs is semmi gondja ezzel, míg nem találkozik Morten Nordenssonnal, az öreg rozmárral, akinek az egyetlen vágya az, hogy még a halála előtt hazajuthasson és szabad lehessen.
Nekem azért tetszett ez a történet, mert nem a cirkuszok megítélésére fektette a hangsúlyt, hanem a fiú és a rozmár lelkébe, vágyaiba, érzéseibe láthattunk bele. Így sokkal átérezhetőbb lett a mese. Morten már idős, nem fog sokáig élni, így ha visszakerül az élőhelyére, nem rövidül meg az élete az orvvadászok, környezetszennyezés, ételhiány és egyéb emberi bűnök miatt, viszont valóra válik az álma. És ez reális vágy tőle, átérezhető, megérthető.
A király és a tündérrókák
A történet egy királyról szól, aki begyűjtet minden állatból kettőt a saját állatkertjébe, hogy dicsekedhessen velük és gyönyörködhessen bennük. Az udvari bolondja azonban sajnálja a bezárt állatokat, így elhatározza, hogy segít rajtuk.
Ez a mese azért tetszett szintén, mert nem ítélkezett a király fölött, hanem megmutatja, hogyan lehet hatni az emberekre. A király nem rossz ember, csak nem érti a természet csodáját, mert soha senki nem mutatta ezt meg neki úgy igazán. Nagyon klassz, hogy a bolond nemcsak úgy kiengedi az állatokat, aztán kész, hanem ésszel rávezeti a királyt a helyes útra. Ez egy nagyon klassz üzenetet tartalmazó mese!
Rókák a ködben
Két rókakölyök rájön, hogy az ember szép lassan elpusztítja az otthonát, ezért megpróbálnak szembeszállni vele.
Ez a mese a bátorságról és az otthon (vagyis a föld) igazi szeretetéről szól, aminek a védelme áldozatokkal jár. Kicsit szomorú mese, kicsit reményteli. Abban nem vagyok biztos, hogy a kisrókák módszere megfelelő arra, hogy a föld megmeneküljön, hiszen ha egy ember el is tűnik, jön helyette másik száz. De arra jó, hogy az állatok bátorságot nyerjenek az emberrel szemben.
Mese arról a napról, amikor a gyerekek eldobták a csokit
Ez a mese Bobóról, a kis orangutánról és az anyukájáról szól, akiknek állandóan beljebb és beljebb kell menekülniük az erdőben az emberek elől, míg végül már nincs hová menekülni.
A mese eleje nagyon szomorú. Ezek a szerencsétlen állatok olyanok, mint a háborús menekültek. Az emberi kapzsiság, mohóság miatt el kell hagyniuk az otthonukat, de valójában sehol nincs helyük hosszú távon. Aztán csoda történik, olyan csoda, ami sajnos a valóságban sosem fog.
Szarkataxi, szarkabazár
Egy városi, a kapitalizmus és fogyasztói társadalom működési elveit tökéletesen elsajátító szarkapár a taxijukba pakolt bazárjukkal megérkezik az erdőbe, hogy az ottani állatok agyát is átmossák.
Ez a történet tökéletesen bemutatja azt a fogyasztói társadalmat, amiben most élünk, ahogyan azt is, milyen egyszerű manipulálni az embereket (állatokat). A megfelelő szavakkal trükkökkel simán el lehet hitetni másokkal, hogy szükségük van olyan dolgokra, amik valójában semmire sem jók. Elhiszik, hogy élet-halál kérdése, hogy megszerezzék ezeket, és feláldoznak minden valóban fontosat ezért. Jobb esetben persze még időben észhez térnek, de rosszabban... nos, ha körülnézünk a világunkban, akkor látjuk, mi történik...
A hétpettyes autó
Egy férfi vesz egy új autót, ami egy katicabogárnak és egy varázslatnak köszönhetően életre kel, és megtanítja a tulajdonosát arra, hogyan lássa meg és élvezze ismét az élet valódi szépségeit. Egy patakot, egy rétet, a bújócskázást, a vízicsigagyűjtést, a szabadban alvást... Vagyis az autó segít neki ismét felfedezni a benne szunnyadó kisgyereket, amiről már régen megfeledkezett.
Az, hogy az emberek elfeledkeznek a gyermeki énjükről, és fásult, szürke felnőttek lesznek, legalább akkora gondja a világnak, mint a kapitalizmus, környezetszennyezés. Sőt, talán a zombifelnőttség ad alapot ahhoz, hogy a világ így működjön. Ha mind megtalálnánk a bennünk élő gyermeket, elkezdenénk ismét élvezni az életet, meglátni a szépséget az apróságokban, nemcsak boldogabbak lennénk, hanem másképp állnánk nagyon sok mindenhez. Jobban védenénk azt, amiben szépséget és örömet találunk, és nem vásárolnánk fel tömegszámra minden kacatot, mert tudnánk, hogy nem az tesz minket igazán boldoggá.
Szóval ez egy jó kis mese egy nagyon fontos témáról.
Beni ajándéka
A történet egy kisfiúról, Beniről szól, akit a nagypapája elvisz az állatkertbe. Egy ottani önkéntes mesél neki arról, hogy a majmoknak és egyéb állatoknak odakint a szabadban már alig van természetes élőhelye, mivel az ember elpusztítja azt a pálmaolaj miatt. És az állatkert maradt az egyetlen hely, ahol bizonyos állatok még biztonságban elkerülhetik a teljes kihalást.
Beni nagyon édes, együttérző kisfiú, aki mélyen átérzi, amit az önkéntes mesél neki. Még benne van a gyerekek tenni akarása, és biztos vagyok benne, hogy mivel kisgyerekként tudatosult benne, mekkora a baj, felnőttként sem fogja ezt elfelejteni. Beni a példa rá, hogy érdemes már nagyon kicsi korban beszélni a földünk problémáiról, mert csak így lehetnek a következő generációkból a bolygónk megmentői, ahelyett, hogy beállnának a pusztítók sorába.
Alekszej menni Hévíz
Egy kis groteszk mese arról, hogy egy jegesmedve elindul wellnessezni Magyarországra, de végül az állatkertben köt ki.
Ebben a mesében is azt érzem, hogy nem ítélkezik, csak realista. Nem az állatkert a legjobb dolog az állatok számára. A legjobb az lenne, ha biztonságban, békében élhetnének szabadon a saját élőhelyükön. De amíg az ember ember, és nem egy ideális világban élünk, addig az állatok a szabadban éhen halnak, orvvadászok áldozatai lesznek, vagyis előbb vagy utóbb kihalnak. Az állatkert viszont, ha nem is a legjobb megoldás, ételt ad, biztonságot ad, helyet ad. Az pedig csak rajtunk, embereken múlik, hogy mikor teremtünk olyan világot, amelyben Alekszej és a társai boldogan élhetnek a rácsokon kívül is majd.
Pingi repülni akar
Pingi, a pingvin szeretne megtanulni repülni, hogy lássa, mi van a nagy jéghegyeken túl. Aztán találkozik egy eltévedt pillangóval...
Aranyos mese olyan álmokról, amik tényleg megvalósíthatatlanok, viszont erőt adhatnak az embernek. Ugyanis nemcsak a valós dolgok tehetnek minket boldoggá, hanem a fantáziánk, a hallott mesék is.
Fesztáv és tengerszint
Ez a mese egy tényleg létező emberről szól. David Katoatau Kiribati szigetének súlyemelője, aki kijutott az olimpiára. A gyakorlata után mindenki meglepetésére egy furcsa táncba kezdett, hogy ezzel hívja fel a figyelmet arra, az otthonát hamarosan elnyeli a tenger a klímakatasztrófa miatt. Tudta, hogy Kiribati már menthetetlen, de úgy gondolta, a világ más részeit még megmentheti, ha sikerül felhívnia a bajra az emberek figyelmét.
Ez a mese számomra az önzetlenségről szól, hiszen David már nem a saját otthonáért táncolt, hanem mások otthonaiért. Nagyon sok ember úgy van a világ bajaival, hogy amíg nem érnek el hozzájuk, addig kit érdekel. Csak az nem jut el az agyukig, hogy lehet, nem ők lesznek az első áldozatok, de végül eléri őket is a baj.
Betonhalak
A betonban betonhalak élnek, akik vigyáznak az emberekre közlekedés közben és szemetet esznek. Na meg, három kívánságuk lehet attól az embertől, aki megfogja őket.
Fantáziadús alapötlet, de tényleg csak annyi a célja, hogy az olvasókat megismertesse a betonhalakkal. Nem igazán találtam benne más tanulságot vagy a cselekményben valami célt, amit el kellett volna érni a mese végére...
Oő
Egy apró gömböcugróka és a barátja, egy pici csiga nekivágnak a betondzsungelnek, hogy megtalálják a Paradicsomot. A helyet, ahol még nem irtotta ki az ember a növényeket, és így van hely és élelem számukra.
Mókás, de olvasás közben szó szerint izgultam azon, hogy a két jó baráttal ne történjen semmi baj útközben, és elérjék a céljukat. Együtt tudtam érezni velük, és nagyon drukkoltam nekik. Aranyos kis mese.
Amikor a kukák világgá mentek
Egy mese az ideális világról, amelyben az ember visszafogta a szemetelést, és a kukáknak már nincs más dolguk, mint élvezni a pihenést és elmenni nyaralni.
Szép alternatív világot mutat be ez a történet, amelyben az emberiség elkezd végre értelmesen gondolkozni és cselekedni. Sajnos ez csak egy álomkép, teljes agymosást és újraprogramozást kéne végrehajtani a világ összes emberén ahhoz, hogy a szeméthegyek így eltűnjenek.
Barni és a szelektív
Barniék utcájában bevezetik kötelező jelleggel a szelektív hulladékgyűjtést. Barni és a szülei lelkesen bele is vágnak, ám a szemétszállítók nem végzik ilyen lelkesen a munkájukat. Barni bekeményít, és ezúttal ő szab ki büntetést a felnőttekre, ha nem végzik el az egyébként nagyon fontos feladatukat.
Barni nagyon édes kisfiú, aki még átérzi azt, hogy mik az igazán fontos dolgok, és kreatívan próbál megoldást találni a problémára. Én hiszem, hogy ezek a gyermeki fifikák és aranyos kedvességek a felnőttekre is nagyobb hatással vannak, mint a törvények szigora, főnök szidása és hasonlók.
Kis Titi rendet tesz
Kis Titi "nagycsoportos óvodás, homokvárépítő és manóbarát". Ez a megfogalmazás annyira tetszett, hogy muszáj volt idéznem. Amikor először elolvastam, hangosan felkuncogtam. Szóval Kis Titi egy óvodás kislány, akinek a homokvárát lerombolja egy műanyagpalack-rakétával az óvoda elkényeztetett, nagydarab óvodása, Dödö. Aki nem mellesleg állandóan szanaszét szórja minden szemetét az óvoda udvarán. Kis Titi nem nézheti tovább ezt a szörnyűséget, így segítséget keres, hogy megnevelhesse Dödőt.
Kis Titinek nemcsak a "titulusa", hanem az egész személyisége nagyon édes. Pont olyan kislány, amilyen kislányt mindig is elképzeltem magamnak, és amilyen soha nem adatott meg. Cserfes, jószívű, okos, tudja, mi a helyes és a helytelen, és tenni akar ez utóbbi ellen. Imádom! Ez volt számomra a kötet legaranyosabb meséje.
Tazara hercegnő és Jemma, a delfin
A boltban két műanyag palack várja, hogy megvásárolják, az egyiket Tazara hercegnő, a másikat Jemma, a delfin díszíti. Egy testvérpár kapja meg őket, és elviszik a két palackot magukkal egy osztálykirándulásra.
Nagyon tetszett, hogy két különböző gyermeki hozzáállást mutatott be a mese. Az egyik dicsekszik a palackján lévő képpel, de hamar beleun az újdonság varázsába, és valójában szemétként tekint a palackjára. A másik használati tárgyként kezeli a palackot, de újra és újra felhasználja, hogy ne legyen belőle egyetlen használat után felesleges szemét. Pillanatnyi érzelmek és a fogyasztói világ attitűdje áll szemben a gyakorlatias, környezetvédő világnézettel.
Morzsák, hangyatojások, mákszemek
Egy kisfiú gondolatai, akit nyomaszt a gondolat, hogy a világ pusztul, az emberek pedig szinte semmit sem tesznek azért, hogy megmentsék.
Nagyon érdekes volt belelátni egy olyan kisgyerek fejébe és érzéseibe, aki valóban képes átérezni a bolygónk fájdalmát, és valódi teherként cipeli azt a vállán. És az anyukája nagyon szépen elmagyarázta neki, hogy minden apróság számít, minden ember helyes viselkedése számít. Még ha kevésnek is tűnik elsőre, amit egy ember tehet, ha minél több "egy ember" hajlandó cselekedni, az összességében már cseppet sem kevés.
Sokan azért nem kezdenek bele a környezettudatos életmódba, mert úgy gondolják, amit megtehetnének, az semmi, és akkor miért okozzanak problémát maguknak, ha végül is nincs haszna. Csak abba nem gondolnak bele, hogy ha minden hozzájuk hasonló ember elkezdene szelektíven szemetet gyűjteni, tudatosan vásárolni, környezetbarát termékeket venni, akkor az már nem egy ember, hanem egy egész tömeg. Ami viszont képes változást hozni. Ez a mese felnyithatja a szemüket.
Nem a titok nyitja
Egy kisgyerek szentül hiszi, hogy az egyik szomszédja, egy nagyon öreg bácsi, igazi varázsló. Mert modern technika nélkül is képes mindent megjavítani a kis sufnijában lévő dolgokkal.
Ez a mese emlékeztet minket arra, hogy fontos a korábbi generációk tudása. Jó, hogy a mi életünket már megkönnyíti a modern technika, de vannak helyzetek, amikor valamiért nem támaszkodhatunk rá. És olyankor meg vagyunk lőve, mert fogalmunk sincs róla, hogyan működnek a körülöttünk lévő legalapvetőbb dolgok.
Petáz és Nella
Öko Doki létrehozza Petázt és Nellát, akik felfalják az összes szemétre dobott műanyagot, és megfegyelmezik a gyárak vezetőit, hogy figyeljenek oda jobban a környezetre.
Ez lényegében egy tudományos szuperhősös mese. Petáz és Nella csak azért létezik, hogy teljesítsék a küldetésüket. Ez a küldetés pedig szebbé és egészségesebbé teheti a világot. Aranyos mese, de a tanulsága számomra annyi, hogy míg valami hatalmas szörnyek nem fegyelmezik meg a nagy gyárak vezetőit, addig úgysem fognak változtatni.
Ha eljönnek a zöld cicák
Egy mérgező világ kórházában fekvő apa arról mesél a gyerekének, hogy létezik egy földön kívüli civilizáció, aminek a tagjai úgy néznek ki, mint a zöld cicák. Ezek a cicák megeszik a világ szemetét, és megmentik ezzel a bolygót és az emberiséget. Egyszer már itt jártak a földön, de aztán egy másik fajjal való háború miatt eltűntek. Ezért jöhetett el a világvége. De él még néhány példány valahol, akiket megtalálva még meg lehetne menteni a bolygót.
A mese egy haldokló világ haldokló emberének reményfoszlánya. A gyerek sem hiszi el teljesen a mesét, ahogyan az olvasó sem, de valahogy mégis reménykedik az ember, hogy ő téved, és azt kívánja, bárcsak léteznének a zöld cicák. Nagyon megrázó volt az apa és a kislánya beszélgetését olvasni ilyen érzések és gondolatok közepette.
A titkos papírcsillagok
Két mangalica kupont talál a müzliben, amivel elutazhatnánk egy másik bolygóra új életet kezdeni.
Maga a történet érdekes volt, de a mondanivalójában nem vagyok biztos... Az én értelmezésemben az ember sokszor belekényelmesedik egy életbe, és ha annál lehetne esetleg jobb is, nem mer kockáztatni, mert mi van, ha a változás mégis valami rosszat hoz. Így inkább a már ismert rosszat választja az ismeretlen bizonytalanság helyett, ami hozhatna jót is, rosszat is, ki tudja...
Rosszcsontok
A mese egy gyerekről szól, aki szeretne egy saját háziállatot, de a szülei úgy gondolják, nem elég érett ahhoz, hogy a gondját viselje. Jobban mondva, a mese Gaiáról, a föld nevű bolygóról szól, aki háziállatként embereket akar tartani, de mikor elalszik és nem figyel rájuk, elszabadul a pokol.
Nagyon-nagyon tetszett az, ahogy a bolygónk és az emberiség mitológiai történetét az író előadta egy háziállatra vágyó, felelőtlen gyerek történetével. Igazán kreatív, fantáziadús alapötlet, ami nagyon jól lett kivitelezve. Igazán élveztem.
Egy kutya az udvar végében
Egy szűkösen éldegélő család kertjében megjelenik egy lesoványodott kóbor kutya, és először a gyerekek, aztán a szüleik szívébe is belopja magát. Valamint megtanítja a kis gazdáját arra, hogy mi az igazi szeretet.
Úgy gondolom, ez tényleg egy igaz történet, vagy legalább is én simán elhiszem, hogy az író gyerekkorában átélte. Olvasás közben olyan érzésem volt, mint amikor az ember nagyszülei, szülei a múltjukról mesélnek.
A virágvadász
Ádi egy olyan kis faluban él, ami megszenvedte a klímakatasztrófát. Megkéri a nővérét, hogy meséljen neki egy könyvből, ami a virágokról szól, de Lia azt mondja neki, hogy virágok nem is léteznek, úgyhogy hagyja őt békén. Ádi ezt képtelen elfogadni, így megszökik, és megfogadja, hogy rátalál a virágokra.
Egy borzalmas világképet vetít elénk a történet, amelyben a bolygónk élővilága teljesen lepusztult, az emberek már a virágokról is azt hiszik, hogy csak kitalált dolgok, hiszen sosem láttak egyet sem. A gyermeki hit viszont nagyon erős, és sok mindenre képes. Akár arra is, hogy rábukkanjon valami olyanra, amit a felnőttek már nem is keresnek, és új világot teremtsen általa. A bibliai párhuzam klasszul sikerült a mesében, és reményt keltő a történet vége.
Hogy tetszett a könyv?
A mesék többsége igazán lekötött, tetszett. A témájuk nagyon fontos szerintem, és jó lenne, ha minél több gyerekhez és felnőtthöz eljutnának. Emellett igazán tetszik maga a kezdeményezés is, hogy mecénások segítségével környezetbarát könyvet készített a kiadó.
Vagyis összességében IMÁDOM ezt a könyvet.
Kiknek ajánlom a könyvet?
Minden kisgyereknek el vagy fel kéne olvasni. És minden felnőtt kezébe is belenyomnám, mert vannak benne olyan gondolatok, amelyek az ő gondolkodásukon is változtathatnának.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
KATT
Érdekelnek a mesék, érdekel a környezetvédelem, a kettő egyesítése pedig duplán érdekel. A felnőttek többsége nincs tisztában azzal, hogy mi is történik a bolygónkkal, vagy ha mégis, elbagatellizálja, esetleg érdektelen marad. Nem mellesleg, akit érdekelne is, az sem feltétlenül tudja, hogyan tehetne valami tényleg hasznosat. Ennek az az oka, hogy gyerekkorunkban ez a téma még nem volt előtérben, így minimális a valós tudásunk, és nem lett belénk nevelve az sem, hogy felelősek vagyunk a bolygónkért, nem kihasználnunk kell, hanem együtt élnünk vele, hálásnak lennünk azért, amit ad, és óvnunk cserébe. Szóval fontosnak találom, hogy a legújabb generációk figyelmét már apró gyerekkorban felhívjuk arra, hogy ez fontos. Csak így lehetnek belőlük olyan felnőttek, akiknek valódi, belső motivációjuk a bolygónk védelme.
Első gondolatok
Amikor fellapoztam a könyvet, elsőként két dolog tűnt fel. Az egyik, hogy nagyon sok mese van benne, és a tartalomjegyzékben feltüntetett korosztály-megjelölések alapján minden gyerekkorosztályra gondoltak a kötet összeállítói.
A másik a könyv végén található mecénási lista, és ezzel kapcsolatosan a szerkesztői utószó, amiből megtudhattam, hogy maga a könyv is környezetkímélő, mivel környezetbarát FSC minősítésű papírra nyomtatták, és mindez úgy valósulhatott meg, hogy közösségi finanszírozásban adakozó emberek pénzzel támogatták a könyv megjelenését. Mivel pontosan tudom, hogy egyes kiadóknak milyen nehéz boldogulni a piacon, és azt is tudom, hogy alig van író, aki meg tudna ma Magyarországon élni az írásból, ezért én ezt baromi jó ötletnek tartom.
Nem is értem, hogy miért tartják ördögtől valónak és szégyennek azt egyesek, hogy az írókat és a könyvkiadást is mecénások támogassák, hogy nyugodtan, biztonságban és minőségi időt, energiát nyerve tudjunk írni és összehozni egy könyv megjelenését. Hiszen ez már régen működik a zenészek, képzőművészek és más művészek esetében is. Mi, írók (és a kiadók jó része is) viszont szégyellünk ilyen segítséget kérni, nehogy rossz szemmel nézzenek ránk. Pedig ez nem alamizsna, hanem a munkánk támogatása.
Szóval számomra nagyon szimpatikus, hogy a Móra Könyvkiadó meg merte ezt lépni, ahogyan az is, hogy találtak több mint százötven embert, akik hajlandóak voltak pénzzel támogatni ezt a mesekönyvet. Nem mellesleg milyen jól tették, mert ez az egyik legjobb meseantológia, amit az elmúlt években olvastam!
Történetek
Ahogy fentebb is írtam, nekem ez a meseantológia tetszett eddig a legjobban azok közül, amiket a közelmúltban olvastam. Egyfelől nagyon fontos mondanivalóval bírnak a mesék. Másfelől nagyon változatosak, jól kivitelezettek, élvezhetőek. A több történetet tartalmazó könyvek esetében (meseantológiák, novelláskötetek) általában azt vettem észre, hogy körülbelül 60-40%-ban szoktak úgy igazán tetszeni a történetek. Ebben az esetben viszont ez 90-10% volt, ami nagy szó!
De nézzük szép sorban a meséket, mert mindegyik megérdemli, hogy külön is írjak róla néhány gondolatot...
Morten Nordensson haza akar menni
A történet egy fiúról szól, aki beáll egy cirkuszhoz dolgozni. Az ő feladata az, hogy beszerezze a különböző állatokat a cirkusz számára. Egészen addig nincs is semmi gondja ezzel, míg nem találkozik Morten Nordenssonnal, az öreg rozmárral, akinek az egyetlen vágya az, hogy még a halála előtt hazajuthasson és szabad lehessen.
Nekem azért tetszett ez a történet, mert nem a cirkuszok megítélésére fektette a hangsúlyt, hanem a fiú és a rozmár lelkébe, vágyaiba, érzéseibe láthattunk bele. Így sokkal átérezhetőbb lett a mese. Morten már idős, nem fog sokáig élni, így ha visszakerül az élőhelyére, nem rövidül meg az élete az orvvadászok, környezetszennyezés, ételhiány és egyéb emberi bűnök miatt, viszont valóra válik az álma. És ez reális vágy tőle, átérezhető, megérthető.
A király és a tündérrókák
A történet egy királyról szól, aki begyűjtet minden állatból kettőt a saját állatkertjébe, hogy dicsekedhessen velük és gyönyörködhessen bennük. Az udvari bolondja azonban sajnálja a bezárt állatokat, így elhatározza, hogy segít rajtuk.
Ez a mese azért tetszett szintén, mert nem ítélkezett a király fölött, hanem megmutatja, hogyan lehet hatni az emberekre. A király nem rossz ember, csak nem érti a természet csodáját, mert soha senki nem mutatta ezt meg neki úgy igazán. Nagyon klassz, hogy a bolond nemcsak úgy kiengedi az állatokat, aztán kész, hanem ésszel rávezeti a királyt a helyes útra. Ez egy nagyon klassz üzenetet tartalmazó mese!
Rókák a ködben
Két rókakölyök rájön, hogy az ember szép lassan elpusztítja az otthonát, ezért megpróbálnak szembeszállni vele.
Ez a mese a bátorságról és az otthon (vagyis a föld) igazi szeretetéről szól, aminek a védelme áldozatokkal jár. Kicsit szomorú mese, kicsit reményteli. Abban nem vagyok biztos, hogy a kisrókák módszere megfelelő arra, hogy a föld megmeneküljön, hiszen ha egy ember el is tűnik, jön helyette másik száz. De arra jó, hogy az állatok bátorságot nyerjenek az emberrel szemben.
Mese arról a napról, amikor a gyerekek eldobták a csokit
Ez a mese Bobóról, a kis orangutánról és az anyukájáról szól, akiknek állandóan beljebb és beljebb kell menekülniük az erdőben az emberek elől, míg végül már nincs hová menekülni.
A mese eleje nagyon szomorú. Ezek a szerencsétlen állatok olyanok, mint a háborús menekültek. Az emberi kapzsiság, mohóság miatt el kell hagyniuk az otthonukat, de valójában sehol nincs helyük hosszú távon. Aztán csoda történik, olyan csoda, ami sajnos a valóságban sosem fog.
Szarkataxi, szarkabazár
Egy városi, a kapitalizmus és fogyasztói társadalom működési elveit tökéletesen elsajátító szarkapár a taxijukba pakolt bazárjukkal megérkezik az erdőbe, hogy az ottani állatok agyát is átmossák.
Ez a történet tökéletesen bemutatja azt a fogyasztói társadalmat, amiben most élünk, ahogyan azt is, milyen egyszerű manipulálni az embereket (állatokat). A megfelelő szavakkal trükkökkel simán el lehet hitetni másokkal, hogy szükségük van olyan dolgokra, amik valójában semmire sem jók. Elhiszik, hogy élet-halál kérdése, hogy megszerezzék ezeket, és feláldoznak minden valóban fontosat ezért. Jobb esetben persze még időben észhez térnek, de rosszabban... nos, ha körülnézünk a világunkban, akkor látjuk, mi történik...
A hétpettyes autó
Egy férfi vesz egy új autót, ami egy katicabogárnak és egy varázslatnak köszönhetően életre kel, és megtanítja a tulajdonosát arra, hogyan lássa meg és élvezze ismét az élet valódi szépségeit. Egy patakot, egy rétet, a bújócskázást, a vízicsigagyűjtést, a szabadban alvást... Vagyis az autó segít neki ismét felfedezni a benne szunnyadó kisgyereket, amiről már régen megfeledkezett.
Az, hogy az emberek elfeledkeznek a gyermeki énjükről, és fásult, szürke felnőttek lesznek, legalább akkora gondja a világnak, mint a kapitalizmus, környezetszennyezés. Sőt, talán a zombifelnőttség ad alapot ahhoz, hogy a világ így működjön. Ha mind megtalálnánk a bennünk élő gyermeket, elkezdenénk ismét élvezni az életet, meglátni a szépséget az apróságokban, nemcsak boldogabbak lennénk, hanem másképp állnánk nagyon sok mindenhez. Jobban védenénk azt, amiben szépséget és örömet találunk, és nem vásárolnánk fel tömegszámra minden kacatot, mert tudnánk, hogy nem az tesz minket igazán boldoggá.
Szóval ez egy jó kis mese egy nagyon fontos témáról.
Beni ajándéka
A történet egy kisfiúról, Beniről szól, akit a nagypapája elvisz az állatkertbe. Egy ottani önkéntes mesél neki arról, hogy a majmoknak és egyéb állatoknak odakint a szabadban már alig van természetes élőhelye, mivel az ember elpusztítja azt a pálmaolaj miatt. És az állatkert maradt az egyetlen hely, ahol bizonyos állatok még biztonságban elkerülhetik a teljes kihalást.
Beni nagyon édes, együttérző kisfiú, aki mélyen átérzi, amit az önkéntes mesél neki. Még benne van a gyerekek tenni akarása, és biztos vagyok benne, hogy mivel kisgyerekként tudatosult benne, mekkora a baj, felnőttként sem fogja ezt elfelejteni. Beni a példa rá, hogy érdemes már nagyon kicsi korban beszélni a földünk problémáiról, mert csak így lehetnek a következő generációkból a bolygónk megmentői, ahelyett, hogy beállnának a pusztítók sorába.
Alekszej menni Hévíz
Egy kis groteszk mese arról, hogy egy jegesmedve elindul wellnessezni Magyarországra, de végül az állatkertben köt ki.
Ebben a mesében is azt érzem, hogy nem ítélkezik, csak realista. Nem az állatkert a legjobb dolog az állatok számára. A legjobb az lenne, ha biztonságban, békében élhetnének szabadon a saját élőhelyükön. De amíg az ember ember, és nem egy ideális világban élünk, addig az állatok a szabadban éhen halnak, orvvadászok áldozatai lesznek, vagyis előbb vagy utóbb kihalnak. Az állatkert viszont, ha nem is a legjobb megoldás, ételt ad, biztonságot ad, helyet ad. Az pedig csak rajtunk, embereken múlik, hogy mikor teremtünk olyan világot, amelyben Alekszej és a társai boldogan élhetnek a rácsokon kívül is majd.
Pingi repülni akar
Pingi, a pingvin szeretne megtanulni repülni, hogy lássa, mi van a nagy jéghegyeken túl. Aztán találkozik egy eltévedt pillangóval...
Aranyos mese olyan álmokról, amik tényleg megvalósíthatatlanok, viszont erőt adhatnak az embernek. Ugyanis nemcsak a valós dolgok tehetnek minket boldoggá, hanem a fantáziánk, a hallott mesék is.
Fesztáv és tengerszint
Ez a mese egy tényleg létező emberről szól. David Katoatau Kiribati szigetének súlyemelője, aki kijutott az olimpiára. A gyakorlata után mindenki meglepetésére egy furcsa táncba kezdett, hogy ezzel hívja fel a figyelmet arra, az otthonát hamarosan elnyeli a tenger a klímakatasztrófa miatt. Tudta, hogy Kiribati már menthetetlen, de úgy gondolta, a világ más részeit még megmentheti, ha sikerül felhívnia a bajra az emberek figyelmét.
Ez a mese számomra az önzetlenségről szól, hiszen David már nem a saját otthonáért táncolt, hanem mások otthonaiért. Nagyon sok ember úgy van a világ bajaival, hogy amíg nem érnek el hozzájuk, addig kit érdekel. Csak az nem jut el az agyukig, hogy lehet, nem ők lesznek az első áldozatok, de végül eléri őket is a baj.
Betonhalak
A betonban betonhalak élnek, akik vigyáznak az emberekre közlekedés közben és szemetet esznek. Na meg, három kívánságuk lehet attól az embertől, aki megfogja őket.
Fantáziadús alapötlet, de tényleg csak annyi a célja, hogy az olvasókat megismertesse a betonhalakkal. Nem igazán találtam benne más tanulságot vagy a cselekményben valami célt, amit el kellett volna érni a mese végére...
Oő
Egy apró gömböcugróka és a barátja, egy pici csiga nekivágnak a betondzsungelnek, hogy megtalálják a Paradicsomot. A helyet, ahol még nem irtotta ki az ember a növényeket, és így van hely és élelem számukra.
Mókás, de olvasás közben szó szerint izgultam azon, hogy a két jó baráttal ne történjen semmi baj útközben, és elérjék a céljukat. Együtt tudtam érezni velük, és nagyon drukkoltam nekik. Aranyos kis mese.
Amikor a kukák világgá mentek
Egy mese az ideális világról, amelyben az ember visszafogta a szemetelést, és a kukáknak már nincs más dolguk, mint élvezni a pihenést és elmenni nyaralni.
Szép alternatív világot mutat be ez a történet, amelyben az emberiség elkezd végre értelmesen gondolkozni és cselekedni. Sajnos ez csak egy álomkép, teljes agymosást és újraprogramozást kéne végrehajtani a világ összes emberén ahhoz, hogy a szeméthegyek így eltűnjenek.
Barni és a szelektív
Barniék utcájában bevezetik kötelező jelleggel a szelektív hulladékgyűjtést. Barni és a szülei lelkesen bele is vágnak, ám a szemétszállítók nem végzik ilyen lelkesen a munkájukat. Barni bekeményít, és ezúttal ő szab ki büntetést a felnőttekre, ha nem végzik el az egyébként nagyon fontos feladatukat.
Barni nagyon édes kisfiú, aki még átérzi azt, hogy mik az igazán fontos dolgok, és kreatívan próbál megoldást találni a problémára. Én hiszem, hogy ezek a gyermeki fifikák és aranyos kedvességek a felnőttekre is nagyobb hatással vannak, mint a törvények szigora, főnök szidása és hasonlók.
Kis Titi rendet tesz
Kis Titi "nagycsoportos óvodás, homokvárépítő és manóbarát". Ez a megfogalmazás annyira tetszett, hogy muszáj volt idéznem. Amikor először elolvastam, hangosan felkuncogtam. Szóval Kis Titi egy óvodás kislány, akinek a homokvárát lerombolja egy műanyagpalack-rakétával az óvoda elkényeztetett, nagydarab óvodása, Dödö. Aki nem mellesleg állandóan szanaszét szórja minden szemetét az óvoda udvarán. Kis Titi nem nézheti tovább ezt a szörnyűséget, így segítséget keres, hogy megnevelhesse Dödőt.
Kis Titinek nemcsak a "titulusa", hanem az egész személyisége nagyon édes. Pont olyan kislány, amilyen kislányt mindig is elképzeltem magamnak, és amilyen soha nem adatott meg. Cserfes, jószívű, okos, tudja, mi a helyes és a helytelen, és tenni akar ez utóbbi ellen. Imádom! Ez volt számomra a kötet legaranyosabb meséje.
Tazara hercegnő és Jemma, a delfin
A boltban két műanyag palack várja, hogy megvásárolják, az egyiket Tazara hercegnő, a másikat Jemma, a delfin díszíti. Egy testvérpár kapja meg őket, és elviszik a két palackot magukkal egy osztálykirándulásra.
Nagyon tetszett, hogy két különböző gyermeki hozzáállást mutatott be a mese. Az egyik dicsekszik a palackján lévő képpel, de hamar beleun az újdonság varázsába, és valójában szemétként tekint a palackjára. A másik használati tárgyként kezeli a palackot, de újra és újra felhasználja, hogy ne legyen belőle egyetlen használat után felesleges szemét. Pillanatnyi érzelmek és a fogyasztói világ attitűdje áll szemben a gyakorlatias, környezetvédő világnézettel.
Morzsák, hangyatojások, mákszemek
Egy kisfiú gondolatai, akit nyomaszt a gondolat, hogy a világ pusztul, az emberek pedig szinte semmit sem tesznek azért, hogy megmentsék.
Nagyon érdekes volt belelátni egy olyan kisgyerek fejébe és érzéseibe, aki valóban képes átérezni a bolygónk fájdalmát, és valódi teherként cipeli azt a vállán. És az anyukája nagyon szépen elmagyarázta neki, hogy minden apróság számít, minden ember helyes viselkedése számít. Még ha kevésnek is tűnik elsőre, amit egy ember tehet, ha minél több "egy ember" hajlandó cselekedni, az összességében már cseppet sem kevés.
Sokan azért nem kezdenek bele a környezettudatos életmódba, mert úgy gondolják, amit megtehetnének, az semmi, és akkor miért okozzanak problémát maguknak, ha végül is nincs haszna. Csak abba nem gondolnak bele, hogy ha minden hozzájuk hasonló ember elkezdene szelektíven szemetet gyűjteni, tudatosan vásárolni, környezetbarát termékeket venni, akkor az már nem egy ember, hanem egy egész tömeg. Ami viszont képes változást hozni. Ez a mese felnyithatja a szemüket.
Nem a titok nyitja
Egy kisgyerek szentül hiszi, hogy az egyik szomszédja, egy nagyon öreg bácsi, igazi varázsló. Mert modern technika nélkül is képes mindent megjavítani a kis sufnijában lévő dolgokkal.
Ez a mese emlékeztet minket arra, hogy fontos a korábbi generációk tudása. Jó, hogy a mi életünket már megkönnyíti a modern technika, de vannak helyzetek, amikor valamiért nem támaszkodhatunk rá. És olyankor meg vagyunk lőve, mert fogalmunk sincs róla, hogyan működnek a körülöttünk lévő legalapvetőbb dolgok.
Petáz és Nella
Öko Doki létrehozza Petázt és Nellát, akik felfalják az összes szemétre dobott műanyagot, és megfegyelmezik a gyárak vezetőit, hogy figyeljenek oda jobban a környezetre.
Ez lényegében egy tudományos szuperhősös mese. Petáz és Nella csak azért létezik, hogy teljesítsék a küldetésüket. Ez a küldetés pedig szebbé és egészségesebbé teheti a világot. Aranyos mese, de a tanulsága számomra annyi, hogy míg valami hatalmas szörnyek nem fegyelmezik meg a nagy gyárak vezetőit, addig úgysem fognak változtatni.
Ha eljönnek a zöld cicák
Egy mérgező világ kórházában fekvő apa arról mesél a gyerekének, hogy létezik egy földön kívüli civilizáció, aminek a tagjai úgy néznek ki, mint a zöld cicák. Ezek a cicák megeszik a világ szemetét, és megmentik ezzel a bolygót és az emberiséget. Egyszer már itt jártak a földön, de aztán egy másik fajjal való háború miatt eltűntek. Ezért jöhetett el a világvége. De él még néhány példány valahol, akiket megtalálva még meg lehetne menteni a bolygót.
A mese egy haldokló világ haldokló emberének reményfoszlánya. A gyerek sem hiszi el teljesen a mesét, ahogyan az olvasó sem, de valahogy mégis reménykedik az ember, hogy ő téved, és azt kívánja, bárcsak léteznének a zöld cicák. Nagyon megrázó volt az apa és a kislánya beszélgetését olvasni ilyen érzések és gondolatok közepette.
A titkos papírcsillagok
Két mangalica kupont talál a müzliben, amivel elutazhatnánk egy másik bolygóra új életet kezdeni.
Maga a történet érdekes volt, de a mondanivalójában nem vagyok biztos... Az én értelmezésemben az ember sokszor belekényelmesedik egy életbe, és ha annál lehetne esetleg jobb is, nem mer kockáztatni, mert mi van, ha a változás mégis valami rosszat hoz. Így inkább a már ismert rosszat választja az ismeretlen bizonytalanság helyett, ami hozhatna jót is, rosszat is, ki tudja...
Rosszcsontok
A mese egy gyerekről szól, aki szeretne egy saját háziállatot, de a szülei úgy gondolják, nem elég érett ahhoz, hogy a gondját viselje. Jobban mondva, a mese Gaiáról, a föld nevű bolygóról szól, aki háziállatként embereket akar tartani, de mikor elalszik és nem figyel rájuk, elszabadul a pokol.
Nagyon-nagyon tetszett az, ahogy a bolygónk és az emberiség mitológiai történetét az író előadta egy háziállatra vágyó, felelőtlen gyerek történetével. Igazán kreatív, fantáziadús alapötlet, ami nagyon jól lett kivitelezve. Igazán élveztem.
Egy kutya az udvar végében
Egy szűkösen éldegélő család kertjében megjelenik egy lesoványodott kóbor kutya, és először a gyerekek, aztán a szüleik szívébe is belopja magát. Valamint megtanítja a kis gazdáját arra, hogy mi az igazi szeretet.
Úgy gondolom, ez tényleg egy igaz történet, vagy legalább is én simán elhiszem, hogy az író gyerekkorában átélte. Olvasás közben olyan érzésem volt, mint amikor az ember nagyszülei, szülei a múltjukról mesélnek.
A virágvadász
Ádi egy olyan kis faluban él, ami megszenvedte a klímakatasztrófát. Megkéri a nővérét, hogy meséljen neki egy könyvből, ami a virágokról szól, de Lia azt mondja neki, hogy virágok nem is léteznek, úgyhogy hagyja őt békén. Ádi ezt képtelen elfogadni, így megszökik, és megfogadja, hogy rátalál a virágokra.
Egy borzalmas világképet vetít elénk a történet, amelyben a bolygónk élővilága teljesen lepusztult, az emberek már a virágokról is azt hiszik, hogy csak kitalált dolgok, hiszen sosem láttak egyet sem. A gyermeki hit viszont nagyon erős, és sok mindenre képes. Akár arra is, hogy rábukkanjon valami olyanra, amit a felnőttek már nem is keresnek, és új világot teremtsen általa. A bibliai párhuzam klasszul sikerült a mesében, és reményt keltő a történet vége.
Hogy tetszett a könyv?
A mesék többsége igazán lekötött, tetszett. A témájuk nagyon fontos szerintem, és jó lenne, ha minél több gyerekhez és felnőtthöz eljutnának. Emellett igazán tetszik maga a kezdeményezés is, hogy mecénások segítségével környezetbarát könyvet készített a kiadó.
Vagyis összességében IMÁDOM ezt a könyvet.
Kiknek ajánlom a könyvet?
Minden kisgyereknek el vagy fel kéne olvasni. És minden felnőtt kezébe is belenyomnám, mert vannak benne olyan gondolatok, amelyek az ő gondolkodásukon is változtathatnának.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
KATT
Nyereményjáték:
Mostani nyereményjátékunkban olyan fogalmakat keresünk, melyek valamilyen módon kapcsolódnak a fenntarthatóság, környezetvédelem témaköréhez. A bejegyzésekben elrejtettünk néhány kiemelt betűt, melyeket a helyes sorrendbe téve alkossátok meg a helyes szavakat, és ezeket írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő helyére.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
a Rafflecopter giveawayMostani nyereményjátékunkban olyan fogalmakat keresünk, melyek valamilyen módon kapcsolódnak a fenntarthatóság, környezetvédelem témaköréhez. A bejegyzésekben elrejtettünk néhány kiemelt betűt, melyeket a helyes sorrendbe téve alkossátok meg a helyes szavakat, és ezeket írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő helyére.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Állomáslista:
05. 06. Könyv és más
05. 08. Veronika's Reader Feeder
05. 10. Spirit Bliss Sárga könyves út
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése